Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-19 / 92. szám

VEST, vasam, novem­b. 19kén. ■HP1843. 9£ik «iám. Megjelenik a’ Társalkodóval együtt minden héten kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerktó ’s kiadó tulajdonosnál úri utolca 453dik sz alatti Trattner - Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­­mányokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik * ’«pontosan köz ültetik. Hanyatlásra sietvén a' folyó év, tisztelettel figyelmeztetjük kettős testvér lapunk t. olvasóit's különösebben az orsz távolabb ré­szeiben lakókat, szorgalom- v. gyorskocsin előfizetések iránti intézkedés végett, hogy nyomatandó példányaink száma iránt kivárni utólag rendelkezhessünk ’s­iker lapunkkal hiány nélkül szóig állhassunk. A’ Jelenkor és Társalkodó jövő évben is a mostani de bővitettebb alak­ban , mindkettő ajönletü betűkkel fog megjelenni, hetenkint kétszer , minden ízben két íven, ’s midőn tárgy halmaz kívánja, félívvel sza­porítva is. Az országgyűlési tanácskozások rajzát mint eddig , úgy ezentúl is folyvást eszközölhető gyorsasággal is terjedelmesen adand­óak. Az Értesítő mindennemű hirdetést jutalmas díjért és pontosan közlend. Az előfizetés díja postán ’s Budapesten házhoz küldéssel bo­ríték alatt, félévre 6* p.frt. boríték­talanul helyben házhoz küldve 5 forint, egész évre pedig 12 és illetőleg 10 ft. p.p. Külföldre járatandó példányok iránt egyedül a’ bécsi cs. kir. főpostahivatalnál rendelkezhetni; egyébiránt pedig az ország minden kir. postahivatalainál és nálunk Pesten uri-utczai 453. sz.Trattner-Ki­rolyilusz első emeletén. A’ czimeket tisztán kérjük beküldetni. A’ Jelenkor és Társalkodó szerk. FOGLALAT : Magyarorsz­ág és Erdély (kinevezések;Záb­­js­­­ilczky Rozália f. országgyűlési közlemény: főrendi­­ viták vége a’ v. házasságok , pápai breve , tetszvényjog, főpapi karlevelek sat. tárgyában; orsz ülés a börtönrende­zési ügyben: budapesti napló : napi események , irodalmi újdonságok, magyar játékszini krónika; ‘Fletcher és lllarquard gőzhajóji} Pestmegye : helyettesített tisztvise­lők névsora; 's a’­­ Bácsmegye : követjelentések körüli viták ’s határzatok; vásári átkelet; 'sat) Ausztria faj dunagőzh­ajózás moszka akadályai.) Amerika (éjszakamerikai válas­tások; brazíliai hirek.) Spanyolország (ismét zendü­lési mozgalmak Madridban ; harcztéri hirek.) Anglia (O’ Connell ellen a" pör megkezdetett; hírlapi po­lémia Bordeaux hg fölött ) F­r­a­n­c­z­i­a o­r­s­zág (Aumale hg Constantine parancsnokává lett; politikai foglyok sanyartatása ), Értesítő, Magyarország és­­Erdély O cs. ’s ap. kir. Fels. Göbel Ferencz kalocsai kanonokot a’ hold, szűz ugrat apátjává , Tabód­y Péter jász-árokszállási pleb. pedig debalchi czimz. apáttá kinevezni , Jeszenszky Elek cs. aranykul­csost ’s Hársmegye volt alispánját végre kir. tan. czimmel mélt. kegy. felruházni. A’ rm. kincstár Diósgyőrött a’ vasszerkezelő állomásra Hrobonyi Adolf bányász-gyakornokot al­kalmazó. Szadai Zábráczky István Hetes és Külső-Szolnok t.e.’s több megye tb. példás nője osdolai Goodos Rozá­lia hét hónapig tartott sorvadás után­­.1843ik évi mind­szent hava­sén, élete 38dik évében elhunyt Bánatos férjén kivü­l hat­árva kesereg a’ legjobb nő ’s gondosan ápoló anya sírján. Béke poraira ! Országgyűlési közlemény* Vége a’ földi­­.