Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-07-15 / 56. szám
e’ tartomány nagy részét biztositá magának. A’ guisonai győztes (Meer b.) kénytelen lön Martorellbe vonulni ’s a’ carlosi tábor előcsapati igen közel valának a’ christinai tábornokhoz. Hogy d. Carlos Madrid felé nyomúlhasson, szükségkép el kelle foglalnia vianresát, ’s e’ város sokkal többet ér, mint Bilbao, Vich, szinte nevezetes várost, is elfoglald Carlos. Csodálhatni, hogy iVlanresa bevételét a’ párisi ministerium még nem tévé nyilványossá, noha már értesítve kell róla lennie. A’ Gazette du Languedoc, hosszasan vitatkozván a’ Cataloniában uralkodó népszellemrül, végzetül ezt írja: „Ha d. Carlos Cataloniából egyenesen Madridba kíván nyomulni, mindenütt nyílt karokra találand ’s hadserge legalább 40—50 ezer főre szaporuland, mire a fővároshoz érkezik. Kevés álgyat visz ugyan magával, mert legnagyobb részét Argán átköltözte után Navarrába küldé, vélvén, hogy Cataloniában nem lesz azokra szüksége, miket azonban mihelyt Alsóarragoniába lépend, hihetőleg utána szállitandják a’ baski tartományokból jövendő újabb sergek. E’ kérkedő hirleménynyel kiáltó ellentétben áll Oran tábornok jánoki napiparancsa, melly többi közt e’ rendelést közli: „Midőn egy zászlóalj v. osztály tűzbe megy, a’ parancsnoki tábornok mindig egy gyalog századot ’s lovagcsapatot állitana a’ sereg mögé, azon meghagyással, hogy mindent lőjjön le, ki al vagy főtiszti engedelem nélkül a’ csatatérről távozni akar.“ — A’ Quotidienne erre megjegyzi: ’s mi történik majd akkor, ha az agyonlövésre kiállított gyalog század ’s lovag csapat maga is futásnak ered? Ifjabb hirek szerint a’ csatatérről, Iloyo, vezér, ki 4500 catalonival Carlo*, elősergét képezi, jun. 23 án Bubi,astellbisbal, ’s San Cugot körül állott, Meer pedig Martorellben, kevés órányira Barcelonától, Llobregat jobb partján , 15 ezer gyalog ’s 1400 lovas katonával. Mind a’ két táborban szűk az élelem. Barcelonában 750 ezer fr. kényszeritett kölcsönt zsarolának a’ hadsereg számára. Leo de ürgéiben fíroes SO ezer reált csikart ki, ellenkező esetben a vetések fölgyujtásával fenyegetőzvén. — Espartero sun. Etákén Logronoban volt, a’ carlosiak átmenetét az Ebron gátlandó, kik eddig többször átrontottak már élelmiszereket zsákmányozni. — Parisi legujabb sürgönyök szerint, Carlos egyesülend Cabrerával ’s átköltözend az Ebron, jun. 20án Anglesolában volt Tarrega mellett.— Meer b. követi őt, de igen távolról, ’s 27én indult Martorellból Igualada felé. — Osorio osztálynok ismét élelmiszereket szállíta Bergába, ’s jul. idején Puycerdába visszatért. — Egy bayonnei levél jun. 26ról, Manresa alatt vívott csatát emlit, napról ’s egyéb közeli körülményről azonban hallgat, ’s igy az egész hir további valósulásra vár. — Bayonnei jul. aki tudósítás szerint, Espartero, megtudván jun. 86án Logronoban Meer bárótul, hogy d. Carlos Tortosa felé irányzá menetét, az alsó Ebron átköltözendő szándékkal, ’s hogy Navarrát’s A lávát elhagyák a’ carlosi sergek ’s Orduna körül szándékoznak egyesülni, a’ felső Ebről fenyegetőleg, Cassilia miatt aggódva, jun. 27én 8 zászlóaljjal Arcintegába indult, hol még kilencz zászlóaljra kell találnia. Riberában 8 zászlóaljt hagyott, Vitoriában pedig a’ portugálokat. Összes ereje tehát legalább 30 zászlóalnyi, melly különválva határzó csapást sehol sem vihet véghez, mig az alsó Ebronál a’ két infanssal ’s Cabrera hadsergével csak Oraa igen elégtelen csapatja áll szemközt, ’s a’ győztes Meer b. bizonyos idő óta csak távolról követheti az ellenség mozgalmit. Oraa jun. 25- én Alcamizban állott, a’ Guadalupe partján, Caspelül öt órányira, honnan egy osztályt Belchitebe, ’s egy másikat a’ még carlosiaktól bírt Molina ellen külde. Ugyan bayonnei, jul. aki hir szerint, d. Carlos jun. 2-an Mora ’s Flix