Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-08-01 / 62. szám

21. beszéd viszhangja, melly azt pontról pontra előfűzheti. Az Angliával fen­­forgó viszálkodásra nézve köv. van: ,,A‘ kamra mély fájdalommal nézi az ország viszonyainak bizonytalanságát Angliával, és sajnálja, hogy eddigelé szerződés nem köttetett a­ rabszolgakereskedés eltörlesztésbre; sajnálja, hogy Anglia pénzkövetelését a’ közbejött dolgok ismét bebo­­nyoliták.“ A’ külföldi hitelezőket köv. elégíti ki. A’ követek meggyő­ződésük ellen cselekednének , és a’ portugál­ jogosság nem becsületes képviselőji volnának, ha a’ sürgető szükséget, a’köz szolgálat és köteles­ségük betöltése tekintetibű­l a‘ kül és beladósság ügyében, elismerni nem akarnák.“ Magelhaes követ bár tagja volt a’ válaszkészítő biztosságnak, még is ellenmondott annak. Azon kérdésére: mi utasítást kapott a’ makaói kormány? a’ tengeri miniszter azt válaszola, hogy teljes hatalmat adtak neki, úgy intézkedni mint legjobbnak látja. A’kormány ellen keményen kikelt azért, hogy a’ rabszolgakereskedés eltörlesztését illető szerződést mégsem létesítette, és a‘ britt kormány pénzkövetelési ajánlatát el nem fogadta. Az utolsó gyűlés alatt, folytatá tovább, jelenték a’ miniszterek, mikép az elvett portugáli hajókért elégtételt kértek az angoloktól; de mi­vel a’ trónbeszédben nincs említve, ő azt nem hiszi. A’ beliffazstatásra nézve gyengeséget határzatlanságot hányt szemére a’ kormánynak ; Algarbiában nincs bevégezve a’háború, bár a’trón­beszédben az mon­datott is ; ott most is zsiványcsapatok dodongnak, és a’ lakosok már szinte korlátlan hatalom után sóhajtoznak a’sok nyugtalanság miatt. A’ kormány választás-módosítást illető tette is most nagyon esztelen és időnkivül, és annak ő barátival teljes erejébül ellenszegülend. N gmsn­yol «»rsxá­s. (Állítások ’s vélemények a’ spanyol ügyfordulatról.) Párisi lapok kimerithetetlenek Balmaseda, Cabrera és más carlospárti főnökök gáncso­­lásiban, mit senki nem fog nekik bűnül tulajdoníthatni , de mégis nem jól teszik, hogy azon pillanatban rabló gyilkosoknak nevezik őket, m­ig egyszersmind Minát és Empecinadót magasztalják, kik épen úgy érde­mesek a’ fönebbi czimekre, mint a’nevezett guerillavezérek. A’spanyol carlospártiak legkegyetlenebb bánásmódot tapasztaltak, és ugyanazt gya­koriak mások ellen is, egészen a’ spanyol nemzet komor, büszke és szen­vedélyes jelleme szerint, illő megítélésükre nem franczia szerkesztőség tentatartói polgárisodásától kell tanácsot kérni, hanem önmagába száll­jon mindenki, és igy aztán bizonyosan Francziaország is el fogja mon­dani a’ mea culpa mea culpa terhelő vallomást, mert valódi mea culpa az, mit a’ franczia divateszmék zavara most a’ spanyol nemzeti szellembe ve­­tik­’sa’t. ’sa­t. (Ministerség-módositási hírek. Elegy.) Madrid, jul. 12 ikén: „Po­litikai körökben naponkint újabb ministerségi hírek jőnek folyamatba, ámbár a’mostaninak megváltoztatása e’pillanatban még épen nem való­színű. E’ hirek szerint Espartero ministerelnök fogna lenni és egyszer­­’smind a’ külügyi tárczát kezelné. A’ jogszerűség emberei m­ár mind le­mondtak a’ korlátlan uralkodás elvei sürgetéséről és előleg a’ föllengés­­diekkel fogtak kezet az udvar megbuktatására. E’ szerint tehát már most az inquisitio volt pártolóji is általányos szavazásjog mellett fognak buz­­o­ani. E’ furcsa szövetkezésbül alkalmasint szerencsétlenség hosszú lán­­czolata fog Spanyolországra háramlani. Valenciai levelek komoly nyug­talanságról emlékeznek, m­ellynek elnyomatására komolyan intézkedik a’ hatóság. Tortosa és Castellon közt még folyvást vakmerő rablásokat űz­nek egyes carnosi csapatok, és a’ coliadéi erősségben mintegy 40 fegy­veres legnagyobb elszántsággal ótalmazza magát.