Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-05-23 / 41. szám

az állat is kétségbe vehető volna, mert épen akkor,mi­dőn a’ mohácsi nagy katastropha lecsapta nemzetünket úgy szólván lábairól, a’ mohácsi veszély öszszekötte­­tésben volt volna az akkor minden évben tartatott orszá­­gyülésekkel. Mondhatom, sokat hallottam, hogy miért húzott a’magyar rövidebbet; én részint Zápolya irigy fondorkodásának tulajdonítom azt ’s némileg talán To­­mory igen nagy hevességének, sőt mint mondják, az or­szág nagyai tökéletes elpuhultságának, miszerint sze­kereken, vagy akkor még csak kocsin, mentek azok üt­közetbe ; más részről tulajdonítom a’ török akkori, mondhatni, ellenállhassan bátorságának ; de azért, mert minden évben országgyűlés tartatott, hogy ez lett volna a’ veszély oka, mondhatom,soha nem gondoltam. ’S most is mondom, hogy jóllehet én—bátran kijelentem ’s ért­sük egymást — hogy panaceát nem ismerek , de vala­mint egy nagy stalusférfi azt mondá Angliában , hogy maradjon meg csak a’sajtószabadság’s minden feláldoz­hatnak, mert kivi­sz mindent, mi hátra lenne, ’s minden rövid idő alatt azon helyen leend hol előbb állott; igy mondom én : csak tanácskozhassunk szabadon, sokszor és rendesen , és én kész vagyok még az adó kérdését is feláldozni,pedig ezt én nem szívesen tenném, most fő­kép , midőn egy igen nagy, legalább felfogásom szerint igen kedvező symptoma mutatkozik nemzetünkben,melly egykori jövendőnk jobb létét, nemzetünk egykori nagy­ságát némileg sejteti, legalább azon kebellel, melly még reményleni szeret, hogy t. i. mi épen ellenkezőleg a’ lengyelekkel, kik sok esetben a’ legnagyobb barátság­ban jöttek öszsze országgyűléseken, és hosszas vitat­kozások után, úgyszólván, mindig harczban távoztak el egymástól, mi pedig ellenkezőleg jövünk az ország­gyűlésre, ’s bizton mondhatom, elég hosszasan játszuk a’ macska- ’stb. komédiát, ’s végre azután megbékülünk ’s tanácskozásunk eredménye mindig az jön, hogy az or­gyűlés berekesztésével közelebb állunk egymáshoz , mint az elött állottunk, és bár csupa orsz .gyűlésektől bi­zony nem is fog támadni nemzetünk felvirágzása, kivált simpla or­gyűlések tartásával nyerni sokat nem is fo­gunk,de azt tartom, hogy a’ minden esztendőben tartan­dó országgyűlés épen azon effectussal fog bírni,mint egy jól elrendelt officina­l eine gute Arbeitsstube oder eine gute, nem is tudom hogy mondják,Werkstätte/­ mellyböl ki fog kerülni minden. Tegnap azt hallám, ’s rá ismer­tem azon általam igen sokszor használt gépre, hogy bár egy jóllehet sokkal jobb gépből kivenni egy karikát ’s azt a’ régi gépbe illeszteni, mert akkor ez nem forog, ha­nem egy egészen összefüggő gépet kell venni egyszer­re; de mondhatom a’ rendes tanácskozás nem azon gép, hanem épen „die Werkställe,a mellyböl a’gépnek ki kell kerülnie. Azt hallottam és hittem, hogy az eddigi syste­­ma ellen van irányozva ezen indok,hogy nem tudom 74 vagy 89 hónapig tanácskoztunk,és azután eredmény még­is kevés volt.Ebből azt következtetem,hogy ha ezen sys­­tema mellett még 89 hónapig sem volt siker, valami más országgyűlés után kell csengnem , látván hogy ennek haszna nincs.Az mondatik tovább , hogy az évenkinti or­szággyűlés jó lesz egykor,midőn az országgyűlés el lesz rendezve,az utasítások megszűnnek és provisio történik hogy a’ közigazgatás ne lankadjon azon idő alatt, mig az országgyűlés tartatik, hogy az igazság-kiszolgáltatás is rendében legyen, „majd akkor lesz annak ideje!“ de Is­tenért, ez azon circulus vitiosus , mellyböl nincsen ki­búvás, mellyet annyiszor ezer formában hallottunk : ,,a’ köz népet emeljük magunkhoz, engedjünk neki szabad­ságot.“ Lehetetlen , mondják mert nem képes a’ szabad­ságot élvezni. „Neveljük tehát előbb.