Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-25 / 16. szám

PEST csütörtök február 25kénJELENKOR. 16dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön.Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri­ntez a 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emele­tében elrvédütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik, a' meg­­’ ”* rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország.­­kinevezések, és előlép­tetések; válasza István kir. helytartónak a’ m. k. egyetemhez, és a’ terra, tud. társulat elnökéhez; a’ Tiszavölgy rendezése iránt Pal­­leocapa mérnök ur véleménye IV. Budapesti napló. Törvény­­hatóságok: Bihar, Ugocsa és Tolnamegyék közgyűlései; rövid közlés a’ horvátvidékről; rendelkezés szükségből. Erdélyi ország­­gyűlés Társulati élet: A’ száva kulpai gőzhajó-társaság kö­zelebbi közgyűlése.) Külföld. (Ausztria , Poroszország Oroszország.) Értesít­ő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s ap. kir. fölsége báró Bedekovics Lajost rangú. kir. udv. első alkanczellárt — ugyanehez bocsátott legfelsőbb kézirata szerint — sok évi hű és hasznos szolgá­latai elismerése mellett érdemlelt nyugalomba helyezni. B­u­­sán Hermánt a’horvátországi ítélőtábla elnökét czimzetes udvari tanácsossá; továbbá B­u­tt­n­e­r Ferenczet egri fő­káptalan nagy prépostját czimzetes püspökké; úgy szinte a’ nyitrai székes káptalanban köveik, kanonokokat, u. m. G­r­e­­gu­s­k­a Istvánt nagy préposttá, Mészáros Andrást ol­vasó, T­o­r­d­y Györgyöt éneklő. Kelecsényi Jánost őr­kanonokká, L­o­r­e­c­z Imrét székesegyházi, U­h­­­a­r­i­k Jánost trencsényi, K­raj­c­s­i­k Jánost zsolnai, Vagyon Istvánt pedig gradnai főesperesekké kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs.’sap. kir. fölsége Köcsi-Ho­rváth Sámuelt Veszprémm megye alispánját,kir. tanácsosi czimmeldij-elen­­gedés mellett diszesiteni, a’ beszterczebán, szék káptalannál Fog­ó József kanonokot a’ bold, szűz szebegény-hegyi apátja; Ch­erven Tamás kanonokot pedig a’bold, szűz ujhá­z (de casa nova) apátja czimével felruházni legkegy. méltóztatob­. Veres Márton, abrudbányai kir. bányamérnök offen­­bányai kir. főbányatisztje; Rösser Jenő kir. bányagyakor­nok pedig alsómagyarországi kir. második bányamérnök­­segéddé lön érdemesítve. A’ am. magy. kir. udv. Kamra a’ Bogsányban megürült kamr. m­b mérnöksegéd-állomásra Klobucsarics Li­­pótot eddig nagybecskereki ideigl. kamr. urb. mérnököt al­­kalmazá. A’ rm. magy kir. udv. kincstár a’zsolnai kir. sóhiva­talnál megürült ellenőrködő mázsamesteri állomásra R­ot­h Károly ugyanottani mázsamestert, ez által megürült állomás­ra pedig V­o­g­e­l Károly pesti sómázsálót, kinek eddigi liszt­­állomása többé betöltetni nem fog; továbbá a’ tárkányi kir. sóhivatalnál megürült mázsálóságra Pogány László nagy­váradi k. sótárőrt alkalmazó, végre a’ brucki harminczad-hi­­vatalnál megürült ellenőrségre Brunner József sopronyi k. harminczad-hivatali segédet, ennek helyére pedig L­an­ger Antal magyarfalvi kir. harminczadi ellenőrt léptette. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a’magyar kir. tudom. egyetem tanácsához: „Nemes és vitézlő Urak! Azon gyöngéd részvét, mellyet f. he­séről kelt feliratuk ál­tal felejthetetlen édes atyám elhunyta fölötti fájdalmam iránt tanúsítottak, annál jobban esett fiúi bánatos szivemnek, men­nél inkább meg vagyok győződve, hogy azon elismerés, mellyel czimzett uraságtok részéről boldogult atyám áldás­teli működését ’s különösen a’ hazai tudományosság elő­mozdítása körül szerzett érdemeit méltányolva látom, meg fogja a’ dicsőült emlékét ezen királyi egyetem keblében is, melly nagyszerű hivatásánál fogva egyszersmind az ifjú nem­zedékre olly hatalmas irányt gyakorolhat, késő időkig híven őrzeni.