Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-09 / 81. szám

nek el nem­ ismeri (ezen ur de regula soha nem szo­kott fölszólalni, de mikor rendkívüli esetekben ezen jó szokását elhagyva, föláll, mindig már előre tudjuk: hányat fog ütni ?...) V. A. főbíró: „én tö l­k! egy olly véleménynyel lépek fel, mellyet még senkitől sem hallottam.De mindenesetre bM.A.úrnak egykor mon­dott azon szavaival tartok­ ,ha a’ többség azt mondja, h­og­y beteg vagyok,én haza megyek’s lefekszem."Hi ha el ne­m fogadjuk, úgymond, a’tárgyalt levelet Hontine­­o­ye hiteles levelének, akkor tacite kimondjuk, mi­kép rendes elnök hi­ányában más elnököt a’ törvénye­sen öszszehivott gyűlés nem substituálhat; ha pedig elfogadjuk, akkor megint azt mondjuk ki tacite, hogy az illy gyűlésnek végzései is érvényesek. Ezokbűl hadd vizsgáltassa meg őfelsége: volté törvényes a­­zon gyűlés, aaellybol e’ levél adatoltatik? s ha tör­vényes volt, akkor tegyen igazságot a’ megyének, vagyis akkor bűnhődjék a’ h­onti helyettes; ha pedig törvénytelen volt, akkor bűnhődjenek azok, kik azon gyűlésben e’ levelet szer­kesztetni rende­lők, vagyis a’ honti oppositio.“ — ’S ezek­ből állottak a’ conservativ rész­ekadatolt felszólalá­sai; ezeken kívül 13 —15 egyed csak a’ voksokat szaporította, miként feljebb megjegyeztük. Öszszes számuk tett 30at. Ellenben a’szabadelvűek mind­­öszsze csak 17en valának,’s ezek közül 15 motivált beszédet monda. Lássuk őket: B. Á. J.biró: „L. S. helyettes, úgymond, azon gyűlést, melly august­­­íre Hontraegyében ki vala tűzve,minden törvényes okadat nélkül elhalasztotta, ’s elhalasztá egy papír­darabon írott példátlan rendelet által, ’s elhalasztá azért, mivel pártja e’napon kevesebbségben volt. Illy állapotban, miután más napra uj határidőt tűzve, e’ gyűlésben meg nem felelhetett az ellene támasztott vádnak,’s a’ gyűlést pártjával a’ honti tisztikarral együtt odahagyta, — az ekkép kijátszott, jogaiban önkényesen megcsonkított gyűlés,vagyis az egybe­­gyült Rendek törvényszerűleg cselekedtek, midőn maguknak elnököt ’sat. helyettesítvén, egy ország­szerte köröztetendő végzésben a’ rajtok elkövetett törvénytelenséget a’ haza minden megyéivel tudatai elhatározták. Miután ekkép a’ megyei pecsét L. S. és ennek pártját tevő alispán sz.bírák ’sat. által le vala tartóztatva, ’s a’megye egyeteme saját symbolumá­­val élni meggátoltatott, — nem tekintvén ezen for­­mahi­ányt a’ fenforgott rendkívüli körülményekben lényeges dolognak, a’ kérdéses levelet Hontme­­gye Rendes valóságos levelének el nem ismernie nem lehet.M.J.:„az isteni gondviselés,úgy látszik,, mintha a’ magyar alkotvány megmentésére épen az uj viszonyokat szemelte volna ki, ’s mintha a’ honti ezen isteni gondviselésnek csak eszköze volna; mert mi egykor tagadtatott, most ime arra he­lyettes ur maga egy világos adatot nyujta. — J. János báró: „mi sem szabad sajtóval, sem felelős minisztériummal nem bírván, kötelesek va­gyunk az egyetlen garantiát, mellyel a’megyei insti­­tutióban dicsekedhetünk, szentül őrizni. De a’honti helyettes eljárása ellenkezik megyei alkotvá­­nyunkkal; ezért az ottani statusok mást, mint tettek, törvényesen nem is tehettek.“ D. hg: „Legbelsőbben meg vagyok győződve­­. Ak­­hogy helyettes L. J. hi­bázott, — ’s ezért pártolja a’ levelet egész kiterjedésében.