Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-14 / 13. szám

- 74 -­ 7 bavéve, ezentúl a’szabályozás nyomán fakadandó kedve­zőbb körülmény egészségi tekintetben; nincsen végre szá­mítva azon erkölcsi nyereség értéke, melly a’ sikerrel vég­rehajtott Tiszaszabályozásból e’ hazának pangó vállalkozá­si szellemére, önereje iránti bizodalmára vonatkozólag há­­ramlandik ’stb. Mind­ezt egyébiránt nem azért említek itt föl, mintha a’ Tiszaszabályozásra valakit ösztönözni akarnánk; nem a­­zért, mintha szükség volna jelenleg illyesmire. Nem azért hozzuk föl, nincs jelenleg ösztönzésre szükség; alakulva van már e’ czélra a’ hatalmas egyesületi erő, készen a’ cse­lekedni akaró hajlam és szándék. De felhozók a’ félebbie­­ket, hogy mi is járuljunk a’vállalat nagyszerűségének cse­kély erőnktől telő ismertetéséhez, mi iránt hitünk szerint öntudatra jutni eléggé alig lehet ’s­ mire főleg szüksége lesz a’tiszai birtokosoknak, ha majdan a’nagy munkának nem csekély nehézségeivel találkozandnak. Erre lesz szük­ségünk igen, hogy folyton uj meg uj eljárási erélyességet és soha nem csüggedő cselekvési ösztönt biztosíthassanak maguknak. Igen­ egyedül a’vállalat fontossága’s hasznos­ságának vérünkbe átment ismérete ’s elutasithatlanságának meleg érzete azon tényezők, miknek ellenében a’ létesí­tésben felmerülendő akadályok legsulyosbjai is könnyeden szét porlanak. Csak illy állapot és illy felfogás szül nagyot, tart szemmel folyton czélt, hoz sikert és jutalmaz; nem pe­dig ábrándos remények által szült felmagasultság, vagy felkapott eszmék megemésztetlen lényege. Ez oka, hogy a’ tárgy nagyszerűségének, kitűnő hasznosságának ’s eluta­sithatlanságának ismertetése körül czélszerűnek véltük né­hány igénytelen szót alkalmazni. ’S ezek rövid megérintése után, áttérhetünk immár e’ sorok sajátképemn czéljára, mi nem áll egyébből, mint ismertetéséből azon átgondolt ’s talpra esett elveknek, mi­ket Palleocapa mérnök úr, a’ Tiszavölgy- rendezésre vo­natkozólag,egy e’ czélra irt’s e’napokban áruitatandó köny­vecskében felállított. Szerzőnek rövidke előszava által is, kedvező véle­ményre hivatik fel már az elfogulatlan olvasó; már ebből sejthetni félreismerhetlenül a’ rendező, a’tapasztalatilag ’s elméletileg egyaránt jeles tehetséget, a’bátor és nyugodt felfogást, a sokat ígérő, de el nem bizakodó erőt. A’munka első czikkelye általányos nézete­­k­e­t hoz. —■ Szívesen üdvözöljük ez általányos nézeteket ’s üdvözöljük, mert alaposak, mert egészségesek ’s ha szerin­tük történik az eljárás, a’ siker kétségen kívül megfelelem­ a’ várakozásoknak, így szerző mély felfogással a’ Tisza nagy p­a­r­t m­­é­­lyedéséből igen helyesen következteti, hogy e’ folyót­­ biztosan és könnyen töltések által lehet, és kell szabályozni; következteti továbbá, miszerint e’ folyónak mély, kikészí­tett medre ollyatén kincs, mellyet számtalan apró átmet­szés által megrontani nem volna tanácsos. Világos nézet­ szorosan a’ tárgy természetéből levont ’s kulcsa a’ Tisza biztos és legkönnyebb fékezésének. Miután a’Tisza part­mélyedése olly nagy, hogy számos helyen és pedig nem rö­vid távolságra a’ partok magasabbak a’ vizárnál, vagy csak inkább csupán a’ partokban levő mélyedések, horpályok és nyílásokon tódul az alantabb helyekre, mi természetesebb és alaposabb eljárás, mint a’ létező partmélyedéseknek töl­tések általi kiegyenlítése azon magasságig, mennyire­ a’ legnagyobb árvizek kívánják. Ez megtörténvén, meg lesz szüntetve a’ vizek szertebarangolása ’s ez által számtalan olly mocsárság képződése, mellyek az árvizek kiöntései ál­tal képeztetnek ’s tartatnak fen. Szint olly alapos nézet to­vábbá az, melly szerint az apró, részletes ’s nagy számú át­vágások a’ folyónak tetemes medermélysége miatt nem ja­­vasoltatnak. Igen helyes ez is. Mert hisz illy eljárás mellett a’ Tisza huzamos időre