Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-08-01 / 62. szám
21. beszéd viszhangja, melly azt pontról pontra előfűzheti. Az Angliával fenforgó viszálkodásra nézve köv. van: ,,A‘ kamra mély fájdalommal nézi az ország viszonyainak bizonytalanságát Angliával, és sajnálja, hogy eddigelé szerződés nem köttetett a rabszolgakereskedés eltörlesztésbre; sajnálja, hogy Anglia pénzkövetelését a’ közbejött dolgok ismét bebonyoliták.“ A’ külföldi hitelezőket köv. elégíti ki. A’ követek meggyőződésük ellen cselekednének , és a’ portugál jogosság nem becsületes képviselőji volnának, ha a’ sürgető szükséget, a’köz szolgálat és kötelességük betöltése tekintetibűl a‘ kül és beladósság ügyében, elismerni nem akarnák.“ Magelhaes követ bár tagja volt a’ válaszkészítő biztosságnak, még is ellenmondott annak. Azon kérdésére: mi utasítást kapott a’ makaói kormány? a’ tengeri miniszter azt válaszola, hogy teljes hatalmat adtak neki, úgy intézkedni mint legjobbnak látja. A’kormány ellen keményen kikelt azért, hogy a’ rabszolgakereskedés eltörlesztését illető szerződést mégsem létesítette, és a‘ britt kormány pénzkövetelési ajánlatát el nem fogadta. Az utolsó gyűlés alatt, folytatá tovább, jelenték a’ miniszterek, mikép az elvett portugáli hajókért elégtételt kértek az angoloktól; de mivel a’ trónbeszédben nincs említve, ő azt nem hiszi. A’ beliffazstatásra nézve gyengeséget határzatlanságot hányt szemére a’ kormánynak ; Algarbiában nincs bevégezve a’háború, bár a’trónbeszédben az mondatott is ; ott most is zsiványcsapatok dodongnak, és a’ lakosok már szinte korlátlan hatalom után sóhajtoznak a’sok nyugtalanság miatt. A’ kormány választás-módosítást illető tette is most nagyon esztelen és időnkivül, és annak ő barátival teljes erejébül ellenszegülend. N gmsnyol «»rsxás. (Állítások ’s vélemények a’ spanyol ügyfordulatról.) Párisi lapok kimerithetetlenek Balmaseda, Cabrera és más carlospárti főnökök gáncsolásiban, mit senki nem fog nekik bűnül tulajdoníthatni , de mégis nem jól teszik, hogy azon pillanatban rabló gyilkosoknak nevezik őket, mig egyszersmind Minát és Empecinadót magasztalják, kik épen úgy érdemesek a’ fönebbi czimekre, mint a’nevezett guerillavezérek. A’spanyol carlospártiak legkegyetlenebb bánásmódot tapasztaltak, és ugyanazt gyakoriak mások ellen is, egészen a’ spanyol nemzet komor, büszke és szenvedélyes jelleme szerint, illő megítélésükre nem franczia szerkesztőség tentatartói polgárisodásától kell tanácsot kérni, hanem önmagába szálljon mindenki, és igy aztán bizonyosan Francziaország is el fogja mondani a’ mea culpa mea culpa terhelő vallomást, mert valódi mea culpa az, mit a’ franczia divateszmék zavara most a’ spanyol nemzeti szellembe vetik’sa’t. ’sat. (Ministerség-módositási hírek. Elegy.) Madrid, jul. 12 ikén: „Politikai körökben naponkint újabb ministerségi hírek jőnek folyamatba, ámbár a’mostaninak megváltoztatása e’pillanatban még épen nem valószínű. E’ hirek szerint Espartero ministerelnök fogna lenni és egyszer’smind a’ külügyi tárczát kezelné. A’ jogszerűség emberei már mind lemondtak a’ korlátlan uralkodás elvei sürgetéséről és előleg a’ föllengésdiekkel fogtak kezet az udvar megbuktatására. E’ szerint tehát már most az inquisitio volt pártolóji is általányos szavazásjog mellett fognak buzoani. E’ furcsa szövetkezésbül alkalmasint szerencsétlenség hosszú lánczolata fog Spanyolországra háramlani. Valenciai levelek komoly nyugtalanságról emlékeznek, mellynek elnyomatására komolyan intézkedik a’ hatóság. Tortosa és Castellon közt még folyvást vakmerő rablásokat űznek egyes carnosi csapatok, és a’ coliadéi erősségben mintegy 40 fegyveres legnagyobb elszántsággal ótalmazza magát.