Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-25 / 16. szám
PEST csütörtök február 25kénJELENKOR. 16dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön.Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úrintez a 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében elrvédütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik, a' meg’ ”* rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország.kinevezések, és előléptetések; válasza István kir. helytartónak a’ m. k. egyetemhez, és a’ terra, tud. társulat elnökéhez; a’ Tiszavölgy rendezése iránt Palleocapa mérnök ur véleménye IV. Budapesti napló. Törvényhatóságok: Bihar, Ugocsa és Tolnamegyék közgyűlései; rövid közlés a’ horvátvidékről; rendelkezés szükségből. Erdélyi országgyűlés Társulati élet: A’ száva kulpai gőzhajó-társaság közelebbi közgyűlése.) Külföld. (Ausztria , Poroszország Oroszország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s ap. kir. fölsége báró Bedekovics Lajost rangú. kir. udv. első alkanczellárt — ugyanehez bocsátott legfelsőbb kézirata szerint — sok évi hű és hasznos szolgálatai elismerése mellett érdemlelt nyugalomba helyezni. Busán Hermánt a’horvátországi ítélőtábla elnökét czimzetes udvari tanácsossá; továbbá Buttner Ferenczet egri főkáptalan nagy prépostját czimzetes püspökké; úgy szinte a’ nyitrai székes káptalanban köveik, kanonokokat, u. m. Greguska Istvánt nagy préposttá, Mészáros Andrást olvasó, Tordy Györgyöt éneklő. Kelecsényi Jánost őrkanonokká, Lorecz Imrét székesegyházi, Uharik Jánost trencsényi, Krajcsik Jánost zsolnai, Vagyon Istvánt pedig gradnai főesperesekké kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs.’sap. kir. fölsége Köcsi-Horváth Sámuelt Veszprémm megye alispánját,kir. tanácsosi czimmeldij-elengedés mellett diszesiteni, a’ beszterczebán, szék káptalannál Fogó József kanonokot a’ bold, szűz szebegény-hegyi apátja; Cherven Tamás kanonokot pedig a’bold, szűz ujház (de casa nova) apátja czimével felruházni legkegy. méltóztatob. Veres Márton, abrudbányai kir. bányamérnök offenbányai kir. főbányatisztje; Rösser Jenő kir. bányagyakornok pedig alsómagyarországi kir. második bányamérnöksegéddé lön érdemesítve. A’ am. magy. kir. udv. Kamra a’ Bogsányban megürült kamr. mb mérnöksegéd-állomásra Klobucsarics Lipótot eddig nagybecskereki ideigl. kamr. urb. mérnököt alkalmazá. A’ rm. magy kir. udv. kincstár a’zsolnai kir. sóhivatalnál megürült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Roth Károly ugyanottani mázsamestert, ez által megürült állomásra pedig Vogel Károly pesti sómázsálót, kinek eddigi lisztállomása többé betöltetni nem fog; továbbá a’ tárkányi kir. sóhivatalnál megürült mázsálóságra Pogány László nagyváradi k. sótárőrt alkalmazó, végre a’ brucki harminczad-hivatalnál megürült ellenőrségre Brunner József sopronyi k. harminczad-hivatali segédet, ennek helyére pedig Langer Antal magyarfalvi kir. harminczadi ellenőrt léptette. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a’magyar kir. tudom. egyetem tanácsához: „Nemes és vitézlő Urak! Azon gyöngéd részvét, mellyet f. heséről kelt feliratuk által felejthetetlen édes atyám elhunyta fölötti fájdalmam iránt tanúsítottak, annál jobban esett fiúi bánatos szivemnek, mennél inkább meg vagyok győződve, hogy azon elismerés, mellyel czimzett uraságtok részéről boldogult atyám áldásteli működését ’s különösen a’ hazai tudományosság előmozdítása körül szerzett érdemeit méltányolva látom, meg fogja a’ dicsőült emlékét ezen királyi egyetem keblében is, melly nagyszerű hivatásánál fogva egyszersmind az ifjú nemzedékre olly hatalmas irányt gyakorolhat, késő időkig híven őrzeni.