ülésének a’ v.házassá­gok pá­pai breve, tetszvényjog, főpapi körlevelek ’sat. tárgyában. Az eml. zászlós szónok köv. folyta­­tá beszédét: Az üdvezitő vallásának alapköve a’ sze­retet, minden, mi nem szereteten épül, folyó homokon álló épitvény és a’hierarchia inventiója, melly hierar­chia, minthogy már többfélekép értelmeztetett, egy szó­val annyi, mint papuraság; azokra nézve, kik a’ tör­vényhatóságok határozata következtében prot. lelkészek által köttettek öszsze, annyit mondhatok,hogy sorsuk egy cseppel sem kedvezőbb, mint azé ki úszni nem tudván, vizbe löketik,és azután a’ helyett, hogy kihúzatnék,nagy ékesen vádoltatik, hogy az úszás törvényit nem tartja meg. Ezután a’rozsnyai körlevélre vonatkozólag meg­­jegyzé,hogy miután a’ rozsnyai püspök a’n.-váradi püs­pöknek tanitványa’s barátja volt,sőt vele mint jeltevőjé­­vel állott viszonyban, csakugyan bocsátott ki valami kör­levelet,mellynek legkeményebb szavai tegnap itt felidéz­tettek, de mihelyt a’n.-váradi körlevél következtében 1839 ben a’papságot figyelmeztető resolutio megérke­zett, a’ tisztelt rozsnyai püspök körleveleivel olly dicső­ségesen retirált, mint hajdan Xenophon 10 ezer görö­géivel, a’honnan midőn Gömör vgye a’ rozsnyai körle­vél miatt repraesentálni akart, többé egyet sem kapha­tott kezéhez, én tehát a’rozsnyai körlevélre hivatkozást annál inkább kívánnám kihagyatni a’ felírás javaslatból, mert a’ volt rozsnyai m. püspököt úgy ismerem mint tü­relem és szeretet emberét. Egyébiránt szavazatomat, bár mindenben nem osztozhatom a’ KK. és RR véleményé­vel, nehogy azonban elveszszen, a’ tekintetes Karok ’s Rendek véleményemhez legközelebb járó felírás­ ja­vaslatának pártolására adom. Kedélyesen hivatkozott még a’szónok a’minapi szemletartó püspök által szóba hozott greatnagreeni kovácsra, ’s a’ kovács eljárását há­zasság körül sokkal jobbnak mondotta a’ statusra nézve mint a’ magyar derűsét, minthogy e’ kovács a’ házas­ságokat előmozdítja, a’ magyar d­erű­s pedig figyelembe nem véve,mikép a’házasodás a’polgárok egy osztályánál különben is nagyon kezd kimenni divatból, mindent el­követ a’ házasságok akadályozására; aztán még azon elsősége is van a’ kovácsnak, hogy a’ kiket ő egyesített, azokat többé senki nem háborgatja, ellenben a’ primás testet még a’ pápa elronthatja. Szólt még e’ m. gr. a’ hi­erarchia természetéről, a papság érdekeinek a’nemzet érdekeitől elszigetű­léséről, felhozva például a’refor­matio idejét mit’s a’legközelebb spanyol eseményeket a’ pap uraság és papi hatalom erötetése keserű gyümöl­csének mondá. Jobban­ szerettem volna mond szónak, ha a’ magyar papság jelen esetben is vagy nyilván és loya­­liter megismerte volna a’ mea culpát, vagy pedig ő­­szintén megvallotta volna itt a’ haza előtt, hogy a’ pápá­tól nem mer polgári törvényünk szabta után járni, a’he­­lyett hogy itt finomságokkal, mert sophismának nem me­rem nevezni, azt akarja mutogatni, hogy törvényt nem­ sértett. Egy m. gr. azt állít­ják, hogy mit a’ KK. és RR. felirásjavaslatukban emlegetnek, az már múlt ország­gyűlésen