Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-06-30 / 52. szám

ségek köt­elességeiket úrbéri tövények értelmében ismer­vén, egyébre nem kényszerittethetnek; ellenben a’ szer­ződötteknek mindig attól kell tartaniok, hogy ha földes­uraik valamelly kívánatot nem teljesitendik,szerződésük megsemmittetik; illy szü­nteleni függésben álló közsé­geknek pedig a’ megyei gyűlésekben legkisebb befolyást engedni nem akarnak. Továbbá, ha a Bt. többsége a 2dikét ki nem hagyná, a’ 4.§ban világosan kifejeztetni kívánták, hogy a’ községek elrendezésére alkotandó szabályok csak felterjesztés után hajtathassanak végre. Mások ellenben a’ népképviselet eszméjéből indulva, hogy miután a’ közös teherviselésben minden község osztozik, mindnyájának elrendeztetését sürgették ’s kí­vánták , hogy azon arányban, mellyben a’ közterhekhez járulnak, a’ megyei gyűléseken képviseltessenek. Azon eselre pedig, ha kivánatjokat el nem érhetik, közelítés tekintetéből járultak az előbbi szerkezethez, melly sze­rint minden 300. választóra egy képviselő számittatik. E’ két egymástól eltérő nézet mellett azonban a’ t. RR. nagy többsége a’ már közlőst kér, szerkezetet minden változtatás nélkül megtartotta. iöődik orsz. földi ülésb. jun. 21 k én napirenden volt a’ vallásbeli üzenetnek vegyes házasságokból eredő válóperi szakasza.Felolvasás után „maradjon“ hangoz­ván, egy gróf ezen felkiáltásban m­egnyugvék, ha ezzel a’ rendi üzenet tartalmát értik, ellenkező esetben a’ t. RR. nézetit pártolja. E’ nyilatkozás következtében meg­nyíltak a’ vitatkozások, mellyek gazdagok valának je­les előterjesztésekben, söt még canonok felolvasásában egy báró résziről, kinek ebeli fáradságát egy püspök nem tudá eléggé csodálni, noha egy úttal a’ felhozott kútfő zavarosságát szokott tudományosságával kimuta­­tá ; a’ kölcsönösen felhozott okok és ellenokok azonban lényegben csak az előbbi alkalomkor használtak valá­nak , t. i. egy részről, hogy egyik vallás se tolja dog­máit a’ másikra , miután az egyházi törvények csak azt kötelezhetik, ki az egyház keblében létezik; felhozatott a’ viszonosság ’s a’házasságban szükséges jogegyenlö­­­­ség ’stb.; más oldalról pedig a’ polgári hatalomnak az­­ egyházi ügyekre ki nem terjeszkedhetése ; a’ kath. fél ’ azon meggyőződése , mellyel a’ vegyes házasságba lé­pett , ’s melly a’ t. Kir. javaslata által meghiúsittatnék; a’ tridenti zsinat e’ tárgyú határozati; azon reménynek, hogy az elváltak megint összekelhessenek, örökrei meg­szüntetése , ’s végre azon viszszaélések , mellyekkel a’ prot. fél újabb házasság utáni vágyában a’ kath. fél el­lenében élhetne. Ezen okokat, hogy ne ismételgessük, e’ tárgyu korábbi tudósitásunkra utasitni bátorkodunk. Uj volt azonban’s figyelmet gerjeszte egy báró ’s főispán indítványa: különbség tétessék azon házasságok közt, mellyek eredetileg vegyesek voltak, ’s az eredetileg tisz­ta protestáns házasságok közt, mellyek csak az egyik félnek a’kath.vallásra átmenetele által váltak vegyesek­ké; az előbbieknél a’ kath. fél azon meggyőződése ve­endő tekintetbe, hogy felbonthatlan házasságba lép , ’s azért mindkét rész ezen föltételhez alkalmazza magát; ’s épen úgy a’ más rendű házasságoknál is a’ felek ere­deti meggyőződése vétessék tekintetbe , ’s egyik félnek önkéntes tette ne korlátozza a’ másiknak törvényes sza­badságát, így tehát az előbbieknél a’ m. FORR., a’ má­sik rendüeknél a’ t. KK. nézetei szolgáljanak sinórmér­­tékű­l. Ezen indítvány számos pártolót talált, azonban többséget nem nyerhete, melly a’ FORR. előbbi nézetei mellett nyilatkozott. Az evangélikusoknak Horvátor­­szágban általányosan leendő polgárosittatása iránti sza­kasz kerülvén ezután tanácskozás alá, Horvátországnak c’ tábláni