Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)
1844-05-30 / 43. szám
nem a’jegyesek önkényes akaratjából, hanem a’házassági szerződésen kívülálló egyedik félnek,t. i. az egyháznak kívánsága következtében adatnak ki. A’ házassági szerződés pedig csak a’jegyesek föltételein alapulhat ’s igy a’ szerződésen kívül álló 3dik fél magára a’ házassági szerződésre nézve a’ jegyesnek föltételeket nem szabhat. Példát nem tudok, hol a kiadott reversalisok meg nem tartatása esetében, azok foganatosítását azon fél kívánta volna, mellynek részire a’ reversalis kiadatott, hanem annak sikeresittetését mindig a’ házassági szerződésen kívül álló 3d. fél, l.i. az egyház követelte. 2. Törvényelleniek a’reversalisok , mert azok nemcsak törvényben nem gyökereznek , sőt inkább a’ békekötések ’s ezeken alapuló törvények értelme ellen követeltetnek. Nem törvényes polg. szerződések, mert bennök azon kellékek hiányoznak, melylyek minden szerződésnél okvetetlen megkívántatok , a’ lélek sem tárgy, sem dolog, sem vállalat nem lévén, szerződés ’s alku tárgya nem lehet. Nem privát szerződések , mert a’ privát szerződés valamint a’ lelek kölcsönös megegyeztével köttetett, úgy viszont fel is oldoztathatik. Törvénytelenek tovább a’ reversalisok azért, mert mindig némi morális erővel csikartatnak ki. Ezt az egyházi rend sem hozhatja kétségbe , mert a’vegyesházasságok tárgyában kelt pápai breve világosan azt mondja, hogy a’vegyes házasságoknál az illető lelkész minden módon igyekezzék a’ protestáns vőlegényt reversalis kiadásra szorítani, ’s ha ez nem sikerülne, tagadja meg a’jegyesektől az áldást ’s egyházi szertartásokat. Ezt csakugyan senki sem fogja tagadni, hogy az ekép szerzett reversalisok morális erővel kötött szerződés maga természeténél fogva érvénytelen, ezt nemcsak törvényink hanem kiorcsolatiak is megismerik. 3 Nem felelnek meg a’reversalisok a’ status érdekeinek, mert azok a’ békét, csendet, polgárok lelki nyugalmát ’s több házasság szerencséjét felbolygatják, ’s erősen meg vagyok győződve, hogy mig azok meg nem szüntetnek, a’ felbolygatott lelki nyugalom helyre nem fog állani; már pedig a’ status fő czélja ’s érdeke: mellőzni, megszüntetni mind azt, mi a’ közcsendet, békét’s főleg a’ polgárok lelki nyugalmát veszélyezteti. Nem lehet itt a’reversalisok támogatásául dogmára hivatkozni, mert dogma erkölcstelen tettet nem pártolhat. A’ m. főRe. a’ reversalisokat jövendőre érvényteleneknek, a’ múltra nézve azonban érvényeseknek nyilványitják. Ebben én a’ legszembetűnőbb ellenmondást látom, mert a’ reversalisok azért, mivel törvénytelenek, jövendőre megszüntetnek , azokat ugyanazon oknál fogvást a’ múltra nézve is meg kell szüntetni, mert nem lehet valamit roszalni, ’s azt egyszersmind helyeselni is. Tudom ugyan a’ m. főRR. a’ reversalisokat az 1790/120. tcz. azon szavainál fogva „sequi possint“ védelmezik; de én úgy vagyok meggyőződve, hogy a’ ,possint‘ szóból a’ reversalisokat következetlenség ’s a’ 26. t.cz. megsértése nélkül következtetni nem lehet, mert ha a’ ,possinte oda magyaráztatik, hogy reversalisokat követelni szabad , akkor a’ reversalisoknak a’,possint‘szó melletti követelhetése által önmaga a’ 26d.t.cz. akadályoztatná a’ vegyes házasságokat , holott az a’ vegyes házasságok akadályozását szorosan tiltja,a’ 20d. t.cz.röl pedig föltenni nem lehet,hogy azt, a’ mit megalapitott, meg is akarta volna rontani. Továbbá azon elvből indulnak ki a’ m.föRv., hogy ha a’ reversalisok törvény által megszüntetnének, múltra nézve még sem semmisittethetnek meg, mert a’ törvénynek viszszaható ereje nem lehet. Ezen állítás azonban nem áll, mert a’ reversalisok törvényesek soha sem voltak, azok ellen