Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-07-15 / 57. szám
termeiben vagy Grimm Vincie ur mőárus boltjában. A‘ pesti művészeti egyesület igazgató választmánya. 1 .raxitás : Legközelebb (56) száma Jelenkorunk első lapja írlik hasábján a’ (iáik sorban alulról felfelé Thaisznak nekrológjában t. után kimaradt e’ két szó : a’ Tud. Gyűjtemény és IPorugálsift. Az elkeseredés Anglia ellen mindinkább növekszik a’portugál rabszolgakereskedő hajók ellen foganatba vett szabályért. Kevéssel ezelőtt Cabral tanácsos kör. nyilatkozott a’tanácsban: kérem a’tengeri minisztert, adjon felvilágosítást a’bandai vizen történt eseményekről, hol egy csoport angol zsivány, mellynek vezére Palmerston 1., csavarog, a’portugál nemzetet kirablandó. (Rendre !) Nekem mint portugálnak, ki a’ királyné trónja visszaállittatásában munkás részt vettem, jogom van úgy nevezni azon idegeneket, kik azt hiszik hogy büntetetlenül rabolhatnak. Elnök úr, mi nagyok voltunk, mikor még az angolok kicsinyek voltak. Tetteink hite ismeretes,mig az angol évkönyvig olly vonalom hőstettet sem mutathat. Abban nincs egyéb, mint fond óriás, és zsiványkodás.Most mivel az ango hatalmas, nem szégyenl olly nemzet ellen használni erőszakot, melly nem állhat ellen. De mit kell mondanunk egy nemzetről, hol a’ pénz mindent tehető. Nézetem szerint az angol nép a leggyalázatosb, e’világon. Ezen méltatlan beszédre azt mondja a’ Herald : igy köszönik meg hogy Portugáliát alkotmányos szabadságra segítettük. — SpanyolwskStg. (Balmaseda mint szökevény a’franczia földön. Elegy.3 Bordeaux , jun. 2Skán : „Azon jóslatunk, miszerint Balmaseda ügyét csak tönkre jutás vagy szökés fogja bevégezni, már valósult. Balmaseda franczia földön van. Ebro folyamon jun. 21 kén átköltözvén, és Cuartango völgyet 22kén bejárván, 23kán éjjel Marguia és a’ zuyai völgy egyéb helységben állomásoztak a’ zendülök; másnap Villareal, Alava és Arlaban felé Zalduendoig vonultak , és ez egész 17 órai téren egyetlen helység sem nyilatkozott részökre , sőt egyetlen ember sem foga mellettök fegyvert! Mindenki futásnak eredt minden jószágostul e’ vad haramiacsoport közelítésekor. Ütött a’ méltányos büntetés órája. A’ navarrai alkirály, Ribero tábornok, ki jun. 23k án esti 5 órakor Vitorlába érkezett, éjfél után 1 órakor csöndesen tova indult Salvatierra felé, az ellenség indiai és burundiai szorosakba vonulhatását gátlandó. Az alkotmányosak előcsapatja még Zalduendóban lelé a’ zendülőket. Alig kezdé meg a’ lovasság és néhány vadászszázad a támadást,’s im az egész ellenséges csapat azonnal szerte robbant Onate, az aranzazui hegység és Borunda felé ’s Balmaseda ez utóbbiakkal osztozott a’ futás dicsőségiben. Könnyű lovasosztályok mindenfelé üldözék a’ rendetlenül futamlókat, Ribero pedig, serge nagyobb részével, Balmasedát vette űzőbe. Balmaseda Ebro folyamon átköltözte első hírére tüstint kettőzött szorgalmú őrködést parancsolt a’franczia hatóság 5 csempőrök és határvadászok éjjel nappal talpon állottak. Jun. 25—26-án Sarre és Olhette mellett, csapatonkint lépték át határiakat a’ zendülők,hol azonnal elszedék tőlök fegyvereiket. Jun. 26kai estig 1183 gyalog és 123 lovas katona érkezik Saint- Jean-de Luzba, honnan tegnap Bayonneba szállíttatá őket a’ hatóság. E’ csata alkalmakor világosan bebizonyult,hogy a’ carlosiak magasztalt önföláldozása csupán koholmány , mert első puskalövésre az egész jól fegyverzett csapat azonnal futásnak eredt. MiCabrerát illeti, ő folyvást legmélyebb homályba burkolja minden tettét, és azért most kétség nélkül is egészen hiteles állításokat nem is tudhatni róla. Geronai lapok szerint jun. 10 — Tikén valamennyi álgyúját el viteté Bergából és többször felszólitá a’ lakosokat, vagyonjok megmentésire, mivel az alkotmányosak közeledésekor a’ várost fölgyujtani szándékozók. Ossejai rendőrbiztosunk Cabrera nővérei málháiban 80nál több aranyzott ezüst asztalkészületet talált, és egy gyönyörű arany készületet, melly Espeja marq. párisi spanyol követ tulajdona volt, mimént elraboltatott további rendeletig hatósági kézben fog maradni.