Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-23 / 16. szám

tó-társaságra vonatkozólag, nehogy ígéretünk má­sodik felét be nem töltve félreértésre szolgáltassunk alkalmat , ha a’ gyáralapító társaság a’ védegyesü­­lettel közvetlen kapcsolatban nem áll, aggodalmink önmaguktól elenyésznek, ha pedig a’ két különne­mű cselekvés közt csakugyan létezik illyetén össze­­függési kapocs, ennek tétele kimutatást ’s bebizo­nyítást vár, mi ha elkövetkeznék, nem mulasztand­­juk el e’ tárgyra vonatkozó nézetinket elésorolni. Térjünk a’védegylethez viszsza ’s lássuk an­nak eddigi hatását, a’ felőle hallott véleményeket ’s az előrelátható eredményeket, ezek nyomán tán sikerülene kijelölnünk a’ tért, mellyre a’ védegylet­nek munkásságát szükségkép szorítania kell,’s ki­mutatnunk azon nézőpontot, honnan a’védegyletet tulajdonképen tekintendőnek hiszszük. A’védegylet — mintha nem is tartoznék a’ kor magasztalt esz­­méji közé — ezektől egészen eltérő ’s külön termé­szetűnek mutatkozék , mert míg az úgynevezett ,kor szózatai a’ fölkarolt divateszmék jobbára hatás­talanul enyésztek el ’s eredvénybe myk­adnyi részük alig ment, azalatt a’védegylet villámsebesen futá keresztül e’hon minden tájait, ’s alig maradt zug, hol hatásának több ’s kevésb látható jelei nem volná­nak, miről azon urak, kik a’ P. Hírlapban jobbnál jobb elmésségeket mondanak , hogy aztán más — nem politikai lapban— ezen elmésségek fölött di­­csérőleg emlékezhessenek — tehát ezen urak vala­melyike könnyen igy elménczkedhetnék, vagy a­­zon sok fönhangzó tan — mellyekkel hazánk évek óta minden oldalról elárasztva van , nem korszerű, vagy inkább sajátszerü magj­ai* viszonyinkkal össze nem egyeztethető — ’s akkor a’ védegylet azon tanokhoz nem tartozhatik, ’s igy a’ doctrinairek tá­borának épen nincs joga igy kiáltani: ez eszme nem egyéb mint áldást hozó tanaink egyik mellékére,melly elszivárogván a’ haza szomjas földének rétegeibe, ezt termékenyitni ’s az elkövetkező tanítási magvak iránt fogékonnyá tenni szerfölött alkalmas. Vagy pedig a’ közönség — melly az uj doctrinákat olvasá ugyan, de életbe léptetésüktől mindig irtózott, ’s ha kenyértörésre került a’ sor, azokat solenniter meg is buktatá — most az egyszer rá van szedve ’s az e­­vangelium szavai szerint nem tudja, mit cselekszik, így szólhatna — mondjuk azon urak valamellyike, kik jó elmésségekben kifogyhatlanul gazdagok , mi azonban kik elmésség dolgában olly szerencsé­sek nem vagyunk, az ügyet ezen oldalról hosszasan festegetni nem akarjuk, mert utoljára még meges­hetnék , hogy a’ franczia modorú P. Hírlapot annyi­ra bebonyolitsuk, miszerint az saját tanai ellen le­gyen harczolni kénytelen , ’s ismért nehézkes moz­dulatainál fogva elvégre tán még magát sebesitse, csonkítsa meg, mit mi neki a’ világért sem kívánunk. Kell a’ védegylet eszméjében valami varázse­rőnek lenni, melly a’ kedélyeket annyira megragad­ni ’s lekötve tartani képes 5 ez­eret kérése mind a’ B. P. Híradó mind a’ P. Hírlap­ egyik saját rámájá­ra szerette volna hozni ez uj eszmét (legalább al­kalmazását tekintve uj) ’s mivel ez nem sikerült, nem bírt vagy nem akart abban valami nagyobb je­lentőségű tüneményre ismerni , a’ másik a’ nélkül hogy ez iránt olvasóit is fölvilágositni­­igyekeznék , kimondá, miszerint meglelé,mit keresett, mert a’ védegylet nem kevésb mint az egyesülési jog testté vált eszméje, melly országlási alapul alkotványos