Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-04-27 / 33. szám

FOGLALAT. Magyarország: Országgyűlési követek. Pestváros nevű 100 ló erejű uj gőzös. Vieuxtemps III. gr. Széchenyi Istvántól. A’ hasonszenvi (homoeopathiai) orvosokhoz; követválasztási verekedő ’s romboló előkészületek. Vállajnál ’s II.Károlyban . Borsodmegyei közgyűlés (az első alispán 12 évi szolgálat után lemond, a’ házi adó megbukik) Zemplénymegyei közgyűlés (hatósági körlevelekről intézkedések) őszinte kérdések t. Hrabovszky úrhoz a’ vasi közlemények ügyében ; szabadkai ’s egri hírek. Spanyolország: első értesülések, d. Francisco nem bocsáltatik a’ királynéhoz, kifakadások a’trónbeszéd ellen. Anglia: a’ Times színváltozásának története, törvényes gyilkosság. Francziaország: Vélemény a’ moszka politikárul Szerbiában. Dumas és Hugo Victor Magyarországba készülnek. Értesítő: K i &Magyarország? és Erdély ,Pest városa nevű, 100 ló erejű uj gyönyörű készületű gőzös april. 26kán déli 12 óra után szándékozók tenni első próba vagy inkább sétaútját számos kitűnő hivatalos vendéget viendő csinos fedelén, de a’szép esős idő más kedvező derült napra halasztatá azt. Országgyűlési követekké választatának április 19k én Békés vgye részéről: Wenkheim Béla b. és sz. györgyi Horváth Antal lb.;april. 20-án: Barsmegye részérül: Ambró Antal és Botka Tivadar tb.; Nógrádérul: Kubinyi Ferencz és Huszár Károly tb.; Szerém ügyeérül: Zsitvay József első ’s Cseh Eduárd másod alisp.; Pozsony vgyeérül: Jankó Mihály e. alisp. ’s Orgyai Titusz főjegyző. Szatmárvgyeérül Kovács Ágoston főszolgabíró és Ujfalusy Miklós tb. Zala vgye nem választhatott apr. 24k én, hirszerint mert nem talált sem egyik sem másik pártbul követet. V i e u x temps.ni. „Gyáva, minden nemesl lelkűlét nélküli magyar az, vagy magával még soha számot nem vetett, ki nemzetiségünk ügyét elhanyagolni tudja. Mert kifejlett, felnemesitett nemzetiséggel minden, nélküle soha semmi sem lehet vérünkből, mi a’jobb embernek vágyait kielégíthetné.“ És ez, azt hiszem, megállapított elv, melly körül kérdés nincs; úgy hogy nagy és kicsi egyiránt köteles nyelvünket ápolni, nemzeti zománczunk kitisztításához tehetsége szerint járulni, szóval: magasbra emelni és lehetőleg terjeszteni a’magyarságot. ’S kié’ körül őszintén nem működik, nem buzog, vagy nem magyar vagy örök adósa marad hazájának, vérének. Az elv tehát tisztában van. Ámde lássuk: azért, mert az elv tisztában van, annak életbe léptetését, miután minden „jobb* sóvárog, valljon eszközké azon modor, mellyhez a’ magyarnak áltálján véve mindig nagy hajlama volt, mellyel újabb időkben némileg felhagyott, mert látta, nem vezet czélhoz, mellyel azonban a’ hirlapisták, orgánumuk vezérlete alatt legközelebb mély bölcsen újra felmelegitének , divatba hozónak; valljon eszközké , kérdem, e’ modor ez elvnek életbeléptetését, szilárdítását? Én úgy hiszem, nemcsak nem eszközli azt, de szoros tudományilag éppen ellenkezőt szülni kénytelen , mert ezer árnyéklatokon keresztül e modor nem egyéb mint,erőltetés.Erőltetéssel pedig, ha lehet mi meg nagy kérdés—csak akkor vívhatni ki győzelmet, ha óriási ’s elzuzó a’ disponibilis erő; midőn, ha illyes nincs és csak képzeletben vagy elbizottságban létezik, minden erőltetésnek habár késő de elkerülhetlen díja, a’ kudarcz. Lelármáz néhány szájas kormos merész egész vármegyét, ’s mert részint elhízott elkappanosodott a’ statusok nagy része, melly mindent tűr, a’ jobbravaló pedig reméllvén: magatul le fogna csilapodni a’ láz, visszavonul, elvégre bizonyos ,csend,’s csak,egy vélemény, látszik