Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-12-03 / 96. szám

gyárrá egy szebb jövőnek deritendése lehetővé válnék. Ezt föltéve emlékezzünk meg hazánk ama kül- ’s belviszonyi­­ról, miket értekezésem folytán érinteni alkalmam volt, nem feledkezve meg a’ népiségek száz fajú elemeiről, mellyek e’ hazában elhintetvék.’S most kérdje a’ türelmes olvasó ön­magától: mire nézve kellene a’ nemzet e’választotténak minden előtt tisztában lennie? Arra nézve é, mit kíván meg a’ nemzettestbe mélyen beevődött baj? arra é,mit képes egy sínylő nemzet önerejéből önmagáért tenni? vagy végül ar­ra: mikép lehetne az óriási munkatervet készíteni, hogy an­nak életbeléptetését illetőleg fölülről sem puszta szá­nalom vagy pillanatnyi sympathia­ nyujtotta elnézést, sem szándékunknak kizárólag a’ monarchia közvetlen érdeké­ben leendő pártoltatását ne lennénk alternatívaként magunk előtt látni kénytelenek, hanem ollyatén föltételes és azért tartós készséget várhatnánk, melly fölülről a’dolgok jobbra fordultakor mindkét fél becsületes és jólelkű számításának megfelelő siker reménye mellett adlatható ’s okosan általunk is csak igy igényelhető ? Mindhárom kérdés végtelen nagy fontossággal bír ’s a’ választást főleg mélyebben látó hazafira nézve majd le­­hetlenné teszi. Mert mig egyfelől a’veszély nagysága úgy­szólván a’ figyelmet lekötve tartja, más oldalról a’ nemzet gyengültsége lebilincsezi a’ gyors eljárási hajlamot, a’har­­madik csüggedésbe ejtheti a’ legélénkebb reményeket is. Választani pedig szükségkép kelle, kelle azon tudattal,hogy ha a’ kellő út el lön hibázva, egyik bonyodalomból másik­ba fog hurczoltatni a’ nemzet, a’ nélkül, hogy a’ kibontako­zás saját erőnkből valaha elkövetkezhetnék. És e’ válasz­tás ismét egyik eligazodási pont azon kérdést illetőleg,miért nem elégszik meg gr. Széchenyi mai nap az ellenzék cse­­lekvényivel ’s ismét miért mutatkozik minduntalan nehez­telés a’ hazafi gróf irányában oppositionalistáink részé­ről. De a’ tett választás egyszersmind ledönthetlen válasz­falat állít közte ’s az úgynevezett conservativek között is annyiból, ha Széchenyire fogná valaki, miszerint ő most már a’ conservativek táborával egyesülten küzd. Ha szabad azok fölött, kiket nyilványosság emberei­nek nevezünk, azért, mivel egész éltök nyilt levélként áll a’ nemzet előtt föltárva, ha mondom, szabad illy férfiak tet­teinek motivumaira következtetnünk többször bevallott elveik ’s ezen elvekkel mindenkor öszhangzó cselekvésükből, úgy én ki merem mondani, ’s e’hi­temben megmaradok, mig az ellenkezőről kellőleg meg­győzesve nem érzendem magam, miszerint gróf Széchenyi politikai pályafutása kezdetén nem arra szoritkozék közvet­lenül: a’nemzet baja magában véve miket tenne leg­inkább szükségesekké; nem is azt állítá sikeres munkálati­nak alapjait­ föl, milly erőfeszítésre volna még ma is ké­pes és hitatható a’magyar, hanem újjá alakulásunk nagy művében legelső és legfőbb szempontul azt választá: mint lehetne’s kellene aként intézni a fölébresztett nemzeti erő törekvésit, mihez képest odafen meggyőződni lennének kénytelenek, hogy józan de azért mivel sem kevésbbé al­­kotmányszerű­ haladásunk az öszszes monarchia érdekeivel nemcsak öszszeegyeztethető, hanem azoktól mai nap, már még csak külön sem választható. — És itt van alapja az „engesztelő politikának“, mellyet nálunk sokan nemcsak követésre méltónak nem tartanak, hanem, hol csak szerét ejthetik, nevetségessé tenni nem átallják; nem gondolva meg, miként e’két szóban foglaltatik mind az, mivel nem­zetek életkérdéseinél az ész a’ szívnek is tartozik. Mondom, az ész, mert a’ politika szó eléggé mutatja, hogy habár a’ szívtől sem tagadtatik meg az, mi­nt magasb erkölcsi szem­pontoknál fogva illeti; azért a’ tulajdonképeni vezérlet mégis az észre bizatik. Mielőtt annak bővebb