“ K. J. elsorolta mindazon sérelmes tényeket, mellyeknek Hontban a’ kérdéses gyűlés előtt és alatt L. helyettes vala szülő oka, mint párt­­főnök és mint önkény embere, ki noha maga gyűjtöt­te pártja számára a’300 kortes-többséget,’s e’sze­­rint elég bátorságban érezhette volna magát, mégis egy egész katonacsapattal fegyveres estrázsát álla­tott. B.F.:, épen a’kellő formalitás hi­ánya a’honti le­ve­lén,vagyis épen az, hogy a’törv.gyűl.meggátoltatott a külsö formát megadhatni terheli leginkább L.helyet­test, miért is annak a' levél tartalmához képest hi­­vatalátóli elmozdíttatására szavaz.“ Itt nyilván kö­szönetet mondunk a’magas aristokratia megnevezett három tagjainak, hogy gyűlésünkön nemcsak jelen voltak,hanem m­eggyőződésüket illy fényesen kinyi­­latkoztaták. K. K. ,,a’ t. R. közül sokan azért nem pártolják a’ honti levelet, mivel azon gyűlésben, mellyben e’levél keletkezett, a’szükséges tisztvise­lők hiányoztak. Hát v­ajjon nem volt e Nyitrában ne­künk számtalan gyűlésünk, hol az elnökön kívül egy sz.biró és eskütt, de még ügyész sem vala jelen? Hi­szen gyülésinknek végnapjai szerfölött gyakran igy tartattak még nem régiben, ’s ezen abususért m­i nem panaszkodtunk. És Hontban nem is hi­ányzott a’ szükséges tiszti személyzet, csakhogy helyettesítve volt. Ámde a’ szükséget és a’gyűlési közönség he­lyettesítési jogát nem lehet ignorálnunk.“ T. János: „hogy Hontban a’ helyettes az egész tisztikarral a’ törvényesen kitűzött gyűlést august 12én törvény­telenül odahagyta, az bizonyos dolog. De azért, hogy a’ magistrates főnökével együtt eltávozott a'gyű­lésből , váljon elestek é a’ törvényesen egybegyűlt Rendek ez által abeli joguktól, hogy a’ gyűlést, a’ törvényesen kitüzöttet és törvénytelenül odahagyot­­tat folytatólag megtarthassák? ’s hogy a’ nélkülöz­­hessen tiszti személyzetet surrogálhassák? ’S vájjon törvénytelen volt e az ekkér megtartott gyűlés, csu­pán azért, mivel abban a’ fegyveres katonaság miatt egyedül ezen ide küldött levelet ’s illetőleg végzést hozhattak a'Rk?7.sz.bírónak azon kérdésére, hogy ha egy hiteles pecséttel ellátott levél is jött volna hozzánk ezen magánypecsét alatt ketten kivid, mely­­lyiket tartanók a’ kettő közül érvényesnek? — azt vá­laszolom, hogy akkor is nem a’ pecsét volna eldöntő criterion, hanem vizsgálni kellene: a’ kettő közül m­ellyik volt a’ többség akaratja? ’s ezen belső kellék határozná meg a’ dolgot, nem a’ külső pecsét.“ K. P.: Az elnöknek bizalommal kellene az értelmes tömeg­hez simulni,nem pedig elnyomni a’szabadságot. Az a’ gyűlés-halasztás csak egy fentartott fiátulsó ajtó te­kintetes Adék! mellyen aztán korteseit hozhatja be az elnök,hogy többsége legyen.“ K.M.: „Külső for­­m­ahi­ány miatt a’ sérelmes tényeket orvoslás nélkül hagyni nem akarom. Az eddigi pecsétes vitatkozá­sokba tovább bocsátkozni nem kívánván, pártolom egész kiterjedésében a’ honti levelet.“ E. I.: ,,A’ honti kérdéses gyűlésben kötelessége lett volna a­ tiszti főügyvédnek az egyetem jogát föntartani, t. i. midőn a’ helyettes eltávozott, fölhini a’ őket a’ gyű­lés megtartására, ’s midőn ezt nem teljesité, hanem a'többi tisztviselővel együtt a’gyűlést ő is odahagyá, hivatalának legszentebb föladatát hanyagolta el.“ A Főispán a’ végzést R. J. indítványában jelentet­te ki, miszerint repraesentálni fogunk ugyan a’ honti ügyben, de általjában csak azt kérendjük, hogy az ottani abnormisállapotokat őfelsége törvény­ enged­­te módon orvosiam méltóztassék. ’S ez volt e’ tárgy­ban a’ viták ered­ménye. Veszteséges diadal egyik győzedelmes bukás a’másik részre nézve. Ugyanis elértük, hogy repraesentatio utján a’ hontiaknak se­gedelmet nyújtsunk,csak azt nem értük el,hogy L.he­lyettesnek elmozdítása föliratunkban nyilván kimon­dassák. Szathim­írin­egyes k­üzgyülét). H. közle­mény. Sept.