is mind megczáfoltatott,’s azt is tagadja, hogy az áldás meg nem adatása miatt ingerültség volna a’ ha­zában, vagy ha van is valami, az nem egyéb mint a’ me­gyei termekből eredetinek némi mesterséges maradvá­nya, a’ m. gróf szerint a’ hierarchia és vallás közt szint­úgy nincs különbség mint a’ fejedelem és kormány közt, továbbá azt sem hiszi, hogy ő és a’ hozzá hasonlók fra­­ck­o volnának és a’ nemzetnek szegülne akkor ellen, mi­dőn meggyőződését mint törvényhozó kimondja; mert meggyőződését mindenkinek tisztelni kell. Illy szem­pontból indulva tagadja, hogy a’kath. papot áldásra le­hetne szorítani ’s az áldásra szorítás iránt illyen dilem­mát állít fel, vagy meggyőződése ellen van a’ kath. pap­nak a’v. házas, megáldani, v. nincs: ha meggyőződése ellen van, akkor a’ lelkiösméret szabadságának tisztele­te soha sem engedheti meg a’ törvényhozásnak az erő­­telést; ha pedig nincs meggyőződése ellen, akkor va­lóságos komédia-játszásra kényszeritenék a’vallás szol­­gájit, mi a’törvényhozási tekintély megalacsonyittatá­­sával történhetnek. A’ KK. és RR. azon kívánatéra, mi­szerint a’ki hivatalának törvényszabta kötelességit meg­győződésével egyeztetni nem tudja, arról le lépjen , azt válaszolja, hogy ezen észrevétel oda vág, mintha vala­ki azt mondaná: a’ kát. gondolkodású pap lépjen le, hogy helyébe nem kath. gondolkozásu tétessék. A’szólott gr. szinte mint az utána köv. báró az első napi főisp. indít­ványhoz járult. Most a’ volt rozsnyai püspök emelt szót önigazolására. Ezután egy m. gróf a’ hosszas tanácsko­zás folytában beszédére vonatkozott mondatokat Koncz­­kése alá vévén, azzal akarta végezni beszédét, hogy kérdésbe téve: ha váljon azok, kik a’ kormánynak szor­galmasan megadják a’magáét, megadják ő viszont a’ nemzetnek is, a’ mi a’ nemzeté? e’kérdése azonban a’ baloldalon úgy értelett, mintha a’ szólóit gróf egyene­sen’s kereken tagadta volna, hogy a’nemzetnek az ille­tők részéről megadatnék a’ magáé, minek következté­ben azok, kik magokat érintve gondolák, heves moz­gásba jővén, a’szólót mintegy feleletre vonatni kivánólag léptek fel; de nádor­i fens, legmagasb lélek-nyugalom-­­ mai figyelmezteté a’szólói szavai megmagyarázására, mit­­ is ez azonnal teljesite, nyilatkozván, mikép ő nem felelt­­ arra: ha vájjon a’ magát sértettnek­­ élt fél megadta-é a’ nemzetnek a’mi a’ nemzeté, hanem csak kérdésbe téve: ha vájjon a’ nemzetnek megadta- é mindig és meg­­­adta-é most is, mi a’ nemzeté? erre mond szóló, én­­ nem felelek, feleljen a’ nemzet és utókor. E’ beszédre­­ válaszolóig egy gróf annyira hevült, miszerint nemcsak­­ a’ szólott gróf személye, hanem az általa védett ügy el­len is egész szenvedélylyel fordult, úgy hogy a’ protes­tánsok zaklatása miatt 4 millió türelmét vesztett katholi­­cusra is hivatkozott. Do­nádor ő­fens. figyelmezteté a’ heveskedett grófot, mikép a’ tanácskozás nyugalmas teréről el hagyta magát ragadtatni. Az ország prímása beszéde után felszólalt grófok által még folyvást történ­tek hivatkozások a’ nemzeti irtózásra. Egy m.