Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-28 / 43. szám

- 196 - C Borsod­ meg­yei közgyűlés. F. Kó­rkán kezdé Borsod évne­gyedes közgyűlését. A’ honoratiorok szavazata iránt kelt határzatunkat felkérő helytartótanácsi intézvény olvastatott legelőbb fel, ezután főispáni helytartónk le­vele, mellyben jelenti a’ BRnek, mikép a’leveléhez csatolt legf. elnöki parancsnál fogva, ő felségének a’ honoratiorok ügyében kiadandó rendeletéig, tisztujitásunk tartásától el van tiltva,’s kéri a’ RRt valamelly kiegyenlítő eszköz használatára. Fájdalmasan érdeklé a’RRt az, hogy törvényben gyökerezett jogukkal — a’ tiszt­választás 3 évenkinti választásával — élhetésben olly reménytelenül gátoltatnak egy olly határzat miatt, mellynek hozását az idő szelleme, ’s a’méltányosság pa­rancsoló; ’s mellyel már több megye nem rég tartott tisztujitásain gyakor­latba is vévén a’BRhez távolról sem férkezhetett az aggodalom, hogy lépésök vak­merő nyitás, ’s a’ törv.hatósági kör szélesbitése merényének gyanittassék.­ A’ honoratiorok ügyében közlelkesedéssel hozott határzajuk inditóokait követke­zetesen megtartott politikai hitvallásuk kiegészitő részének tekintik ugyan most is a’ BR., de a’ mennyiben törv. joguk a’ tisztválasztás gyakorlásában — mellyre olly nagy’s felirásilag is kijelentett szükségük van —gátoltatnék ép e’ határza­­tuk által, annak a’ tisztujitási szavazatot illető része teljesedésbe vételét most ezúttal felfüggesztik ’s a’ főispáni helytartót az akadály elhárultával a’ tisztújitás megtartására kérik meg; a’ tárgyat mint még eldöntetlent a’ felség ’s megye közti vitatásra bocsátják, felírásban vitatják meg a’honoratiorok ügyébeni határzatuk törvényességét,inditóokait tekintve az eddigi gyakorlatra is;a’tárgy országgyűlési szőnyegre lévén — ha addig el nem döntetnék — követeink által hozandó. En­nyi a’ tanácskozás eredménye ; most valamit a’ tárgyalásról is, melly tán még az eredvény­nél is váratlanabb ’s meglepőbben folyt: — még a’ kérdéses határzat legfőbb bajnokai is segíték a’ fentebbirt eredményt előhozni, ’s ki megyénk mos­tani állását ismeri,következetlenségrül őket vádolni nem fogja.Pártviszály szaggat­ja megyénk kebelét, ’s azok kiknek a’ közvélemény előtt oda más utakon feljutni nincs reményök , a’ köznemesség előtt szórnak elégül ellenséget a’ haladást tárgyazó, eddigi végzésink ellen, ’s félni lehetett hogyha 200 honoratior szavazata miatt 10.000 nemes nem élhet jogával a’felülrőli reaclióhoz az alólróli ingerültség járulván, ’s nemcsak ezen — de egyéb határozataink is, ála Szatmár lehetnek egy füst alatt felforgatva. Az erkölcstelenitő ita­tásoknak, hitegetéseknek, ingerültségnek a’ kétségbeesett erőködés e’ je­leinek is véget ahajtá már mindenki ’s ezt is egyébkép, mint a’ tisztujitás rövid i­­döui megtartásával — a’ mit a’ honoratiorok ügyének felfüggesztése közvetite — elérni nem lehetett. Áldozat vos tehát ez, hasonló a’tengeren hányatott hajósé­hoz kiélte ,’s édes övei megtarthatásáért legbecsesb kincsét is tengerbe hányni kénytelen. Idikén délután érkezett meg főispáni helytartónk, ’s a’ megyei tisztikar,’s küldöttség által ünnepélyesen fogadtatott. Másnap Gd. személyes el­nöklete alatt tartott közgyűlésben tisztujitásunk határidejét f. hó 30ára tűzte­ ki.A’ tisztválasztáskori visszaélések gátlását,’s a’rend fentartását czélszó szabályok ho­zatalára küldöttség bízatott meg, valamint egyik tbiránk által indítványozott’s köztetszéssel fogadtatott titkos szavazás gyakorlatba vétele felől véleményt adni.A’ titkos szavazás elvileg el vagy el nem fogadásáról folyván előbb a’ tanácskozás, botrányosan tűnt fel, egy táblabiró által automatként izgatott tömegnek a’ tanács­kozás rendit minduntalan félbenszaggató ,nyilványosság‘ rivalgatása, — mellyet csak az ellenök fordáit közindignatio csilapithata le. Boldog Isten ! mi tág köpeny a’ nyilványosságé, hányan és kik nem búnak szárnyai alá!