— A’fegyvertelen zendülők ellen majd naponkint történnek megtámadások, így legközelebb egy aragóniai faluban néhány cariosi fogoly közt férje gyilkosát gondolván megismerni egy asszony, a’ lakosság azonnal az egész csapatot megrohanó, és majd holtra véré. Cabrera maga is megvallá, hogy csupán Thiersnek köszönhetni a’ polgárháború bevégeztét, mert ministerségbe jutása óta minden fegyver- ’s élelem- csempézés megszűnt a’ franczia határszéleken. A Cabrera hadmaradványi még most is naponkint szaporítják a’ már korábban Francziaországba érkeztek számát, mit azonban csak legnagyobb veszély közt eszközölhetnek, minthogy az alkotmányosak mindenütt nyomban üldözik őket, ’s több példa történt már, hogy még egy két lépésnyire franczia földrül is halva teritnek egyes futókat földre az üldözök golyóji. A’ kormány pénzügyi állapotja a’ polgárháború megszűntével sem igen fényes állapotban van ; a’ kiadási költségvetés szerint ugyanis 1012 millió realra megy a’ költség, mig a’ jövedelmet csak 820 millióra számíthatni; a’ kormány tehát ismét 192 millió realnyi rendkívüli adót fog a’ cortestól kívánni. — Barcelonában nagy ünnepélyekkel fogadók a’ két királynét, de a’ világításnál mindenütt az alkotmányt tárgyazó források ragyogtak, mi világosan mutatja , hogy a’ spanyolok tüzesen ragaszkodnak a’ sokáig nem élvezett szabadsághoz.“ — (Espartero a’ hatósági törvény elmellőztetését nem víhatván ki, hivataláról lemond. Elegy.) Barcelona, jul. 17én : Espartero tegnap délben városunkba érkezik, miután hadserge előcsapatját Martorellben hagyó. A’hatóság elbe ment a’san antonioi kapuig, hol a’lovas testőrség egy csapatja kíséretében jött be a’ fővezér. Kísérőji közt több angol haditiszt volt látható. A’nép sűrű csoportokban vette őt körűl, lovához ’s lábaihoz kapaszkodók, és röpkény füzérekkel boritá őt és lovát el, főtől egész talpig. Házához érkezvén, azonnal erkélyről mutatá magát a’ népnek, melly folyvást „Viva Espartero“ kiáltozást hangoztatott. Egyik küldöttség másikat érte üdvözletére , de a’ fővezér igen vigyázó volt, és egyetlen szóval sem érinte politikai viszonyokat, hanem csupán ragaszkodását ermelé ki az ország törvényihez és Izabella királynéhoz. Esti 6 órakor a’ kormányzó királynénak udvarolt Espartero; beszélgetésük 2 óráig tartott. A’,nép hízelgő fogadása annyira elragadó Esparterot, hogy egyik minister jelenlétiben a* minnisterség feloszlatását a* cortesével együtt és a’hatósági törvény megtagadtatását kivárni a’ kormányzó királynétól, ez azonban szilárdul vissza utasító e’ követeléseket, egyszersmind reményét fejezvén ki, miszerint a’ vezér nem fog azokhoz makacsul ragaszkodni. Espartero gyönge szónoki tehetsége illy határzott nyilatkozatra elnémult. Utóbb mindazáltal még tovább ment elbizottságában, és lemondott hivataláról. Mikép fogada ezt a’ királyné , még nincs tudva. Épen nem csodálhatni, hogy Espartero most, miután hareztéren mellőzhetővé lön, politikai pályán törekszik magának az eddigihez hasonló fontosságot biztosítani.A’ carlosiak közül még most is számosan rakják le fegyvereiket és önként hódolnak a’királynénak. A’ franczia határszélek több nevetséges jelenet színhelyei; a’ carlosiak ugyanis folyvást csapatonkint menekülnek franczia földre, mig sok spanyol tisztviselő, pap, szerzetes, és más mindenféle keverék , megunván a’rósz életet franczia földön, visszatérnek Spanyolországba és meghódolnak; a’kimenők gyakran pőrére rabolják visszatérő ügytársaikat, kik aztán félmeztelenül érnek lakhelyeikre. Cabrera Francziaországba menekült serge jobbadán 18 — 20 éves erős egészséges fiatalokból áll, kiken koránsem mutatkozik a’ nyomornak annyi nyoma, mint Bahnaseda vad csalit hősein. A’ kegyetlenségiről elhiresült Palillos is franczia földön már. A’mogorva tekintetű, 60 esztendős vad férfitól mindenki irtózattal fordul el.