Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-10-18 / 83. szám

nyunk kíséretében érkezék meg ’s innen ismét a’ városi küldöttség kiséri a’határig, honnan a’ szíves házigazda T. F. G. tb. ur kiséri egész a’ vaskapuig, isten áldja minden lépteit’s adjon e’hazának sok olly férfiút.— Nőink is tisz­tesedének ő excellentiájának’s azokkal is pár óranegyedig örömmel társalgó«,sőt meg is igéré nekik,hogy jövő évben gőzösön fogja őket magával egy sétaútra vinni— ’s mi ö­­römünkben alig tudtuk mit csinálunk, midőn közöttünk ö­nmagának megelégülését szemlélhetni szerencsések lehe­tünk. — Széchenyi népszerűségét i­r­i­g­y­­­ő­k — láttátok volna nálunk ’s az egész Tisza ’s vele közös fo­lyamok mentiben — csakugyan kigyógyulnátok balhiedel­­metekbül. —­ Nem mesterkélt népszerűség vagy tetszés ez, mint a’ ti színházi claqueureiteké — hanem őszinte, mert meggyőződésbül fakad. Dorogi, Kecskemét oct. 9. Az ünnepélyek során nem legutólsó volt, mellyet városunk vasárnap f. hé­nkén élve­zett. Egyházfelügyelői beigtatást vlltünk.Mind szellemi mind anyagi örömekben gazdag forrásul kínálkozván, a’ rokon hit, szeretet és barátság érzetnek számtalanait gyűjtötte az öszsze, ’s vágyaink tetézéséül sugárdús nap ragyogott alá örömteljes mozgalmainkra, miktől távol sompolygott el minden irigység, gond és buslakodás. Az őskori eredeti­ség lupuszát magán viselő fesztelen, őszinte, barátságos magyar vidámság, lelkesülés ömlék el az egész ünnepélyen, annak bel- és kül­mozgalmain, ’s mondhatlan kéjérzettel tapasztalok, hogy nemcsak vészek napján fájdalomban, ha­nem szerencse napján is örömben, vigalomban tudunk ollykor szakadás, meghasonlás nélkül egyesülni. De térjünk magára az ünnepélyre.Tudva van,mikint főtisztelendő P­ol­­g­ár Mi­h­ály kecskeméti lelkipásztor ur ezen dunamelléki h. v. egyházkerület superintendensévé még a’folyó évi nyá­ri közgyűlésen felbontott szavazatok nemcsak általányos de jóval nagyobb többségével elválasztatott, és a’ két közösen tisztelt egyed közöl, kiket a’ választó szavazatok előbb szin­te egyiránt érének, az elválasztott az len, kit tudományos műveltsége, az egyház dolgaiban több mint 22 év ótai szün­­teleni hivataloskodása alatt szerzett ritka jártassága, bizal­mat gerjesztő szelíd külseje, tiszteletet parancsoló férfias arcra, egyiránt illy kitűnő hivatalra képesítenek; de föl kell jaj dúlnunk e’ mellett, hogy a’ másik szinte így méltán tisz­telt egyed a’ dunamelléki h. v. egyh. kerület nagy vesztesé­gére, már ez ünnepély napján sirkant alatt nyugszik. A’be­­igtatási ünnepély előtti pénteken (oct. 2án) számos tisztel­­kedők és különösen csinos magyar lovas legények mentek a’dunántúli ft. fölszentelő superintendens Nagy Mihály úr elfogadására, jóval kívül a’ várost köritő szőlős kerteken , de a’ várt főt. úr lelkipásztori szerénységből, épen e’ pom­pás tisztelgés kikerülése végett, késő estvére hagyta a’ vá­rosba jövetelét.