­ud. a’ titkos szavazás gyakorlatba vételéről a küldöttségi vélemény helyeseltetett, miszerint az elnök törv j­oga a’ többséget felkiáltásból — hat. i. kivehető — kimondani fenmarad ugyan, de az előforduló szavazás esetére a’ titkos fog használtatni, a’ mellynek gyakorla­ti szabályait leírni tilt időm rövidsége.Ezután a’tisztújitásnáli rendet tárgyazó sza­bályok felett folyt a’ tanácskozás, több szónok erőteljesen megróva az eddig történt rendellenségeket, közindignationak adá át némellyeknek azon botrányos tettét, hogy alig tűzetvén ki még a’ tisztújitás határideje, már is kikerült pártosko­dás jelét a’ fejér tollat tűzték fövegeikhez — talán sympathiák gerjesztésére inté­zett botor számításból. A’ küldöttség által javaslat szabályok igen kevés módo­sítással elfogadtattak; rendkívüli törv.szék neveztetett a’viszszaélések megtorlá­sára; — és sajnálni lehet hogy a’ már conversatióvá alakult tanácskozás zajában egy érdemdús táblabiránknak szónoklata, ki a’ lakmározás eltiltásában ,,az em­beri jogok megsértését látá 2­0­0 közfigyelmet’s méltánylást nem arathatott.Hely­beli érdekű dolgokról, magányosak ügyeiről nem szólva elégnek láttam a’ nagy közönség előtt is érdekes tárgyaiból gyűlésünknek csak ennyit kiemelni. Megyei életünk szokatlan élénkségü; mindennek gondolata, a’ közfigyelem, beszéd, vi­tatkozás ’sa’t. —mint planéta a’nap, tisztujitás körül forog, mellyhez kétség, re­mény, vágy, félelem hullámzatával kebelében annyi ember kötötte terveit, melly­­töl annyinak, egész megyének jövője függ. — S. — Ungvár’ május 12. F. hé­tén kezdődött ’s mai napon bezárt közta­­nácskozásunk tárgyául ugyan mint előbb tudósitám önt az országgyűlési utasí­tás kidolgozása végett kiküldött választmány jelentése vala határozva ; de mi­után a’ választmány azon véleményén kívül,­­ hogy mivel az utasítás tárgyai több különböző érdeknek meghányásvetését kívánják, jó ’s czélszerű lenne arra egy más közgyűlést, midőn első alispánunk legalkalmasbnak látandja, hirdetni, ’s arra a’nemességet jó eleve meghíni, — egyebet nem adott a’ közgyűlés el­be, határozat nem határozat, mi azt elfogadtuk ; ’s mindjárt a’ pontok felolvasá­sához kezdettünk, mellyek midőn meggyőztenek, hogy a’ hanyagság folyton tart, üdvösnek látták elrendelni, hogy a’ hátramaradások nem a’ kiküldetés ide­je szerint soroltassanak el, de, mindenkinek a’ neve után gyüjtessenek össze. Ezután felsőbb rendeletek olvastattak fel; azok közt előkerült a’ hires, t. i. megyei határozatokat tárgyazó is; miután határozataink törvénybe ütközni nem szoknak, ő felségének pedig benne nyilványitott ígéretéről már hitlevele kezeskedett, tudo­másul vettük; ’s másik mellyből értesültünk a’ felől, hogy a’ megyénkben tanyá­zó katonaság egy időre más hihetőleg boldogabb helyre tétetik által. Olvas­tatlak több megyei körlevelek, Esztergom é s Biharé a’ magányosak fogatozása ügyeiben, az utasítási választmányhoz utasitlaltak. Pestmegyéé a’ munkabér limitaliójának eitörlesztésérül, a’ szolgabiráknak kihirdetés végett kiadatott, Sopronyéi a’ bécstrieszti vasútnak honunkon áthozatalát, az örökös tartomá­nyok közti harminczadok megszüntetését, ’s a’ vámegyesületet tárgyazók, tu­domásulvétettek; elrendeltetvén egyszersmind, hogy azon okok, mellyek a’bécs­­trieszti vasút pártolásaiul bennünket eltartóztatnak, Sopronynak m­egiratnak , ő felsége pedig hodolatteljes feliratban megkéretik a’ pestfiumei vasútvonalnak is status-költségen leendő felepittetésére. Zala és temes megyék újabb katonai ki­hágásokat illető levelei részvéttel fogadtattak , olvastattak Valentin Ferencz — porosz herczegi 34.számú ezred kapitányának két rendbeli,műveltséget leheltő le­velet , tudatúk hazajöveteli szabadságukat a’ törvény értelmében vesztett kato­nák, ’s a’ honi nélkülözhetlenné lett ujonezok iránt kelt felsőbb rendeleteket.