Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-03-26 / 24. szám

badelvüségben, sem levelek nem írattak, sem autó da fé nem tartatott. ’S most, midőn e jelesünk sírban nyugszik, teljes méltánylására föleszméltünk; neve pró­­sában ’s versekben dicsőittetik, érezzük, hogy ország­gyűlésink benne a-­ közvetítő elemet elveszítették, azon elemet, melly az ellentételek kiegyenlítésére olly nél­­külözhetlen ’s mellynek ő olly kitűnő képviselője volt. A. ur beszédjét a’ Világban nyugodt körültekintettel ’s férfias hangon folytatja ugyan; de ki pótolja majd ki helyét az elhunytnak a’ mágnási táblánál? Még nagyobb zajt, mint a’ Világ megjelenése, terjesztett a’ közönség közt azon hír, hogy gróf Szé­chenyi István a’ Pesti Hírlapnak nem barátja, sőt ellene írni szándékozik. E’ beszédet sok híve egyenesen rá­galomnak tartá, mint sok mást; mert hiszen ép ő volt felébresztőnk, ő rázott fel álmunkból, hogy szegülhet­ne tehát ő ellene a’ haladási iránynak? Azonban a’ hír megvalósodott, a’ Kelet népe megjelent,méreg­ drágán, mint minden könyv egy bizonyos könyvkereskedőnél, de mind a’ mellett elkapatott, csudálatos elmezavart ’s jaj­gatásokat okozva. Meg nem foghatták, hogy írhatott a’ nemes gróf a’Pesti Hírlap ellen egy könyvet, minekutána maga megvallá, mikép vele elvben megegyezik, csak modorát kárhoztatja, nem, mikép dönthetné a’ puszta modor a’ magyart sírba ’s a’ szabadelvű felekezet min­denek felett szétszakadását két félre kesergé. Nem csuda hogy reá egy egész polémiai irodalom követke­zett, fáklyás zenékkel közben és sentimentalis dictiók­­kal, ’s midőn azt gondolnék, a’ zaj lecsilapodott, ime a’ nemes gróf az academia nagygyűlésében egy beszé­det tart, nemzetiségünk’s nyelvünk ügye körül, melly azt újólag felveri, sőt hogy vége ne szakadjon,még jour­­nalistikai íróvá is válik, Ígérvén, hogy valahárai meg­értés végett az í­n megnyomandja a’ pontot. Hírlap­jaink történetét írván e’ fölötte fontos eseményeket ter­mészetesen nem hagyhatom szó sőt commentár nélkül, nagyon de igen nagyon szükségesnek tartván, hogy gr. Széchenyi István e’ hazában teljesen értessék. A’ nemes gróf úgyis a’ Jelenkor szerkesztőségéhez inté­zett levelében kinek kinek szabadon hagyá maga ellen írni, tehát a’fértiok­, ha nem mellette, legalább felette ’s e’ sorok írója mint hajdani fegyvernöktársa, megle­het némileg hasonló élettapasztalások által felvilágo­sítva , talán képesebb sok másnál szavai értelmének mélyebb felfogására, a’ mint valósággal is elég vak­merő magával elhitetni, hogy írásainak nemcsak be­tűit olvasta, hanem szellemükbe is hatolt. Hogy azon­ban alaposan eljárhasson tisztében , lássuk előbb a’ politikai vélemények és hírlapjaink általányos osztá­lyozását miről legközelebb. S­z o n t­ag h G. BUDAPESTI IVAPSIÓ Egy pár hírlapban olvastuk már, hogy a’ játék­­színi országos választmány Pest város tanácsát a’ du­­naparti nagy német színház átengedésére szólitá föl, ’s hogy a’ tanács ez ügyet választmányra bízta, mellynek tagjai magyar érzelműek, következőleg hajlók elfogadni ez ajánlatot. Ha, mint a’Spiegel állítja, igaz , hogy a’ német szinház mostani bérlőjének szerződésileg több esz­tendőre lenne az lekötve, úgy természetesen a’német­szinház állapotja marad a’ szerződési évek leteltéig, in statu quo, ez idő elmúlta után azonban kérdés : mi történik? nem lesz talán tehát időszerűtlen ez ügyet e­­löleg a’ nyilván­osság útján kissé megforgatni, mert minél többen szólnak a’ tárgyhoz, annál reményb­e­­több az ügy legczélszerű­bb eldöntetése.A’vélemények jobbadán ezekben látszanak öszpontosulni. 