Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-22 / 7. szám

o­r.,a’baadeni­nhgi zähringi oroszlánrend nagykeresztjét; ezredesekbül: de le Comte Ferencz , pattantyús parancsnok a’ mainzi szövetségi várban a’ porosz kir. vörös sasrendnek, hannadosztályi­ díszjelét; kapitányokbul : »Salis Károly b. Koudelka b. 40 sz. gy. ezr., mainzi várkormányzósági se°­éd. a’ porosz kir. vörös sasrend harmadosztályú diszkjelét és a' hassziai nho-i Lajosrend kiskeresztjét; Wurmb Gyula, mérnöktestnél a’ porosz kir. vörös sasrend harmad­osztályú dísz­jelét ; Unger János Fitzgerald ,Si sz. könnyű­lovas ezr. a’ luccai hűségi katonai sz. Györgyrend másod­osztályú díszjelét; Jaeger Fridrik, orvostanár, cs. kir. tanácsos, és tanító az orvos-sebészi Józsefakadém­iánál, a­ hassziai ahgségi­­Lajosrend ki­sk­eresz­tjét, és az ottomán érdemrendet; Minas Ferencz orvostanár , zimonyi vesztegintézeti igazgató , és Neuner Jakab , or­vostanár, főorvos, az ottomán érdemrendet ; Neuberg János , mainzi tábori lajstromzó , a' porosz kir. vörös sasrend negyedosztályu diszk­jeiét. — SCHODELNÉ asszony köztiszteletű dalnok művésznőnk Normá­lján felléptiért a' pozsonyi ifjúságtól méltánylatul egy gazdag aranyo­znia ezüst sarlót, a' Montecchi ’s Capuletti daljátékbeliért pedig elragad­­tatott tisztelőitől egy aranykoszorút’s háromezer ezüst ft értékű ékszert mere ajándékul a' Hon mű­­vész szerint. 1­111 érik a. Seagul raknaszád, nov.­lokán Stiojanek­ot elhagyván, megérkez­zen Liverpoolba. Födelén volt Candida Baptista, egykori brazíliai pénz­­ügy­minister, ki császárjától a’szentpétervári udvarhoz követül van ki­nevezve. Úgy hallatszik, utasítást nyert, Londonban némi statuskölcsön végett alkura léphetni, ezenkívül fel van hatalmazva bizonyos európai herczeg ’s a’ brazíliai császárnak testvérnénje, dona Januária közt (szül. martz. 1rén 1822) házasságot eszközleni. Ney gróf, a­ hires marsai fia és a­ brazíliai udvarnál franczia követségi mellettes (atta­ché) is e’ lakható vendégei közt volt. Politikai újdonságokban Rioja­­neiro most igen meddő. Spanyolország. (Cabrerat betegnek hírlik.) Az Eco de Aragon szerint Cabrera halálán volt. Betegsége annyira növekedék, hogy végre az utolsó ke­netét is ráadták, miután négyszeri érvágás sem akart segítni baján. Cabrera halála csak hamar véget vetne a’polgárháborúnak Spanyolor­­szágban, mert csupán e’ főnök lelkesíti az egész carnosi pártot ’s ha­lála minden esetre végkép eloszlatná a’ zendülők egész táborát — Anglia. (Monmouthi esküttszék-ülések.) Monm­outhban dec. 3 ükén meg m­ílyilá ölésit az esküttszék azon chartisták ellen , kik a’ newporti zendület miatt börtönbe kerültek. Fő-és középranguak közül nagy tolongás m­utat­­kozék, m­ig a’ dolgozók feltűnő közönyösséggel látszottak ez ügy iránt viseltetni. A' törvényszék közelében levő utczákon erős őrcsapatok lép­deltek , s a város egész katonasága’s rendőrsége talpon volt. Azon 12 fogoly , kik ellen dec. mikén a­ vádló esküttszék azon végzést hozá, hogy ,,sürgetés körülmények forognak fönellenök, mellyek szerint ők lehet­nek a’ m­erény eszközlőji,“ nagyszámú őrcsapat kíséreté­ben érkezik a’ törvényszéki terembe, mellytöl egészen a’ városi börtönig lövészcsapat volt sorba állítva. A’ foglyok mind tiszteletes és értelmes tekintetű, ’s hármat kivevén , gentlemani öltözetű férfiak , két csapatban érkeztek; minden egyes fogoly nemcsak kezén viselt békét, hanem azonkal i­aton­­kint erős láncz kapcsoló őket egymáshoz. Nyugott határzottságu arczki- fejezések , és azon gyöngédség , mellyel mindegyik a’ láncz mozgásira figyelt, hogy valamikép fájdalmat ne okozzon szen­vedő társának, általá­n­os részvétet ébresztő irántuk. A’ terembe léptükkor a‘ három biztos és koronás tanácsos , a‘ főügyvéd 's kormány-ügyvéd , Talfourd, Ludlow, Whiteside és Talbot már jelen voltak. Ez utóbbi kettő az esküttszéki pá­holy ellenében ült. A­ vádlottak védelmére Poltok és Fitzroy Kelly par­lamenti követek jelentek meg és Thomas ügyvéd. Ezek szemközt ültek a' birákkal, hátat fordítva védenceiknek. Közel hozzájuk Feargus O’ Connor mint néző foglalt helyet ; ő és John Frost egyetlen tekintettel sem mutatók, hogy ismerik egymást. A' Clerk of the Arraigus (törvényszék­­írnok, ki a’ vádiratot fölolvasni szokta) , elolvasá ezt most ; neve hallá­sakor minden fogoly fölemelni tartozék kezét. A’ vádiratra kevés figyel­met fordítottak a’ foglyok , mivel tartalmát már úgy is tudák. Frost sze­me mozdulatlanul függe azon helyen, hol a’ londoni lapok levelezőji ültek. Most minden fogolyhoz külön e' kérdést intézek:,,Vétkes é­lne’ hazaáru­lásra nézve, vagy nem; mit mond Ön?