kétségkívül sokkal rendetlenebb ’s hajózhatlanabb állapotba tétetnék, minőben ma van. Mély folyammeder valóságos kincs, mellyet nagyobbszerü, lé­nyeges átmetszésekkel — mellyek épen, mivel kiképződé­sük feltételét magukban foglalják, hamar kiképeztetnek— igen is javíthatni, de nem sok apró, a’ dolog lényegén ke­veset javító átvágással; szükséges továbbá a’ mély medret fentartani kiegészíteni töltések által, mik nem egyebek,mint a’hiányzó magasb földszintek mesterség által előidézett helyettesei. Palleocapa mérnök ur tehát szabályozási elve által mindenütt a’ meder-mélységre dolgozik, töltései által azt növelve ’s apró átmetszések mellőzésével — fentartva. Alapeszméje e’­szerint annyiban különbözik a’ Vá­sárhelyi által czélba venni szándoklott szabályozási elvek­től, hogy ő főleg’s előzőleg, töltésezés,­ Vásárhelyi ellen­ben főleg átmetszések által akar czélt érni. Első csak lé­nyeges nagyobbszerü átmetszéseket javasol, második el­lenben Váritol kezdve a’ Tisza torkolatáig körülbelül 74 e­­zer ölnyi hoszszuságu átmetszéseket szándékolt tétetni, mellyeknek, mint Palleocapa igen helyesen megjegyzi, e­­gész hasznuk csak az lenne, hogy a’ legmagasb vizár színe valami kevéssel lejebb szállana ’s ennélfogva az árviz­ elle­ni töltések valamivel alacsonyabbak lehetnének ’s a tölté­seknek valamivel könnyebb menetelt lehetne adni. A’ fő­­czél tehát e’ szerint, t. i. a’ földek vizáradásoktóli mentesí­tése ekkér elérhetlen maradna ’s attól csak akkor ment­hetni meg a’ vidéket, ha töltésezés által a’ folyam egyszer mindenkorra bizonyos állandó ártérre szorittatik. A’tölté­sezés e’ szerint bizonyosan azonnal ’s végleg megszünteti a’ kiáradásokat, holott az apró számtalan átmetszés csak csökkentené az árvizek magasságát, de végleg soha meg nem szüntethetné. Ezek szerint olly folyónál, mint a’ Tisza, melly roppant vizbősége mellett mód nélkül kevés eséssel bir, töltésezés és átmetszések között választani nem leszen nehéz. Töltésezés minden perczben úgy szólván uj meg uj győző erőt szolgáltat a’ siker folytonos felmutatásá­val; holott átmetszések mellett alkalmasint kifáradandottak az illetők bevárni a’ reménylett eredményeket. Szóval el­ső elkészültével azonnal véget szakit a’ határtalanul dú­ló árvizeknek, mi legközelebb czélja a’ Tiszaszabályozás­­nak; csupa átmetszések által ellenben e’ kitűzött czél soha el nem érethetett volna!.. Vagy kérdjük egyszerűen — ki ezen kételkedik: — nem öntenek é ki a’ legnagyobb esés­sel ellátott, de töltések nélküli, vizeink is? .. ’S ide érvén, nem mulaszthatjuk értekező urnák következő nyomos szavait hű átírásban közleni az olvasóval: „De a­ mi még több: kétségen kivű­l van, hogy magokban az átvágások nem elegendők, hanem azokhoz töltésezésnek is kell já­rulnia: bizonyos dolog, hogy a’ töltésezés elkészülte után a’ folyó folyásának állapota tetemes változásokat fog szen­vedni a’ viz öszszeszorittatása miatt, melly az előtt olly bő­ven terjedt széllyel a’part feletti kiöntések és árerek által. Ezen öszszeszoritott folyás hatása miatt a' folyónak sok ka­nyarulatai változni fognak; mások magoktól megigazodnak; némellyek talán ujdonan támadnak. Mert a’ mostani me­dert nem lehet többé megfelelőnek és megállapodottnak tekinteni a’ majdan töltések közé vett folyó új állapotjához képest. Miután tehát a’ folyót szükségkép töltések közé kell venni, nem lenne idején ’s helyén a’ most apró de szaka­datlanul menő kanyarulatok sokszoros javítgatásáról gon­doskodni.