Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-12-03 / 96. szám
gyárrá egy szebb jövőnek deritendése lehetővé válnék. Ezt föltéve emlékezzünk meg hazánk ama kül- ’s belviszonyiról, miket értekezésem folytán érinteni alkalmam volt, nem feledkezve meg a’ népiségek száz fajú elemeiről, mellyek e’ hazában elhintetvék.’S most kérdje a’ türelmes olvasó önmagától: mire nézve kellene a’ nemzet e’választotténak minden előtt tisztában lennie? Arra nézve é, mit kíván meg a’ nemzettestbe mélyen beevődött baj? arra é,mit képes egy sínylő nemzet önerejéből önmagáért tenni? vagy végül arra: mikép lehetne az óriási munkatervet készíteni, hogy annak életbeléptetését illetőleg fölülről sem puszta szánalom vagy pillanatnyi sympathia nyujtotta elnézést, sem szándékunknak kizárólag a’ monarchia közvetlen érdekében leendő pártoltatását ne lennénk alternatívaként magunk előtt látni kénytelenek, hanem ollyatén föltételes és azért tartós készséget várhatnánk, melly fölülről a’dolgok jobbra fordultakor mindkét fél becsületes és jólelkű számításának megfelelő siker reménye mellett adlatható ’s okosan általunk is csak igy igényelhető ? Mindhárom kérdés végtelen nagy fontossággal bír ’s a’ választást főleg mélyebben látó hazafira nézve majd lehetlenné teszi. Mert mig egyfelől a’veszély nagysága úgyszólván a’ figyelmet lekötve tartja, más oldalról a’ nemzet gyengültsége lebilincsezi a’ gyors eljárási hajlamot, a’harmadik csüggedésbe ejtheti a’ legélénkebb reményeket is. Választani pedig szükségkép kelle, kelle azon tudattal,hogy ha a’ kellő út el lön hibázva, egyik bonyodalomból másikba fog hurczoltatni a’ nemzet, a’ nélkül, hogy a’ kibontakozás saját erőnkből valaha elkövetkezhetnék. És e’ választás ismét egyik eligazodási pont azon kérdést illetőleg,miért nem elégszik meg gr. Széchenyi mai nap az ellenzék cselekvényivel ’s ismét miért mutatkozik minduntalan neheztelés a’ hazafi gróf irányában oppositionalistáink részéről. De a’ tett választás egyszersmind ledönthetlen válaszfalat állít közte ’s az úgynevezett conservativek között is annyiból, ha Széchenyire fogná valaki, miszerint ő most már a’ conservativek táborával egyesülten küzd. Ha szabad azok fölött, kiket nyilványosság embereinek nevezünk, azért, mivel egész éltök nyilt levélként áll a’ nemzet előtt föltárva, ha mondom, szabad illy férfiak tetteinek motivumaira következtetnünk többször bevallott elveik ’s ezen elvekkel mindenkor öszhangzó cselekvésükből, úgy én ki merem mondani, ’s e’hitemben megmaradok, mig az ellenkezőről kellőleg meggyőzesve nem érzendem magam, miszerint gróf Széchenyi politikai pályafutása kezdetén nem arra szoritkozék közvetlenül: a’nemzet baja magában véve miket tenne leginkább szükségesekké; nem is azt állítá sikeres munkálatinak alapjait föl, milly erőfeszítésre volna még ma is képes és hitatható a’magyar, hanem újjá alakulásunk nagy művében legelső és legfőbb szempontul azt választá: mint lehetne’s kellene aként intézni a fölébresztett nemzeti erő törekvésit, mihez képest odafen meggyőződni lennének kénytelenek, hogy józan de azért mivel sem kevésbbé alkotmányszerű haladásunk az öszszes monarchia érdekeivel nemcsak öszszeegyeztethető, hanem azoktól mai nap, már még csak külön sem választható. — És itt van alapja az „engesztelő politikának“, mellyet nálunk sokan nemcsak követésre méltónak nem tartanak, hanem, hol csak szerét ejthetik, nevetségessé tenni nem átallják; nem gondolva meg, miként e’két szóban foglaltatik mind az, mivel nemzetek életkérdéseinél az ész a’ szívnek is tartozik. Mondom, az ész, mert a’ politika szó eléggé mutatja, hogy habár a’ szívtől sem tagadtatik meg az, mint magasb erkölcsi szempontoknál fogva illeti; azért a’ tulajdonképeni vezérlet mégis az észre bizatik. Mielőtt annak