“ Jó, tehát nevel­jük; de akkor ismét azt mondják: nem kell az embereket nevelni, boldogak ők igy ’stb. Mindig úgy vagyunk, hogy a’ vizbe csak akkor megyünk, midőn már jól tudunk úsz­ni. A’ minden évben tartandó tanácskozás ott is szüksé­ges, hol már egy nagy regeneratiónak mutatióján állal­esett egy nemzet; hát kérdem, ott, hol még minden a’ te­endő,ott nem volna , az szükséges? Egy példát hozok fel: a’cambium mercantile ellen sok embernek most, miután megszületett, kifogásai vannak; méltóztassanak elhinni, hogy annak idejében midőn a’ világra jött, mindazok kik fáradoztak körülte és sokan, kik igenigen fáradoztak kö­rülötte, kiket itt ez országgyűlésen tisztelni nincsen sze­rencsénk,velem együtt igen átlátták, hogy milly éretlen’s hogy egészen nincsen megfőzve,és hogy még tovább kell főzni rajta; de akkor azt mondották, hogy ha a’ dolog el nem fogadtatik úgy mint áll,mit fog mondani a’ nemzet? nem ironice mondom : a’ többség a’ dologhoz nem ért és azt hiszi,hogy ezen cambium mercantile, mint tegnap mondatott, panacea; voltak sokan, kik azt mondották, ha nem ment volna keresztül azok akaratából, kik átlátták, hogy nincs eléggé kifőzve, ’s kik ezt a’legjobb intenzio­­val lelték volna,bizonyosan a’sokaság azt mondotta vol­na: im ezen emberek nem kívánják, és azon gyanú kene­tert volna reájok, hogy azért játszák a’valóságos alkot­­ványos embereket, mert egyenesen a’ kormány nevezi ki a’ váltó-intézetekhez tartozó egyedeket, és azon gyanú terjesztetett volna az országban, hogy önzés miatt hát­térbe tették a’ haza javát. ’S mi történt? épen az,mi a’sze­­gény katonával, akkor midőn reá ütnek, de étke még meg nem főtt. Mit tegyen, félig nyersen lenyeli étkét,mert azt gondolja: tudja isten , mikor lakhatom ismét jól. Három év egy nemzet életében, hol a’ leendők száma olly rop­pant, mint nálunk! Az ember ekkor nem scrupulizál an­nyira,’s rá áll ollyanokra is, mik azután a’ közvárako­zásnak meg nem felelnek ; ha pedig minden évben ren­des országgyűlés tartatik, akkor természet szerint e hó­nap leforgása alatt az ember egy kissé koplalhat’s be­várhatja a’ végzések hatását, mert 8 hónap után ismét viszszakapja az alkalmat; ’s épen akkor azon sokaság, melly rész szándékot és tulságot állított,meggyőződik utoljára , hogy mégis becsületes emberek voltak, kik a’ dolgot jobban kifőzték, hogy jobb izű legyen, és minden ember a’ cambium mercantilét most jobb izűnek találná, ha igy mentek volna a’ dolgok ; ellenben, fájdalom, sok magyar embernek csömört okozott, mi természet szerint mostani rendszerünknek elkerülhetlen következése. I­­gen sokat tudnék mondani, hogy mi hasznos, ha az em­ber rendesen tanácskozhatik és kivált tanácskozhatik ak­kor,midőn saját dolgainak súlyát némileg elvégezte,mert köztünk többet kevesebbet mindenki azon állapotban van hogy a’haza előtte néha nem a’ legelső , családi ’s más körülményei vannak,mellyeket az ember el nem hagyhat. Ha tehát a’ nyári, tavaszi és őszi hónapokban elrendel­jük a’magunkét,mindjárt nagyobb kedvvel fogunk mun­kálkodni ollyasokkal,mik azután ellentétbe nem jönének saját érdekinkkel. De van még valami, mi ezen minden­évi országgyűlés- tartást igen ajánlja, t. i. azon psycho­­lógiai körülmény, hogy igen jó, kivált kissé életbe vágó dolgok közül,mikép az ember magát kissé kialudja. Ho­gyan jövünk az országgyűlésre? Cerimonia egy nagy része, és azután mig megismerkedünk, gyanúsítjuk egy­mást, czivakodunk pártérdekek körül’s legtöbb időt el­vesztünk egyik a’ másikat rágalmazva, noha olly gyen­gék vagyunk,hogy közvállalatok által alig tudnék mind­nyájan elbírni a’ haza szükségét;’s mégis szakadások vannak köztünk ’s ez az , mi az egészet