fejtegetésébe bocsátkoznám: miért kelle Széchenyinek, ha csakugyan a’ siker embere akart lenni, egyszersmind az engesztelés emberének len­nie—szükségesnek látom ismét kimutatni ama különbsé­get, melly modor tekintetében a’ fönebb érintett válasz­tásnál fogva közte ’s a’ régi P. Hírlap, valamint a’ mai op­­positio között szükségkép keletkezett. A’ régi P. Hírlap hí­vei, és azok, kik az ott fejlésnek indult tanok követőji gya­nánt tekinthetők a’ mai ellenzék soraiban, tudták és tud­ják, hogy a’ nemzet sok és nagy bajban sínylődik, de azt, hogy e’ bajon tartósan segítni csak úgy lehetene, ha a’ te­endők fölött a’ másik féllel annak rendje szerint tanako­dunk, consultálunk—vagy észre sem vevék, vagy fontos­ságát eléggé nem méltatva, e’ körülményt mellőzhetőnek, sőt mellőzendőnek hitték. Nekik elég volt tudni, hogy siny—­lik a’nemzet ’s azonnal egyesültek a’ beteg test körüli mű­tétek kezdetbe vétele végett; elég volt tudniok , hogy ők virasztanak körűlé ’s pedig olly megbecsülhetlen elszánt­sággal, miszerint a’ betegnek, ha illyesen a’ jó szándék se­gíthetne, valósággal föl kell vala lábadnia. ’S mindez valóban a’ modorra vonatkozik ’s a’modor körül illy esekben történt tévesztés már nem egy be­tegnek ásta meg sírját. Csakhogy a’ holtak föl nem támad­nak vádat emelni jó vagy rosz szándékú eloltóik ellen, ’s mint tudva van, ott, hol a’beteget kiterítették, rendesen a’ beteg volt gyógyíthatatlan. (Igaz ugyan, miszerint nem­zetek halálát illetőleg világbiróűl áll fen a’történetírás, mellynek szigorú kötelességéhez tartozik fölmutatni a’ le­tűnt nemzedékeket törekvésük ’s cselekvésükkel együtt; a­­zonban a’ tükör, melly igy készüle, soha sem tartathatik azok szeme elibe, kikről számot ad, miokból megeshetik, hogy ollykor az hivatkozik fenyegetőzve a’ történet elkö­vetkező bírói ítéletére, kinek magának tán szinte nem leend helye Clio kedveltei közt. Opinionum commenta debet dies, naturae judicia confirmat. (Folyt.) Vukovár-fium­ei vasút. E’ nevezet alatt ala­kult társaság, miként előre kihirdettetett, nov. hu 15éntar­­tó közgyűlését Pesten az iparegyleti teremben Batthyány Kázmér gr. ő magának elnöklete alatt. A’ részvét, melly e’ fontos vállalatot kiséri, tanúsítva­lan a’ számos megjelent által minden rang és állásból.Azonban e’ részvét ellenében fájdalmasan hallók a’ bizottsági jelentésből a’ tán még na­gyobb részvéllenséget, sőt — maguk eredetiségében véve a’ dolgokat, tehát ellenséges szándékot, mi némelly tehe­tősbek részéről a’társaság ügyeiben eljárók előtt majd majd legyőzhetlen gátul szolgált. Hazánk ipar-gazdászati és kereskedelmi felvirágzását szivükön hordozók előtt talány marad e’ szándék, mit jó­nak legjobb akarat mellett sem mondhatni; előnyei e’ vál­lalatnak annyiszor és olly tisztán mutattatvák ki, hogy azon kétkedni csak a’ nem akarás bír, ez ellen pedig a’ capacita­­tió fegyvere többnyire siker nélkül használtatik. Eddig az­zal népszerűtleníttetett ezen vállalat, hogy az technikai te­kintetben csak a’ Zágrábmegyét a’ tengerparttól elválasz­tó hegylánczokig létesíthető, azon túl pedig nem, tehát a’ vállalat czélja ollyan, melly a’ tőkét nem biztosítja. Ez el­lenvetés hiúsága később némi kísérletek vagy combinatiók által kiderülvén, a’ hátráltató vagy más térre voná fel puskáit, ’s ez jön a’ fizetési tér. Újabb politikai mozgal­munkból tudva van, hogy a’ törvény által kényszeritett fize­tés Magyarországban pomum discordiaeként használtatott; ehez folyamodtak hát, elmondva: mikép a’fiumei vasut-fel­­építésre az ország 5 pcentet leend biztosítni kénytelen, hol­ott azon társaság, melly Bácskát, Bánságot, hazánk legdú­­sabb gabnatárait, és a’pest-debreczeni vasút által a’ Szol­nokkal öszszekötött Tiszamelléket Trieszttel szándékozik öszszekötni, semmi biztosítékot, semmi petét, tehát semmi adót nem kíván,’s