Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-05-30 / 43. szám

PEST, vasárnap május 26k án 1844. 4t£ift.h­v­szwn». Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. r. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’szerktő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első eme­letén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ * megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan közöltetik, figyelmeztetjük «a két haza főleg távolabb vidéki t­ez. együttmunkálása mellett megjelenendő testvér lapjaink­b car A’félévi előfizetés közelegtével szives tisztelettel közönségét, hogy ezentúl is m* Széchenyi István gr. ur -------------------------------------------------- ....... nlik félévi folyamára az előfizetés az eddigi marad. t. 1 postán és Budapesten házhoz küldéssel hom­ték alatt 6, bon­cii­­almiul h­ázhoz küldve pedig 5 p­ár külföldre, ugyszinte az örökös tartományokba járatandó példányok iránt egye­dül a­ bécsi es. k. főpostahivatalnál rendelkezhetni, belföldre pedig az ország is kapcsolatos részei minden kir. postahiva­talinál , és nálunk Pesten ur­­uleza 453 sz. Trattner-Károlyiház első emeletén bármi biztos alkalom állal vagy lom-és gyorcskocsi utján.______________________________ Az J. és Társ szerkesztésébre. szolga-FOGLALAT: Magyar-és F­rdélyország: (megtiszteltetés , P­ó­­nay János f. Braun jutalmaztatása ; szobrászati és Mátyás emléki egyesületre adakozás; országgyül. közlemény : a’ máj. 14 -i­ki rendi ülésekben azv.házasságok ügyében kelt kir. leirat iránti vitatkozások vége az e’ tárgyban történt jelesb nyilatkozatok ’s beszédek velejével; a’máj 13 - 17- ki frdi ü­lésb. a’ városrendezési munkálat feletti tanács­kozás végre jut ; máj. 18ki kér. ü­lésb. a’ vallási tárgyban a’ b-i indítvány elfogadtatott, maj.20ki kér. ülésb a’ kecs­keméti pelitio, a’ frdi viszonüzenet a’ vallásbeli sulyok i­­ránt, transitus v. más vallásra menetel; 151diki frdi ülés a’ bányatörvény vizsgálatában a­­l­­­dig haladt; budapesti napló , félig­ Nádor Budára érkezte; Remény és Buda gőzö­sök; égi háború; Elsler-láz ; ’s egyéb fővárosi ’s irodalmi újdonságok; színházi krónika; igazítás az egyh. gyűlés tár­gyában; Barsmegyei közgyűlés.) Spanyolorsz­ág (Gonzalez Bravo l.issabonba küldetik; Ma­rokkó békeföntartásra hajlik.) Francziaország ( Adatok a’ börtönügyi vitákról a’ kö­­vetkamrában; mű­ kiállítás Parisban.) Oláhország (az oláh országgyűlés megh­asonlás-tárgyai a’ fejdelemmel.) Értesítő. Magyarorsszá­g én Erdély Ö cs. ’s a’ kir. fels. orahoviczai és görcsüni Miha­­lovics Károly urnak, Baranya’s más megyék t.túrájának a’ pápai sz. György rend elfogadhatását ’s viselhetését kegy. megengedni méltóztatott. Tótprónai Prónay János több megyei (b. ’s három országgyűlésen t. Nógrád megye részéről volt követ , munkás ’s közjóra szentelt életének 51dik évében 1844. május Síkén Pesten sorvadásból elhunyt. Tetemei Nóg­rád megyébe keblezett Nagy-Romhányi jószágára vi­tettek eltakarítás végett.A’ sok érdemű hazafinak elszen­­derülte országszerte számos baráti ’s ismerőjiben valódi sajnot támasztaná,de mégis legméltóbb ok bánatra derék hitvesének Kubinyi Ludovikának István királyi testőr és József fiaival együtt, kik feledhetlen gyöngéd hitvest ’s atyát kesergenek a’korán hamvadóban. Béke árnyéká­nak. — A’ f. évi állatmutatáson Bécsben Braun János nyer­te meg négy főre magyarországi ökreiért ’s egy szint­ezen származatu