“ ’S továbbá: „Nem tántorít pedig el e’ vélemé­nyemtől még azon erősség sem, hogy a’ Tisza vízesése még felsőbb vidékein is igen csekély ’s hogy annálfogva e­­zen esést nevelni kell, hogy a’víznek sebesebb és köny­­nyebb lefutás szereztessék. Azon vízesést, melly valamelly folyóhoz képest legalkalmasb, nem lehet általányosan meg­határozni, hanem az, mindazon körülmények öszszegétől függ, mellyek azon folyó vízrendszerét alkotják. Olly folyó­tól, melly­ magát meredek partok között mélyen beásva folydogál; mellynek minden állapotában bő vize van, melly nem tölti fel medrét, hanem iszapját tovább hordja; melly kiönt ugyan időnkint, de csak kis magasságra természetes partjai fölött, azon nagy bemélyedéshez képest, mellyel partjain alul bir. illy folyóról soha sem lehet azt állítani, hogy csekély lenne vízesése a’ folyó természetéhez képest. Olly folyó ellenben, melly több iszapot hordana magával, melly nagyobb szemű talagot hömpölygetne; melly kevés mélyedéssel ’s aránylag nagyobb szélességben folyván nem bírná iszapját, hanem csak egy részben tovább szállíta­ni: kevés esésű lenne, habár két vagy három annyi esése volna is, mint a’ Tiszáé ’stb. Ezek után szerző a’ Tisza kiöntéseit nem esése csekélységének, hanem a’ nagyszerű vidékéről belé tóduló roppant vízmennyiségnek tulajdonítja, melly vízmennyisé­get csupa átvágások mellett a’ folyó soha sem volna képes kiöntések nélkül levezetni. Magyarázza ebből, miszerint illy körülményekben folytonos töltésezésre van szükség, melly által a’ vizek határtalan szétterjeszkedésinek gát sza­­bassék. — A’ czélszerűen készítendő töltések fentartását pedig annál könnyebben látja szerző eszközölhetőnek, miután a’ folyónak nagy partmélysége miatt a’ legnagyobb árvizek sem igen emelkednek 4—5 lábbal a’partoknál feljebb; sőt sok helyütt, hol a’partok elég magasak,azok az egész víztö­meget is felfogni képesek. És szerző szerint a’töltések fela­dása: nem a’folyó eleven folyásának kormányzása, sem an­nak hatásával­ megmérközés, hanem csupán a’ víznek szét­terülésére vonatkozó korlátozás. Azok ellenvetésére, kik a’ Tiszától távolabb fekvő, sokszor magasabb, földhátak által elválasztott földterekre kiterjedő földalatti átszivárgások meggátlására a’ töltése­­zést sikerellennek állítják ’s helyette inkább átvágásokat óhajtanak, igen helyesen azt jegyzi meg, miszerint ez át­szivárgások, nem közvetlenül a’ folyammederből, melly e’ térektől erős feliszapolt földréteg által van elválasztva, tör­ténik, hanem igen is a’ kiöntésektől képezett mocsárok­ból, mellyek a’ náloknál — homokos dombok által válasz­tott bár, — de alantabb fekvő térekre az ezekeni átszivár­­gás következtében jutnak el. Mi természetesen szinte meg­szűnik, mihelyt töltések a’ folyónak említett terekre ható ki­­terjeszkedését meggátolták; szóval ha a’ töltések a’ Tisza Altal feliszapolt földtéren belül építtetnek, megszűnnek a föld­árjai is. Szintúgy nem látja szerző szükségét azon átvágások­nak, mellyek Tokajtól felfelé a’ Szamos torkolatáig sértve, hajózási szempontból nyilatkoztattak mellőzhetleneknek. ’S ezen állítását a’ múlt évben végrehajtott gőzhajói kirándu­lás által szerzett tapasztalással támogatja. Hogy Pannónia gőzös Berczelnél feljebb nem haladott, az egészen más ok­ból történt; történt t. i. azon félelemből, hogy tán a’ folyó fenekén a’ viz alatt nagy fatuskók találtathatnának, mellyek miatt a’ hajó veszélyben foroghatna. E’ baj elhárítása azon­ban sehogy sem függ öszsze a’kanyarok megszüntetésével ’s mellőzésére elég olly szabályszerű intézkedés, melly kö­telességgé tegye a’nagy fáknak a’parttól bizonyos távolsá­gig a’ folyó mind azon vonalain kivágatását, mellyeken a’ hajózás biztosítandó lesz. Ezek után kinyilatkoztatja szerző,miszerint ő a’ mel­lett, hogy a’Tiszának czélba vett szabályoztatására a’ töl­­tésezést, mint legalkalmatosabb földmentési eszközt ajánl­ja, koránsem állítja, hogy ne lennének olly egyéb javítá­sok, mellyeket nemcsak nem hasznos, de szükséges is az általán­os töltésezéshez csatolni. Szerinte azonban e’ javí­tások a’ rendszernek csak kiegészítő — másodrendű részei ’s valódi — de kevés átvágásnak igen is, de nem barátja a’ számtalan apró kanyar-átmetszésnek. Szerző szerint az átvágásoknak, hogy elfogadtassa­nak, következő tulajdonsággal kell birniok: a) Hasznos hatásuk legyen az egész folyó, vagy főbb ’s legnagyobb részére. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az át­vágás hoszszuságára, hanem az egész folyóra nézve is. c) Olly helyekre essenek, hol a’ folyó esésének e­­gyenlőbb felosztására szolgáljanak. d) Olly kanyarokat szüntessenek meg,mellyek a' töl­tésezés rendszerét és menetét tetemesen akadályoztatják vagy nehezítik. e) Olly helyekre essenek, hol a’ vonal megrövidítése által a’ hajózásra hasznot hozzanak, a’ nélkül,hogy e’hasz­not más részről a’ folyónak sebesebbé tétele következtében paralysálnák. —Végre !) Kedvező helybeli körülménnyel bírjanak, neveze­tesen magának a’ folyónak vagy a’ beléje szakadó vizek­nek torkolatát javítsák, alkalmasbbá tegyék, ám ezek, rövid ismertetésben szerzőnek a’ Tiszasza­bályozásra vonatkozó általányos nézetei. Épek — egész­ségesek, minden esetre, ’s óhajtható, miszerint viszhangra ’s pártoltatásra találjanak mindazoknál, kiktől a’ dolgok végrehajtásának miképen történendő megállapítása függ. Következő czikkemben az érdekes, a’helyes elveken alapuló munkának­ további ismertetését — ha az olvasó szívesen veendi — folytatni bátorkodandom. K o r i z mi c­s L. BUDAPESTI NAPLÓ. .Fővárosunkban napról napra kezd szaporodni a’né­pesség, de nincs köszönet benne. Mint a’ tatárjárás, úgy tó­dul a’ felsőbb vármegyékből, csoportonként az eléhült nép­ség, arczán a’nyomort, bálán gyermekeit hozva’s ebben semmi fiaszon, kapáló kezekre itten nincs szükségünk, nem is universalis karavánserail és koldusdepot fővárosunk, hogy m­inden megye ide ereszsze közénk,kiket eltartani kedve nin­csen. — Szé­p tőlök! —Alig hallják meg a’ tisztelt hatóságok, hogy Pesten jótékonysági mozgalmak történnek, azonnal megnyilják — nem ugyan erszényeiket, hanem kapuikat: hadd siessen ide, ki nekik terhökre van. — A’ philanthropia ugyan is szép gondolat, de csak szíveskedjék azt mindenki saját rovására gyakorolni, a’jó Uten és Pest városa nem vi­selhet gondot kerek Magyarország földönfutóira . Hely­hatóságunk kénytelen volt legközelebb a’ nm. Htótanácshoz folyamodni e’népvándorlás erélyes meggállása végett, kü­lönben kénytelen lesz városunk körül cordont huzni ’s egye­nesen útját vágni a’ költözéseknek. Minap egyike ez emigránsoknak betért egy úri házba ’s a’kezén vitt kis gyermeket fülénél rángatva ösztönző meg­ható rivásra;hol is midőn enyhítést adának,egyszer azt vevék észre, hogy a’ gyermek egyedül maradt, az érzékeny apa e­­gész seriositással szedé a’ sátorfát ’s zálogban ott hagyó négy éves fiút. Minthogy az extrémumoknak nagy baráti vagyunk, be­széljünk az uritak báljáról. Ki mondja azt, hogy a’mi fiatalsá­gunkból kifogyott az igaz hazafi tűz? Ki meri azt szemünkbe mondani? Láttátok­ volna ez ifjú nemzedéket, milig vágtatva hordta magát , mint brillírozott a’keringők rohanásaiban J­olt párduczos Árpád, ha te Zalán vitézt innét el nem futami­­tod, ki walzerezne most a’ szőke Duna partján? ha te ki nem hozod népedet a’ Kurtvellw mellől, ki volna most a’ kerek világ majmolója?­­ Bizony lepiszegtük ott a’ csárdást, lebi­­zony! kifütyültük a’ csárdást, ki bizony! és huzattunk helyette walzert és ismét walzert és walzert for ever! Huzattunk bizony, ok reményei a’hazának, ifjú urfiak! gyönyörködik a’ mi szívünk, midőn ti rólatok beszél, de már azért csak még is kár volt kipiszegni azt a’magyar tánczot. Hiszen tudjuk mi jól, mikép nevetséges dolog, nekünk magyar nemzetiséget emlegetni és pláne Magyarországban, hanem már csak még *is tűrnők el közöttünk ezt a’szegény magyar népet és annak magyaros jellemét ’s ha már hozzánk nem illik is ez idegen jövevény népet, kik magyaroknak neveztetnek, elismerni és őket szeretni, legalább ne bántanék őket___Oh Magyaror-

Next