zsibbasztja ’s le­gyünk igazságosak, illy körülmények közt legtöbb idő pereg le. Már most csak supponáljuk a’ jelen esetet, ha még két vagy három hónapig, ad summum, tart ezen or­­szággyűlés,némi födolgokat, mint a’k. városok elrende­zése kérdését, elvégzendjük , és bocsánatot kérek , de minthogy ez indiserelióban benne vagyok , kimondom hogy akármiként állunk szemben egymással, mint ellen­ségek vagy barátok, igaz marad, hogy a’ magyar haza­fiak csak eszes kézfogás által fogják eszközölhetni ha­zánk virágzását, pártoskodások’s pártszellem által pe­dig,olly bizonyos mint kétszer kettő négy , lesülyedünk. Többször mondottam, szomjazom vérem és fajtám ne­mesebb és kifejlettebb létét, de ha bukik, én „mitgefan­gen mitgehangen“ sem kívánok más sorsot mint a’ töb­binek lesz. De ha az országgyűlés most két vagy három hónap alatt véget érne, ’s előre tudnók télre, miután mondjuk ki, unalmas itt ülni mindig, (medicina pejor morbo) ’s alig várja mindenki hogy kimenjen az Auba, főkint most,midőn a’ szép napok jönek (még midőn rosz idő volt,könnyebben lehetett dolgozni) ; de ha az ember előre tudja, hogy nyolcz hónap múlva ismét öszsze fog jöni, azt mondja az ember: egyet és mást per Bausch und Bogen ne vigyünk által a’ Rubiconon; főzzük a’ dolgot ki jól, mert olly nemzet, melly a’ török igának magára ha­­gyatása óta (nem egészen maga hibája által,hanem in­­tra et extramuros) 1­50 évig pangott és most iparkodik, hogy egy kissé helyre jöjön, épen ezen állapotban van nemzetünk, és az axióma , hogy nagy pangást mozgás váltja fel, ’s ha ezt mérsékelni nem lehet, ismét valami lázba megy által a’nemzeti test, melly szintolly veszé­lyes. Mi a’panaceát illeti, magam is sokszor estem azon hibába, ha t. i. egy rész valamiből igen sokat vár, haj­landóbb vagyok azt panaceának tartani, ha t. i.azon rész azt gondolja , hogy azzal minden absolválva van ; úgy tegnap azt hallám,hogy a’ minden évi országgyűlés tar­tásával sok ember azt hiszi, hogy minden bajnak vége van, és azon kérdés intéztetett hozzánk:azt gondoljuk­­, hogy ha 4 hónapig minden évben országgyűlés lesz,ak­kor egyszersmind minden bajnak vége leend? Ezt m.FO­­RR, senki nem gondolja. Az mondatott,hogy ezt olly or­vosságnak veszszük, melly ki­urálja minden betegségét a’ nemzetnek , ezt nem gondolja senki, hanem azt én is gondolom,hogy olly officina lesz, mellyben az orvossá­gok készíttetni fognak, mellyek azon nagyszerű beteg és bágyadt testületet helyre fogják állítani. Azt hallot­tuk tovább,hogy koordinálni kell némellyeket, tudja is­ten mit ; de kérdem, hát jövő országgyűlésen a’ fák nem úgy fognak é állani, hacsak ki nem vágják, mint most ? A’ promenade nem épen úgy lesz e lámpákkal kivilágít­va mint ma , ’s akkor minden mint a’ harmat magától az égből fog hullani? Remény­em hogy általunk fog történ­ni ezen coordinate , velünk vagy­is legalább nélkülünk nem, és természetesen hol fog történni ? Itt az ország­gyűlésen, a­ nemzeti officinában,másutt nem is történhe­tik,de mellyik officinában fog ezen coordinate sikereseb­ben eszközöltetni ? 3 évről három évre történt ország­gyűléseken­­, hova mindig új tagok jönek, hol annyi idő fecséreltek­kel , vagy minden évben tartandó és munká­landó officinában? de természet szerint nem panaceaké­­pen mondom én ezt, de a’ minden három évben tartandó országgyűléseknél is tudjuk, mikint megy a’ dolog, las­san forog a’ gépezet, és az utolsó hónapban , midőn a’ praeclusi terminus jó, és az országgyűléstől meg kell válni, az többnyire olly helyzet szokott lenni,mint a’ ha­jótörésnél , hol mindenki mindenfelé kapkod és iparko­dik,hogy paklijával meneküljön. Én m. FORR.! igen so­kat tudnék még erről szólani,hanem engedjék most