Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-14 / 13. szám
- 74 - 7 bavéve, ezentúl a’szabályozás nyomán fakadandó kedvezőbb körülmény egészségi tekintetben; nincsen végre számítva azon erkölcsi nyereség értéke, melly a’ sikerrel végrehajtott Tiszaszabályozásból e’ hazának pangó vállalkozási szellemére, önereje iránti bizodalmára vonatkozólag háramlandik ’stb. Mindezt egyébiránt nem azért említek itt föl, mintha a’ Tiszaszabályozásra valakit ösztönözni akarnánk; nem azért, mintha szükség volna jelenleg illyesmire. Nem azért hozzuk föl, nincs jelenleg ösztönzésre szükség; alakulva van már e’ czélra a’ hatalmas egyesületi erő, készen a’ cselekedni akaró hajlam és szándék. De felhozók a’ félebbieket, hogy mi is járuljunk a’vállalat nagyszerűségének csekély erőnktől telő ismertetéséhez, mi iránt hitünk szerint öntudatra jutni eléggé alig lehet ’s mire főleg szüksége lesz a’tiszai birtokosoknak, ha majdan a’nagy munkának nem csekély nehézségeivel találkozandnak. Erre lesz szükségünk igen, hogy folyton uj meg uj eljárási erélyességet és soha nem csüggedő cselekvési ösztönt biztosíthassanak maguknak. Igen egyedül a’vállalat fontossága’s hasznosságának vérünkbe átment ismérete ’s elutasithatlanságának meleg érzete azon tényezők, miknek ellenében a’ létesítésben felmerülendő akadályok legsulyosbjai is könnyeden szét porlanak. Csak illy állapot és illy felfogás szül nagyot, tart szemmel folyton czélt, hoz sikert és jutalmaz; nem pedig ábrándos remények által szült felmagasultság, vagy felkapott eszmék megemésztetlen lényege. Ez oka, hogy a’ tárgy nagyszerűségének, kitűnő hasznosságának ’s elutasithatlanságának ismertetése körül czélszerűnek véltük néhány igénytelen szót alkalmazni. ’S ezek rövid megérintése után, áttérhetünk immár e’ sorok sajátképemn czéljára, mi nem áll egyébből, mint ismertetéséből azon átgondolt ’s talpra esett elveknek, miket Palleocapa mérnök úr, a’ Tiszavölgy- rendezésre vonatkozólag,egy e’ czélra irt’s e’napokban áruitatandó könyvecskében felállított. Szerzőnek rövidke előszava által is, kedvező véleményre hivatik fel már az elfogulatlan olvasó; már ebből sejthetni félreismerhetlenül a’ rendező, a’tapasztalatilag ’s elméletileg egyaránt jeles tehetséget, a’bátor és nyugodt felfogást, a sokat ígérő, de el nem bizakodó erőt. A’munka első czikkelye általányos nézeteket hoz. —■ Szívesen üdvözöljük ez általányos nézeteket ’s üdvözöljük, mert alaposak, mert egészségesek ’s ha szerintük történik az eljárás, a’ siker kétségen kívül megfelelem a’ várakozásoknak, így szerző mély felfogással a’ Tisza nagy part mélyedéséből igen helyesen következteti, hogy e’ folyót biztosan és könnyen töltések által lehet, és kell szabályozni; következteti továbbá, miszerint e’ folyónak mély, kikészített medre ollyatén kincs, mellyet számtalan apró átmetszés által megrontani nem volna tanácsos. Világos nézet szorosan a’ tárgy természetéből levont ’s kulcsa a’ Tisza biztos és legkönnyebb fékezésének. Miután a’Tisza partmélyedése olly nagy, hogy számos helyen és pedig nem rövid távolságra a’ partok magasabbak a’ vizárnál, vagy csak inkább csupán a’ partokban levő mélyedések, horpályok és nyílásokon tódul az alantabb helyekre, mi természetesebb és alaposabb eljárás, mint a’ létező partmélyedéseknek töltések általi kiegyenlítése azon magasságig, mennyire a’ legnagyobb árvizek kívánják. Ez megtörténvén, meg lesz szüntetve a’ vizek szertebarangolása ’s ez által számtalan olly mocsárság képződése, mellyek az árvizek kiöntései által képeztetnek ’s tartatnak fen. Szint olly alapos nézet továbbá az, melly szerint az apró, részletes ’s nagy számú átvágások a’ folyónak tetemes medermélysége miatt nem javasoltatnak. Igen helyes ez is. Mert hisz illy eljárás mellett a’ Tisza huzamos időre kétségkívül