1­ Méltá­nyos e az orsz. választmány kivánata? Igen, azt mond­ják, mert a) a’ pesti német színház magyar pénzen épült, mivel Magyarország fővárosában tulajdonképen csak magyar polgár létezik bármelly nyelven beszéljen is az; különben is pedig, ha a’ polgárság pénzén épült volna is e’ színház, világos, hogy ahoz a’ nyelvre nézve is magyar, tót, rácz polgárok szinte járultak adományuk­kal,így e’ tekintetben a’többség bizonyosan összefeg a’ tiszta magyar, lót, rácz részre fog hajlani, ’s a’ német­ség kisebbségben maradni, minélfogva ez kizáró tulaj­donul magának az összes erővel szerzett színházat nem követelheti; b) továbbá így vitatják­­ Pest összes pol­gársága magyar király által magyar törvények szerint kormányoztatik, saját ügyeit magyar nyelven folytatja minden hivatalos eljárásra nézve, ’s azért saját java ’s dísze előmozdítására is kívánnia kell, hogy kényelmest­ és díszesb legyen azon intézet, mellyben magyar nyel­vet ’s egy kis nemzetiséget is tanulhat vagy mulatva ta­núsíthat, melly kettő nélkül ezentúl sem nyilván­os befolyást, sem tekintélyt nem fog magának illő mér­tékben szerezhetni. De létesíthető e az orsz. választmány kivánata? azt állítják, igen; a’ módra nézve azonban háromfelé oszlanak, egyik rész így beszél a) ha a’ né­met előadások mind a’ két budapesti német színházban egészen megszüntetnének, nem mint mondják , örökre, hanem például húsz évre; ám de ez kissé furcsán hang­zik ’s méltánytalanság legalább, az erötetés miatt, de az ezt állító fél még sem tartja képtelenségnek, mert pél­dát idéz rá, melly legjobb gyümölcsöket terme. XlVik Lajos, a’ francziák királya, ugyanis tapasztalván, hogy a’ műveltebb olasz színészet mellett a’ franczia színé­szet nem igen fog emelkedhetni; hatalomszó által úgy­mond, hanem csalatkozunk, huzamosb időre szinte ki­­tiltá Párisból az olasz színészeket. Mi természetesen nem igen tetszett eleinte a’ lakosságnak, mert a’ fran­czia színészek alantabb állottak az olaszoknál; miután azonban először unalomból, utóbb szokásból ’s végre élvezetből kénytelen volt ez a’franczia előadásokat lá­togatni: igen természetes, hogy a’ színészi pálya fé­nyes díjjal ’s tisztelettel jőve kapcsolatba, minek kö­vetkeztében annyira emelkedett a’ franczia színészet, hogy midőn a’ kitűzött határidő eltelte után az olaszok ismét visszajöttek, művészi tökélyben a’francziákkal többé nem mérkőzhettek, ’senként elhagyák legalább jó darab időre Francziaországot. Pedig meg kell itt egy­szersmind úgymond jegyezni, hogy Medicis Katalin meg­lehetősen elolaszositotta Parist, ’s így a’ franczia szí­nészeknek szintúgy kelle az olasz elem ellen küzdeniük, valamint m­ieinknek az itteni egyéb nyelvek ellen. Ez lenne legrövidebbül,mint állítják, mellette azonban né­mi enyhítésül, nyáron át, valamint Budán úgy Pesten is az Arénákban német vándorszínészek játszhatnának. Pesten ellenben olly kielégítő magyar szinésztársaságot kellene fölállítani, melly egyszersmind Budán adhatna mutatványokat; lehető­s azonban ’s tanácsos e lé­tesítése körülményink közt ez állításnak , önmagától megítélhető minden józan;b)vannak,kik óhajtják, hogy a’ német nagy színházban fölváltva magyar és német elő­adások történjenek. Ezen eszmét mind szellemi, mind anyagi tekintetben károsnak és sok nehézséggel járónak tartjuk, mert kétnyelvűek elég sokáig voltunk már, törekedjünk tehát valahára egységre vergődni­ továbbá, ha annyi német előadás lesz, mennyi magyar, akkor a’ közönség szépen megoszlik, ’s egyik rész ma megy a’ színházba, a’ másik holnap! ’s mi legfölebb