Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-29 / 9. szám

184­2 PEST, szombat, január 29. &ik szám* 1­­agyaror­szág és Erdély. (­ cs. ’s ap. kir. fels. tahvári ’s tarkői Tahy József több megyei tbi­­rót és. kir. aranykulcsossá mélt. kegy. kinevezni. Pestmegyének tegnapra, azaz f. h. 28dikára a’ fens. nádor-főispán által kitűzött közgyűlésén felolvastatván a’ as megye által elfogadott bűnvádi eljá­rást eltörlesztő kegy. leirat, a’ idek előbbi határozatjok felvilágosítására szol­­­gálandó elírásban állapodtak meg, (jövő alkalommal többet körülményesen). Hu­lftii»esti napi«. (Honszeretet) Azon vidék iránti vonzalom, hol születtünk, növekedőnk, mindenkivel köz ’s mint szülőszeretet fölötte természetes. Kisebb nagyobb mértékben föllelhetni ezt minden lényben. Az apai lak, azon hely, táj ’s vidék, hol gyermekéveinket töltöttük, kiirthatlan fészket vernek szivünkben. Nemcsak a’ schweizi öleli olthatlan lelkesedéssel kedves hegyeit, hanem a’ sik vidékü hon, sőt a’ zordon sivatag is mindenható erővel hat az emberi szívre. Ezen szű­letéshelyhezi ragaszkodást mi okozza, hogy a’hazai bár legcsekélyebb tárgy kétszeres becsű­, hogy a’ honi gunyhó, erdő, patak, hegy, völgy csak festve is leg­­gyöngédebb illetődést keleszt bennünk,minden nép erősen érzi.Ez lánczolja a’ né­gert égető homoksivatagjához, e’ köt le mindenkit ifjúsága barátihoz, kortársai­­’s honi életmódjához. A’ polgári társaság első éveiben a’hont mindenütt csak föld ’s nép­ lakta tér­képezé; mert családi viszonyok,egyetemes nyelv és szokások,köz­lekedés ’s vélemények mellett, föld volt az egyetlen, mit bírtak a’ rajta széledező emberek. A’ népek gyermekkorában tehát ’s a’ műveletlenség állapotában a’ hon­­szeretet nem egyéb volt, mint előszeretete azon tájnak, hol született ’s növekedett az ember, hol éltek atyjai’s ősei. És valóban úgy találjuk, hogy minél tudatlanabb műveletlenebb’s más tájak jelességivel ismeretlenebb valaki, annál vonzóbb ra­gaszkodással viseltetik azon földhöz, melly neki létest adott. Ezen vonzalmat ma­gával viszi az ember a’műveltség fokain keresztül is; a’ honi emlék messze tájakra is híven elkísér, hol a’ vándor meleg könnyet hullatva ihletett kebellel igazolja fe- sejthetlen Kölcseynkimez aranysorait „Messze képét bujdosó magzatja, még Ka­lypso keblén is siratja,kart feléje búsan vágyva nyújt. “Azonban semmi különbség sem lenne a’ műveit ’s bárdolatlan ember közt, ha amaz is csak azért becsülné lak­helyét,mert történetileg az volt születéshelye is.Amannak honszeretete egészen más alkatrészekből áll, ’s a’ ragaszkodás és vonzalom egyéb tárgyakra irányoztatvák, mint innennél. Azon körülmény, hogy ott született ’s növekedők, laknak vérei, ba­ráti ’s rokoni, hol ő egyszersmind polgár, emeli ugyan műveit ember előtt is becsét a’ helynek; de hogy azt szellemileg szeresse, minek pedig túlnyomóssággal kell bírnia, arra megkivántatik, hogy hazája szellemi tekintetben is ösztönt nyújtson és alapul szolgáljon az okos és más országok iránti vonzalomnál erősb szeretetre. Valakit arra kötelezni, hogy hazáját,bár benne semmi szeretni való nincs, becsülje, épen annyi, mint képzeletbeli hazaszeretetet kívánni, melly a’ mindent felölelő, de senkit nem ápoló , mindenütt de senkinél nem honos világszeretethez hason­lít. A’valódi hazaszeretetet törvény nem parancsolhatja; olly kötelesség-érzet az, melly legnemesb erényforrásul minden polgár szivében áradoz ’s mint vallás, a’ lelkismeret dolga. Az illy értelemben vett hazaszeretet képes egyedül jó ’s eré­nyes polgárokat képezni; olly eszköz ez, melly egyesek akaratját’s érdekét a’ status törvényeinek, az állomány iránti kötelességnek alá rendeli, vagy azokéval összehangolja. E’fölséges kedély nem egy tettnek volt már alapja, mellynek fényét gyönge szem föl nem foghatja; ezszü­l­ olly