Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-09 / 81. szám

FOGLALAT: Magyarország és Erdély­­kinevezések; pozsonymegyei követválasztás; angol lapvélemény a’ honi gabnakereskedésrül; a becske­­reki iskolaünnepély; folytonos súrlódás a’ montenegróiakkal; buc­aresti és szerb határszéli hírek; ikervári alapítvány; különféle: a’pesti vakok pró­­batéte Pozsonyban , Veszter Sándor külföldön, ’s a’t.; agarásztársaság­­ ’s a’t.) Amerika, Spanyolország;­­Cabrera és Espana fölszólitásai a’ spanyolokhoz; komoly cortesviták; Espartero példás igazság - kiszolgáltatása; a’ franczia követ fogadtatása Xavarraban ;­­s a’ t.J Anglia (a’ Times és Globe ellenkező okoskodása Maroto átpártoltáról; ’s a’t.­ Francziaország (részletek d. Carlos további utazásáról; ’s a’t.) Törökország. Svédor­szág. Németország. Schweiz. Magyarország é­s Erdély. O cs. ’sáp. kir. felsége b. Mednyánszky Aloszt, a’ nmest. ma­gyar kir. udv. kamra’ alelnökét, a’ tudományok’ biztossága’ ’s a’ közép­ponti könyvvizsgáló-collegium’ elnökévé; Havas Józsefet, Pest sza­bad kir. város főbíróját; P. S­p­á­n­y­i­k Glycert, a’ budai kir. fő-gymna­­sium igazgatóját; Császár Ferenczet, a’ fiumei k. váltó-kereskedési törvényszék’ülnökét; és Karácson Mihály jog­tanárt, ugyanazon biz­tosság’ és collegium’ ülnökeivé; Beke Kálmánt pedig, a’ amélt. magyar kir. helytartó-tanács fogalmazó-gyakornokát, jegyzőjévé (actuarius) ne­vezni kegy. méltóztatott; egy ülnöki hely még ürességben lévén. A’ m­. kir. udv. kamra farkasvölgyi 30ad ellenőrré Weiszl Ferencz pinkaföldi 30ad ellenőrt; helyére Brunner József althaui Londost; a’po­zsonyi 30ad helyettes ellenőrévé Kletvig Károly ottani járulnokot; a’budai 30ad fölállitott raktárnoki tisztségre Mayer Ferdinand pesti 30ad írnokot, ennek helyére pedig írnokká Parcsetics Károly gyakornokot alkalmazá; Nagyváradra sóárnokká Pálffy Ferencz nagybányai, Hatvanba pedig Gaisz­­ler György mohácsi sóárnokot tette által. O cs. ’s ap. kir. felsége Teller János szolnoki sómázsamestert , előbbi egész fizetésének meghagytával, kegyel, nyugalmazni méltóztatott. — Steinfels József bártfai sótárnok f.e.sept. 14-én meghalálozott. Bittó Benjamin pozsonymegyei első alispánnak az országgyűlési követségről lemondása következtében , f. hó­lsején 246 szóval 195 ellen J­ankó Mihály megyei főjegyzőt választák országgyűlési képviselőjükké Pozsonymegye rendei; mivel azonban hosszasan előadott okainál fogva a’ megtiszteltetett főjegyző nem vállald el e’ fényes megbízatást, tehát uj választás rendelteték tartatni, mellynek a’ legközelebbi megyei közgyű­lés tüzend ki határnapot.­­ (Angol lapvélemény hazai gabnakereskedésünkről.) A’ M. Chronicle hosszú czikket közöl azon kedvező sükerről, melly magyarországi gab­­naszállitásból Trieszt és Fiume felé Angliára háramlanék , ’s többi közt következőleg fejezi ki magát. „Az angolok nem igen vigyázok nyerész­kedési vállalatikban. Több év előtt számos kereskedőnk égeté meg úját gabnaszállitással Spanyolországból. Feledek t. i., mikép a’ spanyol biroda­lom gabnadús tartományi olly drágán eszközölhetik csak tengerre