— Vegyék hűséges ragaszkodásukért őszinte köszönetemet ’s legyenek biztosítva, hogy azon jóakaratu hajladóság, mit boldogult atyám részéről tapasztalhattak, irántok bennem tovább élend. Egyébiránt minden jót kívánva maradok czimzett uraságtok jóakarója István m. k., kir. helytartó. Becs, böjtelő 15én 1847.“ VÁLASZA fenséges István főherczegnek a’ k. magyar természettudományi társulat másod-elnökéhez: „Nemes és vitézlő ur! A’ királyi magyar természettudományi társulat irántam eddigelé tanúsított hű ragaszkodásának újabb bizonyságát látom azon bánatos részvétben, mellyet felejthetlen édesatyám elhunyta felett czimzett uraságod által irántam kifejezni szíveskedett. — Boldogult atyámban, ki után kényeim hullani nem szűnnek, melegkeblü pártolót vesztett ezen társulat ügye is’s mit méltán lehet fájlalnunk, elveszté előbb, mintsem a’ társulatnak még csak azon óhajtása teljesülhetett volna, hogy a’ boldogult iránt táplált hódolatát különösen is, mint czimzett uraságod levele szerint épen készült, tanúsíthatta volna. — De fenmarad bizonyára mindnyájunknál a’ Dicsőült emléke, mellynek hiv megőrzése által róhatja immár csak le ezen társulat is a’ tisztelet azon adóját, mellynek kívánt zálogát az élőnek — mint szerette volna — megvinnie többé nem lehetett. — Részemről legszebb feladásomnak tekintem a’ Dicsőült nyomdokait követni uj pályámon, mellyet felséges urunk kegyelme nyitott számomra ’s mellyen czimzett uraságod a’ társulat nevében is annyi bizalommal üdvözölt. Fogadja ezért ’s vigye meg a’ társulatnak is őszinte köszönetemet; ki egyébiránt minden jót kívánva, maradok Bécsben, böjtelő ha 1odikán 1847, czimzett uraságod jóakarója István, kir. helytartó.“ A’ Tiszavölgy - rendezés iránt Palleocapa mérnök ur véleménye. IV. Utóbbi czikkünkben Lámm mérnök ur tiszaszabályozási értekezését ígértük mérlegezni. Be fogjuk szavunkat váltani következőkben. Értekező urnak a’ Tisza-szabályozásra vonatkozó dicséretes javaslata a’ vizelosztás elvén alapszik. E’ szerint elvontan tekintve ollyatén elven, mellynek helyessége kétségbe nem vonható. Szerinte a’ Szamost Szathmáron fölül medréből ki kellene venni ’s a’ Kraszna, Ér, Berettyó és Körös folyókkal egyesítve az Ér folyónak medrében a’ Sárréten keresztül Csongrád felé az alsó Tiszába vezetni. Szerinte ezen uj folyamvezetés mellett körülbelül következő alapokok harczolnak: a) Ezen nagyszerű átmetszés csak 32 mérföldnyi, holott a’Tiszának megfelelő mostani folyása 110 m.földet teszen. b) Az Éren Berettyón és Sárrétem keresztül ásás, több oknál fogva kevesebbe kerülne, mintsem a’valamennyi egyéb hoszszu és sokkal magasabb fekvésű Szamos és tiszaháti átmetszés. c) A’ Szamos és Tisza kanyarulatokkal megoszlott folyamnak mostani szerfölött csekély esése, az éri és berettyói átmetszés után két — set háromszorta nagyobb lenne. d) Ezen irányban a’ nagy esés miatt reménylhető, hogy a’ Szamos okos vezetés mellett árkát önerejével ásná ki magának. e) A’ kármentesítési költségek a’ Szamos ezen új pályáján, az Éren és Berettyón keresztül sokkal kevesebbre hágnának, mintsem a’mostani hoszszu és falvakkal