bővebb fejtegetésébe bocsátkoznám: miért kelle Széchenyinek, ha csakugyan a’ siker embere akart lenni, egyszersmind az engesztelés emberének lennie—szükségesnek látom ismét kimutatni ama különbséget, melly modor tekintetében a’ fönebb érintett választásnál fogva közte ’s a’ régi P. Hírlap, valamint a’ mai oppositio között szükségkép keletkezett. A’ régi P. Hírlap hívei, és azok, kik az ott fejlésnek indult tanok követőji gyanánt tekinthetők a’ mai ellenzék soraiban, tudták és tudják, hogy a’ nemzet sok és nagy bajban sínylődik, de azt, hogy e’ bajon tartósan segítni csak úgy lehetene, ha a’ teendők fölött a’ másik féllel annak rendje szerint tanakodunk, consultálunk—vagy észre sem vevék, vagy fontosságát eléggé nem méltatva, e’ körülményt mellőzhetőnek, sőt mellőzendőnek hitték. Nekik elég volt tudni, hogy siny—lik a’nemzet ’s azonnal egyesültek a’ beteg test körüli műtétek kezdetbe vétele végett; elég volt tudniok , hogy ők virasztanak körűlé ’s pedig olly megbecsülhetlen elszántsággal, miszerint a’ betegnek, ha illyesen a’ jó szándék segíthetne, valósággal föl kell vala lábadnia. ’S mindez valóban a’ modorra vonatkozik ’s a’modor körül illy esekben történt tévesztés már nem egy betegnek ásta meg sírját. Csakhogy a’ holtak föl nem támadnak vádat emelni jó vagy rosz szándékú eloltóik ellen, ’s mint tudva van, ott, hol a’beteget kiterítették, rendesen a’ beteg volt gyógyíthatatlan. (Igaz ugyan, miszerint nemzetek halálát illetőleg világbiróűl áll fen a’történetírás, mellynek szigorú kötelességéhez tartozik fölmutatni a’ letűnt nemzedékeket törekvésük ’s cselekvésükkel együtt; azonban a’ tükör, melly igy készüle, soha sem tartathatik azok szeme elibe, kikről számot ad, miokból megeshetik, hogy ollykor az hivatkozik fenyegetőzve a’ történet elkövetkező bírói ítéletére, kinek magának tán szinte nem leend helye Clio kedveltei közt. Opinionum commenta debet dies, naturae judicia confirmat. (Folyt.) Vukovár-fiumei vasút. E’ nevezet alatt alakult társaság, miként előre kihirdettetett, nov. hu 15éntartó közgyűlését Pesten az iparegyleti teremben Batthyány Kázmér gr. ő magának elnöklete alatt. A’ részvét, melly e’ fontos vállalatot kiséri, tanúsítvalan a’ számos megjelent által minden rang és állásból.Azonban e’ részvét ellenében fájdalmasan hallók a’ bizottsági jelentésből a’ tán még nagyobb részvéllenséget, sőt — maguk eredetiségében véve a’ dolgokat, tehát ellenséges szándékot, mi némelly tehetősbek részéről a’társaság ügyeiben eljárók előtt majd majd legyőzhetlen gátul szolgált. Hazánk ipar-gazdászati és kereskedelmi felvirágzását szivükön hordozók előtt talány marad e’ szándék, mit jónak legjobb akarat mellett sem mondhatni; előnyei e’ vállalatnak annyiszor és olly tisztán mutattatvák ki, hogy azon kétkedni csak a’ nem akarás bír, ez ellen pedig a’ capacitatió fegyvere többnyire siker nélkül használtatik. Eddig azzal népszerűtleníttetett ezen vállalat, hogy az technikai tekintetben csak a’ Zágrábmegyét a’ tengerparttól elválasztó hegylánczokig létesíthető, azon túl pedig nem, tehát a’ vállalat czélja ollyan, melly a’ tőkét nem biztosítja. Ez ellenvetés hiúsága később némi kísérletek vagy combinatiók által kiderülvén, a’ hátráltató vagy más térre voná fel puskáit, ’s ez jön a’ fizetési tér. Újabb politikai mozgalmunkból tudva van, hogy a’ törvény által kényszeritett fizetés Magyarországban pomum discordiaeként használtatott; ehez folyamodtak hát, elmondva: mikép a’fiumei vasut-felépítésre az ország 5 pcentet leend biztosítni kénytelen, holott azon társaság, melly Bácskát, Bánságot, hazánk legdúsabb gabnatárait, és a’pest-debreczeni vasút által a’ Szolnokkal öszszekötött Tiszamelléket Trieszttel szándékozik öszszekötni, semmi biztosítékot, semmi petét, tehát semmi adót nem