­gróf többek közt annyit mondott, mikép a’ nemzet iránti kö­telességei teljesítését illetőleg igenis kívánja a’ jövendő ítéletét ’s pedig meggyőződésének egész szilárdságával, annyit azonban általán­osságban szólván megjegyez, mikop a’ nemzet nevében történt még minden olly túlsá­gos lépés, mellynek eredménye épen a’nemzet romlását eszközlé. Vakon nem hódolok mond a’ szóló a’ közvéle­ménynek , de hiszem, hogy mi valódi közvélemény, az csakugyan kivíja magát; egyébiránt lehet idő, mi­dőn a’ nemzet épen azoknak fogja köszönni jóllétét, kik­nek olég bátorságuk volt egykor az úgynevezett közvé­leménynek ellenszegülni. Egymás gróf úgy nyilatkozott, miszerint ő azon kérdés által: megadják éa’ m.­sölé a’ nemzetnek a’mive­ tartoznak, magát érintetve teljesség­gel nem érzi ’s megjegyzi, hogy miként ő felteszi e’ haza polgárairól a’ nemzet jóllétének előmozdítására törekvé­sét,szintúgy megvárja a’ haza polgáraitól, hogy róla en­nyi viszont föltétessék. Azt hiszem, hogy a’ nemzetnek polg. törvényeket hozni van joga, de az egyházi dol­gokba nem avatkozhatik,­­s e’hitemet bátran kimondom, sem a’jövendő, sem a’jelenkor ítéletétől nem rémülök, mert meggyőződésem szerint kívánok nemzetemnek használni, habár ez nem tetszenék is az úgy nevezett közvélemény orgánumának. Egy föisp. gr. megmutogat­ván, hogy itt ezúttal nem egyházi vagy lelki dolgokba avatkozásról van szó, hanem annak megítéléséről, men­nyiben sértette meg az ország első statusa, a’ clerűs a’ polg. törvényeket, melly sérelmet nem mint aggodalmat, hanem mint valóságos sérelmet kíván a’ kir. trónhoz jut­­tatni,mert máskor is történt már az, hogy az aggodalom amnestia útján igenis elenyésztetett,de a’sérelem orvos­laton maradt s máig is sürgettetik forgattatik a’két tábla közt (értvén a’ szólásszabadsági sérelmet) ’s nem a’ protestánsok védelmére kívánja az okozott sérelmet or­vosoltatni, hanem mint kath. érzi magát sértettnek, mi­dőn azon hitsorsosit, kik lelkök vonzalmát követve pro­testáns egyeddel lépnének házassági szövetségre, isten és természet elleni bűnnek hallja bélyegeztetni; kérdi tovább: ha várjon a’ clerus elfogad-é mindent, mire a fels placetumát nyomja?ha nem fogadni, úgy a’ brevét sem lett volna kénytelen elfogadni ’s igy a’place­tummal magát nem igazolhatja, ha pedig elfogad, akkor ám lássa! Végre azt mutogatta, hogy miután 52 ügyé­­böl alig van 3 — 4, melly sérelmet nem látna a v.házas­­­­ságiáldás-megfagadásban, ’s a’főrendi táblánál is — a’ i­­derűst mint vádlott felet külön gondolván, a’ világiak ij többsége az áldás megtagadásban valo*­i sérelmet lát, látnivaló, mikép azokat illeti a’frac­io nevezet, kik sé­relmet nem akarnak látni ott,hol valóságos sérelem van. Erre nádor a fens. megjegyzé hogy a’ tanácskozási mű­szavak t­i. többség és kisebbség mellett maradjanak a' m. fölk. Egy főispán ismét annak mutogatásához fogott, hogy az 179­1:26. (ez ezen szavait:Gorám parocho soha sem értették igy:benedicente parocho sem a’törvény­­hozás, sem a’ katholikus egyház , sem a’ törvényha­­tóságok s annálfogvást az áldásmegtagadással törvénysér­tés nem követtethetett el, így állván a’ dolog, ingerült­ség nem lehet, ’s ha van, az vagy megyei heves kifaka­­dások eredménye, vagy hitébredés jele, ha ez utóbbi jel­lemét viseli az ingerültség, akkor a’ papságnak csak di-

Next