a’ törvényhatóságok ’s az egész protestáns status mindig’s folyvást repraesentáltak, de még az országgyűlések is sérelmeseknek ismerték. Midőn tehát a’ hozandó törvény a’ reversalisok érvénytelenségét kimondaná, azok törv.telen voltát egyszersmind megismeri,’s ha a’ reversalisok törvénytelenek, akkor azok érvénytelensége csak úgy áll jövendőre mint a’ múltra. De ha a’ reversalisok a’ törvényben gyökereznének is, még akkor is káros következések miatt meg lehetne , de meg is kellene azokat szüntetni.Hisz azon törvények, melylyek a’ közjóra káros hatásúak, uj és jobb idő szelleméhez alkalmaztatott törvényekkel cseréltetnek föl.Hazánk constitutionalis kertjében századok óta különös pietás ’s buzgó szorgalommal ápoltatott azösiség ,momisa‘ virága,’s im a’ nemzet kertészei most ki akarják irtani ezen virágot csak azért,mert a’ nemzet constitutionalis kertjébe többé nem illik. Az adó egykori,,noli me tangere“ kérdésére már lassan készül a’ felelet; im apródonkint igy küszöböltetik ki a’rész,’s igy cséreltetnek föl az elidősült törvények jobb, újabb ’s korszerűbb törvényekkel ; mert a’ constitutionalis élet illető lelke azon működés, melly szerint a’ roszbul jó , a’ jóbul jobb készül, ’s boldog azon status, melly e’ részbeni törekvésében soha sem nyugszik. Mind ezeknél fogvást a’m. FRR. üzenetjökben egyetlenegy okot sem találok, melly a’reversalisoknak multra szóló érvényessége mellett alaposan felhozatott; ellenben pedig a’ t. RRnek ezen kérdés érdemében felhozott argumentumit legtávolabbról is megczáfolva koránsem látván, a’ m. Fökkel a’felhozott okoknál fogva újólag kívánom felszóliltatni, hogy a’ reversalisok törvénytelenségét a’ múltra nézve is megismerni méltóztassanak. Miután erre egy másik megyei követ a’m. FRR. viszonyzetének okoskodásit taglaló ’s jelesen azon különbségre figyelmeztete,melly magában az 1 T 8 Gikiratában azon reversalisokra nézve létetett, mellyek 1781 kiod. je után adattak ki; a’ viszonüzenetben pedig felhozott azon vádak,mintha a’RR. magok ismerték volna meg a’ reversalisok törvényességét,valótlannak’s a’törvényhozás méltóságával öszsze nem férő eljárásnak nevezte, némelly rövidebb előadások után a’ t. Kir. felkiáltás által előbbi nézeteiknél maradtak. A’ 2 dik pontnál az átmenet tárgyában egy m.báró ’s főkáptalani követ igy nyitá meg a’ tanácskozást : Felszólittatván B. megye nagyérdemű követe által,hogy minapi nyilatkozatomban azon kérdést: „illő é, üdvösé,czélszerű e századunkban valakit lelkiismerete ellen erőtetni? a’transitusi kérdésre alkalmazzam, ’s egyenesen feleljek; im ezt most teljesítem. Nem lehetlen , hogy az érdemes követ úr, talán valami aggodalomtól ösztönöztetve tette, e’kérdést nem ugyan mintha félne,hogy hazánkban is úgy akarna valaki az áttérővel bánni, mint bánnak Stockholm- Dánia és más országokban, hanem talán az erötetés más nemét véli lenni divatban. Én tehát nemmel felelek ’s azt mondom : nem üdvös, nem czélszerű , a’ transitusban valakit erővel gátolni. A’ kathol. egyház, akár magának első morális elrendezését,sarkelveit tekintve,senkit,ki tanjain megnyugodni nem tud, nem tartóztat. A’ stridonai bölcs alaposan állitá „ecclesia volentes regit non invitos, non temere subjicit“ ,sed doctrina non corpora custodit ad mortem, sed animas servat ad vitam. Maga a’ katholika egyház menekülni akar ollyanoktól, kik keblében nem akarván maradni, neki csak gyalázatot, tagjainak pedig botrányt okoznak. Vallásos súrlódások keletkezvén, és a’proselytismus lábra kapván, mik történtek a’ transitusra nézve, eléggé tanusitja a’ hisztéria. Történtek a’ békekötések előtt egész tömegekben áttérések minden felsőbb hatalom ’s engedelem nélkül; bírtak