meg, hogy komolyabb oldalát vegyük a’ dolognak; mert hogy a’ dolog így áll, azt egy kissé nehéz volna tagadni, és még annyi argumentum van! hanem azoknak úgy is igen nagy hasznok nem lévén,kár lenne azokkal a’ m. FöRR. figyelmét fárasztani.Mint practicus emberek mi,azt mond­juk in thesi, mert sokszor hallom: A’ minden évben tar­tandó országgyűlés ha nem is panacea de olly officina, hol készülni fog egy és más is, ’s ismételve bátor va­gyok a’ m.FöRRket emlékeztetni azon gyönyörű symp­­tomára, mellyet hazánkra nézve tapasztalunk, miszerint a’ lengyel nemzet rendszerint kibékülve jött az ország­gyűlésre; azonban ott kardot rántottak egymás ellen,és olly állapotban oszlott el az országgyűlés;mi pedig kör­mökkel jövünk egymás ellen ide, és azután mig az or­szággyűlés eloszlik, kibékülünk egymással. Ezt én a’ jó intentio legnagyobb symptomájának tartom. In thesi, mondom, mindenki átlátja, hogy a’ tökéletes szabadság­gal végbeviendő tanácskozásoknak ez olly kelléke,melly­nek legalább én minden többi kérdést alávetek. Vegyük a’ dolgot gyakorlatilag : miként akarjuk ezt elérni ? ’S most bocsánatot kérek , hanem én igen vigyázni fogok mit mondandók, ’s lehetetlen hogy azokat, ha igazán a’ dolog velejébe akarunk hatni, el ne fogadjuk. Már miután a’ kormány ’s egyenesen a’ fejdelem fölkent személyé­nek jóváhagyása ’s hozzájárulása nélkül ezen törvényt, melly most még egészen becsében áll, hogy három évről három évre országgyűlés tartassák, egy évre lenni nem lehet. Most méltóztassanak megengedni, de úgy tapasz­taljuk,hogy nem ugyan rész intentióból, mert ezt senki­ben föl nem teszem, hanem tudja isten milly okból, itt a’ kormány emberei erősen megtámadtatnak. Vegyük fel csak a’ kir. előadásokat; mi régibb emberek tudunk ar­ról ítélni,mert 20 — 25 évvel ezelőtt sok keservink, sok nyomoruságunk közt csak ennyit sem álmodtunk.’S mond­hatom, azon megtörhetlen türelem volt az, mi annyira birá a’ kormány­­,hogy lassan kint átlátván jobb érdekét, alkotványosság- és nemzetiséghez kezdett hajolni;mon­­dom,látván a’kormány emberei,hogy itt vakmerőn támad­­tatnak meg, és a’ megtámadó személyek , mint tegnap is láttuk, köztetszést nyertek, mi azonban bennem legna­gyobb szomorúságot okozott,ne várjuk,psychologice vé­ve föl a’ dolgot,azt hogy évenkinti országgyűlés tartását óhajtsák ők,kik kir. szolgálatban őszültek meg,’s mégis kinpadra vonatnak és meg nem emésztett szavakkal sér­tetnek; ne higyük, hogy keresztül fogjuk vinni, mi most sok embernek keserű medicina, az országgyűlés minden évben tartását. És ez oka a’ bágyadt argumentumoknak; mert azokat in­the is alkalmazzák. Mélt. FORR.! tisztel­jük egymást; mert addig, mig itt bizonyos része a’ mos­tani nemzedéknek, mert távol vagyok attól, hogy mind­nyáját kárhoztatni akarnám, úgy szólván censurálni a­­karja az országgyűlést, egyiknek fényes fáklyás zenét, másiknak macskamuzsikát csinál, illy körülmények közt mikint lehessen a’ kormánytól várni, hogy azt, mi való­sággal némileg scandalum, annyiszor repetálja , és erre nézve három év is sok, és ne legyek rosz próféta, ámbár a­ vak sokaság járjon holt tetemeimen keresztül,azt mon­dom,hogy ebben hazagyilkolás van. Mi magunk igen jól tudjuk, hogy ez semmi Jól tudjuk, hogy ez olly tanács­kozás között, hol 500 ember van , lesznek többen , kik meg nem gondolván mit mondanak , lerontják könnyel­­müleg azt, a­­miért mi annyi éviglen becsületesen fára­doztunk, és könnyelmüleg eldöntik, leszaggatják egy­szerre azt,mit sok forró jellem épített. De vegyük össze­függésünket, az illyeseknek nem nagy hatása szokott u­­gyan lenni nemzetünkre,hanem illyegyes kifejezésekről, mellyeket magaméivá tenni nem akarok’s mellyeketvis?- 242

Next