“ Frost szilárd hangon felelé: „Nem vagyok vétkes !“ A’ többiek válasza is igy hangzók. Ezután a’ kis esküttszék összeállításához fogtak, melly előtt a' vérbirósági részle­tes vallatások folyni szoktak 's melly végítéletet hoz a’ vétkes vagy nem­vétkes kimondása által. A’ megyei eskübirák névsorát felolvasók. Ezu­tán Pollok kiváná , hogy Frostnak gyöngélkedő egészsége miatt szabad legyen leülni, mit az esküttszék azonnal megengedi. A’kis esküttszék alakítása következőleg történik : a’megyei esküttek névjegyzékéből 48 férfit választ a’ sheriff. Ezúttal Pollok külön kivonatára golyózás szerint ’s nem betűrendben olvasá föl a' neveket a’ sheriff. E’ 48 férfi nevét tudat­ják a’ vádlottal, ki­­) mind elmellőzheti, ha érdekelve gondolja e’dolog­ban lenni a’ sheriffet, melly esetben aztán más tisztviselőre bizatik a’jegy­­zékkészités. Ha a’ vádlottnak nincs oka illy bánásmódra, vagy ha a’ 21k jegyzéket terjesztik eb­be, akkor 2) a’ 48 férfi közül 20at minden ok nél­kül elmellőzhet, sőt felségsértési pörben 35nt is ; a’ többiek ellen mind­­azáltal okokkal kell támogatnia kifogásit, mellyek 4 részre oszlanak: a) propter honoris respectum , h­a a’vádlott igen főrangú ; ii) propter defe­ctum , ha az eskü­­ nem mar­adhat meg a’jegyzéken ; c) propter delictum, h­a a­ bűnös gonosz tett miatt vádolhatja az esküttet ; d) propter affectum, ha szenvedélyesnek tartja öt. Mini ez esetben új jegyzéket kell készíte­ni,ha a’megkivántató mennyiség nincs betöltve, ’s ezt mindaddig folytat­ják , m­ig 12 férfi találkozik, kiket a’ vádlott tökéletesen pártatlanoknak ismér meg. Ezek képezik aztán a’ kis esküttszéket. Ez alkalomkor olly ügyesen használta Frost ügyvéde az elm­ellőzési jogot, hogy csak esti 5 órakor állhatott össze az esküttszék, mire az ülést elhalasztók. Január isején­ ismét összeült az esküttszék, ’s a’főügyvéd fölolvasáa’ korona nevében a’ vádiratot, miután előbb az eskütteket meginté, hogy minden eddig hallott körülményt feledvén e’tárgyra nézve csupán a’ vádlevél tar­talmát vegyék’s tekintsék vezérfonalul. Frost ellen többi közt ezen stílyos vádakat cincsé : „háborút indított a’királyné ellen birodalmában ; a’ né­pet a’ királyné letételére­­s méltóságától megfosztására bujtogatá; hábo­rút gerjesztő a’ királyné ellen, hogy kormányzás-változtatásra kénysze­­rithesse őt.“ A’ vádlevél-fölolvasás után eloszlott a’ gyűlés. Ez első két ülést ünnepélyes méltóság díszesité. Általányosan hiszik, miszerint az esküttszék néhány vádlottat halálra fog itélni ; de arról is előre meg van mindenki győződve, hogy a’ királyné nem fogja embervérrel undokítni m­enyekzőjét. ’S épen e’ közvélemény rovására újabb vétkeket halmoznak a’ chartisták, mindenütt sötét fenyegetéseket szórván a’kormány ellen. Különösen a’ birminghami chartisták daczoskodnak leginkább, ’s egy kö­zülök , bizonyos Brown , annyira ment, hogy tagjává választatá meg magát a' nemzeti gyűlésnek. Fustell nevű chartista igy nyilatkozók ez al­kalomkor : ,,A’ királyné nem látszik a’népalkotmányhoz szítni; de ne­künk angoloknak törvényünk van , melly szerint a’ fejdelem elveszti jo­gát a' trónhoz , ha a' néptöbbség kivánatának nem hódol.“ Porter még világosabban fenyegetőzött, mondván : „Nem szándékom részletesen elsorozni a’nemzeti gyűlés terveit; de jelentem Önöknek, hogy rövid id­ő múlva próba fog történni, melly a’ társaságot szivéig renditendi meg, ’s elszántsága által egész Európát bámulásra fogja ragadni.