centralisatiót akar. Gyönyörű adat a’ pártok termé­szetének ismeretéhez, bizonyító, miként tévesztett kiindulási pont ’s elfogult széttekintés mellett egyik nem veszi észre még azon jót is, melly szemei előtt áll, a’másik meg képes megtalálni azt is, mi nem létezik! — A’ B. P. Híradó szerette volna, hogy ha már honi ipart kívánunk teremteni, — a’mi kicsiny pedig eddig is volt, azt virágzóbbá tenni — ezt olly­­form­án igyekezzünk létesitni, miszerint a­ német elem hazánkban hová hamarább ’s minél szélesebben terjesztessék ; állításunk egyéb támaszain kívül i­­dézzü­k a’l­ét­­számú szerk.jegyzetek egyikét,melly igy hangzik : „Mi a’német bevándorlókat illeti, e­­zek pénzt, értelmiséget és szelíd erkölcsöket hoz­nak be hozzánk, és így részünkről nekik csak örül­hetnénk , most kivált, midőn műiparemelésről is annyi szó van, a’ g­y a­r m­a 10 s­i­t­á­s egészen nél­­külözhetlen, é­s bi­zony­osan e­l­ei­n­te kisebb később n­a­g­y­o­b­b mértékbe­n meg fog indulni. Nemzetiségünket pedig soha se féltsük a’ német e­­lemtől, mert ez, kivált ha magyar közé szóratik, könnyen magyarosodik meg, simul a’ viszonyokhoz, ’s nemzetiségének , nyelvének nyomatékot nem kö­vetel.a ’ Milly eldöntő erővel bírnak e’ sorokban kifejtett nézetek különösen D. E. gróf ebeli lépé­seire, kitetszik a’következő szavakból: „Örömem­re szolgál tudni — igy ir gr. D. E. a’ B. P. Híradó Ibid. számában — hogy az ismeretes gyáralapító részvénytársaság főteendőji közt épen azokat látom miket magam is azok közé sorozok, t. i. az itt ott lé­tező gyáripari kezdetek gyámolitását ’s a’ külföldi ember honunkba­ édesgetését, mert ama társaság czéljainak egyike , hogy t. i. tőkével járuljon ipar­­vállalatokhoz, ’s ekép ön morális tekintélyével tá­mogatván , ’s t­a­g­j­a­i­n­a­k résztvevő védelme alá helyezvén a’külföldi ember­t, ez által ösztönt ébresszen benne , tőkéjét ide hozni és itt beruházni, egyenes és ha nem is kirekesztőleg de főleg ezen „beédesgetés“ felé van irányozva. ’S ugyanott a’ adik hasábon :,,a’gyáralapító társaság a’ védegy­lettől egészen függetlenül és vele semmi összeköt­tetésben tűzte ki magának ismeretes czéljait.“ Ezekből látható, miként a’ B. P. Híradó barát­ja a’ gyáralapító társaságnak, mivel e’ társaság ál­tal hiszi gyam­atositási vérmes reményeit teljesü­­lendőknek, mi egyébiránt még koránsem jelent en­nyit: a’ gyáralapító társaság csupán azért, hogy D. E. tagjai közt szemlélhesse , mindenkép igyekezni fog azon, hogy Magyarország hova hamarább német telepek színhelyévé alakittassék, illyesmit a’ társa­ság alapszabályinál fogva sem létesíthet azon mér­tékben mint a’B.P.Híradó tánchajtaná, de ezen fölül hazánk első ragyogásu nevei tündöklenek a’társa­sági tagok névsorában , mi már magában kezeske­dik a’ felöl, miszerint a’ hazafi vállalkozók pénze nem fog nemzetiségünk aláásatására és semmivétételére fordíttatni. De legroszabb esetben is , ha t. i. nem hazafiak, hanem ollyanok volnának a’ kérdéses tár­saság tagjai, kik nemzetiségünk megtörésére irá­nyoznák tehetségüket­­ — olly alapszabályok mel­lett, miilyenek a’gyáralapitó társaságéi— nemigen kellene a’nemzetellenes törekvéstől tartani.E’rész­­ben tehát örvendhetni azon, hogy D. E. és elvroko­nai pártolják a’ gyáralapító társaság törekvéseit,ha­bár ezt főleg az érintettük inditóoknál fogva csele­kednék is, mert noha sokkal szívemelőbb látni, ha minden egyes tag — valamelly vállalat