uralkodni az egész megyében. Megörül ezen az erőltető, és éppen azért, mert erőltető, a’ dolgok mélyébe éppen be nem haló párt, ’s azon nyomorult gyógyászokként kik ,egészséghelyreállitást kiáltanak ki, mert a’seb nyilasát valami palliativummal behegeszték, azon hiedelemben van, már minden heterogeneitás megszűnt, ’s minthogy senki nem szól, nincs is többé ellenzék; holott valamint a’ seb, mert külsőleg behegedt, nemcsak kigyógyitva nincs, de kellőztetett erővel kénytelen kitörni, vagy ha erre nem bír elég erővel, befelé rágódik, ’s a’legjobb organismust is elmulhattan végveszélybe hozza, szintúgy tör ki ellenállhatlan erővel előbb utóbb de bizonyosan a’ terrorismus által lelármázott, lefékzett ellenzék is, és a’ helyett, hogy a’jó értelemben vett szabadelmüség nagyobb tért nyerne, illyes által nemcsak nagyobbat nem nyer, de még azt is koczkázza sőt veszti, mellyen már állott, mit a’ vármegyei legújabb felette szomorú események olly világosan bizonyítnak, miszerint ha még ez sem nyitja fel honunk vakbuzgóinak szemeit a’ körül, hogy elv és modor éppen nem egy, de egyiknek mint másiknak philosophiai felfogása egyiránt szükséges a’sikerhez; vagy más szavakkal, hogy a’ gyógyítni akarás még éppen nem gyógyítási képességű, akkor valóban méltán elveszthetni minden reményt, vérünk ujjáalakulási ügyében. Nemzetiség dolgában pedig szintígy cselekedett, szintezen modor szerint vélt haladhatni bizonyos erőltetői felekezet honunkban mindig és szintezen modor szerint manipulál, a’ mindent tűhegyre állító boldogtalan hírlapi párt is! t. i. felármázás ’s minden más érzelem és véleménynek elfojtása által! És ez az, habár magam maradok, habár közgyűlölet tárgyává válom is, mit helybenhagyni soha nem fogok , mert vérünk előmenetele után sóvárgok ; ’s ezt a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének ’s apródjainak modorával soha el nem érhetni. ’S most nézzük a’ különbséget. Én superioritás, érdekmegismertetés, persuasio és méltányosság által hiszek vérünknek leginkább használhatni; az erőltető párt ellenben inkább rideg jogfitogtatás, ijesztgetés és — mondjuk ki egyszer tétova nélkül — bizonyos felfuvalkodott ,dacz4 vagy inkább „Vornehmthuerei44 által gondot imponálhatni és sikert arathatni, melly nevetséges nyavalyában annyi magyar szánakozásra méltólag szenved.—Én fel akarom nyitni a’sebet, mint tettem többször’s kivált utolsó academiai beszédem alkalmával, hadd folyjon ki abbul szabadon a’ sorvasztó mirigy, mert máskép Lehetetlen a’gyökeres gyógyulás; midőn a’ tónust adni ’s a’ divatot elhatározni akaró párt tökéletes gyógyulást vélt és vél eszközölni, ha a’sebet behegeszti, hat.i. mindenkit néma hallgatásba bilincsel, vagy ha ezt nem bírja eszközölni, az ellenható részeket tüstént tétova nélkül amputálni kész, mint ezt a’ Pesti Hírlap szerkesztője magasztos indignatiojában Horvátországgal nagy jámborul szándéklotta, azon országgal, mellyen át kell törnie, hogy szerelmes és azért homályos szemmel kacsingott fiumei kikötőjéhez juthasson, mit nyelv- és magyarság-terjesztési hévben el látszott pillanatilag felejteni, mi—közbevetőleg legyen érintve—uj bizonyságul szolgál, hogy kereskedő és terrorista nem igen fér meg egy személyben. És itt van fővonásokban a’ modoraink közti különbség. E’ falladája vérünknek — hogy t. i. merész bátorsággal, erőltetéssel legbiztosabban arathatni sikert — azonban igen elérthető és azért áltálján véve igen meg is bocsátható, mert nemcsak hazát szerzettünk e’ modorral, melly szerint kis erővel de váltigi lelkesedéssel vajmi sokszor megriasztánk, megtörünk