igy a’ gonosz fizetést programmjából ki­hagyja. Mennyire legyen pedig ezen által egyszersmind a­­laptalan, azt a’pozsonyi lap tárgyavatottan mutatja ki. E’ vállalat a’magyar terményeknek jobb árára c­éloz főké­pen; már­pedig mi által eszközölhető az inkább, ha idegen kikötőbe viszszük tetemes vámteher mellett, vagy i­lyen te­her nélkül egyenesen saját tengerünkhöz? mert a­ vámok megszüntetését sokan beszélték ugyan, de az nem o­lyan probléma, minek megoldatása így pár hétbe kerülne, ki­vált olly ország irányában, mint hazánk, hol a’nemzetnek alkotványa ’s igy belé szólása van. Tekintve a’ vidékek ter-e­mékenységét, mellyeknek közvetlen kapcsolata fog sikere­­sittetni, a’ tájak népességét, a’ népek szorgalmát, mellyek keblében’s mellyek érdekéből a’vonal fel fog­ építtetni; ’s­ véve azon tapasztalatot, melly a’ megkönnyitett közleke­déssel a’ legnagyobb forgalmat teremti elő, úgy személy­­mint áruszállítás értelmében bizton hihetni, hogy a’ 30 millió tőkeérték 3 petét behozand, sőt behozandja ezt ak­kor is, ha a’ tőke 50 millióra tétetik. Vájjon kinek jutott vol­na eszébe 1830ban 80—100 ezerig terjedő személyszálli­­tásról gondolni, midőn alig tévé meg annyi száz évenkint a’ bécsi utat; azonban kiállván a’ gőzhajók Dunánk hullámira, a’ szükség olly forgalmat idézett elő, hogy a’ társaság 30 hajója ma már alig képes a’napi szükségeknek megfelelni; pedig nem kell felejteni, hogy ez a’Dunán­­csak Bécshez ve­zet, holott a’ fiumei pályavonal a’ nagy világ piaczát zárja ki előttünk; a’ Dunán csak néhány szomszédunkkal jövünk köz­vetlen érintkezésbe, a’ fiumei vonalon ellenben a’ tenger által a’föld minden részeivel. Ezt figyelembe véve minden csalódáson kívül állunk akkor, midőn következtetjük, hogy a’ három percentes jövedelem nemcsak a’ 30, de ötven millióra is ki fog terjeszkedni, ’s ekép az országnak csak két pet biztosítni valója marad, vagyis level kevesebb,mint eredetileg kívántak, általában 1 millió ft kamat fejében é­­venként. ’S ha már — a’ nevezett lap szerint nem több, mint öt millió mérő búza és rozs—szállítást veszünk fel a’ tenger­hez, mivel ezen gabna semmi vámvonalon nem megy ke­resztül (’s azért talán valamivel többecske vitelbérrel is megrovathatik) és mérőnként csak 12 pkrt fizet: az egész biztosíték egy millióra csökken; ide nem számítván a’bor, gubacs, bőr, dohány, kender, gyapjú, rongy, donga ’s e­­gyéb terményeket, valamint a’ behozandó gyarmati czik­­keket sem. Elvitathatlan tehát, hogy csupán saját termé­nyinkből azt nyerjük ki, mit biztosíték fejében fizetnünk kell; mi mellett még azon lehetőség is fenmarad, hogy a’ vasut jövedelmezése az ország minden pótléksegítségét fö­lösleggé, szükségtelenné teszi, és mi nemcsak egy, magát önjövedelméből fentartó vasutat bírunk, hanem a’ földet ’s munkát, terményt is értékben tetemesen emeljük. Egy va­laki kiszámította, hogy az Eszterházy, Pálffy, Grassalko­­vich, Batthyány, Coburg, Károlyi nagy földbirtokosok és a’ három érsek jószágai, mellyek e’vonal közelébe esnek, töb­bet jövedelmeznének, mint mennyit az egész ország fizet. Pedig ezen uraságok legfölebb az ország kilenczed részét bírják, és igy az öszszes jövedelem, mellyet a’ fiumei vasút hajt, kilenczszer olly nagy volna, mint az adandó biztosíték. — Végre a’vasút 32 esztendő múlva tulajdona leend a’ statusnak. Az itt elmondott alapigazságok után, mellyek elle­neink hibás számításit végkép kiforgatják, térjünk a’ tár­saság gyűlésére viszsza. A’ milly leverő volt a’ bizottsági jelentésből hallanunk a’közbe emelt akadályokat, viszsza­­tartóztatásokat, végre a’ fiumeiek állhatatlanságából eredt óriási botlást, úgy örömmel lehet­ venni a’ társaság igaz­gatójának ollyatén kijelentését, miszerint annyi küzdelem u­­tán végre van főmérnökünk, kivel szerződés is köttetett a’ Vukovártól Károlyvárosig