az áttérők olly dispositioval, millyennel ama három ezer, kiket sz. Péter keresztelt, most taglalni nem akarom ; azt tudom, hogy e’ lépésben a’ protestáns részről némelly földesurak erőszakos lépései szerepeltek, azon Magyarorszában is lábra kapott elv „cujus est regio, illius et religio“ következében; valamint azt sem tagadhatom, hogy igenis történtek a’ kath. részről is retorsiók, de mind a’ kettőre „excidant illi dies aevo,nec saecula unquam. A’ statusok a’közdolgok elrendezésire nézve sokszor tapasztalásban keresték az annyira szükséges irányt, ’s azt sokszor szerencsésen meg is találták.Tapasztalván hogy a’ transitus sokszor könnyelműségből eredvén, vallástalanságot szült, melly a’ status legnagyobb veszélye; az illy könnyelmű átmenet gátlására hozattak különféle föltételek, ünnepélyességek, de mivel „homines manent homines, qui humana vittare consveverunt“ történt, hogy félreértés, rábeszélés’s ingerültség közbejővén, a’ legjózanabb ünnepélyességeket megbuktatták. Következett az 1796ki epocha és azon évben tartatott „pacis perpetuo duraturae diaeta legalább azt hitték akkor az emberek. Olly nagy volt az öröm, hogy akkori ugocsai főispán hálás beszédében, ezen békés egyetértést igen kiemelte. Ezen országgyűlésen alkottatott a’ 26 dik vallásos törvény ’s vele jött létre amaz ismeretes „cum transitus a’ religione catholica ad allerutram exevangelicis, principiis catholicis adversetur, ne temere fiat, casus occurrentes Suae Majest. indicandierunt.“ Ez olly igazság, melly állna, ha törvénybe írva nem volna is ’s állani fog még akkor is , ha az új polgári törvény a’ transitust tökéletesen szabadnak fogja is jelenteni.A’ törvény nem akarta lehetetlenné tenni a’transitust, hanem csupán azt elérni, hogy temerariussá ne váljék. Ennek megítélését, hogy a’transitus temerariusé vagy nem, ö Felségére bízta, ö Felsége a’ hathéti oktatást választotta, melly bármit mondjunk is, legczélszerűbb eszköz arra, hogy az ollyas lépés, melly akár vakmerőn történjék, akár nem, semper cath. principiis repugnabit, könnyelműségből, fölgerjedésből ne történjék. Miután mind a’ két orsz. tábla, a’ t.javaslatban ezen oktatásról lemondott, nincs többé mit védelmezzek, mihez ragaszkodjam, akár a’ t. RR. javaslatában, akár a’ m. FRRkében. Csak annyiban tekintetvén ez utóbbiakat némileg alkalmatosbaknak, mennyiben az áttérésnél a’ meggondolásra bizonyos időt szab. Legyen tehát a’ transitus iránt akárminő az uj törvény, a’ transitus szabadsága, elvileg ki- t mondva mindig ellenkezni fog a’ kath. elvekkel, ’s mig az uj törv, még csak discussio tárgya , addig hozzá nem járulhatok ; ha azonban már egyszer megnyerte a’ kir. sanctiót , szintúgy fogom tisztelni, mint tiszteltem eddig olly sok kir. rendeletet, mellyek az illető feleknek, az oktatás sükeretlen volta következtében az átmeneti szabadságot megadták. Erre B. megye követe ezen főfontosságu pontnál, mellyböl mint a’ vallásos béke ’s egyetértés hajnala tűnik fel előtte, azon három kérdést gondolja fenforogni: megmaradjanak é a’ RR. tovább is törv javaslatuknál ? elfogadják é a’ FRR. által ajánlott uj formalitásokat? vagy mind kettőt jól megfontolva ’s együvé forrasztva a’ gondolatokat, ’s fel nem áldozva a’ lényeget a’ formalitásoknak, nem volna jobb egy egészen új terv javaslatot készíteni? Miután egy részről mindkét tábla azon főelvben megegyezett, hogy a’ szabad átmeneteit gátolni nem szabad, ’s csak az e’ körüli solennitások körül forog a’ különbség; más részről pedig a’ rendi javaslat, mint emberek műve, javítást nem rekeszt ki, szónok az általa feltett kérdések 3dikát gondolja elfogadandónak,’s e’ végre köv. törvényjavaslatot terjeszt elő első§. A’más vallásra átmenni kívánó abbéli szándékát mindenkor írásban foglalva kijelenteni ’s folyamodását maga mellé veendő két tanú jelenlétében , megyékben ugyan az alispánnak , sz. kir. városokban a’ polgármesternek, a’ külön portákkal biró kerületekben pedig a’ kapitánynak, két egyenlő példányban bemutatni köteles. 