— A’fegyvertelen zen­­dülők ellen majd naponkint történnek megtámadások, így legközelebb egy aragóniai faluban néhány cariosi fogoly közt férje gyilkosát gondol­ván megismerni egy asszony, a’ lakosság azonnal az egész csapatot meg­rohanó, és majd holtra véré. Cabrera maga is megvallá, hogy csupán Thiersnek köszönhetni a’ polgárháború bevégeztét, mert ministerségbe jutása óta minden fegyver- ’s élelem- csempézés megszűnt a’ franczia határszéleken. A Cabrera hadmaradványi még most is naponkint sza­porítják a’ már korábban Francziaországba érkeztek számát, mit azon­ban csak legnagyobb veszély közt eszközölhetnek, minthogy az alkot­mányosak mindenütt nyomban üldözik őket, ’s több példa történt már, hogy még egy két lépésnyire franczia földrül is halva teritnek egyes fu­tókat földre az üldözök golyóji.­ A’ kormány pénzügyi állap­otja a’ pol­gárháború megszűntével sem igen fényes állapotban van ; a’ kiadási költ­ségvetés szerint ugyanis 1012 millió realra megy a’ költség, m­ig a’ jövedelmet csak 820 millióra számíthatni; a’ kormány tehát ismét 192 millió realnyi rendkívüli adót fog a’ cortestól kívánni. — Barcelonában nagy ünnepélyekkel fogadók a’ két királynét, de a’ világításnál min­denütt az alkotmányt tárgyazó források ragyogtak, mi világosan mu­tatja , hogy a’ spanyolok tüzesen ragaszkodnak a’ sokáig nem élvezett szabadsághoz.“ —­­ (Espartero a’ hatósági törvény elmellőztetését nem víhatván ki, hiva­taláról lemond. Elegy.) Barcelona, jul. 17én : Espartero tegnap dél­ben városunkba érkezik, miután hadserge előcsapatját Martorellben hagyó. A’hatóság el­be ment a’san­ antonioi kapuig, hol a’lovas testőr­ség egy csapatja kíséretében jött be a’ fővezér. Kísérőji közt több angol haditiszt volt látható. A’nép sűrű csoportokban vette őt körűl, lovához ’s lábaihoz kapaszkodók, és röpkény füzérekkel boritá őt és lovát el, fő­től egész talpig. Házához érkezvén, azonnal erkélyről mutatá magát a’ népnek, melly folyvást „V­iva Espartero“ kiáltozást hangoztatott. Egyik küldöttség másikat érte üdvözletére , de a’ fővezér igen vigyázó volt, és egyetlen szóval sem érinte politikai viszonyokat, hanem csupán ragaszko­dását ermelé ki az ország törvényihez és Izabella királynéhoz. Esti 6 óra­kor a’ kormányzó királynénak udvarolt Espartero; beszélgetésük 2 óráig tartott. A’,nép hízelgő fogadása annyira elragadó Esparterot, hogy e­gyik minister jelenlétiben a* minnisterség feloszlatását a* cortesével együtt és a’hatósági törvény megtagadtatását kivárni a’ kormányzó királynétól, ez azonban szilárdul vissza utasító e’ követeléseket, egyszersmind re­ményét fejezvén ki, miszerint a’ vezér nem fog azokhoz makacsul ragasz­kodni. Espartero gyönge szónoki tehetsége illy határzott nyilatkozatra elnémult. Utóbb mindazáltal még tovább ment elbizottságában, és lemon­dott hivataláról. Mikép fogada ezt a’ királyné , még nincs tudva. Épen nem csodálhatni, hogy Espartero most, miután hareztéren mellőzhető­vé lön, politikai pályán törekszik magának az eddigihez hasonló fon­tosságot biztosítani.­A’ carlosiak közül még most is számosan rakják le fegyvereiket és önként hódolnak a’királynénak. A’ franczia ha­társzélek több nevetséges jelenet színhelyei; a’ carlosiak ugyanis folyvást csapaton­­kint menekülnek franczia földre, m­ig sok spanyol tisztviselő, pap, szer­zetes, és más mindenféle keverék , megunván a’rósz életet franczia föl­dön, visszatérnek Spanyolországba és meghódolnak; a’kimenők gyak­ran pőrére rabolják visszatérő ügytársaikat, kik aztán félmeztelenül érnek lakhelyeikre. Cabrera Francziaországba menekült serge jobbadán 18 — 20 éves erős egészséges fiatalokból áll, kiken koránsem mutatkozik a’ nyomornak annyi nyoma, mint Bahnaseda vad csali­t­ hősein. A’ kegyet­­lenségiről elhiresült Palillos is franczia földön már. A’mogorva tekintetű, 60 esztendős vad férfitól mindenki irtózattal fordul el.“ — Friincziaország. (Laffarge assz. elítéltetve. Elegy.) Paris, jul. élén : „Laffarge Mária pőrében jul.