—A’ másnap (oct. Adikán) nagy tisztelgő mozgással várt főgondnok m. gróf Teleki Sámuel hirtelen jött egészségbeli változása miatt el nem jöhete. Ugyancsak szombaton estve a’főiskolai tanuló sereg 74 lámpa fényé­nél esti zenével’s hódoló szónoklattal tisztelgett a’ főt. föl­szentelő superintendens urnát, kitől is lelkesítő válaszfele­lettel fogadtatott, és hatalmas ,éljen, kiáltásait vitte a’ leg— idősb segéd-gondnok tek. Magyari Kossa Sámuel úrhoz. —Vasárnap, oct.­dén reggel a’közgyűlés azon kezdődött, hogy a’ mélt. gr. elnök levele, mellyben kénytelen elmara­dása okát fájlalva tudatja, olvastatott,’s a’ köz fájlaló rész­vét nyilatkozása után, ez ünnepélyre, sőt az egész gyűlésre telt. Magyari Kossa Sámuel ur, mint legidősb segédgond­nok, elnökül helyettesittetett. Erre a’ fölszentelő superin­tended ur szállására őt a’ közgyűlésbeni megjelenésre ’s részesülésre meghívó küldöttség menvén, miután az oda megérkezett, ’s egyházkerületi jegyző által rövid beszéddel üdvözöltetett, az idő a’ küszöbön álló tárgyak ’s teendők kö­rüli r­ö­vi­d conversatio közben lefolyván, kilencz órakor, harangzúgás mellett, a’ közgyűlés egész személyzete, az ott jelenvolt lelkészekkel együtt, díszöltöny­ben renddel a’ templomba vonult, hol is a’ tagok illető he­lyeiket elfoglalván, a’ nép orgonavezetés mellett éneklé a’ 74ik ének: „Im bejöttünk nagy örömmel ’stb.“ 1,2,4 ’s 5ik verseit. Ezután az iskolai énekkar hallá az „od egek dicső királya!“ éneket, minek végeztével az e’ végre kinevezett szónokot. Karika János ur szószékből könyörgést ’s egyházi beszédet tartott, ’s erre ismét egy az isk. énekkar által hallott ének végeztével a’ fölszentelő superintendens ur szószékbe lépett ’s a’ néphez beszédet tartott. Ennek múltával a’ lelkészek mind felállván, egy a’ végre felszólí­tott lelkész előéneklése mellett elzengék a’szikéneket: „Jö­vel szentlélek ur isten ’stb.“ miután a’ szentasztal melletti emelvényen, egyfelől a’ fölszentelő, másfelől a’ fölszenteltet­tennő superint. urak megálltak, ’s a’ fölszentelő superint. ur a’ fölszentelést szokott mód és rend szerint teljesité.Er­re az esperes urak általi kézrátétel, ’s kántori magányének alatt hivatalos kapcsolat jeleül a’szokott kézfogás bevégez­tetvén, miután az ujdon fölszentelt superintendens ur rövi­den, elérzékenyülve szólott az egyházkerületi hivatalnokok­hoz, főleg a’ lelkipásztorokhoz és egyházi gyülekezetekhez, két papi egyedet (Tatai Endre ’s Karika János főiskolai ok­tatókat) a’ papi szent hivatalra fölszentelt ’s áldást a’népre kért; az énekkar még egy éneket zengett el, ’s a’ nép áhi­tat és buzgalom érzetével keblében oszlott széllyel. Ez volt a’ beigtatási szertartás folyama. Nagyhatású volt a tiszt. Karika János ur szónoklata, mellyben az okos vitatkozásoknak, sőt néha ellenszegülé­seknek anyagai, erkölcsi és átaljában szellemi hasznát; de aztán a’megismert igazság létrehozásábani egyetértés üd­vös hatását, szívet lelket nyerőleg rajzolta. Főt. Nagy Mihály fölszentelő superintendens ur, a’ papi hivatalok származását, az egyházi méltóságokba a­­vatás apostoli időkbeli egyszerűségét, később keletkezni tartozott ünnepélyességét történetírati nagy avatottsággal, és népszónoki egyszerű