azon czélt értük el, hogy a’ nagyobb házban rémi többen fogjuk az ürességet látni. Vagy csak egy bérlet legyen, pél­dául havonkint földszinte 5 for., ’s ezért azután i­s ma­gyar és­­­s német előadást kap minden bérlő ? Ekkor igen igen sokan találkoznak majd, kik a’ magyar elő­adásért nem akarnak, és viszont, ’s majd csak akkor menendnek színházba, midőn kedvencz nyelvükön ada­tik valamelly újdonság. Ez után tehát sem anyagi, sem szellemi czélokat nem fognánk elérni. Vagy—mert né­­mellyek ezt is mondják—több magyar előadás legyen, mint német? Ekkor a’ fölebbi bérlési vonakodás még nagyobb leend ; azonkal pedig , ha a’ magyar társa­ság a’némettel egyenlőn osztozik a’jövedelemben, úgy a’ magyar fogna több terhet viselni az idegenért; ha pe­dig a’német társaság kisebb részét kapná a’jövedelem­nek, akkor meg kellene buknia, minthogy azon társa­ság— ollyan t. i. melly fővárosban fölléphet—melly he­­tenkint csak kétszer játszik, szintúgy hétszer eszik és iszik és szintúgy ruházkodik, és szintúgy fizeti a’lak­bért mint az, melly hetenkint ötször játszik; azt pedig álmodni sem akarjuk, hogy az országosan megajánlott egy milliónyi segédtőkéböl még a’ német társaság is gyá­­molittassék, mert hiszen az ország ez összeget nemzeti nyelvünk ’s nemzetiségünk emelésire szentelte.Úgy hisz­­szük, ezen néhány sornyi fejtegetésből is láthatni, hogy ezen utóbbi terv czéltalan,’s azonkúl még annyi zavarral és kellemetlenséggel volna kapcsolatban,hogy már csak ez utóbbi tekintetből sem óhajtható annak elfogadta­tása. Hát még mennyi izgága támadna a’ magyar és né­met színészek közt, ’s e’ súrlódások viszont mennyi botrányra ragadhatná el majd a’ magyar, majd a’ né­met közönséget. Szóval, mi e’ tervet valóságos Eris almájának tekintjük ! c) lehetne még azt tenni, mond­ják, hogy a’ mostani magyar színház engedtetnék át a’ német színészeknek kizárólag, valamint a’ mostani né­met színház kizárólag a’ nemzeti színészetnek, így az­után minden összeütközés megszűnnék , ’s alkalmasint egy józan gondolkozást­ és méltányos ember sem fogná azt gáncsolni, hogy Magyarország fővárosában minden tekintetben a’ magyar, a’ nemzeti színházé és színésze­té az elsőség. Mi e’ harmadik módot vélnők czélszerű­­nek’s hisszük, hogy Magyarország fővárosának pol­gársága, habár köztik­ számos az első tervtől idegenked­nék is, az utóbbit főleg serdülő nemzedéke m­agyaro­sultával nem vonakodnék teljesíteni. — A’ világ tu­datlan. E’ napokban egy roppant üstökös tűnt fel egün­kön , ’s a’ nép szája kész azonnal a’ teletlen telet, ’s a’ legközelebb volt keményebb hideget neki tulajdonítani, ’s megjelentéből jósolni mindent, mit a’ tudatlan csak jósolhat. Sőt még a’ Világ Saturnusa is, t.i. az en­nek jegyével jelölt fővárosi hírek írója, csudálkozik: ,,hogy midőn más ’s nem ennyire feltűnt üstökösök kö­­zelgése már évek előtt szokott hirdettetni, erről csak szó sem tétetett sehol4, és ez iránt fölvilágositást vár, és kér ’s a’ csillagászokat megróni akarva önmagát rót­ta meg. Valóban szomorú dolog , hogy még íróink is ennyire járatlanok a’ tudományokban, ’s még a’ Világ tudós szerkője sem tud vagy felede fölvilágositást adni olly dologban,mit minden iskolát végzett embernek tud­nia kell, ’s a’ Világ lapjai mégis telvék csillagászati jegyekkel! Saturnus úr nem tőlünk kérte a’ fölvilágosi­tást: azért rövideden érintjük meg, miszerint azon ezer meg ezer üstökös közül, mellyek valószínűleg napunk körül keringnek, eddig csak Halley, Olbers , Éneke és Biela üstököseiknek pályája van tökéletesen ki­számítva. Halleyé 74­ — 