— Vegyék hűséges ragaszkodásukért őszinte köszö­­netemet ’s legyenek biztosítva, hogy azon jóakaratu hajla­­dóság, mit boldogult atyám részéről tapasztalhattak, irán­­tok bennem tovább élend. Egyébiránt minden jót kívánva maradok czimzett uraságtok jóakarója I­s­t­v­á­n m. k., kir. helytartó. Becs, böjtelő 15én 1847.“ VÁLASZA fenséges István főherczegnek a’ k. ma­gyar természettudományi társulat másod-elnökéhez: „Ne­mes és vitézlő ur! A’ királyi magyar természettudományi társulat irántam eddigelé tanúsított hű ragaszkodásának újabb bizonyságát látom azon bánatos részvétben, mellyet felejthetlen édesatyám elhunyta felett czimzett uraságod ál­tal irántam kifejezni szíveskedett. — Boldogult atyámban, ki után kényeim hullani nem szűnnek, melegkeblü pártolót vesztett ezen társulat ügye is’s mit méltán lehet fájlalnunk, elveszté előbb, mintsem a’ társulatnak még csak azon óhaj­tása teljesülhetett volna, hogy a’ boldogult iránt táplált hó­dolatát különösen is, mint czimzett uraságod levele szerint épen készült, tanúsíthatta volna. — De fenmarad bizonyára mindnyájunknál a’ Dicsőült emléke, mellynek hiv megőrzé­se által róhatja immár csak le ezen társulat is a’ tisztelet a­­zon adóját, mellynek kívánt zálogát az élőnek — mint sze­rette volna — megvinnie többé nem lehetett. — Részem­ről legszebb feladásomnak tekintem a’ Dicsőült nyomdokait követni uj pályámon, mellyet felséges urunk kegyelme nyi­tott számomra ’s mellyen czimzett uraságod a’ társulat ne­vében is annyi bizalommal üdvözölt. Fogadja ezért ’s vigye meg a’ társulatnak is őszinte köszönetemet; ki egyébiránt minden jót kívánva, maradok Bécsben, böjtelő ha 1odikán 1847, czimzett uraságod jóakarója István, kir. helytartó.“ A’ Tiszavölgy - rendezés iránt Palleocapa mérnök ur véleménye. IV. Utóbbi czikkünkben Lámm mérnök ur tiszasza­­bályozási értekezését ígértük mérlegezni. Be fogjuk sza­vunkat váltani következőkben. Értekező urnak a’ Tisza-szabályozásra vonatkozó di­cséretes javaslata a’ vizelosztás elvén alapszik. E’ szerint elvontan tekintve ollyatén elven, mellynek helyessége két­ségbe nem vonható. Szerinte a’ Szamost Szathmáron fölül medréből ki kellene venni ’s a’ Kraszna, Ér, Berettyó és Körös folyókkal egyesítve az Ér folyónak medrében a’ Sár­réten keresztül Csongrád felé az alsó Tiszába vezetni. Szerinte ezen uj folyamvezetés mellett körülbelül kö­vetkező alapokok harczolnak: a) Ezen nagyszerű átmetszés csak 32 mérföldnyi, holott a’Tiszának megfelelő mostani folyása 110 m.földet teszen. b) Az Éren Berettyón és Sárrétem keresztül ásás, több oknál fogva kevesebbe kerülne, mintsem a’valamennyi egyéb hoszszu és sokkal magasabb fekvésű Szamos és tiszaháti átmetszés. c) A’ Szamos és Tisza kanyarulatokkal megoszlott folyamnak mostani szerfölött csekély esése, az éri és be­­rettyói átmetszés után két — set háromszorta nagyobb lenne. d) Ezen irányban a’ nagy esés miatt reménylhető, hogy a’ Szamos okos vezetés mellett árkát önerejével ásná ki magának. e) A’ kármentesítési költségek a’ Szamos ezen új pá­lyáján, az Éren és Berettyón keresztül sokkal kevesebbre hágnának, mintsem a’mostani hoszszu