férfiakat,kik az önző korbeliek előtt me­sének tetszenek! ’s kinek keblét illy nemes érzelem hevíti,az saját jólétét közösnek, mások szerencsétlenségit magáénak tekinti.Különösen’s legcsalhatlanabb próbaköve a’ hazaszeretetnek a’ vés­zidő, legyen az bel vagy kül. Nincs ekkor munka, meg­tagadás, és áldozat, melly legyőzhetlen volna; magasztos érzettel rohan a’ valódi hazafi­­polgártársai jólétiért a’ harczmezőre, vagy nyugodt öntudattal nyújtja nyakát a’ kény és zsarnokság bárdja alá, mert tudja, hogy kihulló vére a’ maradék­nak gazdag gyümölcscsel viruland fel. De nyugalom ’s béke idején is szép ,’s ha­tályos köre van a’ valódi hazaszeretetnek. Magányértékiből közvállalatok, hasz­nos intézetek alapjául áldozik, az egész jólétit tárgyazó de gyakran terhes aka­­dályok által nehezített munka létesítése lelkesít, példát’s bátorságot ad a’polgári kötelességek teljesítésére. Az illyen valódi hazaszeretet a’ népéletben tükrözi ma­gát híven; hol azt a’ társasági viszonyok szerkezete folyvást élénkíti. Ugyan is , hol az egész és a’ közügy közös, hol a’ társasági ügyek rendezésiben , közdolgok folyamában kiki részt vészén,ott az egész jóléte mindenkit érdekel’s az óhajtás hogy a’ nemzedék hasznos szolgálat javait élvezze, bámulatos erőt fejt ki.Illy esetben, a’ hazaszeretet törvény gyanánt szól,’s nélkülözhető sok olly törvény,melly egye­bütt szükséges. Ezen fogalmak után természetesen következik, hogy despotismus országában valódi hazaszeretetről szó sem lehet. Műveletlenség, tudatlanság, rab­szolgai félelem biztosítják ott a’ kényur zsarnokoskodását, melly szolgákká ’s úgy szólván állatokká aljasitja az okos értelemmel fölruházott lényeket, kiknek tereh­­hordásnál egyébre gondjok nem lehetőiknek a’ föld csak tövisét terem ’s legfölebb sírt ad. Egészen máskép áll a’ dolog olly monarchiában,hol a’ polgárok nem szen­vedőig vesznek részt a’ közügyek igazgatásában hanem tényleges befolyást gya­korolnak;a polgári szabadságokat egyszersmind lehető legnagyobb garantia biz­tosítja. Mert ugyan mi után vágy lelkünk a’ műveltség ’s civilisatio bizonyos fo­kain, mit szeret hazájában, ha a’ szivkapcsolatot ’s rokonokkal­ társalkodást le­­vonjuk;másként: mi lelkesíti az embert inkább honáért,mint azon tudat,hogy hely­­lete mint emberé szabad és méltányos, hogy elvitathatlan örök jogait csak a’tár­­saságos élet szüksége nem pedig külhatalom korlátozza,hogy személye’s vagyona a’ törvény szárnyai alatt bátorságban van ’s védelemre számíthat. — Az erdélyi Híradó i. e. 4. száma, jónak látta a’napi­renden levő gyanusitgatásokat f. e.első naplómért,e’ lapok fulszerkesztője ellen használni. A’ gyanúsított fél ártatlansága kötelességemmé teszi nyilványitni l)hogy a’kérdéses napló alulirté, ’s közölte­­tett azért, mert e’ lapok szerkesztője a’ véleményszabadságot alárendeltségi vi­szonyokban is méltányolja. 2) a’ kérdéses naplóban elvkérdést rá tukmált v.fogott analysis nélkül nem találhatni.—Játékszini krónika;21 kén.,Marino Faliero“ dall. 3. felv.; 221 kén „Elmellőzés“ vigj. 4 felv., Lendvayné hosszabb betegsége után ma lépett föl először ’s olly művészi tökélylyel játszott,minővel kívüle egy magyar színésznő sem dicsekhetik ; a’közönség zajos tapsokkal üdvözlé őt, ’s legélén­kebb figyelemmel kisérte minden szavát; 23 ikán „Kétalakú­­ vigj. 4 felv.; 24 ikén Pajzán ifju vigj.Kotzebuetól,25 ikén először bérszünettel„Coriolan“szomoruló felv. Shakspeare utál németből ford. Dobrossy és Egressy Gábor, kié’ színművet ju­talmául adá, ’s ez által a’ közönség hálájára érdemesíté magát, hogy a’ sok si­lányság után valahára illy élvdús estével lepte meg a’ színház látogatóit, kik szo­kottnál jóval nagyobb számmal jelentek meg; a’ zártszékek ’s páholyok egy része azonban üresen volt, mi azt látszik tanúsítani, hogy középosztályunkban jelen­leg nagyobb műveltség uralkodik; 26ikán másodszor „Gizul“ ered, dall. 3 felv. Lengyeltől, zenéje Therntől; 2 zikén „Babérfa és koldusbot“ szinj. 