sokkal rendetlenebb ’s hajózhatlanabb állapotba tétetnék, minőben ma van. Mély folyammeder valóságos kincs, mellyet nagyobbszerü, lényeges átmetszésekkel — mellyek épen, mivel kiképződésük feltételét magukban foglalják, hamar kiképeztetnek— igen is javíthatni, de nem sok apró, a’ dolog lényegén keveset javító átvágással; szükséges továbbá a’ mély medret fentartani kiegészíteni töltések által, mik nem egyebek,mint a’hiányzó magasb földszintek mesterség által előidézett helyettesei. Palleocapa mérnök ur tehát szabályozási elve által mindenütt a’ meder-mélységre dolgozik, töltései által azt növelve ’s apró átmetszések mellőzésével — fentartva. Alapeszméje e’szerint annyiban különbözik a’ Vásárhelyi által czélba venni szándoklott szabályozási elvektől, hogy ő főleg’s előzőleg, töltésezés, Vásárhelyi ellenben főleg átmetszések által akar czélt érni. Első csak lényeges nagyobbszerü átmetszéseket javasol, második ellenben Váritol kezdve a’ Tisza torkolatáig körülbelül 74 ezer ölnyi hoszszuságu átmetszéseket szándékolt tétetni, mellyeknek, mint Palleocapa igen helyesen megjegyzi, egész hasznuk csak az lenne, hogy a’ legmagasb vizár színe valami kevéssel lejebb szállana ’s ennélfogva az árviz elleni töltések valamivel alacsonyabbak lehetnének ’s a töltéseknek valamivel könnyebb menetelt lehetne adni. A’ főczél tehát e’ szerint, t. i. a’ földek vizáradásoktóli mentesítése ekkér elérhetlen maradna ’s attól csak akkor menthetni meg a’ vidéket, ha töltésezés által a’ folyam egyszer mindenkorra bizonyos állandó ártérre szorittatik. A’töltésezés e’ szerint bizonyosan azonnal ’s végleg megszünteti a’ kiáradásokat, holott az apró számtalan átmetszés csak csökkentené az árvizek magasságát, de végleg soha meg nem szüntethetné. Ezek szerint olly folyónál, mint a’ Tisza, melly roppant vizbősége mellett mód nélkül kevés eséssel bir, töltésezés és átmetszések között választani nem leszen nehéz. Töltésezés minden perczben úgy szólván uj meg uj győző erőt szolgáltat a’ siker folytonos felmutatásával; holott átmetszések mellett alkalmasint kifáradandottak az illetők bevárni a’ reménylett eredményeket. Szóval első elkészültével azonnal véget szakit a’ határtalanul dúló árvizeknek, mi legközelebb czélja a’ Tiszaszabályozásnak; csupa átmetszések által ellenben e’ kitűzött czél soha el nem érethetett volna!.. Vagy kérdjük egyszerűen — ki ezen kételkedik: — nem öntenek é ki a’ legnagyobb eséssel ellátott, de töltések nélküli, vizeink is? .. ’S ide érvén, nem mulaszthatjuk értekező urnák következő nyomos szavait hű átírásban közleni az olvasóval: „De a mi még több: kétségen kivűl van, hogy magokban az átvágások nem elegendők, hanem azokhoz töltésezésnek is kell járulnia: bizonyos dolog, hogy a’ töltésezés elkészülte után a’ folyó folyásának állapota tetemes változásokat fog szenvedni a’ viz öszszeszorittatása miatt, melly az előtt olly bőven terjedt széllyel a’part feletti kiöntések és árerek által. Ezen öszszeszoritott folyás hatása miatt a' folyónak sok kanyarulatai változni fognak; mások magoktól megigazodnak; némellyek talán ujdonan támadnak. Mert a’ mostani medert nem lehet többé megfelelőnek és megállapodottnak tekinteni a’ majdan töltések közé vett folyó új állapotjához képest. Miután tehát a’ folyót szükségkép töltések közé kell venni, nem lenne idején ’s helyén a’ most apró de szakadatlanul menő kanyarulatok sokszoros javítgatásáról gondoskodni.