gőböly üszőért a’kitüzött 4 darab arany jutalmat, mit fels. urunk magasztaló nyilatkozások közt vala kegyes által nyujtani személyesen a’ nyertes hizla­lónak.Ezen öt állat összesen 6878 fontot nyomott’s gőz­hajón szállíttatott Bécsbe a’kiállításra ; a’ legkövérebb ökör élve 1600 fontnyi volt, ’s levágva 996 font húst a­­dott és 353 font fagygyútja’ hozzáközelitő birodalma él­ve 1575 fontot nyomott ’s a’ 3 mad fányi üsző 1325 font­­nyit.’S ez márodik rendű jutalomnyerése volt Braunnak e’ tárgyban; úgy hogy a’smagyar országi szarvasmarha­­hizlalásra nézve igen kitűnő érdemet szerzett magának e fáradatlan szorgalmú sőrész, mi hazai gazdáinknak va­lóban különös figyelmeztetésül’s ösztönpéldául szolgál­hat baromhizlalásban. A’ szobrászati és Mátyás-emléki egyesület örömmel siet értesítni a’t. ez. közönséget, hogy a’pesti izraelita község közelebb tartott gyűlésében a’ Mátyás-szobrai munkálatra jelenleg 200 pg. ftot határozott ’s tett le az egyesület pénztárába; a’ következendő 10 évre pedig évenkint 100 100 p. ftot ajánlott. Miért is a’ buzgó köz­ségnek az egyesület választmánya köszönetet szavazott Pesten május 10kén 1844. Külkey Henrik m. k. válasz­tót­tsági jegyző. Országgyűlési közlemény. (A’ május 14—16 ülések vége.) Egy m. követ, miután szinte a’ vallási sérelem történetét elmondotta, áttért a’ k.leirat lényegére ’s annak egyes kitételeit tag­­lalgatá. Benne, úgymond, a’ kormány maga is elismeri a’ sérelmet, felállítja a’ lelkiismeret szabadságát, a’vi­­szonosság elvét, de nem nyúl azon eszközökhez, mely­­lyek ezen szent elvekből folynak , mellyek egyedül le­hetnének képesek minden vallási viszályt eltemetni,’s annyi milliónak felrázott keblében lelki nyugalmat újra teremteni. Nem intézkedik vagy azért, mert nem mer, v. mivel reményű hogy a’ rész magától megszünendik. Se­gítségnek pedig inkább felülről mint alulról kellene jö­­nie. Törvény a’ szülők kezeit nem kötheti, ők gyerme­keiket azon vallásban fogják nevelni,mellyben nekik tet­szik, mint minden emberfiát aristokratának,demokra­tának vagy bármi másnak nevelheti. Szónok a’ k. leirat szerkezetében találja a’ hibát,’s a’másodikat sokkal ve­­szélyesbnek tartja az elsőnél. A’ leirat ezen kitétele „quae principiis cath. aliarumque lege’stb.“ a’ legve­­szélyesb fegyvert mutatja a’hierarchia kezében; ezzel épen úgy fog előállani, mint az „absque tanem praeju­­dicio cath. religionis“ melly szavak Bocskay tudta nél­kül csúsztak a’ békekötésbe, noha később Mátyásfölig explanatorium decretuma megmagyarázta. A’ tételnek igy kellene állnia: „quae conscientiae non praejudicet.“ Úgyszinte azon kifejezést: „quantumvis cath. religioni firmiter inhaereat“ helyteleníti, mert e fels. nem úgy szól itt mint a’ kath. vallás képviselője , hanem mint fej­delem , kinek utalma alatt egyaránt áll minden vallás a’ statusban. E’ leirat elfogadásával tart az egyháztól, mert a’ 26dik t.czikkben nem v­o­lt s­z­ó a’ reversalisokról, még is ki tudták vonni belőle az egyezkedéseket, itt, hol ki van mondva az egyezkedés, majd többet fognak ten­ni ; sőt meg van győződve hogy az egyezkedés a’ leg­jobb törvényeket is meg fogja rontani. Megyéjében je­lenleg is, midőn az uj törvény még erőben nincs, egy plebánus a’ házasságra kelendő feleket öszsze nem adja mindaddig , mig esküvel nem kötelezik magokat, misze­rint gyermekeiket kath. vallásban fogják neveltetni; pártolja B. követét. Minél előbb kell törvényt