Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-09-27 / 77. szám

Pest, szerda, sept. 27.JELENKOR is. »sem. Foglalat: Magyar - és Erdélyország (kinevezések 's megtisztelés; Bácsmegye főispániktatási s­nnepélye; bajai tudósítás; galgóczi földsűlyedés; Maria A. gőzösünk, első útja Linzbe; különféle; buvárharanggali ut a’ Dunafenékre ’s a’ t.) Ausztria. Portugália (a* politikai pártok helyzete; Saldanh­a mozgalmai; rio - mayori ütközet; kétkedés a’ királyné viselés állapotjárul.) Spanyolország (politikai terv d. Francisco de Paula infanssal; kormányzóságalapitási indítvány a* cortes titkos ülésiben; Cabrera agyonlövetésének ’s az orihuelai ütközetnek híre alaptalan; Pampelonában folyvást a’ föltengősdiek uralkodnak.) Anglia (p­arlamenti további elhalasztás ’s a’ t.) Francziaország (újabb katonaszállitás Bonában különféle.) Német- és Olaszország (v.terboi zavargás.) Törökország, (a’ dögmirigy folyvást pusztit.) Elegyhir. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. MAGYAR- és ERDÉLYORSZÁG. A cs. kir. felsége aug. 28-i határzatában Kelecsényi János nyitrai kanonokot Esztergom mezei czimzetes apáttá , Szabó László csongrádi lelkészt ’s holdmező-vásárhelyi alesperest, csúti sz. Eusz­­lach, Denovácz Kozma zimonyi lelkészt pedig sz. Magdolna pré­postivé nevezni,’s Poszvik Aiihály, Sopronban nemzeti iskolai ta­nítót , szítlagról függő polg. kis arany érdempénzzel díszesítni mél­­tóztatott. — A1 m. kir. udv. kamra Alkus Imre ferenczvölgyi sókerület nagybecskereki sópajtnőrnek, ’s helyére Saxon Antal kilépett kato­nát alkalmazá. A’ kolozsvári választott polgárság f. h.­ijén a’ városi tanács által ajánlott három jelölt közül árvák atyjává Veszprémi Lászlót választá. Zombor, sept. Izikén. Bács megyének újon kinevezett főispáni helyettese Rudics József ur, e’hivatali székét f. h. likén foglalta el. A’ki Bács vmegye népét ’s annak egymáshozi viszonyait ismeri, ’s mellett­e hallotta, hogy egy Rudics fog administratori szé­kébe vezettetni, az, előre gyanítható a’ történendőket. Az egész vmegye népsége egymásba összeatyafisodva, miveltségében , szen­­vedélyiben ’s lelkületében rokon , maga kebléből látván egyik tag­ját illy polezra emeltetni, inkább sajátjának mint azon egy tagénak­­—tekinté a’ kitüntetést. Minden, ki magát az életben jelentőséggel bírónak tartja, Zomborba a’ bevezetés helyére gyűlt, nem részt venni, hanem alkotni az ünnepiséget, ’s láttatni inkább mint látni. Illy helybeli lelkesülés mellett, melly a’ kölcsönös buzdításban túl a’ versenyzésen egész a’ féltékenységig ment, —hozzá gondolván a’ vidéki küldöttségek ’s vendégek számát és fényét : az ünnepiség valóban mind nagyszerűn, mind — a’ vidék prózai sikságával ellen­­félben — költőileg szépen ütött ki. Zombor városának mintegy 20 ezer népsége, — a’ bevezetés napján legalább is 40 ezerig szapo­ráit. A’ különben egyszerű parlagi vonásu és lapos arczu város, egé­szen új alakot ölte magára. A’ zajos lovag és gyalog fegyveres csa­patok mindünneni tódulása, bamba néző csoportok, kocsik robaja, öröm kiáltások, muzsika, harang, álgya , zavart lárma, kivilágitási készületek, diadalivek, oszlopok, zászlók, koszorúk, mennyezetek és aranyos lepedők a’ zsidók tizparancsolatival, — mellyek — mint­hogy a’ város üres térei azok kifejléséhez a’ legkellőbb helyet szol­gáltathatók, egész saját festői önállásukban mulattaták a’ szemlélőt. Van egy tér a’ megyeház előtt, mellyen párhuzamban egyes sorral legalább 600 lovas elfér; ezen hely a’ bevezetési menetkor a’ ban­dériumok külön szinü, vezérü ’s hangászatu csoportival kettős sor­ban egész szorulásig vala megtömve ; a’ vele kapcsolatban levő fő­­utcza pedig