kíván,’s igy a’ gonosz fizetést programmjából kihagyja. Mennyire legyen pedig ezen által egyszersmind alaptalan, azt a’pozsonyi lap tárgyavatottan mutatja ki. E’ vállalat a’magyar terményeknek jobb árára céloz főképen; márpedig mi által eszközölhető az inkább, ha idegen kikötőbe viszszük tetemes vámteher mellett, vagy ilyen teher nélkül egyenesen saját tengerünkhöz? mert a vámok megszüntetését sokan beszélték ugyan, de az nem olyan probléma, minek megoldatása így pár hétbe kerülne, kivált olly ország irányában, mint hazánk, hol a’nemzetnek alkotványa ’s igy belé szólása van. Tekintve a’ vidékek ter-emékenységét, mellyeknek közvetlen kapcsolata fog sikeresittetni, a’ tájak népességét, a’ népek szorgalmát, mellyek keblében’s mellyek érdekéből a’vonal fel fog építtetni; ’s véve azon tapasztalatot, melly a’ megkönnyitett közlekedéssel a’ legnagyobb forgalmat teremti elő, úgy személymint áruszállítás értelmében bizton hihetni, hogy a’ 30 millió tőkeérték 3 petét behozand, sőt behozandja ezt akkor is, ha a’ tőke 50 millióra tétetik. Vájjon kinek jutott volna eszébe 1830ban 80—100 ezerig terjedő személyszállitásról gondolni, midőn alig tévé meg annyi száz évenkint a’ bécsi utat; azonban kiállván a’ gőzhajók Dunánk hullámira, a’ szükség olly forgalmat idézett elő, hogy a’ társaság 30 hajója ma már alig képes a’napi szükségeknek megfelelni; pedig nem kell felejteni, hogy ez a’Dunáncsak Bécshez vezet, holott a’ fiumei pályavonal a’ nagy világ piaczát zárja ki előttünk; a’ Dunán csak néhány szomszédunkkal jövünk közvetlen érintkezésbe, a’ fiumei vonalon ellenben a’ tenger által a’föld minden részeivel. Ezt figyelembe véve minden csalódáson kívül állunk akkor, midőn következtetjük, hogy a’ három percentes jövedelem nemcsak a’ 30, de ötven millióra is ki fog terjeszkedni, ’s ekép az országnak csak két pet biztosítni valója marad, vagyis level kevesebb,mint eredetileg kívántak, általában 1 millió ft kamat fejében évenként. ’S ha már — a’ nevezett lap szerint nem több, mint öt millió mérő búza és rozs—szállítást veszünk fel a’ tengerhez, mivel ezen gabna semmi vámvonalon nem megy keresztül (’s azért talán valamivel többecske vitelbérrel is megrovathatik) és mérőnként csak 12 pkrt fizet: az egész biztosíték egy millióra csökken; ide nem számítván a’bor, gubacs, bőr, dohány, kender, gyapjú, rongy, donga ’s egyéb terményeket, valamint a’ behozandó gyarmati czikkeket sem. Elvitathatlan tehát, hogy csupán saját terményinkből azt nyerjük ki, mit biztosíték fejében fizetnünk kell; mi mellett még azon lehetőség is fenmarad, hogy a’ vasut jövedelmezése az ország minden pótléksegítségét fölösleggé, szükségtelenné teszi, és mi nemcsak egy, magát önjövedelméből fentartó vasutat bírunk, hanem a’ földet ’s munkát, terményt is értékben tetemesen emeljük. Egy valaki kiszámította, hogy az Eszterházy, Pálffy, Grassalkovich, Batthyány, Coburg, Károlyi nagy földbirtokosok és a’ három érsek jószágai, mellyek e’vonal közelébe esnek, többet jövedelmeznének, mint mennyit az egész ország fizet. Pedig ezen uraságok legfölebb az ország kilenczed részét bírják, és igy az öszszes jövedelem, mellyet a’ fiumei vasút hajt, kilenczszer olly nagy volna, mint az adandó biztosíték. — Végre a’vasút 32 esztendő múlva tulajdona leend a’ statusnak. Az itt elmondott alapigazságok után, mellyek elleneink hibás számításit végkép kiforgatják, térjünk a’ társaság gyűlésére viszsza. A’ milly leverő volt a’ bizottsági jelentésből hallanunk a’közbe emelt akadályokat, viszszatartóztatásokat, végre a’ fiumeiek állhatatlanságából eredt óriási botlást, úgy örömmel lehet venni a’ társaság igazgatójának ollyatén kijelentését, miszerint annyi küzdelem után végre van főmérnökünk, kivel szerződés is köttetett a’ Vukovártól Károlyvárosig