“ ’S továbbá: „Nem tántorít pedig el e’ véleményemtől még azon erősség sem, hogy a’ Tisza vízesése még felsőbb vidékein is igen csekély ’s hogy annálfogva ezen esést nevelni kell, hogy a’víznek sebesebb és könynyebb lefutás szereztessék. Azon vízesést, melly valamelly folyóhoz képest legalkalmasb, nem lehet általányosan meghatározni, hanem az, mindazon körülmények öszszegétől függ, mellyek azon folyó vízrendszerét alkotják. Olly folyótól, melly magát meredek partok között mélyen beásva folydogál; mellynek minden állapotában bő vize van, melly nem tölti fel medrét, hanem iszapját tovább hordja; melly kiönt ugyan időnkint, de csak kis magasságra természetes partjai fölött, azon nagy bemélyedéshez képest, mellyel partjain alul bir. illy folyóról soha sem lehet azt állítani, hogy csekély lenne vízesése a’ folyó természetéhez képest. Olly folyó ellenben, melly több iszapot hordana magával, melly nagyobb szemű talagot hömpölygetne; melly kevés mélyedéssel ’s aránylag nagyobb szélességben folyván nem bírná iszapját, hanem csak egy részben tovább szállítani: kevés esésű lenne, habár két vagy három annyi esése volna is, mint a’ Tiszáé ’stb. Ezek után szerző a’ Tisza kiöntéseit nem esése csekélységének, hanem a’ nagyszerű vidékéről belé tóduló roppant vízmennyiségnek tulajdonítja, melly vízmennyiséget csupa átvágások mellett a’ folyó soha sem volna képes kiöntések nélkül levezetni. Magyarázza ebből, miszerint illy körülményekben folytonos töltésezésre van szükség, melly által a’ vizek határtalan szétterjeszkedésinek gát szabassék. — A’ czélszerűen készítendő töltések fentartását pedig annál könnyebben látja szerző eszközölhetőnek, miután a’ folyónak nagy partmélysége miatt a’ legnagyobb árvizek sem igen emelkednek 4—5 lábbal a’partoknál feljebb; sőt sok helyütt, hol a’partok elég magasak,azok az egész víztömeget is felfogni képesek. És szerző szerint a’töltések feladása: nem a’folyó eleven folyásának kormányzása, sem annak hatásával megmérközés, hanem csupán a’ víznek szétterülésére vonatkozó korlátozás. Azok ellenvetésére, kik a’ Tiszától távolabb fekvő, sokszor magasabb, földhátak által elválasztott földterekre kiterjedő földalatti átszivárgások meggátlására a’ töltésezést sikerellennek állítják ’s helyette inkább átvágásokat óhajtanak, igen helyesen azt jegyzi meg, miszerint ez átszivárgások, nem közvetlenül a’ folyammederből, melly e’ térektől erős feliszapolt földréteg által van elválasztva, történik, hanem igen is a’ kiöntésektől képezett mocsárokból, mellyek a’ náloknál — homokos dombok által választott bár, — de alantabb fekvő térekre az ezekeni átszivárgás következtében jutnak el. Mi természetesen szinte megszűnik, mihelyt töltések a’ folyónak említett terekre ható kiterjeszkedését meggátolták; szóval ha a’ töltések a’ Tisza Altal feliszapolt földtéren belül építtetnek, megszűnnek a földárjai is. Szintúgy nem látja szerző szükségét azon átvágásoknak, mellyek Tokajtól felfelé a’ Szamos torkolatáig sértve, hajózási szempontból nyilatkoztattak mellőzhetleneknek. ’S ezen állítását a’ múlt évben végrehajtott gőzhajói kirándulás által szerzett tapasztalással támogatja. Hogy Pannónia gőzös Berczelnél feljebb nem haladott, az egészen más okból történt; történt t. i. azon félelemből, hogy tán a’ folyó fenekén a’ viz alatt nagy fatuskók találtathatnának, mellyek miatt a’ hajó veszélyben foroghatna. E’ baj elhárítása azonban sehogy sem függ öszsze a’kanyarok megszüntetésével ’s mellőzésére elég olly szabályszerű intézkedés, melly kötelességgé tegye a’nagy fáknak a’parttól bizonyos távolságig a’ folyó mind azon vonalain kivágatását, mellyeken a’ hajózás biztosítandó lesz. Ezek után kinyilatkoztatja szerző,miszerint ő a’ mellett, hogy a’Tiszának czélba vett szabályoztatására a’ töltésezést, mint legalkalmatosabb földmentési eszközt ajánlja, koránsem állítja, hogy ne lennének olly egyéb javítások, mellyeket nemcsak nem hasznos, de szükséges is az általános töltésezéshez csatolni. Szerinte azonban e’ javítások a’ rendszernek csak kiegészítő — másodrendű részei ’s valódi — de kevés átvágásnak igen is, de nem barátja a’ számtalan apró kanyar-átmetszésnek. Szerző szerint az átvágásoknak, hogy elfogadtassanak, következő tulajdonsággal kell birniok: a) Hasznos hatásuk legyen az egész folyó, vagy főbb ’s legnagyobb részére. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az átvágás hoszszuságára, hanem az egész folyóra nézve is. c) Olly helyekre essenek, hol a’ folyó esésének egyenlőbb felosztására szolgáljanak. d) Olly kanyarokat szüntessenek meg,mellyek a' töltésezés rendszerét és menetét tetemesen akadályoztatják vagy nehezítik. e) Olly helyekre essenek, hol a’ vonal megrövidítése által a’ hajózásra hasznot hozzanak, a’ nélkül,hogy e’hasznot más részről a’ folyónak sebesebbé tétele következtében paralysálnák. —Végre !) Kedvező helybeli körülménnyel bírjanak, nevezetesen magának a’ folyónak vagy a’ beléje szakadó vizeknek torkolatát javítsák, alkalmasbbá tegyék, ám ezek, rövid ismertetésben szerzőnek a’ Tiszaszabályozásra vonatkozó általányos nézetei. Épek — egészségesek, minden esetre, ’s óhajtható, miszerint viszhangra ’s pártoltatásra találjanak mindazoknál, kiktől a’ dolgok végrehajtásának miképen történendő megállapítása függ. Következő czikkemben az érdekes, a’helyes elveken alapuló munkának további ismertetését — ha az olvasó szívesen veendi — folytatni bátorkodandom. K o r i z mi cs L. BUDAPESTI NAPLÓ. .Fővárosunkban napról napra kezd szaporodni a’népesség, de nincs köszönet benne. Mint a’ tatárjárás, úgy tódul a’ felsőbb vármegyékből, csoportonként az eléhült népség, arczán a’nyomort, bálán gyermekeit hozva’s ebben semmi fiaszon, kapáló kezekre itten nincs szükségünk, nem is universalis karavánserail és koldusdepot fővárosunk, hogy minden megye ide ereszsze közénk,kiket eltartani kedve nincsen. — Szép tőlök! —Alig hallják meg a’ tisztelt hatóságok, hogy Pesten jótékonysági mozgalmak történnek, azonnal megnyilják — nem ugyan erszényeiket, hanem kapuikat: hadd siessen ide, ki nekik terhökre van. — A’ philanthropia ugyan is szép gondolat, de csak szíveskedjék azt mindenki saját rovására gyakorolni, a’jó Uten és Pest városa nem viselhet gondot kerek Magyarország földönfutóira . Helyhatóságunk kénytelen volt legközelebb a’ nm. Htótanácshoz folyamodni e’népvándorlás erélyes meggállása végett, különben kénytelen lesz városunk körül cordont huzni ’s egyenesen útját vágni a’ költözéseknek. Minap egyike ez emigránsoknak betért egy úri házba ’s a’kezén vitt kis gyermeket fülénél rángatva ösztönző megható rivásra;hol is midőn enyhítést adának,egyszer azt vevék észre, hogy a’ gyermek egyedül maradt, az érzékeny apa egész seriositással szedé a’ sátorfát ’s zálogban ott hagyó négy éves fiút. Minthogy az extrémumoknak nagy baráti vagyunk, beszéljünk az uritak báljáról. Ki mondja azt, hogy a’mi fiatalságunkból kifogyott az igaz hazafi tűz? Ki meri azt szemünkbe mondani? Láttátok volna ez ifjú nemzedéket, milig vágtatva hordta magát , mint brillírozott a’keringők rohanásaiban Jolt párduczos Árpád, ha te Zalán vitézt innét el nem futamitod, ki walzerezne most a’ szőke Duna partján? ha te ki nem hozod népedet a’ Kurtvellw mellől, ki volna most a’ kerek világ majmolója? Bizony lepiszegtük ott a’ csárdást, lebizony! kifütyültük a’ csárdást, ki bizony! és huzattunk helyette walzert és ismét walzert és walzert for ever! Huzattunk bizony, ok reményei a’hazának, ifjú urfiak! gyönyörködik a’ mi szívünk, midőn ti rólatok beszél, de már azért csak még is kár volt kipiszegni azt a’magyar tánczot. Hiszen tudjuk mi jól, mikép nevetséges dolog, nekünk magyar nemzetiséget emlegetni és pláne Magyarországban, hanem már csak még *is tűrnők el közöttünk ezt a’szegény magyar népet és annak magyaros jellemét ’s ha már hozzánk nem illik is ez idegen jövevény népet, kik magyaroknak neveztetnek, elismerni és őket szeretni, legalább ne bántanék őket___Oh Magyaror-