hozni, de inkább semmit, mint a’leirat elvein alapulót. Erre egy báró’s főkáptalani követ igy nyilatkozok: Fels. Kirá­lyunknak alattvalóji iránti atyai szivéről, szereidéről, valamint a’ kormány jó akaratáról meg vagyok győződ­ve, mindazáltal állásomnál de küldő káptalanom utasí­tásánál fogva is kötelességem kijelen­teni, hogy e’ k. leirat ugyanazon elven alapulván , mellyen a’minapi, kénytelen vagyok akkor lett nyilat­kozatomra ezúttal is hivatkozni ’s abban megmaradni. Ne méltóztassanak a’t.R­.ezt ellenszegülésre,vagy enge­­detlenségre magyarázni; nem más ez , mint azon sajnos megvallás, hogy a’ clerűs, a’ leiratban foglalt szabályo­kat, vallása elveivel megegyeztetni nem tudja, ’s hogy a’ vallásos elv sértése neki fáj, nem pedig mintha a’ tör­vénytől, ha szentesittetik, az engedelmességet akarná megtagadni. Ha az 4­790 hongyülésben nógrádi követ Balogh Péter nyilatkozása közhelyeslést nyert,mellynél fogva ő azt állitá , hogy protestáns atyánkfiai fájdalmo­­kat, sérelmeiket igazságosan adhatják elő , mert ez ter­mészeti kötelességök, joguk; miért kellene ezt roszal­­ni a’ kath. clerusnak, ki a’ hozandó vallásos törvényre nézve mindig kész azt tenni, mit tőle állása ’s a’ haza e­­gyéb polgárival közös kötelessége parancsolólag kiván­­ni fog? Ragaszkodik ő felsége is a’ leirat szerint a’ kath. elvekhez, kívánja a’ lelkiismeret szabadságát maga ép­ségében fentartatni; ezek után én, az ismert garantiát a’gyermekeknek kath. vallásbani neveltetését’s a’kath. elveket biztosittatni óhajtom;mert azon bizonytalanság­nál fogva, mellyet a’ leiratból következtethetni,a’ clerűs a’ vegyes házasságok populatiójához nem fog járulhat­ni. Szabhatnak ugyan a’ t.RK. a’ clerusra szigorú sza­bályokat; de hová vezet ez, a’hazánkban és külföldön történtek eléggé tanúsítják! Illő ’s czélszerű e valakit századunkban lelkiismerete ellen kényszeritni? azt a’ t. Rk bölcseségére bizom. Miután erre egy megyei követ kijelentette, hogy röviden akar nyilatkozni, azonban e­­lég terjedelmesen szólt, a’jegyző 6. káptalan követé­nek a’ k. leirathoz nem járulását arra volt hajlandó ma­gyarázni , hogy ezen ellenzés által majd a’ megyei köve­teket elfogadásra birándja. Szóló pótló utasításánál fog­va a’ k. leiratot csak annyiban véli elfogadhatónak, mennyiben az a’vallásos szabadságot és viszonossá­got kimondja. A’ hozandó törvény főérve legyen, hogy a’gyermekek mindig atyjok vallását kövessék ’s­ csak kivételkint legyen szabad a’ szülöknek máskép rendel­kezni. Ez egyezkedés a’ gyermek­edik évével a’ t.ható­ságnak bejelentessék, mondassék ki a’ törvényben, hogy 18 éves korán túl mindenki szabadon választhasson ma­gának vallást, a’gyermekeket ugyanazon pap, ki a’ feleket öszszeadta, keresztelje ’s csak ezen egy föltétel alatt járul a’ t.javaslat-módositáshoz, mit ha a’ ok el­fogadni nem akarnának, (nem fogadjuk el!) úgy a’ t.ja­­vaslatot egész kiterjedésében pártolja. Most Sz. követe nyilatkozott. Érdekes beszédének , melly annyi vitának szolgált anyagul, foglalata köv.: Szóló azon axiómával kezdi beszédét, miszerint a’ múlt elesett hatalmunkból ’s csak a’jövendőnek vagyunk urai: ez legyen azon állás­pont , mellyen mind vallási mind más kérdések tekinten­dők ; ha pedig a’ BR. elismerik, hogy a’ vallási kérdés tisztábahozása’s a’kedélyek ezáltali megnyugtatása nél­kül a’ többi haladási kérdés körül szerencsésen nem mű­ködhetünk , úgy álljunk öszsze ’s csak egy