“ — (A’ monmouthi vádlottak védelm­ezése megkezdeték.) A’ vádtanuk kihallgatása után ,Monmouth­ban Pollock megkezdé védencze, John Frost utalmazását és igen díszes beszédet monda. Törekvése leginkább annak megmutatására czé­lzott, miszerint a’ newporti esemény nem volt felség­sértési merény, hanem csupán közönséges lázongás minden határzottabb czél nélkül, melynél alig lehete munkásságot kifejteni John Frostnak. Különös nyomatékosságot ada továbbá azon körülménynek, mit több mentő tanú erősíte , hogy Frost számos alkalomkor határzottan minden erőszak ellen nyilatkozók, következőleg Newportban csupán bizonyos vak tűz által engedhető magát törvénytelenségre ragadtatni. Frost e’ na­pon igen levertnek látszék. »Stephens lelkész több más chartistával együtt még folyvást fogoly a­ chesteri várban , hol meglehetős kemény bánás­módot tapasztal. Politikai nézetei azonban higgadni látszanak. F­r­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. (Követkamrai ülések. Kivonatok a' válaszföliratból. Villemain be­szédje.) A’ jans­zki követkamrai ülésben felolvasók a válaszföliratot, mellynek több helyett élénk tetszéssel fogadók a’ követek, különösen azokat, mellyek Lengyelországot és Afrikát tárgyazák ; az előbbire nézve Harcourt grófnak köszönhetni az indítványt. Kelet és Lengyel­­ország állapotára ezt jegyzi meg a­ trónbeszéd : „Francziaország po­litikája nem engedheti, hogy bármelly európai hatalom az ottomán bi­rodalom függetlenségét fenyegethesse, mellynek föntartatása olly lé­nyegileg szükséges az általán­os békeföntartásra. Midőn azonban időn szentesítette jogokat otalmaz a’ franczia politika, egyszersmind mél­tányos az események iránt és nem hanyagolja el az újabb jogokat. Azon szerződés,melly által annyi érdek-kiegyenlités eszközlendő, mindezek­nek szilárd tartósságot köteles biztosítani. Fölséged azon reményt táp­lálja , miszerint a’ nagy hatalmak együttmunkálása rövid idő múlva ked­vező kifejlést eszközlend. — Minden kérdésnél, melly a’világot meg­­hasonlítja, csak igazsághoz folyamodik Francziaország, s nem kíván semmi mást, mint minden jog kölcsönös tiszteltetését. Mikép szűnhetnék meg tehát Európát a­ régi lengyel nemzetiségre és azon elhanyaglott biztosítékokra emlékeztetni, miket szent szerződések nyújtanak azon nagylelkű nemzetnek, mellynek szenvedésit napról napra halmozni látszik az idő.“ E’ czikkek vitatása igen érdekes leend­ő a legközelebbi ülésben. — A’ paiikamrában van. Gkán Noailles megtá­madá a’ kormány keleti politikáját, mire Villemain ezt válaszola: „Tö­­rökorság és egy ügyes, fáradhatlan és reményre és segélyforrásokra nézve kiapadhatlan kormány közt háború ütött ki. Ausztria és Anglia átlátván az ottomán birodalmat fenyegető veszélyt, közbenjárniuk és kieszközlék, hogy Russziának meg kelle állapodnia és Törökország nem sülyedhete rendkívüli mélységbe. Melly hatalom, melly kormány ellen­ző akkor e’ közbenjárulást, ’s vált meg Angliától és Ausztriától ? Az 1829i politika, a’tuileriák akkori kormánya volt az melly vonakodék a’köz­­benjáró hatalmakat gyámolítani. Az 1830 előtt kötött drinápolyi szerző­dés , a’ restauratio által pártolt szerződés volt az, melly Törökországot gyöngítő , és azon további czélokat erősítő, miket bizonyos nagy ha­talom azóta ugyanannyi türelemmel, mennyi elszánt szilárdsággal tö­rekvők előmozdítani. Mondják, mikép 1833 ban a’ franczia követ három nappal később érkezők Konstantinápolyba, mint kellett volna. Azon követ megérkeztét mindazáltal erőteljes nyilatkozat követe , melly­ely távolittatását kiváná azon idegen hajóhadnak, mellyet veszélyesnek tar­tott a’ török birodalomra nézve, mert ez országot ótalmazni kell ugyan, de ez ótalmazásból is szükségkép gyengítés és aljasitás származik. Nem dip­lomat­­ánk hanyagsága, nem követünk elkéste okozó a’ hun­­kiar-iskelessii szerződést, melly nem épen ’s leginkább csak a fran­czia politikát sértő és lepő meg. Másfelé kell ezen vádat irányozni, egy hatalom felé, mellynek őrszemeit pillanatnyira ki tudók játszani. "S ha Önöké’ hatalomnak olly félelmetes ügyességet tulajdonitnak, mikép csodálkozhatnak, hogy Francziaország, melly e’ tárgyban k­evésb sze­

Next