Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-04-22 / 32. szám

melly Remec­ido guerillavezér ellen küldeték. E feltűnő mély hallgatás illy fontos dologra­, különféle véleményt szül,’s az alkotmány hiveit e’ titkolódzás rendkívül aggasztja. — Fensőbb körökben hire szárnyal, hogy feszitett erővel dolgoznak dom Pedro chartája isme­­rt visszaállításán. F R A N CZ I A O R S Z A G. Clausel marsal vádiratának végszavai igy hangzanak : „ Most, miután a’ rágalmakat ’s vádakat eléggé megczáfoltam, nem lesz é szabad nekem is panaszkodnom ? Mint kormányi ügyviselő , azon tá­maszt találtam­­ a’ státushatalomban, mellyel valamennyi alatta álló tisztviselőinek adni köteles ? A’ legalábbvaló tisztre van ügye­let , ha t. i. az nem tér el a’ felnökség akaratjától, b­e engem, Fran­­cziaország marsalát, mindenkor megtagadott. Ez kétségkívül azért történt, mert a’ kormány irányában nem maradtam. Én mindenkor azt tettem , mit igaznak ’s illőnek hittem, hogy hatalmunkat Afriká­ban biztosítsuk , a’ gyarmatot megtartsuk és kiterjesszük, d­e a’ gyar­mat megtartatása nem volt a’kormány akaratjában, ’s innen magya­rázhatni azon szakadatlan ’s hűtlen rászalásokat s megtagadásokat. Most rajtam már a’ sor , gondolatimnak szokat adni. Igen is, én vá­dollak benneteket, hogy Algiert nem akarjátok megtartani! Míg el­lenkezőre úgy nem esküdtök, hogy senki se kételkedjék róla, még az idegen hatalmak sem, addig szüntelen azt fogom mondani: Ti titkon azon vagytok, hogy Algierral felhagyjatok ! Nem meritek ugyan ez akaratotokat nyíltan kimondani, de olly szilárdul áll az bennetek, hogy mindent elkövettek annak valósítására. “ A’ marsal itt egyenkint előszámlálja, milly hasznokat reméllhetne Francziaország a’ gyarmat­ból , ’s melly okok bírhatnák a’ kormányt arra, hogy az afrikai gyar­­matitással komolya­bban foglalkozzék. Azután arra tér által, hogy bármi hiba történt’s bárki tette is azt, azonnal rá tolták, ’s őt (Clauselt) okoz­ták. „Igen is,igy folytatja végre, megvallom, midőn Algierből visszajöt­tem, mit tapasztalnom kelle, mélyen megbántott. Látnom kelle, miként semmi rágalomtól sem irtóztak , miként senki sem várt vádjával meg­érkezésemig; értenem kelle, hogy hasztalan számlálok 44 szolgá­lat­ évet, hogy szemrehányástalan élet nem ér többet, mint az áru­lással teljes; hogy az ismert szegénység kevésbé vétetik számba, mint a’ rablottvagyonnal történni fogott volna. Magam körül pillantva, senkit sem láttam, ki védelmezett, vagy csak felszólalt volna : Várakoz­zatok! Kételkedjetek ! “ Gyász fogá el lelkemet, de kétségbeesésnek nem vala szabad közelítenie. Még megvaló kardom, elvették ugyan, mennyire lehetséges vola; győzedelm­ekkel teljes pályán meg kelle botlanom egy balesetben; meg nem akarok engedni, hogy egy utolsó borostyánt nyerjek. Bizonyosan azt hitték, olly mélyen le­buktam, hogy egy könnyen nem leszek képes ismét fölállani. De csalódtak! Én fölemelkedem’s büszke fővel (la tété haute) térek hon­fészkembe vissza; fölemelkedem,’s atyai házam­ küszöbén régi harcz­ható kardomat közém , ’s a’ rágalom közé teszem. Jól megnézzétek! Markolatján sem arany, sem drágakő nem villog, hanem csupán vér rozsdul vasán.—Francziaország ellenségei vére! !­—Már említettük, hogy ez röpkeirat,’s az annak következtében támadt slgieri kérdések, nagy zajt okoztak, ’s a’ ministerségi változtatást is magok után vonták. —­A’ párisi lapok ápril.