hasonló hosszú vonalban a’ gyalog fegyveres cs­patok­­kal. Soha sajátszerübbet nem láttam , mint e? gyalog csapatok közt a’ gazdag sváb helységek fegyveresit. Háromszegletü kalap kokárd­­dal, leeresztett hosszú haj, rettenetes csizmák, szörnyű kovás­ pus­­ka mindenki kezében, ehhez széles háromszinü tarsolyszijak, a’ ve­zérlő tiszt pedig minden csapatnál földig érő hosszú félkabátban, for­góval és iszonyú pallossal,— egészen visszaemlékeztettek XIV La­jos korára, (körülbelül e’ német helységek itteni megszállása ide­jére) mellynek hőseit különben már csak színpadokon láthatni. Illy sorok közt jött be a’ főispáni helyettes, megszűnni nem akaró hosz­­szas hintó-kisérettel. Az ő hintája díszére volt az egész jövetnek : hat délezeg ló ebbe fogva, mindenik mellett egy egy csatlós, mellette a’hintónak négy, ’s utána ismét két fényes öltözetű inas; a’ ko­csi előtt ’s körűlé lóháton a’ megye jeleslejei, köztük többen igen pazar fényű ruhában. A’ főispáni helyettes csak egyedül ült kocsi­jában. Megérkeztekor rettenetes volt a’ lárma’szaj; valamennyi han­gász - csapat egyszerre játszott, mozsarak ’s a’ rivalgó „éljen.“ A’ nép ittas volt önérzelnében, mi leginkább látszott, midőn a’ helyettes úr bejövet után nyomban leszállón kocsijáról, ’s gyalog födetlen fővel a’ bandérium ’s nép sorain szemlét tartott ’s a’ vezérlőkkel főtül főig igen nyájasan beszélgetett. Következett a’ szomszéd vmegyék, hatósá­gok’s testületek számos és fényes küldöttséginek üdvözlése. Estve a’ szabad bemenetű játékszini előadás után, az egész főutcza, vala­mennyi disz-alkotvány ’s valamennyire jelesb épület kivilágítva ragyo­gott. A’ különben is nagyszerű megyeháznak kivilágítása olly jól sike­rült, hogy illyesekben gyakorlottabb szemeknek is sajátnemű gyönyör vala. Nem említem­ a’ kivilágított fölirásokat ’s festvényeket, mellyek­­­n­ek mai becse, mint alkalmi portékáké, a’kialudt lámpák után azon­nal homályba dűlt. Másnap a’megyeház udvarán egy 1440 ös térségü deszkasátor alatt körűlvé,elve a’ bandériumtól, melly lóhátéul kiabáló be a’ „halljuk“ ot és „éljeni“, ben pedig vegyest ülve régi kor­szabású aranyos ruhások. Megtörténvén az mi szokás szerint a’bevezetésnek lényege, a’ főispáni helyettes úr esküjét magyarul, ’s mint arany sar­kantyus vitéz — leoldatlan karddal — tévé le. Beszédérül szívesen jegyzem meg, hogy — az ünnepnek ez volt a’ legjelentőbb éke. Tiszta csinos nyelv, élénk festői képek, mázsás igazságok, meg­lepő gondolatok, ’s mind ez—készületlenül, valódi éldeletet nyúj­tanak a’ műértő hallgatónak. Nyílt, derült ’s még is igen férfias és szabályszerű előadás, példány lehetett a’ mi hevenyész szóno­kinknak arra, hogy a’ szavalást tanulni kell. Megvallom , hogy ha bár máshol puszta szépmondási szokás is, az illy beszédeket a’ gyűlésben nyomtatásra kikérni, itt örültem a’ határozatnak. A’kine­vezett táblabirók száma ha nem több, nem is kevesebb száznál. Gyű­lés után az egyházba menetel ismételt pompával kövekezett. Még nem vala vége az ájtatosságnak,midőn egyszerre szakadó zápor ered­vén, iszom­ú locsolást vitt végbe, kivált a’ tisztelkedésül kiállott csapato­­kon. Ezen esemény a’ programaiban nem volt ugyan előre kitűz­ve, mind az által nem kevésbé volt festői — a’festés valódi értelmében — az előbbi jeleneteknél. A’ vitézink futásnak eredtek a’ merre köze­­lébb érték szállásukat, fejre borított csatárral, testig ázva. Az igazi népjelenetek csak ekkor következtek, az ebéd részletinél. Fen a’ megyeháznál az úri vendégek számára négy asztal négy száz sze­mélyig fénnyel terítve, alul a’ nép számára a’ megyeház előtti lapályos téren, magas faállásokon sült ökör, ’s 8 hordó bor csapra