boldogabb jövendőt tartván szemeink elött, ne vigyük át a’ kérdést azon türelmetlenségi mezőre, mellyen a’jó ügyet az en­­gesztelhetlen gyűlölség hosszas háborúja minden eshe­tőségeinek kiteendjük. Fordulási ponton áll jó ügyünk, ha a’czélhoz vezető egyedüli hasist nem mellőzzük ’s bevégzett tények velünk szemközti állásában reerimi­­natiókra az időt nem vesztegetjük. Szóló az állandó bé­ke magvai elhintését csak úgy reméllheti, ha a’ protes­tánsok törvényes állásának — ha nem is egyszeri, leg­alább fokonkinti javítása mellett, a’r. katolikusoknak azt mutatjuk, hogy azon javítás végeredményében való­di érdekeiket nem veszélyeztetjük ’s az alkotványos ál­­ladalmat viszonyos tiszteletben tartván,csak oda törek­szünk, hogy mindenik vallás tulajdon körében mozog­hasson szabadon ’s a’ különféle vallásfelekezeteknek polgári jogegyenlőség vivassék ki. Szóló mindenek előtt az elvet kivánta constatirozni, hogy nem valamelly fa­­nalismus vagy szenteskedés okozza mai időkben is a’ vallások elveit ’s különösen hazánkban a’vallásbeli súr­lódásokat, hanem azon tévelygő szerencsétlen vélemény, mintha az egyik vallást követők a’más vallás-felekezet­­beliek iránt föltett roszczélzattal volnának. Elmúltak az intolerantia azon óráji, mellyekben a’ katholikusok tűz­zel vassal kiirtani vagy megtéríteni akarták a’protestán­­sokat, ’s viszont protestánsok erőszakkal a’ katoliku­sokra akarták tolni saját vallásukat; hanem van minden vallásfelekezetbelieknél egy kevésbbé felvilágosult szá­mos osztály, melly azon sugallásoknak, ha nem is ala­posak , hinni kész, mintha jogait veszély fenyegetné, ’s ezen hiedelemnek engedve, másokat megtámadni lát­szik, holott másról nem gondolkozik, mint önvédelmé­ről , ’s igy nem a’ fanatismust, melly nem létezik, legyőz­ni , hanem azon félelem ’s bizodalmatlanságnak kell vé­get vetni, melly kölcsönös és azért veszedelmes. Arról kell a’ polgárokat meggyőzni, hogy mint a’ különböző vallásfelekezetbeliek egy másnak ártani nem akarnak , úgy nem is árthatnak. Ezen meggyőződés okvetlen előz­­vénye minden partialis törvénynek. De mikép teremthet­ni illy meggyőződést ? Igen egyszerűn a’ fökormány szi­lárdsága ’s részrehajlatlansága által. Ez azon eszköz e­­gyedül,melly az ellenségeskedések és súrlódások csi­ráihoz alkalmazva, csalhatlan sikert biztosit. Ha ezen részrehajlatlanság nem teljes, nem állandó, akkor min­den más palliativ es­zkö­z elégtelen. A’ nagy többség boldogságot, szellemi prosperitást,anyagi jóllétet csak a’ nyugalom ölében talál, és azon kormány,melly erről kezeskedik , minden egyesnek ingerültségi daczára, a’ lakosoknak számithatlan és gyözhetlen többsége által körülvéve és gyámolitva leend. Szóló a’ nyugalom alatt a’ törvényes szabadságot érti; mert önkény alatt nincs nyugalom , ’s annak okát például hogy a’ birtokosak és nem birtokosak, kiknek direct érdekeik nagy ellentétben vannak, állandó harczban nincsenek, csak abban kere­si , hogy valamint amazok meg vannak győződve, hogy birtokukban a’ törvény és kormány által ólalmaztatvák, úgy ezek is tudják hogy a’szorgalmak és munkájok ál­tal szerezhető tulajdonnak birtokában hasonló szilárd­sággal fognak ótalmaztatni; ha pedig ma erőszakkal birtokot szereznek , azt holnap hasonló erőszak folytán elveszthetik, így transigálnak a’ helyett hogy egymást megtámadnák. Ez elvet a’ vallásra mint minden más ér­dekre alkalmazni kell, ’s igy ha minden vallásfelekezet

Next