képviselője már más alkalmakkor is felhozott okait ismételvén, ez ország két főbb birtokosai a’ KK. üzenetét pártolták, nehogy ezen botránykoztató állapot Horvátországban általán­os helyeslést nyertnek tekin­tessék ; pártolá a’ KK. üzenetét egymás gróf is, noha, mint mon­dá, ő nem horvát birtokos ; de pártolá végre egy báró ’s kormányzó-helyettes, ki sem egyik , sem másik osztályhoz nem vallotta magát, hanem egy­edik­­hoz tartozónak, ollyannak t.i. ki amaz országban nem is bízhat. Ő azonban itt csak mint törvényhozó szólal fel, ’s akár bírhat, akár nem bírhat, az emberiség, igazság ’s alkotványunk szelleme tekintetéből a’ KK. nézeteiben osztozik. A’ horvát statútumok itt hozattak nagyobb részben , azok itt el is töröltethetnek, ’s a’ tapasztaltak szerint kétséget nem szenved, hogy ha Magyarország ezen eltörlést nem sürgeti,a’ sötétség­ szülte botrányos állapot még tovább is fenmaradand. Erre a’ fens. elnök tudomásul szolgálandónak vélte, hogy Horvátország statutuminak nagyobb része a’kapcsolt részek orsz. gyü­lekezetében hozattak ’s csupán egy része erösittetett itt meg. Ellenben egy gróf a’horvátokat dicséré, hogy val­lásuk egységét föntartani ’s a’vallásos súrlódásokat ma­goktól távol tartani igyekeznek,például felhozván Svéd-Dán­ és más protestáns országokat; egymás gróf pedig a’ rendi javaslatot zsarnokságra vezethetőnek vélte,mert a’ felség törvényerősitési joga csak azon javaslatokra nézve áll fen, mellyeket az érdeklettek magok fölterjesz­tenek, ’s igy itt is a’ horvátok hozzájárulta okvetetlenül szükséges. A’ vallásos egységből merített indokra néz­ve egy báró megjegyzé, hogy az jelenleg sem áll fen, miután ez országokban a’ görög nem egyesültek elf­o­­gadtatvák ’s a’ lakosság nagy részét teszik. A’ protestán­sok kiszor­ltatása ellenkezik tovább a’vallásos szabadság ’s viszonosság elveivel, mellyek a’ kir. válaszban fel­­állittatvák ’s a’törvényhozás által elfogadtatvák; ellen­kezik végre a’szabadátmenettel, melly szin­te ama két elvre, ’s e’ tábla minapi határozatára alapít­va kétségtelenül életbe lépend, mikor aztán azon hor­vát birtokos, ki a’ törvény útmutatása szerint protestáns vallásra átlépendne, ezen törvényes lépése által birto­kától’s örökségétől megúsztatnék. Felhozatott tanács­kozások folytában azon néhány község példája is, mel­lyek, akkori közhírek szerint, vallásos elveik miatt Tyrolisból száműzettek, ’s csak végre Poroszországban nyertek menedékhelyet, melly körülmény azonban a’ szoló püspök által oda világosittatott, hogy itt inkább politikai nyugtalanság lappangott. Például felhozatott Spanyolország ’s a’ baszk tartományok is , alkotványos és fentartó elvekből pártoltatván a’ horvát statútum, mint ollyan, ámbár annak a’ horvátok hozzájárultával­ eltörlesztését majd minden szónok szívből kívánta. Min­­den kényszeritő eszköz használata veszélyesnek,reactiót idézendőnek ’s a’ már jelenleg is uralkodó elkeseredést nevelendőnek állíttatott; mire a’ magyar nyelv körül ta­pasztaltak például szolgálhatnak. Mint többi alkalomkor úgy most is a’ linczi ’s bécsi békekötésekre történt hi­vatkozás, másik oldalról ellenben megjegyeztetett,hogy ezen békék kötésinél a’horvátok csupán mellékes és alá­rendelt szerepet játszottak és azért a’ fő egyezkedők szabadságában áll e’ békék némelly föltételeit kölcsönös egyetértéssel megváltoztatni. Változtassuk tehát a’ tör­vényt. Itt ő fensége megjegyzé, hogy ha a’históriára történik hivatkozás, leginkább az akkori idők körülmé­nyei veendők tekintetbe. Az említett békék kötésekor a’ reformatio még Horvátországig el nem hatott, a’ békék pedig a’ Magyarországban dühöngött vallásos háborúk megszüntetésére köttettek; azért tehát pontjaik csupán Magyarországra