a’szál­lítást , hogy majd egészen lehetlenitik a’ gabnakereskedést. Egészen más­kép van ez Magyarországban. A’fiumei kikötő csak 70 angol mérföldnyire van Magyarország egyik hajózható folyamától, ’s e’két pont közt legjobb országutakon történhetik mindennemű szállítás. Mért nem szállíthatunk te­hát Magyarországból gabnát, miután annyira kedvező e’ tekintetben az új kereskedési szerződés ? A’ válasz erre igen könnyű. Gabnatörvényinknél fogva nem számolhatnak honosink rendes gabnabeszállitásra külföldről, mert nálunk, köztudomás szerint, bizonyos korlátok közé van szorítva a’gabnakereskedés. Minden nehézségel lenne hárítva, mihelyt a’beszál­lítás megengedtetnék. Angliának számtalan oka van Ausztriával közelebb viszonyokba lépésre. Angliának egyetlen birodalom jólléte és virágzása iránt sem kellene nagyobb részvéttel viseltetni. Ausztria politikai helyzete Európában, Magyarország és a’ hozzá tartozó tartományok nagyobb ré­szének termékenysége, kiapadhatlan segélyforrási, politikai összekötte­­tése Angliával, ’s népeinek ragaszkodása régi szövetségesihez, legalaposb okul szolgálnak ránk nézve e’ hatalmas birodalommal legbarátibb viszo­nyokba lépésre.“ (folytonos súrlódás a’ montenegroiakkal. Bucharesti és szerb ha­társzéli hírek.) Sept. 12-i hírek szerint a’határszabályozás kormányunk és Montenegro közt Tseffkin orosz czári udv. tanácsos jelenléte daczá­ra is folyvást igen lassan halad, ’s vannak, kik hiszik és nyíltan állít­ják, mikép egyedül a’ vladikával sokkal hamarabb lehetne boldogulni. A’ mostani szárazság legnyomasztóbb ínséggel fenyegeti Montenegro lakosit. Úgy­szólván semmi nem termett ott ez évben. Ez okból a’ vladika, mint mondják, levelet irt Otto görög királynak, ’s engedelmet kér tőle több száz montenegrói családot település végett Görögországba szállíthatni; ugyan illy kéréssel a’ czárhoz is folyamodik a’ vladika, ’s alattvalóinak egy részét Ázsiába szeretné letelepíteni. Fegyveres villongás már huza­­mosb idő óta nem történt a’ határszéleken.­­— Sept. Wiki havasalföldi hí­rek szerint fitov , az uj orosz fő consul, azon napokban Bucharestbe érkezik. Milos­iy megkapá általa az orosz kormánytól a’ választ feje­delmi székről lelépte iránti ellenmondására. Ez irata, mint előre minden­ki gyanitá, semmi figyelmet nem támaszta az orosz udvarnál, mert a’ czár tökéletesen jogszerűnek tartja a’ fejdelem lemondását. Milos­ky azon nyilatkozata, miszerint ő csupán kényszerítésből monda le fejdelmi szé­kérül , még­pedig csak elhunyt első­szülött fia javára, semmi figyelemre nem méltaték. Általán­osan hiszik, hogy Konstantinápolyból sem fog­­kedvezőbb válasz érkezni Milos­ig ellenmondására. Egyébiránt Milos­ig rövid idő múlva személyesen Oroszországba szándékozik utazni, ’s igen tetemes váltókkal láttatá el magát Sina b. által. — N. Becskerek, oct. 1 jen . Mai napon ünnepeltetek itt a’ helybeli evang. reform, kisebb gymnasiumának, ’s ennek oktatójának beiktatási napja, szép számú minden rendű, korú’s nemű gyülekezet jelenlétiben, az em­lített vallásbeliek szentegyházában. E’ nemzeti intézetben ugyanis ma kez­dettek el