himeretlenséggel fejtegeté. Ma­ga a’ felavatás t.i. mind a’ felszentelő superint. urnak, mind a’ tisztes ősz esperesi karnak sorral a’ letérdepelt fölszen­telendő super, úrhoz járulása és égi kegyelemért imádko­zása különösen szívreható volt. A’ mélyebb hangokra nézve elég erős éneklő karban sajnálni lehet a’ soprán gyengesé­gét; különben ez is illően megfelelt kötelességének. A’ kecskeméti h. v. egyházi gyülekezet példás ven­dégszeretettel fogadta az ez ünnepélyre idesereglett úri vendégeket, és az ünnepély napján a’ városház­a legtá­­gabb termében 140 személyre teritett gazdag asztallal bi­­zonyitá főlelkipásztora fölszenteltetése ünnepén legméltóbb örömét. Önkint ajánlkozott részvényesek költségén a’ nagy casinói tánczteremben ugyanaz­nap estve mintegy 500 ven­dégeket számoló pompás tánczmulatság tartatott. Másnap t. i. hétfőn estve a’ köztiszteletben álló színésznő Lendvay­­né aszszony, nem akarván az ünnepély emelésétől elma­radni bájoló szinészeti remek tehetségével, az ide épen e’ napokban érkezett Kilényi és Chiabay igazgatása alatti szinésztársaság derék tagjai között, a’ kecskeméti h. v. fő­iskolai könyvtár javára Lignerolles Luiza szerepében lé­pett föl, ’s ragadá kimondhatlan öröméldelet kéjözönébe a’ fuladásig tömött színház néző közönségét. A’ lelkes Lendvayné aszszony saját járulékát úgy osztá el, hogy né­hány forintot a’nevezett szinésztársaság ifjabb tagjai között osztott el, 20 vítot a’ Kecskeméten alapulni kezdő ’s a’ há­zaló koldulás eltörlesztésére szentelt tőkepénz növelésére, 140 vítot pedig a’ főiskolai könyvtár tőkepénzei gyarapí­tására áldozott, ’s tiszt. Lendvayné aszsz. nemes fölhevü­­lésből származott lovagias vállalkozását annál szívesben emeljük ki, mert bizony nem tréfa neki—a’magyar drama­turgia királynőjének a’ kecskeméti rozzant színfalak közötti debutirozásra szánni el magát. — Hétfőn és a’ következő napokon csütörtök délig, az egyh. kerületi tanács a’ fel­halmozódott tanácskozási tárgyak elintézésével foglalko­zott. — Rövid elegyk­ireli. A’ temesvári gyorsutazási intézet alapitó tulajdonosai e’ hó kezdetén ülést tartanak a’ felett határozandók, várjon azon tőkét, melly a’ gyorsu­tazási intézet mostani birtokositól vételár fejében nékik fizettetett, hova fordítsák legczélszerűbb­ ’s hasznosabban? A’czél kijelölése természetesen nem nagy fáradságot oko­zott, mert hol a’ concurrentia olly élénk, mint Temesváré, ’s ennélfogva hol a’ kereskedési ’s egyéb iparvállalatoknak a’ termékeny föld tekintetéből is olly biztos jövője van , ott csak alkalom hiányzott, hogy a’haza, a’ vidék, ’s önjavuk előmozdításáért törekvő polgárok a’t­e­m­e­s v­ár-s­z­e­g­e­­di vasút hatalmas eszméjét penditsék meg. Megtörtént; a’ jelenvoltak közt egy sem volt, ki ezen eléggé nem ajánlható eszmének testesitését szíve legelső vágyának nem tekinté; azért mellőzve is a’ vállalat hasznosságának vitatását, miről mindenki meg vala győződve, egyenesen a’ kivitelre tértek a’ tervezők. Részvények utján leend a’ vasút építve, egy részvény ára 500 pftban állapíttatott