megrakott Szamos és Tiszafolyás szerint. f) A’ Szamos és Kraszna vizeinek lehető legrögtönibb elmellőzése már csak a’természetileg valamivel későbben érkezni szokott felsőbb és távolabb Dunavizek tekintetéből is kívánandó lenne, a’ mit ismét csak e’ legrövidebb átmetszési vonallal érhetni el. Végre g) Hihető, hogy az Ér, Berettyó és Sárrét mentiben előfordulandó, kevésbbé bonyolulatos kisajátítási kérdések miatt a’ királyi biztosság roppant munkálkodásai is gyérülnének ’s egyszerüsittetnének....... Ezek azon okok, miket szerző javasolt uj folyamágya javára felhoz. Következő szakaszban azonban már maga ezeket mondja: „úgy vagyok meggyőződve, hogy már a’ Szamos és Kraszna vizek ekkénti beeresztésével is a’ rendes nagyságú Tiszának kiáradásai egész Szolnokig nagy részint legalább is egy emberkornyira elenyésztetnének!“ íme! Lámm urnak ezen utóbbi saját vallomása szerinti körülmény, egyike azon főbb tényezőknek, mik ajánlott terve el nem fogadhatására dolgoznak. Ugyanis a’ Tiszaszabályozás czélja, nem csupán a’rendes nagyságú áradásokat korlátozni; de czélja mindenféle ’s igy a’ legnagyobb áradásoknak is gátat vetni; czélja a Tisza völgyét akkér biztosítani, miszerint rajta azon helyeken is, hol most örökös mocsárság peshed, az emberi ipar, értelem és szorgalomnak tökéletesen használható terek alakuljanak. Tehát Lammer terve elfogadása mellett is, szükségkép megteendők a’ tiszai átmetszések, szükségkép felépitendők a’ tiszai töltések.Megengedjük, hogy ez utóbbi valamivel olcsóbban, megengedjük, hogy valamivel kissebb ártérrel, de minden esetre nem olly nyereséggel, melly a’ Lámmur által ajánlott Tisza folyam költségit kiegyenlíthetné. Azután meggondolandó, hogy Lámmur uj Tisza folyása—ha czéljának megfelelővé akar tétetni— mi nem egyéb, mint a’ tetemes vizmennyiség megosztása—szinte igénylend árt ért, szinte kivánand töltésezést; ellenkező esetben ez is kiöntend, ez is szintúgy képezend mocsárakat, mikép a mostani Tisza-folyás képez. Megengedjük, hogy kiöntései nem lesznek olly nagyok, minek a’ tiszaéi, megengedjük hogy mocsarai sem lesznek akkorák minek a’ tisztéi, de az csak áll, hogy a’javasolt uj meder szinte okozand áradásokat, mellyeknek gátolása szinte csak töltésezések által eszközölhető. Világos ezekből, miszerint Lámmer tervének elfogadásával, a’ térek tökéletes biztosításának főczéluk tűzetése mellett, két Tiszát kellene töltésezni; két Tiszának kellene ártért hagyni, mellyek mindegyike egyenkint tekintve habár kisebb töltésezéssel ’s ártérrel beelégszik is mint a mostani, Palleocapa terve szerint egyben korlátozandó Tisza, együtt véve azonban minden kétségen kívül tetemesen több költséget okozandnának ’s ime ez ismét ollyatén bökkenő, ollyatén gordiusi csomó, mellynek feloldásához amúgy is legkevésb hajlam és képesség van a’ pénz dolgában bizony nem bővelkedő tiszai birtokosoknál. — Pénz dolgában tehát már nem kedvező eredményre vezetett mérlegzésünk. De nem kedvező a’ mérleg szállítási szempontból is. ’S ezt Lámm mérnök úr saját szavaiból mutatandja meg. Azt mondja ő ugyan is többi közt munkájában: ,,a’ Tiszán eddig közép vízállásnál többnyire Szigettől egész le a’ magyar Alföldig mármarosi sószálak szállongnak. Tisza—Újlaktól már ugyan hajók is járnak rajta. A’ terheltetések többnyire lefelé mennek, felfelé kevesebb rakodás érkezik. Ha ki csiny a’ viz, akkor annak sekélyei, áradáskor pedig a’sok kiöntés az ok, hogy sem szál sem hajó nem járhat; óhajtható lenne pedig, hogy a’ Tiszán tavasztól őszig lehetne szállal, hajóval közlekedni.