aránylag nagy erőt, hanem meg kell vallani, még újabb időkben is jobbadán azon csüggedni nem tudó szilárdságnak , mellyel vérünk jobb része meg vala edzve, köszönhetjük nemzeti és alkotványos létünk megmentetését. — Nincs tehát természetesb, mint azon általányos hajlam, melly szerint folytatni akarja legtöbb magyar — és itt érzem magamat isolálva vagy legalább igen szűk társaságban—eddigi modorát, mert hiszen—így szól — „Eddig nagyon jól vagy legalább nem roszul succedált a’ dolog , és így csak folytassuk tovább is a’ felvett szokás szerint.44 Ámde, mivel ezt általján véve elérthetőnek’s ekkép megbocsáthatónak tarthatni , azért valóban többet azaz mélyebb felfogást várhatni, sőt bátran szabad még követelni is, a’ méltányosság legkisebb megsértése nélkül, mind azoktól, kik kolompot mernek kötni nyakukba, ’s a’ Pesti Hírlap szerkesztőjeként didtalom hangon merészelnek vezetői szerepet arrogálni maguknak. — Már illyeseknek át kellene látniok és józanul felfogniuk—és ez nem volna egyéb mint kötelesség — a’ megváltozott körülmények igényeit, mik szerint számtalan esetben az, mi ma felette hasznos sőt elkerülhetlen volt, holnap már hasztalan lehet, sőt mindenek fölött még károssá is válhatik. És ehez képest kötelességük volna átlátniok és felfogniok, hogy valamint nyers erő és bátorság győzött azelőtt többnyire , ma pedig műveltség és értelem győz: úgy voltak idők, mikor a’ magyar nyers erőkkel szemközt jó kardjával és jó markával legszaporábban szerezhetett magának hazát , míg ma puszta bátorsággal és egyedi jó kardjával (!) ha egyebe nincs, de egy hajszállal sem emelheti többé magasbra magát; fel kellene fogniuk ’s el kellene ismerniük, hogy azért, mert önmegmentési küzdelmink közt, mikor a’törvény nyelve nem volt magyar, még túláradozó haragunk sem lehetett méltányosb elött boszantó, ma midőn a’ törvény nyelve magyar, minden erőltetés, melly más „nemzetiség szentségében4 vág, előbb utóbb de elmulhatlanul kénytelen bekövetkeztetni a’ legmegboszulóbb visszahatást. Ezt azonban a’ Pesti Hírlap szerkesztője tökéletesen ignorálni látszik, mert nem vevén tekintetbe — mihez tán nem kellene olly felette éles keselyű (!) szem — hogy kaczagányos erdődink modora mai időben inkább csak szánakozást gerjeszt, mintsem imponálhatna, ’s hogy miután nyelvünk a’törvény nyelve lett, minden túlbuzgóság többé nem sympathiát hanem antipathiát gerjeszt, alig van példa, hogy néhány egyed olly pajzán viszketeggel, olly meggondolatlan felszinséggel ’s olly tűrhellen gőggé egy egész köz álladalom békesürését próbára tette volna , mint a’miként próbára tévé minden jobb magyar békesürését az utolsó két év leforgása alatt néhány szövetségesivel a’Pesti Hírlap szerkesztője. Mi pedig legszebb ’s fölötte nevetséges lenne, ha nem volna olly szomorú, még azon illusióban él — vagy szerepét legalább igen ügyesen játsza, és egy igen sok jámbor madár ragad vesszőire — hogy nem erőltet, sőt hogy nincs senki, ki az ellenvéleménynek olly igazságos méltánylója volna, mint éppen ő! Valóban erős képzelődés vagy dicső tactika! minek valóságát számtalan példával világosíthatni fel. Ámde vegyük csak az adó dolgát. Ugyan miként kezelte azt? Felelte egyszerűn és a’ más vélekedésiteket mind egy kaptára verve, úgy hogy azt, ki mint úszóiskolában egy, kettő háromra fővel elő a’ tremplinról leszökve, nem állott rögtön Sülik H zsí an. ~vts «»»»08 »t-J&ntr^+éfik F. évi april. Ijdtul juiiius végéig terjedő évnegyedes. 2 fr. 30 pengő kr. előfizetést főleg a beállandó Országgyűlés miatt elfogad a’ Jelenkor szerkesztősége.