közvetlen czélján kívül szemelőtt tartja annak vég föladatát is, ’s ennek megoldásához szívesen járul erejéhez ké­pest . — mindazáltal megnyugtató annak szemlél­­tetése is, miszerint e’ vagy ama’nagyszerű kezdet ildomos hazafiak által olly okos combinatióra volt méltatva, miként a’ törvényszerű határok közt azon vállalat még egyesek netaláni viszszaélési hajlama vagy mellékes szándéka mellett sem válhatik a’ ha­zára nézve veszélyessé , illyetén rugók nem létében pedig annak mód nélkül sok hasznot igért. Azonban, midőn kimondottuk,hogy a’B.P. Híradó azért is szít a’ gyáralapító társasághoz, mivel ettől a’ gyarma­tosításra nézve reménylhet valamit más részt megtán azon okból ellensége a’ védegyletnek, mihez képest ez a’ B. P. Híradó fölfogása szerint épen nincs aként szerkesztve,hogy bekövetkező gyarmatosítás iránt alapos reményt nyújthatna, a­midőn ezen véleke­désünket kijelentjük, kötelességünk egyszersmind nyilvánvitni,miként akár a’Híradó akár mások gyar­matosítás iránti rokonvonzalmát nem kívánjuk az il­letőkre nézve nemzetiség iránti elhidegülés vagy épen általányos hazafitlanság vádjaként a­­­kar 11jazni, mi itt is,mint egyebütt, a’szívvedöit nem bolygatjuk, senki bensője fölött ítéletet hozni nem akarhatunk, ugyanazért minden illyes tévesztett irányú cselek­vés okát leginkább csak abban keressük, hogy az illetők tán önhittség, néha könnyelműség, nem rit­kán kelletén túli elfoglaltatás következtében — nem terjeszkedének a’ cselekvés vagy elmélet ,követke­zéseire, azon mértékben, mint m­egkivántatott vol­na , igen sok van, mit tudnunk nemcsak tanácsos de elkerülhetlenül szükséges, ha e’ tudnivaló ezenfölül ollynemű, melly természeténél fogva nem ösztönöz mintegy kényszeritőleg ’s parancsolólag mélyebb vizsgálódásra, vagy kitartóbb elmélkedést és für­­készést igényel mint a’ napi­renden levő tárgyak legtöbbje megkívánni szokott , igen könnyen meg­­eshetik , miszerint kihagyjuk számításunkból olly­­kor azt is, minek hi­ánya munkánk folytában akadá­lyul ugyan nem leend, de a’ terhes munka bevégez­­tekor, — midőn épen fáradozásunk sikerének kelle­ne örvendenünk — a’ végeredménynél súlyosan érez­teti velünk vigyáztalanságunkat, ollykor pedig ki­­pótolhatlan veszteségeket is okozhat. Hogy sem gr. I­. E. sem általjában a’ B. P. Híra­dó nemzetiségünk­ megbuktatását nem tűzé ki czé­­lűl, midőn a’német telepek ügyében több helyütt me­legen nyilatkozik, — egyebeken kívül tanúságot tesz e' felöl azon körülmény is, miszerint a’ Híradó­val egy véleményen ollyanok is lehetnek, kiket az újabb kor hazafias haladásunk első hőseiként ismer, kikről ennélfogva még a’ leggyanakvóbb természe­tű is alig teendi föl,hogy vérünk megtöretése’s nem­zetiségünk elbukásáért buzogna. Ilyen kétségkí­vül Pulszky Ferencz, ’s még is ép­p az, ki határzot­­tan ,,a’ gyarmatosítás mellett“ nyilatkozik, mint ez a­ B. P.Híradó 111 számában ekként olvasható:„Mi benne (List Fridi­­k tanárban) nemcsak alapitóját látjuk egy új józan statusgazdasági rendszernek , hanem egy nem földművelő de műiparos gyarmato­sítás képviselőjét is, mit Magyarországban politi­kai pártszinezet nélkül örömmel üdvözlünk.