2dik §. Az említett köztisztviselők a’ bemutatás napját’s esztendőjét a’folyamodás mindkét példányira feljegyzik, a’ folyamodónak szándéka megfontolására ’s előttük újabb megjelenésre 5 napon túl nem terjeszthető határidőt’s helyet rendelnek, azt a’ folyamodás egyik példányára hátirási alakban följegyzik , ’s az átmenni kívánónak kezébe adják , a’ másik példányt pedig hivatalos jegyzőkönyvükbe a’ reá tett hátirással együtt besorozva, magoknál megtartják. 31k §. A’határidő eltelte után, megyékben az alispán maga mellé veendő sz.biró ’s esküdt liszttársai, sz. k. városokban a’ polgármester és két tanácsnok, a’ külön portákkal biró kerületekben a’ kapitány, egy táblabiró ’s a’ helybeli hadnagy együttlétében az előttük ismét két tanúival megjelenendő átmenni kívánó kihallgattatik ; nyilatkozása szinte a’ hiteles jegyzőkönyvbe iktattatik, és ha szándéka mellett megmarad, a’ szabad átmenetről szóló bizonyságlevél mind három által aláíratva ’s megpecsételve tüstint kezébe adatik ; az átmeneteinek történt megengedéséről pedig az alispán ’s illetőleg a’ polgármester ’s kerületi kapitány az átmenőnek azelőtti ’s azontúli lelkészét nyomon ’s hivatalosan értesiti.Mindezek után 4dik §. az elsőrban kijelölt köztisztviselők dologbani eljárásuk lefolyt rendéről körülményes és hivatalos tudósításaikat megkészitik; ’s azt az eredeti folyamodásnak és hivatalos jegyzőkönyvből a’ tárgyat érdeklő hűséges kivonatnak ’s az átment egyed kezére kiadott bizonyságlevél töredékének hozzácsatolásával a’ közelebb tartandó közgyűlésre okvetetlenül beadják. 5dik §. Minden ollyatén tudósítás az illető törvényhatóságok közgyűléseik első v. legfölebb másod napi ülésében mulhatlanul felolvasandók, ’s onnan csatolványaikkal együtt, egyedül tudás végett a’ kir. helytartótanács utján ő Felségéhez haladék nélkül fölterjesztendők. Gik §.Ha az illető köztisztviselők a’ 1 dik’s 3dik §§ban kijelölt kötelességük teljesítésében hanyagul járnának el, vagy azokat épen nem is teljesitnék, az utóbbi esetben az átmenni kívánó maga mellé vett két tanútól veendő bizonyságlevél, az első esetben pedig a’folyamodás kezéhez visszaadott egyik példánya bemutatása mellett az illető közt.hatóság előtt panaszt tehet, ez pedig a* panaszt késedelem nélkül orvossam tartozik.Ezen javaslat általános elfogadtatást nyervén, csak kevés előadás történt, mellyek közül 7. megye követeiből ezeket adjuk kivonatban. A’ vallás tárgyát a’ m. FORR. válaszüzenete szerint úgy látom állítva, mintha, jelesen a’ transitusra nézve adandó concessiókról volna szó. A’ vallás tárgya most nem a’ protestánsoknak országgyűlés ekbe benyújtott folyamodása következtében, hanem ezen tábla kezdeményjogánál fogva, mintegy alkotványos kérdés került szőnyegre, ’s igy az nem mint a’ protestánsok petitiója, hanem mint ezen táblának a’ törvények egyoldalú, önkényes és hibás magyarázatából eredt sérelem orvosoltatása körüli indítványa tekintendő; itten tehát nem a’ felekezetek kizárólagos, de a’ haza közös ügye forog fen, mellyben a’ protestánsok ’s a’ n. e. görögök csak annyiból érdekeltetnek, menynyiben azon törvények megsértése által leginkább ők a’ szenvedők. Nem lehet itt semmiféle concessiókról szó, pedig annál kevésbbé, minél bizonyosbaz, hogy a’protestánsok nem kegyelem útján, hanem jogszerüleg követelhetik törvény adta azon jogaikat, mellyektöl meg 255