“ Jun. 29-i bayonnei levelek szerint: „Jun. 25kén este Concha tábornok Miranda de Arga és Tafalla közt végkép tönkre véré Balmasedát , ki 100 holtat és 130 foglyot veszíte , és 28kán este Larran felé 380 emberrel franczia földre futott. Követte őt másnap 176 tiszt és 1041 közvitéz’s néhány aszszony és gyermek. E’ vad csapatok tekintete az arczaikon dúló éhség daczára is borzasztó vala, ’s egyszersmind tökéletesen jellemzeni képes azon iszonyu háborut, mellynek egyes részleteit egykor csak álomüző meséknek fogja tekinteni az utókor. Minden pillanatban itt meg újabb foglyok érkeznek Francziaországba ; katonáink és rendőrink nyugalomról nem is gondolkodhatnak. A baszk földművelők mindenütt egész készséggel fogják el az egyes zendülőket, és hatóság kezeibe szolgáltatják. Ribero és Concha tábornokok 10 ezer gyalog és 1200 lovaskatonával támadák meg Balmasedát. Az andorrei respublicába naponkint annyi carlospárti fegyveres érkezik, hogy a’ hatóság egész komolysággal ki akarja őket tiltani, mert a’ sok éhes gyomor már is olly nagy drágaságot okozott e’parányi tartományban , hogy az alattvalók mindenütt zúgnak. Cabreráról semmi bizonyost nem akarnak nyilványitni a’ futó zendülök. Szabadelmü lapok szerint valamennyi erősségről lemonda már Cataloniában, és a’ felső-aragóniai hegységbe vonult, melly vidék annyira ki van minden tekintetben pusztítva, hogy sokáig teljességgel nem fogja magát fentarthatni. Balmaseda lelépte után általjában nem maradhat tovább harczsikon Cabra,hanem minden pillanatban várhatni véljük franczia földre érkezését, honnan nehezen fog másodszor is megszabadulhatni, és ugyanez leend Tristan sorsa is , ki már most Cabrerához sem mer közelitni. Az átszökött zendülök közt számos szerzetes is találkozik,kik jól tudtak a’zavarban halászni,mert öszvéreik kincsekkel lakottak. A’ két királyné jun. 24k én Leridába érkezett, ’s mondják, hogy Espartero egyetlen hatalmas csapással készül véget vetni a’polgárháborúnak Felsö-Catalóniában. Van Halen vezérőrnagyot Solsarva ostrom alól fölszabadításáért és ugyanakkor nyert győzelméért, Espartero kívánságára Pericamps grófi czimmel ruházta föl a kormányzó királyné. D. Carlos Bourgesban a’ nagy szükség miatt már minden drágaságit eladtad* — A as fs B fia. (Rabszolgaság elleni gyűlés Londonban/) A’ rabszolgaság elleni idegen társulat jun. 24k én Sussex hg elnöklete alatt évi közgyűlést tartott. A’ mondott beszédek közt leghosszabb és egyszersmind legtartalmasb O'Connellé volt, ki ellen hiában üvölté néhány tory czimbora, mert a’terem minden oldaláról harsogó tetszés fogadá a'nép kedvelt emberét, ’s száz meg száz hang szólitá őt szószékre. A‘Connell mindenek előtt a’ jamaikai legújabb törvények ellen kelt ki, mellyek igen káros hatásunk a' rabszolgákra, azt határozván többi közt, hogy sem urak , sem szolgák nem egyesülhetnek a’ megállapítandó munkadijról tanácskozásra, melly tilalom természetesen csak a rabszolgát sújtja. A’ szónok azon reményt fejezé ki, mikép nem hiszi, hogy a’ parliament e' törvényt megerősíti knné, mellyet 48 óra alatt bizonyosan meg vél buktathatni. Ezután a Kehtindiában folyvást divatozó rabszolgaságra tért, mondván :, Dicsekszünk ugyan hogy királynénk zászlaja csupán szabad emberek fölött lobog; de kénytetelenek vagyunk egyszersmind azon különböztetést tenni, miszerint a’ keletindiai társaság lobogója még százezer rabszolga fölött leng.“ Ezután Isamberthez, a’ francziaországi rabszolgaság elleni társaság jegyzőhez, fordulván, méltó vetélkedésre szólította föl a’ francziákat, a’ rabszolgák tökéletes fölszabadittatása ügyében, és többi közt igyz nyilatkozók : „A viták ugyan, hogy a’ földön egy nemzet sem szereti inkább a’ szabadságot, mint a’ franczia ; de én ebben némi túlzást találok, mert a' magasztalt szabadságszeretet inkább katonai dicsvágyon alapszik ott, mint az emberiség győzelmén. Ám de legyen : itt most előttünk azon tárgy, melly* körül fényesen tűntetheti ki egymásközti vetély vágyát a’ két nemzet. Mig a’ francziák fennen csevegnek a’ szabadságról, és ezifra szóözünben mondogatják el, mit kellene a’ kérdéses