közt az Ebron átköltözött. — A’ Times jun. 15röl szomorú rajzát közli a’ feloszlatott ’s még újra nem szerkesztett angol segédsereg helyzetének. Minden, úgymond, legfőbb zavar polczra jutott; az angol katonák megkrpák ugyan zsoldjokat f. h. 1 -ig, de hajó vagy egyéb szállítási alkalomnál szó sincsen , melly őket honjukba viendné ; ’s már most pénzüket elfecsérlik, vagy részegségben megfosztatnak attól, többet közülök meggyilkolva is találtak már. Tisztnek egyik sem engedelmes, ’s a’ rendetlen élelemosztás miatt a’ város környékin kények szerint sarczolják a’ népet. Egyhangúlag Evans tábornokot mondják e’ zavar okának, ’s a’ katonák újdon rendezéséről többé szó sem lehet. A’ város lakosi annyira félnek a’ kiraboltatástól, hogy utczára is alig mernek lépni. — Palenciai tudósitások szerint jun. 1 -től, a’ Lastrasban elfogott ’s ide szállított kilencz carlosi fogoly mind nyomos tekintetű személy. Megvizsgálván, felszólításokat ’s egyéb hivatalos irományokat leltek náluk. Egy közülök külföldi. Valladolidba szállítják őket, hol törvényszék elé fognak állíttatni. — ANGLIA. Említettük, hogy a’ szabadelmü , ’s kivált radical lapok nem kedvezően nyilatkoznak a’ volt Cumberlandig, mostani hannoverai királyról. Az Examiner e’ tekintetben következő levelét közli Brittanniának, testvéréhez Hannoverához : „Kedves Testvérem ! Több, mint száz év előtt egy uralkodót kölcsönöztem tőled; most már szerencsém van a’ kölcsönt, a’ hátralevő kamatokkal együtt, melylyek azóta halomra gyűltek, visszafizetni. Te választó fejdelmedet királylyá nőttnek találandod , de még többet. Vele két rokon szellemű ministert, (Lyndhurst és Kenyon névvel,) ’s néhány, úgy nevezett Orange férfi „alattvalót“ is küldök neked, kik egészen sajátszerű dicséretességgel tüntetik ki magukat. Én azt sürgetem , hogy az egész terhet fogadd el. Bizonyíthatom, hogy minden legkisebb hiányos ártalom nélkül el lehetek nélkülük. Mind az, mit érettük kívánok, abban áll, hogy ha már egyszer nálad leendnek, szilárdul magadnál tartsd meg őket. — Britannia.“ Ezen levél tartalma elég világos. Ámbár arról, hogy a’ volt cumberlandi herczeg királyszéköröklési jogától megfosztassék, szó sem lehet; lesz arról még is minden bizonynyal gond, hogy uralkodása esetére, bizonyos szabályok ’s korlátok közé szorittassék. Az alsóházban jun. 27 én 10. Thompson kereskedési minister, jelentett javaslata szerint minden, Nagy Brittanniában ’s Izlandbar gyártott mázsa czukortól 24 shilling adó lesz fizetendő. E’ javaslat, noha Hume inkább óhajtá a’ gyarmati czukorvám csökkentését, 70 szóval 19 ellen elfogadtatott. — A’felsőház jun. 29-i ülésében Durham lord mint peer létévé hitét, ’s helyet foglalt, úgy vehetni észre, hogy Oroszországban tartózkodta jó külszínének épen semmit sem ártott. Miután Melbourne lord nyiványitá, hogy a’ ministerium nem szándékozik az Izlandot tárgyazó ’s fontosabb törvényjavaslatokat még ez ülés alatt tovább mozdítani elő, ’s Wellington ama’nevezetes nyilatkozványát jelenté, hogy ő a’ ministeriumnak kész segédkezet nyújtani az izlandi hatóságoknak képviseleti szellemben eszközlendő kijavíttatásukra, fölkelt Brougham lord, ’s nyilványitá, hogy mivel az ülés végéhez közelget, ő sem sürgetendi másodszori olvastatását kitűzött törvényjavaslatának a’ népnevelés, kegyes alapítványok ügyében, hanem azt jövő ülésre halasztja. „Egyúttal azonban , mylordok, hozzátevé, egy illy rendszabály fontosságát és sürgetősségét nem köthetem eléggé Önök szivére. Más országok, mellyek félannyi kedvezéssel sem birnak a’ közös népnevelési elv létesítésére, mint Anglia , e’ tekintetben jóval megelőztek bennünket. Francziaország, nagy becsületére legyen mondva, gyorsan halad elő e’ pályán. Szászországban, mellynek népessége alig több másfélmilliónál, 280 ezer gyermek jár iskolába, Prussiában két millió gyermek részesül 7 és 14 év közt szabályszerű iskolai oktatásban. Mi folyvást dicsekszünk túlnyomósságunkkal ez országok fölött; de azok a’ népnevelés kiterjedésében, ha nem jóságában is, sokkal megelőznek bennünket. Általányosan véve azonban nem is jó a’ mi nevelési rendszerünk ; sok iskolánk van ugyan az országban, de nevelésrül bennök csak udvariságból lehet szó, a’ rendszer minden tekintetben igen hiányos!