­sról még semmi határozást sem köz­lenek a’ minister- változásról. A’ docm­nair újságokból az tetszik ki, hogy Málé gróf foglalkozik a’ kabinet - szerkesztéssel saját ér­telmében, de az nehezen fog elsülni, mert mind azon férfi , kikhez fordul, csupán akkor’s úgy akar belépni, ha a’ Nemoulis féle házkölt­séget ’s a’föl nem födözés büntetését tárgyazó két törvényjavaslat visz­­szavétetik. Ez értelemben nyilatkozott Soult. Ha Mólé visszalép, a’­­nélkül, hogy feladását teljesítette vólna, akkor a’ dochrm­airek fognak ministerjegyzékökkel előállani. K­e nagy kérdés: valljon a’ király tisztán doctrinaire kabinetet el fogé vállalni vagy sem? Eddig lega­lább nem vállalt. A’ Jour­ de Paris, mivel nem óhajtja, nem is hiszi a’ Soult- Thiers m­linisterium létesülhetését,’s inkább hajlik hinni, hogy tisz­tán Cuizot-kabinetre fog jutni a’ dolog, hol Guizot a’ külügyeket kabinet-elnökséggel kapná, Ilemusat a’ belosztályt, n­ugeaud tábornok a’ hadi tárczát, Dumon a’ nyilványos oktatásit, Lacave Laplagne a’ kereskedésit ’s nyilványos munkákit, Duchalel, Rosamel és Persil megtartanák eddigi tárczájokat, u. m. a’ pénzügyét, tengerészetét ’s a’ pecsétőrségét. Azonban mind­ez puszta gyanitás. A’ minis­­terfordulás mégsincsen elintézve. A’Jour, des Débats szerint Soult­­marsal Brogl­e­rg, Passy és Thiers urakon kivid, Montalivel gró­fot is meglátogatá. A’ Messager következőleg adja elő az új minis­­teriumot: Soult marsal tanács­elnök’s hadminister ; Thiers kül, Hu­mana pénzügyi; Montalivet bel; Passy kereskedési ’s ly­lványos m­unkáki; Martin (du Nord) igazsági; Rosamel tengerészeti; Sovan­­dy nyilványos oktatási. Abban valamennyi párisi lap megegyez, hogy Soult marsai, Thiers, Hamann és Passy alkotják az uj kabinet fő tagjait. E’ négy , a’ Journal du Commerce szerint abban e­­gyezett volna meg, hogy a’kir. ház­tartási törvény módosittassék, a’ föl­­neml­ldözési törvény tüstint visszavétessék’s a’spanyol beavatkozás kér­dése halasztassék­ el ; de azt még is elhatározók, hogy az ellenzendülés győzedelme a’ félszigeten semmi esetben se engedtessék meg. A’ Journal des Débats is közli a’ többi újság által adott hireket ’s azt jegyzi meg, hogy a’ legkomolyabb férfiak értvén az imént nevezte­­k el, ép értelmük zavarodtában a’ kamara mostani többségével ellenkezőleg, olly rendszert javasolnak a’ királynak, melly az eddi­gi politikával teljesen ellenkezik.— A’ Parisban ápril.­san délután elhirlett ’s imént közlött mi­­snister-névsor újra elenyészett. A’ lapok e’ bomlást So­látnak és Humánnak tulajdonítják. A’ Courrier français következőleg adja elő a’ dolgot: „A tegnapi különben puszta hallomáson épült minister­­kinevezések hajótörést szenvedtek, midőn a’ részletes kérdések­ről akarák egymást értesíteni. Egy értekezésben , melly Mole, Montalivet, Soult és Hamann közt­i órakor tartatott, ezen utób­­bak olly követeléseket tettek, miknélfogvást a’ javaslati kabi­net ismét széllyel bosnlott, ’s össze sem állhatott. Abban mege­gyeztek ugyan mindnyájan, hogy a’ tartásköltség törvényjavaslata vétessék vissza, ’s csak a’ koronahgi tartásról tétessék gondosko­dás ; a’ fölnemfödözési törvényjavaslat visszavétele is megígérte­tek , de Soult marsal még a’ deportatio törvényjavaslatát is visz­­szavétetni kívánta. Melé igen boszús jön, hogy mindazon törvény­nek, m­ellyet ő terjesztett elő, vagy mik iránt legalább megegyezett, egymásután visszavonatását kötötte ki, s e’ boszuság teljesen ki tört, midőn Humann még azt sürgeté , hogy a’ takarék-pénztárak iránti törvény, (melly olly népszerűtlen, hogy az említett pénz­tárakból tömegestül szedik az emberek vissza pénzeiket) ne haj­tassák végre, ’s hogy a nyilványos munkákat tárgyazó törvény , melly csak a’ végre terjesztetett elő, hogy a’ statusadóssági ka­matláb csökkentése lehetlenné tétessék, ’s a’ pótság a’ középosz­tály rovására ’s költségire munkát nyerjen, szóval: az egész pénz­ügyi törvényjavaslat huzassék vissza, ’s azonnal nyuttassék­ be egy újra kidolgoztatandó alapos terv, melly szerint a’ kamatláb lejebb szállittassék. Ezen előadásra az értekező tagok teljesen megha­­sonolva távoztak el.c. — A’ párisi lapok még april. Gröl ’s­zről sem tudnak bizonyost a’ kabinet-szerkesztésrül azonkívül mondani, hogy most Guizot van a’ királytól ministerség-alakitásra megbízva. A’ jour­ des Débats már Gán azt említette, hogy Guizot a’ kabinet-alkotásban nehézségekre talált; Zén pedig