“­­ Nem mind rész hazafi az, ki hona javát akarva nem mindig találja el a­ hasznost és czélszerűt; csakhogy viszont nem kellene kígyót békát kiáltani azok el­len, kik az egyébként tiszteletre méltó hazafiak tö­rekvéseinél kimutatni igyekeznek az eltévesztett egyes pontokat. A politikai kiskorúságunk legki­­áltóbb jele, midőn azt hiszszük, hogy mert Péter vagy Pál itt vagy ott emberül viselte magát, annak cselekvésében hibát találni vagy tán épen e’ hibát kimutatni többé nem szabad. Hontm­egye követjelentési közgyűlését télhó 29ik és 30ik napjain tartá Luka Sándor fő­ispán helyettes ur elnöklete alatt. Ő mlga a’ nagy számban egybegyült Iliiket üdvözölvén, felhivá kö­veteinket működésük felöli szokásos számadásra , minek folytában Fejérváry M­iklós volt első köve­tünk felállvsin, midőn egy részről a’ megye közön­ségének benne helyzett bizodalmáért érzékenyen hálás köszönetet mondott, más részről engedelmet kére attól, hogy jelentését, súlyos betegsége miatt, — mellynek pusztító nyomdoka közrészvét - ger­jesztőkig tűnt fel férfias külsején, — élő szó helyett írásba volt kénytelen foglalni. A’derék követ lel­kes ,éljen,­rivalgás közt foglalva viszsza helyét, másik követünk Szentkirályi László kelt fel ’s rö­vid rajzát adván a'lefolyt országgyűlés működési öszvegének, midőn annak szellemét, melly a’,hala­dása volt, dicsérettel emlité,egyszersmind sajnát fe­jezé ki a’fölött, hogy az annyi küzdelem, annyi mun­ka, annyi idő után is — leginkább a’ fö Kft. vétója miatt, — olly kevés eredménnyel volt kénytelen szer­­teoszlani , minek ellenében folyvásii szilárd kitűzést ajánlott használandónak. (Éljen!) Ez után felöl— vastaték követeink írásbeli számolása, — magában fo­rlaló mindazon munkálat, határzatok, ’s illető­­­­­­­leg törvények, tervek és indítványok elösorolását, mellyek múlt országgyűlés feladatai ’s vita tárgyai valának, többnyire saját észrevételeikkel átszőve­­s kiemelvén a’hozott törvények közt a’ nemzetiség, vallás és nemnemesek hivatal-’s birtokképességét illetőket. Következett a’törvényeknek egyik főjegy­zőnk általi felolvastatása. Majd, elnökünk indítvá­nyára sz.biráinknak meghagyák , miszerint a’ pro­testáns lelkészek előtt a’jelen törvények keletkez­­tét megelőzve kötött vegyes házasságokat öszsze­­irják ’s azokról a’ megyei közgyűlésnek jelentést te­gyenek. Ennek folytában Baloghy Imre első alispán kérdést intézett a’ Ilishez aziránt, hogy miután a'K. L. selmeczvárosi prép. elleni pörben a’vegyes háza­soktól megtagadott áldás miatt vizsgálás végett ki­nevezett választmányi tagok közt változások jöttek közbe, a’ változott tagok helyett újakat akarnak é­s kineveztetni, vagy az elrendelt port az uj törvények következtében megszüntetni? A’ por nevezett pré­post ellen megszüntetni határoztatott. Szinte sző­nyegre jővén megyénkbeli Zahora helységi egyik lakos azon tette, melly szerint ő gyermekeit tértet­­vénye ’s a’ h.tanácstól e’ részben a’ megyéhez érke­zett intézvény ellenére — a’ megye jóváhagyása mellett— melly a’ tértetvényeket mindenkorra ér­vényteleneknek jelenté ki — prof. vallásban neveli, — e’ tárgyban az uj törvények rendelete szerint in­­tézkedendünk. Határozatba hozatott a’ IXik t. ez. il­lető §§ai folytában az is , miszerint járásbeli sz. bí­rák az olly községeket, hol jobbágyok és jobbágy­telkek nincsenek, ’s lakosaik még is adózók, öszsze­­írják ’s jövő gyűlésen előterjeszszék *, mint szinte hogy a’ 28ik§b. a’ közmunkákra fordítandó erőösz­­szeirásra rendelt ’se’gyűlésünkből kinevezett vá­laszt m. munkálkodását ez év folytában fejezze be a’ már ledolgozott munkanapokat a'kivetendőkbe szá­mítván. Főispán-helyettesünk figyelmeztetésére a’ 92

Next