­lókén végítéletet hozott a' bri vési törvényszék, két évi fogságot szabván reá a' gyémántorzás miatt, ’s egyrszersmind a’ felpörög­nek megengedvén az ítélet kinyomatását's falakra raggatását ezer pél­dányban. Laffarge M. nem nyugszik meg ez ítéletben, hanem fölebbvitel­­hez folyamodott; férjölési pőre ügyében a’ k­raogesi védkam­ra még semmi határozás nem hozott. — Algíri hirek szerint az emirt annyira elhagyók a’ vad főnökök segédcsapatjai, hogy alig alig tarthatja magát fen harcz­­sikon, hanem csupán védelemről gondoskodik. Némelly törzsökök már is unni kezdik a’ háborút és hódolásról gondolkodnak, ámbár Abdelkader mindent elkövet, hogy folytonos ingerültségben tarthassa őket. —Or­leans hgnő másod­szülött gyermeke, ha fia lesz, versaillesi hg czimet fog viselni. —Bertrand tábornok szülővárosának Chateaurouxnak legkö­zelebb ajándékul kerdé azon kardot, mellyet­ Napoleon az abukiri csatá­ban viselt, ’s ezenkúl a’ császár több diszkeresztjét, miket ünnepélye­­­ken viselni szokott, és emlékül e­ tábornoknak hagyott. — A’ franczia földre érkezett spanyol szökevények száma a’ Moniteur hivatalos jegy­zéke szerint már 27,700 emberre megy, és még folyvást újabb csapa­tok érkeznek. A’ franczia h­atóságok mindenek előtt él mini­szerekkel és öltözetneműkkel látják el e’ sz­rencsétleneket, kik hiányt szenvedtek. A’ perpignani Mars téren sátrak készültek 12 ezer emberre. A’szökevények ezer főnyi csapatokra oszlottak egy kapitány és altiszt fölfigyelése alatt, kik mellett egy sebész és egy káplán. Mindegyik rendes bor és kenyér alajában részesül. Ezután indítványt ten nekik a­ kormány az afrikai idegen csapatba szegődésre , melly esetben 8 évi szolgálatra kellene ma­gukat kötelezniük. Kapitányi rangú minden spanyol tiszt, ki 130 em­berrel Afrikába költözik , ideiglen rangját megtarthatja. E­ tisztek, mint parancsnoki az összeállítandó csapatoknak, franczia tisztek felfigyelése alatt tengerpartra szállíthatják azokat, hol azonnal hajókra fognak el­osztatni. Az aragóniak, navan­aiak és catalóniak külön csapatokba egye­­sittetése megengedteték, hogy a­ hadfogadást annál könyebben lehessen eszközleni. Azokat pedig, kik nem félhetnek a'törvények szigorától, hazá­­jokba visszatérésre szólitá föl a’ kormány.“ (Lortet áldomása Németországra.) Lortet, Jahn és Fichte fordítója Strassburgban, Guttenberg ünnepén következő áldomást köszönte Né­metországra: „Vannak közép-, és átmeneti tájak, a’ természet által bizonytalan határokkal ellátvák. Országutak ezek a’ népvándorlásoknál. Rajtok kezdődnek a’harczok, a’ visszahatások, a’ fajok vegyü­lése , és azok lesznek a’ társas szerkezet ’s élet okozóji. Ilyen a’nagy gyönyö­rű Raj­na völgy, melly olly sokáig szolgált csatatérül az új és ó világ közt. Bölcsője lön az a’ mostani polgárisulásnak ; keresztyén művészet csírá­zott hazáriban. Jelenleg mind a’két család, Európa kiképezőji össze­gyűltek a’ folyam partinál, és barátilag nyujtnak egymásnak kezet, e­­gyesitve szavaikat hálára a’ teremtőhöz, hog­­ az embereket föltalálási tehetséggel ruházta föl; és ez örömszózatban egyességét hirdeti az embe­riség. Szó által az emberszülött mindenütt egyenlő minden emberszü­lötthez. Hála a’ könyvnyomás művészetének, napjainkban már minden egyed eléggé hatalmas mindenkihez szólni és sárgának ’s feketének egy­­iránt kimondhatja véleményét. Hála a’ könyvnyomási művészetnek és a’ közvélemény napról napra bensőbb azonságának , az uralkodó vetély­­vágy némulni kezd. Minden műveit nemzet hatalmasul halad előre a‘ vad­ság ’s tudatlanság utolsó bástyáji lerontásában. A’ könyvnyomási művészet, az emberiség nagy korszakát bélyegző e’ találmány , majd szinte titok­lepte származású. De mit árt, bár melly városban köszörülték először e’ varázsfegyvert? Most az európai nemzetek fő erejét képezi, mellyek, mind azon egy szellemtől ihletten, a’ világpolgárositást tűzvén ki ezélül minden erejüket a’szellemi fölszabadításra fordítják. E’ tekintetben egy nemzet sem maradhat hátra, mert mindegyikre kipótolhatatlan szerep vá­rakozik a’ világtörténeti nagy drámában. Könyvnyomás terjeszte mind­nyájokra fölvilágitást ; a’haladás mindnyáját illed. Európában egy m­ű­­­velt országot sem környez már többé bárdolatlan nép. Olly hatalom, és nagyság, melly a’szomszéd nemzetek szabadságát fenyegetné , csak egy pillanatig fogna fönállhatni. Egy nemzet sem lehet mármost másik szeren­csétlensége által boldoggá. Azért ide mellém, Francziaország fiai, és

Next