­lökén egybegyülvén a’rendek minde­nek előtt a’ múlt napi végzéseket akarák hitelesíteni, mi nálunk azért igen fontos, mert a’ hitelesítés ren­desen több tusába kerül,mint a’végzés­ hozatal,’s ná­lunk megtanulhatná bárki is, hogy a’ végzés még semmi, csak a’hitelesítés által lehet valami. — Fő­jegyzőnk — kinek a’ brachialis intézvény iránt kel­le a’ néhány soros határzatot feltenni, nem vala ké­szen. R. I. aljegyző ezért felolvasá az ő igéhez kül­dendő feliratot,miben véletlenül ollyforma óhajtás fe­­jezteték ki, bár ő felsége a’ kinevezett főisp.helyet­tes körül elhárítaná mielőbb az akadályokat’sat. — A’ Rédek miután minden személyes érintéseket kiakar­tak kerülni’s pusztán helyzetünk uj bizonytalanságát fölmutatni e igének, nem pedig reményeket vagy vá­gyakat kifejezni, ezt U. B. ’s az Iső alispán ellen­zése daczára is egyhangúlag kitörölték; emlékezeté­be hozatván az első alispánnak tegnapi viselete, mit a’ megye vizhangozott, ’s értésére adatván hogy egy megye hajlandóságaival kétfelé egyszerre nem ka­­czérkodhatik, mint egyes személy néha magának megengedi. — Ezután a’ helytartó tanácsnak ismét egy nagy fontosságú intézvénye került szőnyegre. Feleletre vonatunk, mikép teljesítettük az 1836ki Ilik czik­­ket az úrbéri telken lakó nemeseknek adóztatása, az elpusztult telkek benépesítése ’sat. körül? Tudósítás kívántatik tőlünk,mennyit fizettek eddig megyénkben úrbéri telket lakó nemesek. Az lső alispán hosszasan fejtegeté a’9 évet meghaladta törvény végre nem­­ hajtásának okait, természetesen minden hibát a’ N­édek nyakára taszítván, mi részben igaz is. A’ vé­gén kitűnt, hogy fizetni még valósággal egy fillért sem fizettettünk,az összeírást pedig eddig csak öt szolgabiró adta be. És megkezdődök a’ szolgabirók kemény zaklatása,mintha ők bizony szegények lettek volna egyedüli okai,’s ha az első alispán akar illysze­­rű törvényt végrehajtani, nem állna hatalmában azt tenni. Azonban e’gyülés szemle volt sokoldalú visz­­szaélések fölött, ’s mivel Károlyi György gr. folyvást jelen volt, egyik is másik is mosdott volna bűneiből, mig végre a'felelősséget a' rendek akaratának fene­ketlen oczeánjába fullaszták. — Az ellenzék egyik szónoka nem akaráa’ bűnt egészen visszautasitni az elnökre ’s tisztikarra, mert ha az advainistratio rész, a’rendek egyetemében van a’ hiba. Tekintve a’szö­­nyegen levő intézvényt, mély köszönettel fogadja a’ httanács e’ gondoskodását, noha nem nyomhatja el a’ fölötti fájdalmának kijelentését, mikép a’ főkor­­mányszéknek csak 9 év múlva jut eszébe a’ törvény végrehajtása körüli eljárás mibenlétét megyénktől számonkérni.Ma már ez mindegy — úgymond — fe­leletre vonatunk a’ törvényes hatalom által ’s nekünk tisztünk, bűnünk érzetében legalább nem mystificálni a’fökormányszéket, de bevallani,miszerint a’törvény megyénkben máig végre nem hajtatott. Ennél azon­ban m­egállnunk sem szabad, de fejtsük ki igaz o­­kait, hogy a’ baj legalább jövőre orvosolva legyen.Itt kifejté a’ törvény végrehajtásának valódi akadályait, mi ebből áll: azon véler­ény-felekezet, melly a’ múlt években az adó izgatás­ lépcsőin felhágva a’ megye kormányát megragadta, az urbériség kérdése körül olly elveket állita fel, mik törvényeinkben