“ — Friincziaország. (Laffarge assz. elítéltetve. Elegy.) Paris, jul. élén : „Laffarge Mária pőrében jul.lókén végítéletet hozott a' bri vési törvényszék, két évi fogságot szabván reá a' gyémántorzás miatt, ’s egyrszersmind a’ felpörögnek megengedvén az ítélet kinyomatását's falakra raggatását ezer példányban. Laffarge M. nem nyugszik meg ez ítéletben, hanem fölebbvitelhez folyamodott; férjölési pőre ügyében a’ kraogesi védkamra még semmi határozás nem hozott. — Algíri hirek szerint az emirt annyira elhagyók a’ vad főnökök segédcsapatjai, hogy alig alig tarthatja magát fen harczsikon, hanem csupán védelemről gondoskodik. Némelly törzsökök már is unni kezdik a’ háborút és hódolásról gondolkodnak, ámbár Abdelkader mindent elkövet, hogy folytonos ingerültségben tarthassa őket. —Orleans hgnő másodszülött gyermeke, ha fia lesz, versaillesi hg czimet fog viselni. —Bertrand tábornok szülővárosának Chateaurouxnak legközelebb ajándékul kerdé azon kardot, mellyet Napoleon az abukiri csatában viselt, ’s ezenkúl a’ császár több diszkeresztjét, miket ünnepélyeken viselni szokott, és emlékül e tábornoknak hagyott. — A’ franczia földre érkezett spanyol szökevények száma a’ Moniteur hivatalos jegyzéke szerint már 27,700 emberre megy, és még folyvást újabb csapatok érkeznek. A’ franczia hatóságok mindenek előtt él miniszerekkel és öltözetneműkkel látják el e’ szrencsétleneket, kik hiányt szenvedtek. A’ perpignani Mars téren sátrak készültek 12 ezer emberre. A’szökevények ezer főnyi csapatokra oszlottak egy kapitány és altiszt fölfigyelése alatt, kik mellett egy sebész és egy káplán. Mindegyik rendes bor és kenyér alajában részesül. Ezután indítványt ten nekik a kormány az afrikai idegen csapatba szegődésre , melly esetben 8 évi szolgálatra kellene magukat kötelezniük. Kapitányi rangú minden spanyol tiszt, ki 130 emberrel Afrikába költözik , ideiglen rangját megtarthatja. E tisztek, mint parancsnoki az összeállítandó csapatoknak, franczia tisztek felfigyelése alatt tengerpartra szállíthatják azokat, hol azonnal hajókra fognak elosztatni. Az aragóniak, navanaiak és catalóniak külön csapatokba egyesittetése megengedteték, hogy a hadfogadást annál könyebben lehessen eszközleni. Azokat pedig, kik nem félhetnek a'törvények szigorától, hazájokba visszatérésre szólitá föl a’ kormány.“ (Lortet áldomása Németországra.) Lortet, Jahn és Fichte fordítója Strassburgban, Guttenberg ünnepén következő áldomást köszönte Németországra: „Vannak közép-, és átmeneti tájak, a’ természet által bizonytalan határokkal ellátvák. Országutak ezek a’ népvándorlásoknál. Rajtok kezdődnek a’harczok, a’ visszahatások, a’ fajok vegyülése , és azok lesznek a’ társas szerkezet ’s élet okozóji. Ilyen a’nagy gyönyörű Rajna völgy, melly olly sokáig szolgált csatatérül az új és ó világ közt. Bölcsője lön az a’ mostani polgárisulásnak ; keresztyén művészet csírázott hazáriban. Jelenleg mind a’két család, Európa kiképezőji összegyűltek a’ folyam partinál, és barátilag nyujtnak egymásnak kezet, egyesitve szavaikat hálára a’ teremtőhöz, hog az embereket föltalálási tehetséggel ruházta föl; és ez örömszózatban egyességét hirdeti az emberiség. Szó által az emberszülött mindenütt egyenlő minden emberszülötthez. Hála a’ könyvnyomás művészetének, napjainkban már minden egyed eléggé hatalmas mindenkihez szólni és sárgának ’s feketének egyiránt kimondhatja véleményét. Hála a’ könyvnyomási művészetnek és a’ közvélemény napról napra bensőbb azonságának , az uralkodó vetélyvágy némulni kezd. Minden műveit nemzet hatalmasul halad előre a‘ vadság ’s tudatlanság utolsó bástyáji lerontásában. A’ könyvnyomási művészet, az emberiség nagy korszakát bélyegző e’ találmány , majd szinte titoklepte származású. De mit árt, bár melly városban köszörülték először e’ varázsfegyvert? Most az európai nemzetek fő erejét képezi, mellyek, mind azon egy szellemtől ihletten, a’ világpolgárositást tűzvén ki ezélül minden erejüket a’szellemi fölszabadításra fordítják. E’ tekintetben egy nemzet sem maradhat hátra, mert mindegyikre kipótolhatatlan szerep várakozik a’ világtörténeti nagy drámában. Könyvnyomás terjeszte mindnyájokra fölvilágitást ; a’haladás mindnyáját illed. Európában egy művelt országot sem környez már többé bárdolatlan nép. Olly hatalom, és nagyság, melly a’szomszéd nemzetek szabadságát fenyegetné , csak egy pillanatig fogna fönállhatni. Egy nemzet sem lehet mármost másik szerencsétlensége által boldoggá. Azért ide mellém, Francziaország fiai, és