ügyben tenniük, addig, jő! értsük meg franczia uraira,addig John Bull már tettleg küzdi ki a’ szabadságot, és erről minden franczia üdvös példát vehetne, maga a’ király is, ki nem irtózott szerződésre lépni a’ texasi emberárulókkal. Azonban nem vádolhatjuk hogy Éjszakamerikában, a’szabadság annyira magasztalt honában , halál várja azt, ki csak szólni is bátorkodik a’ rabszolgák fölszabadíttatásáról. Mintegy 2 év előtt nyilvános helyen lobbantaim szemére az amerikai követnek, hogy rabszolgákat nevel eladás végett, és a párviadalra szóbta engem , mit én nem fogadok el, mert isten parancsi ellen véteni és gyilkosságot elkövetni soha nem fogok, bár mit mondjanak is azon baromtermészetű emberek, kik azt vélik, hogy gyilkosság által lemoshatják a’ böcsületükön ejtett szennyet. Bitóra illyt gonosz bolondokkal ! 's mi dögvészes beteg gyanánt kerüljük a’ rabszolgabirtokost, ne szóljunk hozzá, és űzzük tova a’ műveltség sorompója közül.Menjen fövenyes sivatagokba és vesse magát hyénák nyakába az illyr embertelen szörnye, mi pedig összesített erővel bátran vrjuk ki az emberiség szabadságát/* — (Óriási angol hírlap. Elegy/) Mennyire terjednek napjainkban a’ hírlapok, jun. 25 ikén bámulatos példáját adá a’ londoni Times. E’ lap lap ugyanis eddig kétszeresen vagy' is 8 iszonyú lapon jelent meg, jun. 25ikén azonban 10 lapra emelkedik, egyrenkint 6, és igy összesen 9,6 óriási hasábbal. Ennek fele,46 hasáb, csupán hirdetvényekkel van elárasztva. Ezek sorát egy shillinggel számítván, a’ lap egyetlen száma mintegy 706 font sterlinget, vagyis hétezer pgc forintot jövedelmez. Egy hasábra 25 jelentést számítván , az egész mennyiséget 1200ra számíthatni. A’ nyomtatás egész tömegét legalább 30 nyolczadrétű ivre becsülhetni. Már most néhány szót tartalmáról. Az első öt lapot csupán jelentések tőlük be. Ezután bírálat következik Mill „Britt India történetei“ fölött. E’ bírákat szerzője nem más, mint a’ hires oktató Wilson. Ezt egy angol zeneszerző levele követi angol hangművek utánnyomatásáról. A'közelebbi négy hasáb neuseelandi okleveleket foglal magában, egy levelet gyorsabb segélyrül a’ tűzvésznél ; jegyzeteket Bennetköv. munkájáról: „ Egy czethalász vitorlázása a’ föld körül ; egy czikket Soult képcsarnokáról és egy értekezést az ebdüh gyógyíttatásáról; a’ 7dik lapon érdekes közlés találtatik egy skót beszédmódú vígjátékról, mellynek czime :. Gaberlumie“; fordítás az augsburgi német lapból, Francziaország és Abyssinia kereskedési viszonyáról, egy czikk a’ szegényi törvény javításról Angliában; epés kifakadás a'néhány év előtt alapult „nagybrittanniai kath. intézet“ ellen ; értekezés a’ parliamenti választók lajstromzásáról ; hivatalos jelentés Ludlow város testületi rendszerében uralkodó visszaélésekről, és jelentés a’ dublini radical gyűlésről. A’ kik lap telve oklevelekkel a’ damaszki zsidók ügyében; a’ kik bírálatot foglal magában Mant püspök „Az izlandi protestáns egyház története“ czimü munkájáról, és részletes jelentést Pasley ezredes legújabb próbáiról „Royal George“ elsüllyedt sorhajó széllyel röpittetésire lőporral, melly Volta oszlopával gyujtatik meg. A’ 16ik lapot hivatalos jelentés foglalja egy Neulaundlandban elkövetett gonosztettről, és szinte hivatalos hirdetést a’fölállítandó Nelson- emlékről Trafalgar-téren. Ezután ismét jelentések következnek a’ 16ik lap másik , és 1 tik egész oldalán, és csak a’ 12ik lapon veszi kezdetét a’ tulajdonképi hírlap, az úgynevezett „Leading“ czikkekkel, mik e’ lapban olly számosak, hogy a’ csarnoki hírekkel az egész 12ik és 13ik lapot elfoglalják. A’ 14ik lapot udvari hireknyitják meg, ezeket szerencsekivánatok követik ő fels. megszabadultához Oxford pisztolyától ; francziaországi hirek ; fölirás Montefiore ismert izraelitától minden londoni zsidó családfőhez , mellyben zsinagógába összegyűlésre szólítja fel őket a’ damaszki zsidók ügyében tanácskozás végett; részletes adatok Courvoisier tettérül; a’ londoni sherifválasztásról ; a’ rabszolgaság elleni britt és idegen társulat gyűlésiről; és több más, mik közt közlemények a’ hamptoni lóversenyről.