76, Olbersé 74, Énekéé 3’A és Bielné 63­ év alatt végzi futását a’nap körül. Nekünk is van azonban egy kis kérelmünk csillagászinkhoz: telt észrevételeiket legyenek szívesek főleg a’magyar közön­séggel ’s ne kizárólag a’ némettel közleni, melly a’kül­­földi lapokból különben is eleget olvashat. Bizonyosak furcsa , sőt sajnos a’ magyarok sorsa, hogy midőn van csillagászuk, még akkor is csillagász nélkül vannak! — Játékszini krónika: nemzeti színpadunkon f. hó 11 kén Fáncsy jutalmára bérszünettel adaték először ,Vadon fia 4 dráma 5 felvon., Halm után ford. Remellay G., nézők nagy számmal, mire Fáncsy mint színész és derék rendező egyenlőn érdemes ; 12 kén ,Ilka­ dráma 4 felv. Kisfaludy Károlytól; 13kán ,Peleskei nótárius 4 bohózat 4 felv. Gaaltól; Farkas a’ czimszerepet mint vendég igen roszuljátszá ; 14kén ,Lignorelles Luiza, dráma 5felvon.,Lendvay és Lendvayné játék alatt, az­az felvonás közben, háromszor hivattak ki, ’s e’ za­jos taps legalább négy perczig tartott; illy lelkesülést drámában, nemzeti színházunkban soha nem láttunk , ’s annál örömestebb jegyezzük azt föl, mivel mondhat­juk, hogy tökéletesen meg volt érdemelve. lödikén ,Templarius­ dalj. 3 felvon.; 16kán Szentpéteri jutal­mára bérszünettel először ,Jobb és bal kéz 4 dráma 5 felvon., Gozlan után francziából fordította Egressy B.; e’ dráma majd 11 óráig tartott, de különben is egyike a’leggyöngébb franczia drámáknak ’s egészen a’ siral­mas német iskolára emlékeztet­, mi egyébiránt termé­szetes , mert Gozlan édes anyja Elsassban született; 1 7kén ,Ördög naplója 4 vigj. 3 felvon. — Most jelent meg’s Hartleben K. A. könyvárusnál 40 égő krajezá­­ron kapható a’ Szinmatár 40dik füzete ,Rágalom 4 iigj. 5 felv. Seribe után francziából ford. Tóth Lörincz. — Pesti józsefnapi vásárunk ámbár a’ szokottnál ko­rábban megindult gőzhajózás ’s kedvező időjárás kielé­gítőbb kilátással biztatott e’ sokadalomnak más ezen időszakiakhoz képest arányzott sikerévül,nem fele, meg főleg a’ hazai termékekre nézve általányosan a’ közvá­rakozásnak , csökkent ára különösen a’ gyapjúnak a’ gubacs azonban , hamuzsir és viasz keresett és jól fize­tett áruczikk volt. A’ kéz-és gyárművek nagyban kö­zépszerű keletnek örvendének, a’ részletes vagy is ap­ró eladás csekély volt. A’ hazai termék­ árlajstromát legközelebb számunk közlendi. Pestmegyei közgyűlés. (Folyt.) A’ kir. városok fontos ügye ezekben alapíttaték meg: választói joggal minden polgár ruháztassék fel, polgár pedig tekintet nélkül a’ születés, vallás (és igy a’ zsidókat sem zárva ki, melly jog, ha nekik megadatik, nem szaporítandja é meg egy század alatt legalább félmillióval hazánkban e’ népet?) és személyviszonyokra lehessen mindenki, a­ ki legalább egy év óta városi házat, vagy a’ város határában fekvő vagyont bir ; b) minden saját kezére dolgozó kereskedő, mesterember és gyáros, ha lega­lább 3 év óta már a’ városban lakik; c) kik az első két osztályba nem tartoznak ugyan, de élelmök mégis a’ városban lakás által van föltételezve. Írástudók ’s a’ vá­rosi pénztárba törvény által megalapítandó mérték sze­rint adóznak. Ezen polgárok válaszszanak magok közül titkos szavazattal és absolut többséggel kisebb váro­sokban egy helyen, nagyobbakban kerületenként egy képviselői testületet. Ezen képviselők száma attól fog függni, miként azt az országyűlés határozandja meg, hogy a­ polgárok közül hánynak legyen egy képviselője, valamint az is megszabandó, hány évig tartson ezen képviselők hivatala? önként értetvén, hogy az egy­szer megválasztottak ismét választathatók. Ezen testü­

Next