terjedő vonal élőmunkáinak megtétele iránt. Kreuter főmérnök úr, ha jól hallók, 20 ezer pengő forint díjaztatás mellett végzendi e’ munkát, ’s vele jövő évi augusztusig készen leend. E’ szerződést a’ köz­gyűlés szívesen hagyá helyben ’s mivel a’ szükséges mód­­szetek már készek, a’ bizottság utasíttatott az élőmunkák haladék nélküli megkezdetésére.Hogy azonban e’vonal ne­csak Károlyvárosig, hanem egész Fiúméig készíttethessék meg,’s mint illyen terjesztessék a’ majd megnyílandó or­szággyűlés jóváhagyása alá, helyeseltetett az igazgató bi­zottság azon indítványa, miszerint még egy főmérnök fog kerestetni, ki a’ vonalnak Károlyvárostól Fiuméig tartó ré­szét veszi szemlére; azonban a’ szerződés ezen másik mér­nökkel csak a’ munkákat fedező költségek bejövetele u­­tán köttethetik meg, mert az angol-franczia tőkepénzesek 60 ezer pft aláírása kitöröltetvén, a’ fiumei társak 50 eze­rére pedig azok állhatatlansága miatt biztosan támaszkodni nem lehetvén, a’ kéznél levő költségek csak a’ Károlyváro­sig terjedő munkákat födezik; egyébként hogy a’költségek ezen másik része is minél előbb födözve leend, azt csak azon pártoló szíves részvét után is bizton hihetni, melly az alig nyolczra menő beküldött aláírási íven mintegy 6000 le rugó aláírásokból tűnik ki; holott tudomásunk szerint 131 illyen ív létetett körzésbe ’s hagyatott abban a’ jövő év kezdetéig. Az aláírási föltételek aként hagyattak, mint azok a’ szétbo­­csátott íven olvashatók azon kijelentéssel, hogy e’ kedve­zések azon aláírókra is kiterjesztetnek, kik az eddigi előle­­ges költségek fedezésire egyesültek. A’megkivántató költségek biztos begyülése tehát az általán­os részvétből szíves örömre ébreszté a’ jelenvolt tagokat, de volt még egy, mi ezen örömet meglepőleg fű­szerező. Jankovich László verőczemegyei első alispán ur t. i.beadó megyéjebeli némelly tehetősebb, birtokosak írott ajánlatát az iránt, miként az ott jegyzett hazafias buzgalmu uraságok majorsági birtokaik azon részét, mellyen a’ ter­vezett vasút keresztül viendő lenne, minden kisajátítási kárpótlás nélkül engedendik által. Illyenek gr. Pejacsevich, b. Prandau, Jankovich,gr. Khuen, gr. Eliz’s Lippe­ngi ura­dalmak. E’ nemes tetthez hasonlót már ezelőtt Eszék város és Buccari kerület tudata az igazgatósággal saját kerületeik részéről. Ha figyelembe veszszük, hogy az itt elsorolt lel­kes uraságok már aláírásaikban is nagyobb öszeggel van­nak érdekelve, az itt említett adományokat minden honfi a’ hazának tett jótéteményekül tekintheti. Illy kész segitséggel’s pártoló szívességgel találkoz­ván a’ társaság a’ drávai birtokosok részéről, ’s egyszers­mind szem elől nem tévesztve azon fontos okokat, mellyek a’ vasútnak Drávavölgyön vezettetését — a’ Szávavölgy és török szélek mellőzendésével ajánlják, egyszersmind figyel­mesvé azon körülményre, miszerint a’ fiumeiekkel kötött szerződés a’vonalnak e’ tájoni vezeltetését még azon eset­ben is kivánja, habár az igy egy-két millióval többe kerülne is; mi azonban már csak azért sem bír valószínűséggel, mert Keczkés épitész­mérn­öknek e’ vidéken tett szemléjé­­rőli jelentéséből világos, miszerint a’Drávavölgyöni építés nemcsak nehézséggel nem jár, hanem az igen kedvező fek­vés mellett még rövidebb is, ’s igy kevesebb költséget i­­génylő; mi pedig az áruforgalmat’s termesztési ipart illeti, ez most is túl áll a’ Szávavölgyin, jövőre pedig a’ haladás még többet igér és biztosít e’ tekintetben; mindez ’s egyéb számtételi tekintet arra bírták a’ közgyűlést, hogy határzat­­lag mondá ki: mikép a’ tervezett vasút vonala Vukovártól Eszéken,’s a’Drávavölgyön vezettessék,’s igy Kreuter fő­mérnök is ,az élőmunkák megtételére e’ vonal mentiben u­­tasíttatott.Fenmaradván még némi nehézség az Illova jobb vagy bal partján leendő vezetés iránt, mi a’helyszínnek szí- 5SS

Next