“ —• Valóban óhajtható! De kérdjük a’ vizfelosztás elve ez óhajtás értelmével mikép egyeztethető ?.. Roszszul áll a’ mérleg tehát ez oldalról is. ’S ezen momentumok rövid megérintése után illustráljuk immár szerzőnek feljebbi alapokait. Előbocsátottak nyomán ugyan felmenthetnők magunkat e’ dologtól, — de teszszük még is, mert meglehet, hogy nem teszünk némellyek irányában haszontalan dolgot. Hogy a’ szóban levő nagyszerű átmetszés 32 mérföld, midőn ellenben az ennek megfelelő Tiszafolyás 110 mérföld, ez magában még nem feltétlenes előny; különösen akkor nem, ha a’ vizek levezetése más után is biztosan eszközölhető. Hogy pedig olly elvek szerint, minőket Palleocapa nyomán ismertettünk meg, csakugyan eszközölhető, az iránt úgy hiszszük,minden további kétség el van immár oszlatva. Azután Lámm urnak uj Tisza folyása magában még hajózható sem lenne! Maga elismeri, mikép a’Tisza- Szamos folyam lejtése nem leszen végtül végig egyforma ’s hogy felsőbb - Ér mentiben sokkal nagyobb leend sebessége, mint lejebb ’s hogy ott egy darabon a’ talán felfelé is menendő hajókra nézve, külön zárzsilippel ellátandó csatorna lenne szükséges!.. Azon állítása Lámm mérnök úrnak, miszerint az Ér, Berettyó és Sárrétem keresztül ásás több oknál fogva kerülne kevesebbe,mintsem valamennyi egyéb hoszszu és sokkal magasabb fekvésű Szamos és tiszaháti átmetszés — ezt válaszoljuk. Nehezen hiszszük, hogy Lámm urnak ezen tétele még szen esetben is megállhatna, ha a’ Tisza a’ Vásárhelyi-féle eszme nyomán szabályoztatnék, mert hiszen Vásárhelyi öszszes, tervezett átmetszése 74 ezer öl; ellenben Lámm urnák uj — nagyszerű átmetszése 32 mérföld,vagyis 128 ezer öl!.. Hát még Palleocapa tervével szembesítve, ki a’ Vásárhelyi által javaslott légió apró ágvágásokat csupán 15 fő átmetszésre csökkentette, miképen áll a’ dolog? Hogy a Szamos és Tisza kanyarulatokkal megoszlott folyamnak mostani szerfölött csekély esése az Ér és Berettyói átmetszés után két sőt háromszorta nagyobb lenne — nem vonjuk kétségbe. Feleletünk erre ugyanabban áll, a’ mit az első pontra mondánk. Hogy a’javaslott vonalon, okos vezetés — azaz czélszerű előásás — mellett a’ nagy esés miatta’ Szamos árkát önerejével kitágítaná magának, szinte nem vonjuk kétségbe; csupán arra vonatkozólag teszünk figyelmeztetést, mikép ezen operatiot — töltések nélkül — aligha megköszönnék azok, kiknek birtokán történnék e’ l ib e r u m e x e r c it iu m. Hogy a’ kármentesítési költségek a’ Szamos ezen új pályáján az Ér és Berettyón keresztül, sokkal kevesebbre hágnának, mintsem a’ mostani hoszszu és falvakkal megrakott Szamos és Tisza folyás szerint, nem vonjuk kétségbe azon esetre, ha a’ mostani Tiszán azáltal, hogy ezen új meder elkészül, minden további teendő fölöslegesíttetnék. Mi azonban fájdalom nem történik, mikép feljebb már megmutattuk. Tehát ezen új pályára teendő költségek minden esetre növelnék az egyetemes költségeket. Azután csak gondoljuk meg,hogy milly fanyar képpel ajánlkozandnának tért nyújtani ez uj Tiszaághoz olly vidékek, mellyek eddig minden vizáradási kártételektől mentesek valának; gondoljuk meg, minő vonakodást szülne illyetén helyeken a’ szóban levő uj vállalat! Nem — mi ellenkezőleg azt vagyunk