a’ tanítások. Táblabiró ’s esperes Ambrózy Mátyás antalfalvi lel­kész történeti fontossága és szerencsés összehasonlításairól nevezetes ma­gyar szent beszéddel nyitá meg az ünnepélyt, megelőztetve nemzeti nyelvű zsoltár éneklése által, mit az orgona ájtatos hangjai kisér­tek. E’ közben az egyik új oktató, Ecsedy Ödön,iktattaték hivatalába az esperes által, mire az új tanító szószékbe lépvén, nyomos magyar beszédében, a’ szülők ’s oktatók kötelességeit igen czélszerűen fejtegeté; különösen kiemelé eb­ben a’ nevelés fontosságát, ’s a’ nemzetiséget, mint korunk legérezhe­­tőbb szükségeit. Buzgón zenge meg ezután az ünnepély-bezáró ének; de buzgón emelkedik keblünkből szüntelen ama óhajtás, vajha a’jó istene’ zsenge magyar intézetet, jövendőre is, véghetetlen szent áldásival tetéz­né , ’s abból évrül évre édes honunknak viruló jövendőt virasztana. Ezen intézetben két tanító foglalkozik; ideiglen a’ helybeli lelkész , Benkó, vál­­lalá magára az egyik tisztét, a’ másik, Ecsedy Ödön, Debreczenből sze­­rezteték ide. A’ tanítások , a’ syntaxisig bezárólag intéztetnek. A’ tanul­mányok nemzeti nyelven taníttatnak. Áldás és üdv kisérje a’ nemes keblű alapítókat, boldogság, süker az oktatók súlyos gondjaikat! Részünkről bátrak vagyunk jósolni, hogy idővel a’ távolabb vidékek is ide küldendik növendékeiket, mit annál inkább reménylünk, mert csinos műveltségű kereskedői városunk illy vállalatok czélszerű létesítésire igen alkalmas, a’ tanítási rendszertől pedig egyedül csak jót várhatunk. Ikervár (Vasmegye): Ha egy pár tizeddel visszalépve vizsgáljuk hazánk­ban a’ jelenig történteket, ’s ha az eddigiekről jövendőre következtethetni, mi ritkán csal,­­ úgy táplál bennünket az édes remény, hogy Hunnia népe nem sokára eléri azon pontot, mellyre más nemzetek századok lefolyási alatt juthattak, mig ez kivont karddal védangyalként őrködék szünetlen fölöttük. De Van még egy mező hazánkban, melly jelenleg majd kizárólag parlag, ’s még az marad, a’ közboldogságot hasztalan óhajtjuk, melly lelke minden polgári egyesületnek. A’ köznép ez, mellynek erkölcsi neveltetése, a’ szó tökéletes értelmében, igaz vallásos embert, ’s valódi polgárt képező egyedüli eszköz majd egészen hiány­zik. Ez erkölcsi nevelés hiányának lényeges oka nem­ csak az országos igaz­gatóság bölcs rendelésinek sokszor lélekismeretlen elhanyagoltatása, végre nem hajtása; mi megyénkben, hasonlítva másokhoz, még rendesen megy; — nemcsak gyakran iskolatanitóink ügyetlensége, hol legtöbben, noha nem egészen alaptala­nul, keresik azt,—vagy ezeknek fájdalom­­ csekélyre szabott élelmüket pótló kény­telenné kézi munkáik; de a’köznép észerejének fejletlenségéből származó gon­datlanság mellett, míg annak általányos szegénysége’s ebből folyó tehetetlensége is a’ czélirányos gyermeki nevelés érdekében elannyira , hogy még az elkerülhet­­lenű­l szükséges oskolai könyvek megszerzésére is, mellyek minden tökéletlensé­gük mellett elég drágán bocsáttatnak közre, annál inkább a’ tanitásérti járandóság megfizetésére elégtelenek. Hogyan lehetne ez emberi tettek legjelesbikén segí­teni minél