“ Brougham lord terve oda czéloz, hogy az oktatás részire saját ministerség alapíttassék, mellyhez fizetéses holtiglani biztosakból testület (Collegium) adassák. Egyik fő elve a’ törvényjavaslatnak, és pedig a’ legjobbak ’s legtermékenyebbek közül, melly Angliában igen igen népszerű, hogy ha valahol magányos vagy helybeli iskolákat akarnak állítani, az semmi módon se hátráltasék vagy gátoltassék. Ez után a F lordkancellár felolvastatá azon igen igen bölcs előgondoskodási törvényjavaslatot, melly az ország igazgatását azon esetre tárgyazza, ha a’ királyszék a’ korona-örökösnek, a’ mostani hannoveri királynak, országon kivüli tartózkodása közben ürülendne meg. A’ törvényjavaslat másodszori felolvastatását jul. 3ra határozók. —Az alsóházban jun. 30k án Spring Rice a’ kincstári kanczellár benyujtá a’ költségjegyzéket, melly alkalommal sajnál fejezé ki azon, hogy a’statusjövedelmek és költségek lajstromai nem olly kedvezők az idén, mint a’ tavalyiak voltak. Panaszrá egyszersmind a’ kereskedési széditő vállalatokat, mellyek okozák leginkább az utolsó pénzfordulási zavart. Azonban bizton állíthatja , hogy a’ veszély már elmúlt. — R. Peel jun. 22én levelet bocsátott választójihoz Tamworthba, mellyben azt említvén , hogy a’ király halála következtében a’ parliamentnek föl kell oszlattatnia, újra bizodalmukba ajánlkozik. Egy úttal nyilatkoztatja elveit, ’s politikai hitvallását, mellyek úgy is eléggé ismeretesek. Legjelesb azonban azon hely, hol a’ ministerekhezi viszonyáról tesz említést, melly szorul szóra igy hangzik: „Benső megegyezésben a’ hatalmas conservativ párttal, mellyhez tartozni büszkének vallom magamat, inkább nagy elvek védelmét, mint puszta pártérdekeket tartván szem előtt, mindenkor buzgón támogattam egy erőtlen kormányt, midőn az a’ népi képviselés rendszerében vagy a’ megállapított státushatalmak egyensúlyában további változtatások tervei ellen, ha bár lanyhán ’s késkedve is, ellenszegült. Ellenben állhatatosan ellenszegültem e’ kormánynak mindenkor, midőn rendszabályit kül-vagy belpolitikánkra nézve az ország caracterét lealacsonyitóknak, vagy érdekeit kárositóknak hittem. ’S ezentúl is ez elvek szerint fogok cselekedni. A’M. Post következő érdekes adatot közöl a’ királynéról: „Azon számos szeretetre méltó vonás közt, mellyet az ifjú királynéról beszélnek, következő említést érdemel. A’ trónra léptéhez szerencsét kivánttak közül, első vala természetesen Northumberland hgné, ő felsége nevelője 18 esztendős koráig. Midőn ő felségének azt mondották, az udvari szokás (etiquette) megkívánja, hogy mint uralkodóné a’ hgnét ülve fogadja, némi ellenszegülést nyilványitott, de engedett a’ szokásnak, azon föltét alatt, hogy ezen alakiságot v. formaságot a’ hgnével előbb tudassák. Azonban alig lépett a’ hgné a’ statusszobába, midőn a’ királyné az udvari szokásról megfeledkezve, szekérül felugrott, a’ hgnét megölelé és szívesen megcsókold.“ Azonban, úgy mond a’ M. Post, a’ northumberlandi hgné csak igen ritkán jő az udvarhoz, mire a’ Spectator csinytalanul megjegyzi: „Ez valóban majd annyit jelent, mintha a’ toryk elvesztették volna a’ kegyelmet.“ Mind a’ két párt erőködik körülményeket é s vonásokat feltalálni, mellyekből bizonyost jósolhasson, hogy a királyné az ő részére hajlik. Még eddig azonban csakugyan úgy látszik , hogy hajlékonyabb a reformerek részére. "