__ Az eddig minden szóbeli bírói jelentésre egyszerre megadott hatalomkaroknál e­­zentúl mindig kérdésbe tétetik: megtartotta e a’ bíró azokat, mik a’ foglalásnak lényegét teszik, ’s ha kisül, hogy nem, megtagadó határozat tétetik. —A’hús­nak ára egy krral fölebb emeltetett .’s lett 9 — 10 kr. Egy megüresedett alorvo­­si állomásra M. J. jeles hazánkfia főispán ő maga előtt ajánltatni fog. §. Szatmári közgyűlés) máj. 1ö. F. hó­rkán vette kezdetét ez év­ben második évnegyedes közgyűlésünk ’s tartott a’ hét végéig. E’ gyűlésről igen ke­veset lehet és kell mondanom. Népe eleinte sok, utóbb szokás szerint, a’botrány­­k­ozásig kevés; tárgyai, egykettőt kivéve, aprószerü ’s helyérdeküek. Van még is köztük egy , mellyet körülményei is , ki előtt e’ megye belélete ’s pártjainak évek óta keserű elszántsággal és sokszor változó szerencsével harczolt harczai nem is­meretlenek, ha a’kosza szájhir , vagy valamellyik hírlap kürtje előtte e’sorokról az újdonság hímporát le nem fútta volna , bizonyos érdekekkel ’s talán meglepetés­sel olvasand. Alig múlt másfél éve, midőn 1840. nov. lőkén , Nagy-Károlynak,‘ e’ megye székvárosának utczáin szokatlan élet, szokatlan mozgalom áradott el; ne­messég tolult be, mint legyőzött város kapuin , melly szabad zsákmányra bocsátta­­tik , minden oldalon, zászlókat lobogtatva és — mivel jogai gyakorlatában fegyver a’ magyar nemest megilleti, kard pedig minden cserjén , minden bokorban nem terem , furkósbotokat pergetve, tisztujitási dalokat énekelve ’s választott, vagy inkább választandóiknak éljenezve. Fen a’grófi kastélyban a’megye főispánja , városháznál kir. biztos , ’s rendelkezésükre a’városban katonaság. A’ szemben álló két párt kö­zött, mellyek egyike a’ bírt hatalmat kezeiben megtartani, másika ezt magához ra­gadni kívánta , küzdelem folyt élet és halálra’s bár kevés nap alatt — mert a’ha­tárnap kihirdetésében hirtelenkedés nem történt — minden lehető erő , megállani dia­dallal a’csatatéren egy részről, kiverni sánczaiból az ellenfélt más részről ’s ki­tűzni romjain a’ győzelem lobogóját , kifejtetett és mozgásba tétetett. Eredményét tudjuk. Itt czélomra csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy a’ párt, az ellenzék pártja, melly túlnyomó roppant többségével is, annak kit óhajtott, kiben bizodalma központosait, ki nem jelöltetése miatt, az első alispáni széket ki nem ví­­hatta, annyiban még is nyertes vala, hogy át a’ másodalispáni székbe , bár a’ ki­­jelültetés gátjainak nem kis munkával történt legyőzése után , beültethette ’s ha mindent mit kívánt el nem ért is, de legalább nem volt oka a’ megye jövőjébe aggály­­lyal tekinteni. És a­ tiszujitás után lefolyt egy év, hozva sok jót, hozva roszat is , miként az időnek ’s kik az időben élnek és működnek, az embereknek, természetében fekszik. Elkövetkezik az 1841 . decemberi ismeretes catastroph, jól kiszámított, előkészített műve a’ lisztujitáskor bukott pártnak vagy inkább főnökének. A’ szere­pek megváltoztak : az ellenzék, melly eddig támadólag munkált, kiszorittatva erős helyzetéből , védelmi állást vett ’s megtanulá nem ugyan tisztelni de érteni az or­szágos hírre kapott álmos botok súlyos logikáját ’s nem csüggedve, czélt nem­ veszt­ve , de óvakodóbbá tétetve, várt és reménylett az időtül, az alkalomtól. És meg­jelent a’ jelen gyűlésre is, cortesek nélkül, mint szokott, bár a’ másik oldalról azok most sem hiányzottak. ’S a’ férfiút, kinek körében összegyülekezni szokott, kiben bízott, kit szeretett, ki által magát a’tisztviselői karban, díszes álláson kép­viseltetve ’s ekkép erkölcsi erejének egyik facsorát szemlélte, a’ fér­fiút nem ta­lálta többé a’helyen hol