eresztve; a’ tegnapi kivilágitásilámpa - poharak pedig ivó edényül szolgáltának, — soha mulattatóbbat ezen földi ebédnél! Első este künn a’ város végén tűzijáték is adatott; nem volt kellemetlen a’ tömérdek nézőnek visszaemlékezni a’ mádi szüretekre, ’s bár csak már másnap az adott bál is módi bál lett volna! Ez örömünnep nevezetességéhez tartozik az is, hogy épen septembe­r tikén , mellyet a’ főkormányzó beiktatási ünnepül választó, megyénk egyszersmind 140 dik évnapját üllé a’ zentai ütközetnek, m­ellyben Eugen fővezér győzelmet vívott, ’s Bács megyét a’ török járomtul megszabadító­ Baja, sept. 20án. Most múlt Máré napi vásárunkat nem mondhatni ugyan néptelennek, az adásvevés azonban mégis elég hanyagnak m­utatkozik, ’s csak a’ baromvásárban jelentkezők némi élénkség, valamint szinte a’ kendernek is igen jó kelete volt. Egyéb iránt honi termékinket általányosan következő árakon vásárlók : (vál­tóban) egy pozs. m. fekete repezét 4 f., sárga őszit 4 f., tavaszit 3 f. 20 kr. ; muhart 2 f. 40 kr. ; diót 4 f. 30 kr.; egy köböl gu­­bacsot 12 f.; egy mázsa szalonát 60 f., zsírt 65 f., tehénvajat 80 f., faggyút 35 f., gyertyát 60 f., szappant 34 f., dohányt 10 f., ken­dert 27 f., lent 45 f., sárga viaszt 180 f., mézet 90 f., repere olajt 23 f. 30 kr., lenmagolajt 48 f. ; egy akó vörös óbort 10 f., fehéret 11 f. 30 kr., szilva -­pálinkát 30 f.; egy pár hízott ökröt 320 f, ugyanollyan tehenet 220 f., jármos ökröt 230—200— ’s 190 f., 500 fontnyi nehéz hízott disznót 140 f., esztendős soványát 55 f., hízott ürüt 13 f. 30 kr.; egy kikészittellen ökörbőrt­­ 2 f., tehén­bőrt 9 f., lóbőrt 4 f., nyiretlen juhbőrt 2 f.­­• Gazdasági körül­­ményink nem igen kedvezők, mennyiségre nézve ugyan reményl­­hetjük, hogy szőlőink meglehetős termést nyújtanának, de csak azon mellőzhetlen föltéttel, ha időjáratunk megváltozik , ’s a’ már bekövetkezett hűvös napokat ismét melegebbek váltandják föl. Mé­­heink rajzottak ugyan, ’s mézet is meglehetős mennyiségben gyűj­tenek, de azon különös zamatot hiában keressük benne, melly egyéb években sajátszerü bélyege szokott lenni e’ termékünknek. — A’ Dunánk folytában uralkodott marhadög már megszűnt pusztítani, ’s juhaink is kigázoltak bajaikból, de a’ bárányokat igen igen meg­­ritkitá a’ szőrféreg, ugyannyira, hogy némelly gazdáéjt csakugyan mind egy lábig elhullottak. — A’ sok tavaszi áradás olly bőven elláta vízzel minden különben üresen állani szokott állóvíz medret, hogy a’ tóhalászat folyvást szépen gyümölcsöt vidékünkön. Legelőink gyönyörű zöld bársony szőnyeghez hasonlítanak. — Földeinken an­nak idejében véghez menvén a’ keverés, most már vetés alá szán­tanak , sőt némelly helyeken már zöldelő vetéseket is láthatni. gabnabehordást ez évben igen nehezité a’ gyakor erőzés , annyira, hogy még most is több helyen láthatni kün kepéket ’s kalangyákat; nyomtatók szűke pedig olly hátramaradást okoza, hogy némelly gazda, vetésre is alig volt képes magot szerezni. Különben a búza ’s zab igen jól fizet, mit a’ tengeriről is elmondhatni. Dohány ’s kender szinte szépen fizetett; széna és sarja pedig annyi terme, hogy a’ legszigorúbb téliűl sem retteghetnek gazdáink. Gabnakereskedésünk a’ hosszas pangás után kissé emelkedni kezd, mit a’ felvidékrűl jött gabnakereskedőknek köszönhetni, kiknek megjelente az árokat jóval felszökteté, igy például a’ zab mérője csakhamar 24 garasra emel­kedő k­­­örül, melly áron mintegy 25 ezer mérő rövid idő alatt el­kelt. — Kórházunkat Polimberger, szül. Odry Éva assz. legközelébb 500 forintnyi alapitványnyal sziveskedik gyarapítani, ’s azonkal az intézet mű- é s eszköztárának egy igen jó készületű villanyerőművet

Next