és falvakkal megra­kott Szamos és Tiszafolyás szerint. f) A’ Szamos és­ Kraszna vizeinek lehető legrögtö­nibb elmellőzése már csak a’természetileg valamivel ké­sőbben érkezni szokott felsőbb és távolabb Dunavizek te­kintetéből is kívánandó lenne, a’ mit ismét csak e’ legrövi­debb átmetszési vonallal érhetni el. Végre g) Hihető, hogy az Ér, Berettyó és Sárrét mentiben előfordulandó, kevésbbé bonyolulatos kisajátítási kérdé­sek miatt a’ királyi biztosság roppant munkálkodásai is gyérülnének ’s egyszerüsittetnének....... Ezek azon okok, miket szerző javasolt uj folyamágya javára felhoz. Következő szakaszban azonban már maga ezeket mondja: „úgy vagyok meggyőződve, hogy már a’ Szamos és Kraszna vizek ekkénti beeresztésével is a’ r­e­n­­des nagyságú Tiszának kiáradásai egész Szolno­kig nagy részint legalább is egy emberkornyira elenyész­­tetnének!“ íme! Lámm urnak ezen utóbbi saját vallomása szerin­ti körülmény, egyike azon főbb tényezőknek, mik ajánlott terve el nem fogadhatására dolgoznak. Ugyanis a’ Tisza­­szabályozás czélja, nem csupán a’rendes nagyságú áradásokat korlátozni; de czélja mindenféle ’s igy a’ legnagyobb áradásoknak is gátat vetni; czélja a Tisza völ­gyét akkér biztosítani, miszerint rajta azon helyeken is, hol most örökös mocsárság peshed, az emberi ipar, értelem és szorgalomnak tökéletesen használható terek alakuljanak. Tehát Lamm­er terve elfogadása mellett is, szükségkép megteendők a’ tiszai átmetszések, szükségkép felépitendők a’ tiszai töltések.Megengedjük, hogy ez utóbbi valamivel ol­csóbban, megengedjük, hogy valamivel kissebb ártérrel, de minden esetre nem olly nyereséggel, melly a’ Lámmur által ajánlott Tisza folyam költségit kiegyenlíthetné. Azután meggondolandó, hogy Lámm­ur uj Tisza folyása—ha czél­­jának megfelelővé akar tétetni— mi nem egyéb, mint a’ tetemes vizmennyiség megosztása—szinte igénylend á­r­­t é­r­t, szinte kivánand töltésezést; ellenkező esetben ez is kiöntend, ez is szintúgy képezend mocsárakat, mikép a mostani Tisza-folyás képez. Megengedjük, hogy kiönté­sei nem lesznek olly nagyok, minek a’ tiszaéi, megenged­jük hogy mocsarai sem lesznek akkorák minek a’ tisztéi, de az csak áll, hogy a’javasolt uj meder szinte okozand á­­radásokat, mellyeknek gátolása szinte csak töltésezések ál­tal eszközölhető. Világos ezekből, miszerint Lámm­er ter­vének elfogadásával, a’ térek tökéletes biztosításának fő­­czéluk­ tűzetése mellett, két Tiszát kellene töltésezni; k­é­t Tiszának kellene ártért hagyni, mellyek mindegyike e­gyenkint tekintve habár kisebb töltésezéssel ’s ártérrel be­elégszik is mint a mostani, Palleocapa terve szerint egyben korlátozandó Tisza, együtt véve azonban minden kétségen kívül tetemesen több költséget okozandnának ’s ime ez is­mét ollyatén bökkenő, ollyatén gordiusi csomó, mellynek feloldásához amúgy is legkevésb hajlam és képesség van a’ pénz dolgában bizony nem bővelkedő tiszai birtokosok­nál. — Pénz dolgában tehát már nem kedvező eredményre vezetett mérlegzésünk. De nem kedvező a’ mérleg szál­lítási szempontból is. ’S ezt Lámm mérnök úr saját sza­vaiból mutatandja meg. Azt mondja ő ugyan is többi közt munkájában: ,,a’ Tiszán eddig közép vízállásnál többnyire Szigettől egész le a’ magyar Alföldig mármarosi sószálak szállongnak. Tisza—Újlaktól már ugyan hajók is járnak rajta. A’ terheltetések többnyire lefelé mennek, fel­felé kevesebb rakodás érkezik. H­a k­i c­s­i­n­y a’ v­i­z, a­k­­k­or annak sekélyei, áradáskor pedig a’sok kiöntés az ok, hogy sem szál sem hajó nem járhat; óhajtható lenne pedig, hogy a’ Tiszán tavasztól őszig lehetne szállal, hajó­val közlekedni.