kereste, a’ másodalispáni lakban , mert ő lemondott, elle­nére a’ szónak , mellyet mint minap az Erdélyi Híradó mondá , tőle elvbaráti bír­tak; lemondott a’ nélkül, hogy szándékát vagy okát, mik szavát megszegni kény­­szeriték, velök csak pár szóval vagy sorral tudatta volna ’s lemondott a’ nélkül, hogy e’tettének, lemondólevelében, a’megye előtt, habár csak egy mákszemnyi okát is adta volna. Valóban különös okok lehetnek azok, mik lemondatni kénytet­­nek a’ hivatalról, mellyet ránk, mint az érintett lemondásban áll, a’ Kb. és­ak meg­­becsülhetlen bizodalma ruházott ’s mellyek mégis , midőn e’ bizodalmát megbecsül­­hetlennek és így ollyannak , mit puszta mellőzéssel vagy megvetéssel, még más­fél évi hivataloskodás után is , mint gyermek a’ megunt játékszert, visszautasí­tanunk nem szabad , elismerjük, fel nem födöztethetnek. Az okok vagy csak egy ok elmondása is szabad legyen kimondanom, itt igen is helyén lett volna. De rég­óta mondja a’ magyar, mert még Rómától tanulta ’s helyesen is mondja : „Ki mint vet, úgy arat.“ — A’lemondás felolvastatását a’ teremben , néhány perczig néma hall­gatag csend követte , mit sem meglepetésre, miután a’ gyűlés előtt elterjedt hír,meg­fosztotta azt a’ hatástól, mit egészen váratlan esetek előidézni szoktak , sem­ hideg közönyösségre magyaráznunk nem szabad. Igen : e’ hallgatásban a’ terem mind két oldalának érzelmei, igen híven , igen természetesen nyilatkoztak. Egyik résznél az Hiedelem tartózkodása volt az,melly annak e’lemondáson érzett kárörömét, szemben a’ másik oldallal , tiltá gúnynak vehető zajban kitörni; mig a’másik rész e’ hall­gatásban, komoly, kárhoztató ítéletét mondá ki a’ tett felett, mit egyáltalában nem helyeselhetett. Mlly körülmények között, nem lehet csudálni, hogy egy hang, melly a’ lelépett alispánt, nem mondom hogy lemondása visszavételére a’ megye nevében felszólította , de legalább eddig tett szolgálatit megköszönte ’s tőle elbúcsúzott vol­na, nem emelkedik. Volt valami megható , valami tragicum e’ külsőleg olly hideg megválásban , a’ megye ’s lemondott hivatalnoka között. A’ nap, mellyről fentebb szóltam, 1840. nov. lőkecs e’ mai nap , milly roppant különbség ; —akkor men­nyi lelkesülés, mennyi bizodalom , mennyi remény! és most, minő szótlanság, minő­ség hidegség, imlly keserű csalódás! De ez, uraim! természetes; a’közön­ség , az elvrokonok bizodalma nem báb , mellyel játszani lehetne ; nem ruha, mit most magunkra öltünk , hogy majd ha úgy tetszik személyünknek, magunktól odább vessünk. A’ közbizodalom hidegen fordul el attól, ki rajta sebet ejt ’s ez elfordulás a’ büntetésnek nem legkissebbike. (Folyt. köv.)­­Kecsk­emét , m­aj. 25. Bizonyos kútfőből tudjuk hogy f. hó 22 én Pes­ten a’ dunamelléki egyház kerületben keblezett egyházak superintendenst választó szavazatai a’küldöttség által felbontatván, miután az egész egyházmegyebeli 238 az az kétszáz h­armincznyolcz (nem 239, mert a’ dunaföldvári egyház, melly a’ bölcskeinek f.liája a’ kisgyűlés határozata 5dik pontja szerint sem adhatott külön szavazatot) egyházak közül 3 nem szavazott a’ fenmaradt­­235ből 120 azazaz egy­­százhuszat ’s igy a’ kisgyűlés által kiadott utasítás szerint is általányos többséget Polgár Mihály kecskeméti lelkipásztor ur nyert. Ha pedig a’ 236ból azon Polgár Mihály urat választó három szavazat , mellyel a’ küldöttség kérdés alá vevén a’ szavazatok közé nem számított, levonatik : ekkor a’ beküldött szavazatok száma 232re apadván, a’ Polgár Mihály urat választó 117.mégis általányos többséget tesz. #) Tam­ássy Mihály, m. k. ügyvéd. Ezt írják Kecskemétiül, hivatalosan pedig ezt : *) AZ*után­­i szavazzatszedő küldöttség nem nyilványosan működött, közlő úr pedig a­­zon testület tagjiv nem volt, gondolhatni, milly hiteles kútfőkből merütle­ett a főtele-

Next