ismeretle­­nek. Azt állitá­t­i, hogy úrbériség csak az, mi Maria Therézia úrbérében följegyezve találtatik; midőn a­­zért a’megyében az úrbéri telket lakó nemesek elő­ször küldöttségek által összeirattak, ezen összeírást — mert a’ telkek identificatiójába a’ küldöttség nem bocsátkozék — visszavetette. Az 1836iki 11 czikk végrehajtását mindig az urbériség tisztába hozata­lának kérdésével bonyolította öszsze, mig végre a’ szolgabirókat küldötte ki szoros utasítással, hogy mindenek előtt vegyék elő Maria Therézia urbérét ’s mindenütt identificaljanak ’s ha ezen identificalt telkeken nemes lakót találnak, azt írják be. Sőt még egy választvány’t neveztettek a’ másodalispán elnök­lete alatt, melly az illető földesurak lehető panaszait kihallgassa ’s eligazítsa.— így természetes hogy a’ conscriptio megkészült,de kivéve Károlyi gr. uradal­­mait, hol az urbériség rég tisztában van,a’ valódi úr­béres nemesek egy kis része ment be a’ conscriptió­­ba, így áll a’ dolog ma Szatmárban. Hiába vívott az ellenzék néha nagy elkeseredéssel a’ törvény kiját­szása ellen. Nem használt semmi. Most legalább kö­vetelé, hogy a’dolog valódi állása a’főkormányszék­­nek felmutattassék. De noha egy ellenszó sem halla­­tá magát, — fejem legyen zálogul lekötve — a’ fő­­kormányszék m­itsem fog tudni ez állapotokról — ha e’ sorokból nem merit tudomást. — Került végre a’ sor rendkívüli censuralis szék tudósítására. 1832 Szatmárra nézve nevezetes ese­ményekről hires év. A’régi főispán ujjal cserélteték fel, a’ tisztikar egészen változott. Ezen tisztujitáson üllte Szathmárban a’ „bunkó“ első diadalát, midőn a’ győzedelmes tábor a’fegy­vertelen többséget meg­támadva szétverte, ’s maradt maga a’ vásárban. In­nen kezdődnek Szatmárnak siralmas évei ’s ollysze­­rü közigazgatási rend, minőt, — hála az égnek — a’ hon egy megyéje sem mutathat fel. Tekintve csak a’ köz­pénztárak állapotát,5 éve hogy azoknak rend­beszedésével kínlódunk, ’s miután a’ rendes censurá­­lis székek részint belefáradtak, részint beletekintve a’ következvényektől elirtóztak, — végre Károlyi György gr. urad. igazgatóját é s számvevőjét, Flekl Károly t birót, ’s Horváth Dienest, egyiket elnökül, másikat számvevőül kértük fel, kik tekintet nélküli szigorral, ’s lankadatlan munkássággal,egy éven túl fáradozva, végre pénztáraink 13 évi zavarait fölfö­­dék. — Tudósításaikból tudtuk meg, hogy ez időbeni censuralis székek jegyzőkönyvei, pénztár-átadási jegyzékek, számadások, el vannak veszve. Az adózó pénztáraknak, azon idő óta, sok ezerrel voltunk adós­­sal máig is. Mert tetszett a’ rendeknek megyeház é­­pitését, ’s sok más kiadásokat decretálni, a’ kivetés meg is történt, de a’ beszedő tisztviselők az általok kezelt pénzről soha sem számoltak. A’ kiadás azon­ban megtörtént,de mindig az adózó pénztárakból,míg végre múlt évben számot vetvén 29,000 p.forinttal lettünk adósak. A’ megyeház kiépítésére — például — a’ nemességre 20,000 párt kivetést rendelt a’m­e­­gye, tisztviselőink — az akkori első alispán — beé­pítettek (!) kétszer annyit. Azóta, valahányszor ne­mesi kivetés jött szóba, mindig a’szükségen felül a­­datott, hogy csak az adózó pénztár adósságai rovas­sanak le; mind e’ mellett e’ gyűlésre beadott tudósí­tásból kiviláglott, miszerint a’ követelésbe vett ösz­­szeg,mi pénztárainkból hiányzik, 35.000 párt; ebből részint pénzben, részint számadásban behajtatott 10,000 pforint. — Egyes tisztviselőnél — ki már 4$1.

Next