terjedő vonal élőmunkáinak megtétele iránt. Kreuter főmérnök úr, ha jól hallók, 20 ezer pengő forint díjaztatás mellett végzendi e’ munkát, ’s vele jövő évi augusztusig készen leend. E’ szerződést a’ közgyűlés szívesen hagyá helyben ’s mivel a’ szükséges módszetek már készek, a’ bizottság utasíttatott az élőmunkák haladék nélküli megkezdetésére.Hogy azonban e’vonal necsak Károlyvárosig, hanem egész Fiúméig készíttethessék meg,’s mint illyen terjesztessék a’ majd megnyílandó országgyűlés jóváhagyása alá, helyeseltetett az igazgató bizottság azon indítványa, miszerint még egy főmérnök fog kerestetni, ki a’ vonalnak Károlyvárostól Fiuméig tartó részét veszi szemlére; azonban a’ szerződés ezen másik mérnökkel csak a’ munkákat fedező költségek bejövetele után köttethetik meg, mert az angol-franczia tőkepénzesek 60 ezer pft aláírása kitöröltetvén, a’ fiumei társak 50 ezerére pedig azok állhatatlansága miatt biztosan támaszkodni nem lehetvén, a’ kéznél levő költségek csak a’ Károlyvárosig terjedő munkákat födezik; egyébként hogy a’költségek ezen másik része is minél előbb födözve leend, azt csak azon pártoló szíves részvét után is bizton hihetni, melly az alig nyolczra menő beküldött aláírási íven mintegy 6000 le rugó aláírásokból tűnik ki; holott tudomásunk szerint 131 illyen ív létetett körzésbe ’s hagyatott abban a’ jövő év kezdetéig. Az aláírási föltételek aként hagyattak, mint azok a’ szétbocsátott íven olvashatók azon kijelentéssel, hogy e’ kedvezések azon aláírókra is kiterjesztetnek, kik az eddigi előleges költségek fedezésire egyesültek. A’megkivántató költségek biztos begyülése tehát az általános részvétből szíves örömre ébreszté a’ jelenvolt tagokat, de volt még egy, mi ezen örömet meglepőleg fűszerező. Jankovich László verőczemegyei első alispán ur t. i.beadó megyéjebeli némelly tehetősebb, birtokosak írott ajánlatát az iránt, miként az ott jegyzett hazafias buzgalmu uraságok majorsági birtokaik azon részét, mellyen a’ tervezett vasút keresztül viendő lenne, minden kisajátítási kárpótlás nélkül engedendik által. Illyenek gr. Pejacsevich, b. Prandau, Jankovich,gr. Khuen, gr. Eliz’s Lippengi uradalmak. E’ nemes tetthez hasonlót már ezelőtt Eszék város és Buccari kerület tudata az igazgatósággal saját kerületeik részéről. Ha figyelembe veszszük, hogy az itt elsorolt lelkes uraságok már aláírásaikban is nagyobb öszeggel vannak érdekelve, az itt említett adományokat minden honfi a’ hazának tett jótéteményekül tekintheti. Illy kész segitséggel’s pártoló szívességgel találkozván a’ társaság a’ drávai birtokosok részéről, ’s egyszersmind szem elől nem tévesztve azon fontos okokat, mellyek a’ vasútnak Drávavölgyön vezettetését — a’ Szávavölgy és török szélek mellőzendésével ajánlják, egyszersmind figyelmesvé azon körülményre, miszerint a’ fiumeiekkel kötött szerződés a’vonalnak e’ tájoni vezeltetését még azon esetben is kivánja, habár az igy egy-két millióval többe kerülne is; mi azonban már csak azért sem bír valószínűséggel, mert Keczkés épitészmérnöknek e’ vidéken tett szemléjérőli jelentéséből világos, miszerint a’Drávavölgyöni építés nemcsak nehézséggel nem jár, hanem az igen kedvező fekvés mellett még rövidebb is, ’s igy kevesebb költséget igénylő; mi pedig az áruforgalmat’s termesztési ipart illeti, ez most is túl áll a’ Szávavölgyin, jövőre pedig a’ haladás még többet igér és biztosít e’ tekintetben; mindez ’s egyéb számtételi tekintet arra bírták a’ közgyűlést, hogy határzatlag mondá ki: mikép a’ tervezett vasút vonala Vukovártól Eszéken,’s a’Drávavölgyön vezettessék,’s igy Kreuter főmérnök is ,az élőmunkák megtételére e’ vonal mentiben utasíttatott.Fenmaradván még némi nehézség az Illova jobb vagy bal partján leendő vezetés iránt, mi a’helyszínnek szí- 5SS