“ —• Valóban óhajtható! De kérdjük a’ vi­z­­felosztás elve ez óhajtás értelmével mikép egyeztet­hető ?.. Roszszul áll a’ mérleg tehát ez oldalról is. ’S ezen momentumok rövid megérintése után illustráljuk immár szerzőnek feljebbi alapokait. Előbocsátottak nyomán ugyan felmenthetnők magunkat e’ dologtól, — de teszszü­k még is, mert meglehet, hogy nem teszünk némellyek irányában haszontalan dolgot. Hogy a’ szóban levő nagyszerű átmetszés 32 mér­föld, midőn ellenben az ennek megfelelő Tiszafolyás 110 mérföld, ez magában még nem feltétlenes előny; különö­sen akkor nem, ha a’ vizek levezetése más után is biztosan eszközölhető. Hogy pedig olly elvek szerint, minőket Pal­leocapa nyomán ismertettünk meg, csakugyan eszközölhe­tő, az iránt úgy hiszszük,minden további kétség el van im­már oszlatva. Azután Lámm urnak uj Tisza folyása magában még hajózható sem lenne! Maga elismeri, mikép a’Tisza- Szamos folyam lejtése nem leszen végtül végig egyforma ’s hogy felsőbb - Ér mentiben sokkal nagyobb leend se­bessége, mint lejebb ’s hogy ott egy darabon a’ talán fel­felé is menendő hajókra nézve, külön zárzsilipp­el el­látandó csatorna lenne szükséges!.. Azon állítása Lámm mérnök úrnak, miszerint az Ér, Berettyó és Sárrétem keresztül ásás több oknál fogva ke­rülne kevesebbe,mintsem valamennyi egyéb hoszszu és sok­kal magasabb fekvésű Szamos és tiszaháti átmetszés —­ ezt válaszoljuk. Nehezen hiszszük, hogy Lámm urnak ezen té­tele még szen esetben is megállhatna, ha a’ Tisza a’ Vásár­helyi-féle eszme nyomán szabályoztatnék, mert hiszen Vá­sárhelyi öszszes, tervezett átmetszése 74 ezer öl; ellenben Lámm urnák uj — nagyszerű átmetszése 32 mérföld,vagy­is 128 ezer öl!.. Hát még Palleocapa tervével szembesítve, ki a’ Vásárhelyi által javaslott légió apró ágvágásokat csu­pán 15 fő átmetszésre csökkentette, miképen áll a’ dolog? Hogy a Szamos és Tisza kanyarulatokkal megoszlott folyamnak mostani szerfölött csekély esése az Ér és Be­rettyói átmetszés után két sőt háromszorta nagyobb lenne — nem vonjuk kétségbe. Feleletünk erre ugyanabban áll, a’ mit az első pontra mondánk. Hogy a’javaslott vonalon, okos vezetés — azaz czél­­szerű előásás — mellett a’ nagy esés miatta’ Szamos ár­kát önerejével kitágítaná magának, szinte nem vonjuk két­ségbe; csupán arra vonatkozólag teszünk figyelmeztetést, mikép ezen operatiot — töltések nélkül — aligha megkö­szönnék azok, kiknek birtokán történnék e’ l i­b e r u m e x e r c it i­u m. Hogy a’ kármentesítési költségek a’ Szamos ezen új pályáján az Ér és Berettyón keresztül, sokkal kevesebbre hágnának, mintsem a’ mostani hoszszu és falvakkal megra­kott Szamos és Tisza folyás szerint, nem vonjuk kétségbe azon esetre, ha a’ mostani Tiszán az­által, hogy ezen új me­der elkészül, minden további teendő fölöslegesíttetnék. Mi azonban fájdalom­ nem történik, mikép feljebb már meg­mutattuk. Tehát ezen új pályára teendő költségek minden esetre növelnék az egyetemes költségeket. Azután csak gondoljuk meg,hogy milly fanyar képpel ajánlkozandnának tért nyújtani ez uj Tiszaághoz olly vidékek, mellyek eddig minden vizáradási kártételektől mentesek valának; gon­doljuk meg, minő vonakodást szülne illyetén helyeken a’ szóban levő uj vállalat! Nem — mi ellenkezőleg azt vagyunk

Next