meg;mel­yeknek elke­­lése hogy inkább könnyíttessék, 1/5 részvény vásárolha­­tása is megengedtetett; minek azon örvendetes hatása jön, hogy a’legott megnyitott aláírási íven 50 ezer, mások sze­rint 100 ezer pert íratott alá; mitől felbátorittatván az ille­tő derék vállalkozók, öt illyen ívet nyitottak a’ vár-és kül­­városokbani aláírások végett. Az elismert szükség kezes­kedik, hogy e’ vállalatot süker kisérendi. E kép tehát Pest­től Czegléd, I.Kőrös, Kecskemét, Szeged, Szabadka, Baja és Temesvárig egy részről, más részről pedig Debrecze­­nig, Miskolczig; ’s ha hinni szabad*— mert ahoz értők mondják — Kassa, Szathmárnémeti és Kolosvárig is vasú­ton lehet nehány év múlva körül és keresztül kocsizni ha­ladásán örvendő szép hazánk alföldi részét; avagy csak a’ Dunamelléki megyék maradnának e’ nyugton ősi szalma­székeikben szent áhítattal elmélkedve nagy apáik füstös képeiken! Nem — a’ brucki vonal nem a’miénk, ez Sopront, ’s tán Győrt is nem Pest sem Fiúméba, hanem Bécs, és Tri­esztbe viendi, itt pedig sehogy se vagyunk hóm ezzel meg­elégednünk nem lehet, nem szabad. Követni kell a’ merész baranyaiak példáját, ez lelkesítse Zala, Veszprém,So­mogy, Vas, Fejér, Győr és Komárom megyék dicső fér­­fiait. Vasutat urak Pest és Fiume felé, mellyen repülhes­sünk a jóllét boldogító ölébe; hisz úgyis nyargalva ha-­­ ad­ó k n­a­k írnak bennünket. Érdemeljük meg e’nevet leg­alább közlekedési eszközeinkben ’s ragadjuk magunkkal a’ fontolva tántorgókat is. A székesfej­érvári polgárkatonaság folyó pot.­okán tartá fegyver gyakorlatát jól választott egyenöltözetében. A’város nagyobb része örege és apraja talpon állt, ez­­r­enkint kisérék a haza derek n­e­m­zetereit Mars terére hol a’ lelkesedés legkitörőbb, ’s legmagasztosabb jeleivel fogadtattak. Sürü, és csoportozatos volt a’ néphullám de felfogva mindenki a’ pillanat nagyszerűségét, a’ csend, és rend pillanatra sem háborittatott meg,annak világos jeleül hogy alkotványos szabadságok élvezetére a’ nép is megért már. — A’ pesti német újság hasábain kevés sorokban sok mondatik el Kés­már­kr­ól, hol az aratás e’nyáron közel 4 héttel előbb fejeztetett be, mint egyébkor; ’s jól is ütött ki, kivévén hogy néhol kevés, másutt mi sem termett. A’ burgonya betakarítás is nagyobb részt megtörtént már; sokhelyt annak tavalyi nyavalyája ismét tapasztaltam­, a­­zonban termett mégis használható annyi, mi a’ bekövet­kezhető ínséget nehány hónapra viszszatartóztathatá. De miként mindenütt, úgy itt is kell akadályozó oknak feltűnni; ’s ezen ok a’folyvást nagyban működő pálinkás ka­zánokban rejlik; ezek füstje emészti fel azon kevés gab­­na és burgonya termést is, mi majd az éhező népnek a’ szenvedés óráin egypár nyugodt és megelégedett pillana­tot szerezhete. Urak jó lesz ám magunk mellett másokról sem feledkezni meg; kivált itt, hol ezen emlékezést nem ál­dozat, hanem tetemes öngyarapodás fogja kisérni. Nádorunk ő cs. k. főherczegségének félszázados ün­nepe megülésére — mi azonban az egész nemzet mély fájdalmára ő fenségének közbejött elerőtlenitő betegsége miatt