egészen elbeszéli Guizotnak e’ tárgybeli lépteit. Guizot ugyan is a’ királyi megbízást vevén Mólé grófhoz , a’ sept. aki volt ministerium elnökéhez ment, hogy noha tudta, még is saját szájából hallja, mikép ő (Mólé) az uj kabinet-összeállitással csakugyan fölhagyott; azután Montalivethez ment, de ettől tagadó választ von. Miután Guizot Broglie­rgnek az iránti megegyezését kapta, hogy a’külministeri tárczát ’s a’ kabinetelnökséget elvállalja, azon gondolattal, hogy majd az October 1 Iki ministeriumot újra összetatarozhatja, Thiershez járult ’s annak a’ belministeri tárczát ajánlotta, azon jelentéssel , hogy ő (Guizot) a’nyilványos oktatási­val meg fog elégülni. Thiers ugyan Guizot viseletét teljes igaz­ságra méltatá, de két órányi beszélgetés után is határzottan vona­kodott a’neki tett ajánlás elfogadásától, két oknál fogva: Is mert meg van győződve, hogy Spanyolországra nézve más politikát kell kö­vetni ,­ mert uj barátit sem elhagyni nem akarja, sem el nem hagy­hatja, kik előtt Guizotvali összeköttetése valódi elpártolás lenne. A’ jour, des Débats sajnálja, hogy Thiers vonakodta az uj kabinet-al­kotást megakasztó, de a’jour, de Paris azt mondja, hogy midőn Guizot e’ kettős üres kosárral a’ királyhoz ment a’ dologról tudósí­tani őt, egyszermind jelenté, hogy más napon egészen a’ kamra többségéből fog egy ministeriumot alakitni ’s ő fölségének bemutat­ni, ha benne ő fölsége megegyez. A’ Courrier, Temps, és Consti­­tutionnel szerint e’ ministerium következő tagokból állandana u. m. Ilemusat eddig belügyi altitoknok minister, lenne szintez osztályban; Dumon nyilványos oktatási, Guizot külügyi, kabineti elnökséggel ; Duchatel, Persil, Bernard, Martin (du Nord) és Rosamel megtar­tanák eddigi tárczájokat. Azonban a’ följebbi lapok szerint Rosamel és Marlin du Nord azt nyilványitották, hogy ők a’ kabinetben sem­mi részt nem akarnak venni, így tehát a’ legújabb összeállítás sem sikerülhető. — A’legújabb, april­isi párisi hírlapok azt mondják, hogy a’ király Soult marsait bizta meg a’kabinet - alakításra. A’jour­ des l­é­­bats­kán megjegyzi: „Tegnap a’ ministertanács után a’ király Soult marsai urat hivatá, hogy tanácsát vegye a’ dolog­ mostani állásáról, egyszersmind őt az uj ministerium szerkesztésre megbízza. Soult a’ királytól eltávozta után Brogb­e­rghez, Thiershez, és Passyhoz ment látogatólag. E’ léptei következménye még ismeretlen előt­tünk. A’ jour­ de Paris szerint Guizot javasló a’ királynak, hogy Soult marsalt bizza meg ministerium - alkotásra , miután azon javas­lat, hogy az eddigi ministerium változatlanul maradjon , mint nevet­séges elmellőztetett. A’ Constitutionnel ellenben azt mondja, hogy nem Guizot hanem Melé adá a’ királynak azon tanácsot , melly sze­rint Soult marsaira bizassék a’ kabinetszerkesztés. Sőt Guizot olly névjegyzéket nyújtott be a’ királynak, melly mind a’két kamra tagjai­ból vala ugyan alakítva, de melly m­ellett a’ követház többségéről nem kezeskedhetvén következőleg a’ király a’ követházat felosz­latni lett volna kénytelen. Mindeddig nem tudni tehát, kikbül álland a’ jövő kabinet— A’ Gazette des Tribunaux, ’s belőle a’ Charte következő fe tett dolgokat közöl a’ Meunierféle merény hosszú tudósításából, mikép azt Barthe a’ pairszéknek előadó. Meunier eleinte azt vallotta hogy gonosz szándékával már 6 év óta el volt telve, ’s hogy tizedik évétől fogva nagy gyűlölséggel viselteték az Orleansok családja iránt, minthogy Francziaország történetiből azt vette ki, hogy az Orleansok mindenkor szerencsétlenségére voltak Francziaországnak. A’ vallatások nagy része igen felmagasztalt embernek, ’s a’nevetségig is hiúnak rajzolta őt. Egyik tanú még azt is vallotta, hogy Meunier kész vala kést döfni saját mellébe, ha csak egypár szóval is ösz­­tönzötte volna őt arra valaki. Elfogatása napján megvallotta M­eunier, hogy nem egyedül van az Összeesküvésben, ’s hogy neki a’ fáik 127

Next