érthetők. A’többséget a’ fens. elnök az előbbi nézetek mellett maradásra jelenté ki. Az üzenet utolsó szakasza felolvasta után egy gróf ékes beszédében a’ t. KR. kivonata ellen nyilatkozott, mig más szónokok a’ vallásos szabadság és viszonosság vezérfonala után indulva ’s leginkább az 1­791 : 26 t.cz. félremagyaráz­­tatását hozván fel például, a’ KR. javaslatát elfogadák. Azonban a’ többség részint azon súrlódásoktól tartva , mellyeket illy szokatlan intézkedés okozhatna , részint azon gyanúsításokra utalva, mellyeknek a’kath. egy­házi rend már több üzenetben’s a’jelenben is kitéve volt, a’ KR. javaslatához nem járult, ’s a’ legelőször felszó­lalt gróf nézeteit fogadta el. 1660. országos frdi ülés tárgya volt a’ vallás tárgyában f. é. mart. 25 ről érkezett k. k. válasz iránti üzenet és t.javaslat. A’ vitatkozásokat ugyanazon gróf nyitá meg, kinek indítványa az átmeneteli kérdésnél többséget nyert és ki ma is e’ kitüntetésben részesült. Nézetei következőkben öszpontosultak: az 1 79 fikterv. az egyetemes vallási sérelmek tekintetiben nagyobb ré­szint csak részleges rendelkezéseket tön, alig vonat­kozókat csak bizonyos részben is a’jelen sérelmek ’s vegyes házassági zavarok gyökös kiirtására; innen azon törvények irányzata semmi más nem lehetett, mint darab időre megszüntetni a’súrlódásokat, mint ideiglenes ren­delkezéseket tenni. Midőn a’ vegyes házasságok ügye először szőnyegre került, legfőbb elvek , mikbül a’ ta­nácskozás indult, a’lelkiismeret szabadsága és viszo­nosság valának. Az elsőt szóló abban központosítja , hogy az egyedek szabadsága csak annyiban szorittassék meg, mennyiben a’vegyes házasság természete és a’ társas élet elvei megengedik. Akármelly parancsoló terv, melly a’ gyermekek neveltetése iránt intézkedik,szűköl­ködik sanctioban, mert a’ világi hatalom a’házi és val­lási élet viszonyaiba nem hathat. A’ vegyes házasság nem normális állapot és azt normálissá csak az egyedek akaratja,nem pedig a’törvény teheti, a’ honnan épen nem helyeselhető a’jelen, minden áron kötelező törvényt sür­gető rendi javaslat. Mi a’viszonosságot és fölterjesztett törvényt illeti, kérdi, miért kelljen az atya vallását a’ gyermeknek követni. Ezen rendelkezésben, midőn egy részről a’prot. félre semmi haszon nem foglaltatik, más részről a’ viszonosság is messze űzetik, mert ha abban első tekintetre viszonosság látszanék is rejle­ni, az leg-­­ fölebb csak annyiból áll, hogy mind a’ prot. férjre mind a’ kath. nőre egyiránt nyomasztó lenne. Jeles beszédé­nek csak okoskodásit öszpontositó végét adjuk: „Még egy ellenvetést látok előre,mond a’ fiatal szónok, melly nem annyira a’ dolog lényegéből, mint személyes állá­­som­ból fog merittetni. Mondatni fog, ha nézetem ezen oldalon pártolásra találhatna;mikép történik,hogy ki,kik annyi esetben egyedi szabadságot a’ rendnek ’s magá­nak a' szabadságnak érdekében sürgettétek , most e’ te­kintetben olly korlátlan szabadságot igényeltek? De bá­tor vagyok a’ m. FöURet figyelmeztetni, miszerint mi az egyedi szabadság megszorítás-mérlegét mindig a’ rend m­ellőzhetlen igény létéiben találtuk; ’s ha van a’ szabad­ság egy neme, melly a’ megszorítást legkevesbbé tűri, a’ lelkisméreti az , melly az egyedek meggyőződésében működik; ha van viszony, mellynek szerencséje csak szabadság által biztosittathatik, a’családi viszony az ; ha van feladás,melly csak a’ szabadság mellett elérhető, mellynek teljesítése csak szabadság mellett lesz üdvös , a’ gyermekeknek szülők általi neveltetése az. Semmi sem veszélyeztetné inkább a’ rend érdekeit mint, ha a’ t.ho­zás saját hatáskörén túl lépve olly törvényeket alkotna, mellyek végrehajtása iránt biztosítva nincsen ; mellyek egy résztrűl czéljoknak