máskorra halasztatott, a’ nm. helytartó tanács által a’ horvátországi három megye is külön meghivatott. Ez ün­nepélyre küldendő képviselők megválasztása végett nemes Zágráb megye f. hó f9kére, Varasdmegye pedig 15 ére hir­detett közgyülést.Alighogy tudomásra jött ezen megyei czél­­szerű intézkedés a’ horv. szláv. v. dalm. Novine t. sz. szer­kesztőségének,már is hoszszas juridica, és diplomatika de­­monstratióhoz folyamodott izgató lapjainak hasábain, mit a’ zábrábi német újság , az előbbinek alázatos szol­­gája teljes őszinteséggel utánoz, és lefordítva közöl. Az érintett lap a’ múlt évi tartománygyűlés határozatira (melly­­hez pedig, hogy érvényes legyen, még sok hiányzik) tá­maszkodva törvénysértést akar látni abban, ha a’ három horvátmegye a’nádori ünnepélyen külön képviseli magát. Ajánlja tehát, hogy püspök bánhelyettes ő exlra jelöljen ki egyedeket, kikre a három megye szavazzon, ’s e’ kép mind a’hárommegye — mint ország legyen képviselve. Ezen i­­détlen pöffeszkedést ezúttal helyszűke miatt nem taglaljuk: mennyire törvényes, vagy törvénytelen? Ígérjük azonban, hogy egyik közelebbi számunkban azt bővebben tárgyaland­­juk. Addig pedig béke önökkel illyr szomszédok, s Rövid elegy közlések. Csanádmegyének sept. hó közepén tartott rendes évnegyedes gyűlésében többrendbeli intézvény és kormányszéki rendelet tárgyal­tatott, mellyekre mind ollyan végzések hozattak, minek vá­rattak. Szabolcs megye levele heves vitát idézett, mellynek eredménye jön, hogy az az országgyűlési utasításokkal fog­lalkozó választványhoz utasittatott véleményzés végett, a­­zonban a levélben kimondott főispáni elnökölhetésre néz­ve Aczél Antal főispán ur ellentiltakozást hozott fel, mi is azonnal jegyzőkönyvbe igtattatott. Nagyszombatban egy izraelita, ki a’ szabómestersé­get jól tanulta ki, az ottani szabó ezéhbe kívánt bevétetni, e’ kérelmétől azonban a’ város valamennyi ezéheinek öszsze­­munkálása által elmozdíttatott, mivel a’ ezékbejutás legelső stádiuma lenne az ezentúl meg nem tagadható polgári jo­goknak. Pedig hasztalan az erőködés a’ t. polgár urak ré­szűül, az idő és természet hatalma ellen emberi gyengeség nem boldogulhat.A’ tanács és egyéb hivatalnokok a’ mos­toha év drágasága miatt fizetés javítást, vagy némi segélyt kértek a’ nm. kincstártól, mibe a’vál. polgárság belé egye­zett; de hogy a’ népviség megelőzésére is történnének in­tézkedések, arról hallgat a’n.szombati krónika; pedig hogy e’ vidéken is be fog köszönteni a’ szükség, jósolható azon körülményből is, hogy a’ N.Szombattól Szeredig kimért vasútépítés máris lassabban halad, minthogy a’ fel nem e­­melt napibérbe munkások nem jelentkeznek elégséges számmal az élelem drágasága miatt. A’ rajeczi közönség(Trencsénymegyében)sept. 12 én örömünnepet ült, ünnepét megnyert szabadságának. Ez al­kalommal fejeztetett be t. i. az alattvalók és uradalom közti szerződés az úrbéri földek örökváltsága felett. Az e’fölötti alkudozások két hónapig tartottak, ’s hogy sikeres eredmé­­nyök lett­, egyrészről Pongrácz J. uradalmi igazgatónak, 494

Next