inkább, oktató példa némelly buzgó honfiak eddigi teste. Azonban er­ről gondoskodni hazánkban csakugyan tapasztalás szerint majd egészen a’ lel­készek tiszte; ezek buzgóságától várja bizodalmasan a’ szegény köznép vala­mint lelkének szorult állapotában az atyai vigasztalást, úgy serdülő csemetéji­­nek raüveltetését, ’s ezt elősegítő czélirányos eszközöket is. Illy gondos és sze­retve tisztelt lelkiatyával áldott meg minket az isteni gondviselés, ki szivére ve­­vén az említett okok miatt eddig szomorú karban levő helyzetét népének, egy­szersmind igaz fiakat az egyháznak’s józan polgárokat akarván nevelni a’ hazá­nak, a’ nemesre törekvő szívnek soha nem hiányzó sugalmából talált módot a’sem­miből sokat teremtve, ez érdemben bőgyümöltsöt ígérő magot ültetni. Minthogy tisztelt lelkipásztorunk ide jöttekor szokás vala minden ujhold-vasárnap pörzsöly­­pénzt szedni, mert egyházunknak rétek ’s földek is jól, jövedelmeznek* Ő azt ren­delte , hogy minden vasár- és ünnepnapokon pörzsölypénz szedessék, mellyből, meghagyván az egyház eddigi szokását, bejövendő mennyiség kamatra adas­sák, miből eleinte a’ legszegényebb növendékek ’s úgy lassanként aránylag a* többi, könyvekkel, ingyen tanulhatással, más aprólékos oskolai eszközökkel, sőt ha lehetséges, egy két darab ruhaneművel is segittessenek, idővel; ha a’ tőke úgy megnövend, a’ tanítási dij is általán ennek kamatjából adandó. Minő szent volt a’terv, olly csekély siikerrel kecsegtetett először; mert mit reménylhettünk a’ legfölebb tiz váltó krajezáronként bejövő tökének csak valamennyire is leendő növekvésitől. De minél inkább csökkent bennünk a’ remény, annál inkább buzga Dancsecs József lelkészünk a’ szószéken ’s más kedvező alkalommal serkenteni népét, hogy nemes tervének nyomadékot szerezzen. És ime! mi nekünk lehe­tetlen volt, azt ő lehetségesíté; mert jelenleg a’ szedésből, a’ m. uraság, nagy érdemű lelkészünk ’s egypár jó lelkű atyánkfia segítségéből ötszáz forint ka­matot e’czélra; mi minél inkább vigasztal, annál jutalmazóbb jövendőt igér. Áldás illy nemes tettnek , mit bár többen követnének! KÜLÖNFÉLE : Zsivkovics Panteleimon volt budai és mostani te­mesvári g. n. e. püspök, elbúcsúzván híveitől, sept. 17ken Karloviczba utazók, hol sept. 22, 24 és 29 kén Popovics János budai, Athanaz­­kovics Platon pakraczi és Joannovics Eugen Károly városi püspö­kökké szenteltettek föl. — Pozsonyban sept. 30-án délutáni 4 órakor zárták próbaterüket a’ pesti vakok a’ pozsonymegyei teremben, Dob­zsa­­lek Antal igazgató vezérlete alatt, igen számos gyülekezet előtt. Az ott jelen volt 16 növendék igen dicséretes jeleit adá szorgalmának, minek legnagyobb méltánylat lön következménye a’ hallgatók résziről, kik ke­­zül egy sem hagyá el benső megindulás nélkül a’ termet. — A’ „Szei­bszka Maticza“ nevű literariai egyesület sept. 22ikén tartó gyűlését Peshn Tc­­köly Sabbas kir. tanácsos, csanádi főispán elnöklése alatt, melly­ben 30 ezer forintnyi tőkét nyujta be kötelezvényekben, olly föltéttel, hogy 20 ezer forint tőke kamatjából segéddíj adassék 12 szegény tanulónak, kik kül 1

Next