4 felv. ezen üres német jeremiádot nem ártana már a’ könyvtárba zárni. 28ikán Carl Henriette javára bérszünettel„Bálés“ dalt. 5 felv., Crombé és Wirdisch, a’ német színháztól mint vendégek tánczoltak. Varga Soma.­­ (Pesti nő e­gy­es­ül­e­t.) Múlt évi dec. 29 én Guerra Sándor társasága által az egyesület javára adott lovagjáték a’ rész idő miatt kevés látogatót nyert, úgy hogy levonván a’ bevételből a’ költségeket, az egyesületnek csupán 56 vft. 56 kr. nyeresége maradt, mellyet azonban m. Ürményi László urnak 47 ft. 30 krnyi adománya , ’s t. Nákó Jánosné aszszonyság 3­7 ft. 30 knyi ajándéka 141 vstra 5­5 krra emelt. Bár a’ siker nem olly bő , mint az, mellyet Guerra Sándor ur első mutatványával eszközlött, még is hálás elismerést nem kevésbbé érdemel az előbbinél , mert a’ nemes szándék és a’ lovagtársaság igyekezete ugyanaz vala; ’s azért a’ pesti nőegyesület kedves kötelességül ismeri, Guerra Sándor urnak ’s társaságának ugyanazon meleg köszönetét ez úttal is ismételni, mellyet az első , számára adott mutatvány eredvényének közlésekor kifejezett. Örven­­detes, ezen érdeklett eredvénynél a’ f. 1842. évi január 9 én adott egyesü­leti bál sikere, melly a’várakozást jóval felülmúlta. Ugyanis , ámbár a’ bu­daiakat a’ zajló dunai jég e’ báltól elzárta, még is 2285 látogatója jön, sors pedig 2 78­5 adaték el, mi összesen 6550 vízot 50 krt hozott, mellyböl levon­ván a’ költségeket (mellyek, ide nem számítván az E­m­m­e­r­­­i­n­g Károly városi táncztermek bérlőjétől, a’kialkudott világítási ’s muzsika-költségből az egye­sület szegényei javára elengedett, 125 vítot — 1588 vftra 20 krra terjedtenek) maradt az egyesületnek tiszta nyereségül 4,962 ft. 30 kr. váltóban, ’s e’ szerint 172 ftal 2­5 krral több mint tavaly, 475 fttal 15 krral több mint 1840d. évben, 625 fttal 55 krral több mint 1839b.’s 1886 fttal 25 krral több mint 1838ban. Az egyesület e’kedvező eredményt leginkább ideiglenes elnöknője Derra Anasz­­tázné szül. Zetti­i Mária asszony buzgalmának köszöni, kit. i. a’bált elrendezte , ’s egyesülten a’ választmány illető tagjaival minden czélszerűt elkövetett, hogy az a’ közönség várakozásának megfeleljen. A’ sorshúzás utján kijátszott’s 141 nyerő számra felosztott ajándékok ez idén különösen szépek,’s részint nagyobb értékűek is valának. Az egész vigalmat közmegelégülés követte. — Az egyesüle­ti varró intézet, melly több év óta minden pénzsegély nélkül fenáll, az u­­tólsó két év alatt Liedemann Fridrikné és Ferdinandy Ignáczné asszonyok buz­­gósága által következő gyarapodást nyert; az 1840 évkezdetével birt az in­tézet árukban 2268 ft. 10 krt.; készpénzben 413 ftot, ’s e’ szerint öszvesen 2681 vftot ’s 10krt, az 1841. évet pedig berekeszté 3029 ftnyi ’s 21 krnyi árumennyiséggel, ’s 548 ftnyi 7 krnyi készpénzzel, öszvesen 3­577 vft. 28 kr. a’ két évi gyarapodás , e’ szerint 1­896 ft. 18 kr. mi mellett megjegy­zendő még, hogy midőn az intézet 1838 évben csak 705 ftot, 39 krt forga­­tott meg, 1839ben pedig 933 ftot 37 krt, a’ forgatott pénz öszvege 1840ben már 2306 ft. 6 kr., 1841ben pedig 3017 ft. 49 kr. vala; mi ez intézet gya­rapodását még inkább kitünteti. Nógrádból jan. 18kán. Elnök alispán ur a' megye Edeinek ez uj év­ben üdvözlése után nyilványitá örömtüli meglepetését, mellyet több azon köz tárgynak szerencsés lefolyása szült,mellyek némelly megyék beligazgatását majd megingaták, átadja ugyan e’ kellemdus előbbi napjait a’ múltnak , de szivében örökitve maradandnak azok, kívánván továbbá, hogy ezentúl is törvényhez szigorú ragaszkodásuk által a’megye ideire újabb fény háramoljék , jelentvén egyszersmind, miképen a’ múlt évnegyedes közgyűlések folyami alatt, minden

Next