meg nem felelnek, más részrűl pedig az egyedekben a' törvények iránti tiszteletlensé­get vagy legalább a’törvény foganatosítása iránti két­kedést ébresztik, ’s uj bizonyságát adná annak, hogy a’ hatalom kelletlen gyakorlata ’s a’ zsarnoksága’ szaba­dossággal mindig határos.Röviden öszpontositva nézeli­­met, felszólitandóknak vélném a’ t. -iket, hogy a’k. k. válaszban foglalt elveket figyelembe vévén, azokat az illető törv.javaslatra alkalmazni szíveskedjenek, mi pe­dig az általok kijelölt esetek iránti aggodalmat illeti, kijelentendőnek vélném, hogy a’ felek nem egyeztetése eseteiben a’ FORv. törv. intézkedést szorosan paran­csoló törvényt ’s az azt feltételező szerződést kívánatos­nak nem láthatják,mert az illy ritka esetek iránti intéz­kedés szükségét a’ törv­hozás parancsoló rendeletéből eredendő kárral arányban lenni nem vélik. Mi pedig mindkét szülő halálát illeti, ezen tekintben is a’m. FRR. az egyedi intézkedést a’ törvény parancsoló rendeleté­nél üdvösbnek vélik, ha egy rész halai által kimúlnék, a’ nevelés iránti intézkedés a’ hátramaradó részt illesse, ha mindkettő kimultával a’ nevelés meg nem kezdetett, a’ szülők végrendeleti intézkedése szerint történjék ; ha megkezdetett, tovább is olly módon folytattassék; ha semmi rendelet vagy intézked­és nem állana , a’ határo­zat azokat illesse, kik az atyai halaimat gyakorolják. Nyugodt kebellel végzem előadásomat , meg lévén győ­ződve, hogy bármi történjék most: ha vannak a’ vallásos kérdések körül elvek, mellyek jövendővel bírnak, azon elvek azok, mellyek a’kegy. kir. leiratban foglaltatvák ’s mellyeket pártolni szerencsém volt. E’ beszéd után a’ primaság. a’ gyülekezet feszült figyelme közt igy nyi­latkozok : Milly nehéz legyen a’ vegy. házasságból szü­letett gyermekek vallásos neveltetését minden részre ki­­elégitőleg elintézni, újabb bizonyságát adja jelen k. k. leirat. Fels. Urunk teljes igyekezettel arra czélzott, hogy olly utat válaszszon,melly a’felek vallásos elveivel meg­egyezzék , vagy azoknak legalább káros ne legyen , ’s mégis ezen magas szándék, úgy a’ mint óhajta­­tok­,nem sikerült. A’ k.k. válaszban az érdeklett tárgy a’ házasulandók szabad egyezkedésire utasittatván, a’ szabadság terére tétetik.A’ szabadságot üdvözlöm én is; alig van valakinek nagyobb szüksége rá mint a’kath.egy­háznak , mert úgy , mint a’ kath. egyház, az ő működé­sében senki nem szorongattatik. De itt nemcsak általá­ban a’ szabadság, hanem ennek tulajdona ’s meddig ter­jedése is tekintetbe jó. Ha a’ k.k. leiratban ajánlott sza­badság abban öszpontosittatnék, hogy akármelly val­lásos felekezet részire intézzék is a’ jegyesek gyerme­keik neveltetéséről kötendő egyezésüket, ha ámbár a’ kath. fél, megfelejtkezvén hite tanjáról,’s egyháza sza­bályiról , gyermekeinek a’ kath. hittől különböző val­­lásbani neveltetésére kötelezné magát, a’ világi hatalom mindazáltal, a’lelkiismeret szabadságát tekintvén, illy föltétel gátlása végett sem törvényhozási, sem igazga­tási úton kényszeritőleg ’s erötető módokkal közbe nem jő, ha, mondom az ajánlott szabadság ebben központo­­sulna, azt észrevétel nélkül hagynám, egyházam rend­szerével öszszeférhetőnek találnám, mert noha hál­ás tisztelettel veszi a’ kath. egyház a’ világi hatalom védő gyámolását, ha mindazáltal ez némelly körülményekben azzal felhagyni jónak találja, a’kath. egyház ezt is nyu­godtan viseli,annál nyugodtabban minél meggyőzödvébb arról hogy isteni ígéretek ’s régi és újabb idők bizony­ságai szerint, e’ miatt lélele , fenmaradása nem veszé­lyeztetik. De midőn a’ k. k. válaszban a’ vegyes házas­sági gyermekek vallásos neveltetését illetőleg a’szabad­ság annyira kiterjesztetik, hogy ennek erejével a’ kath. 309

Next