Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-28 / 63. szám

hanem mint egyszerű polgár, ki semmit forróbban nem ó­­hajt, mint az erős jászokkal egy sorban küzdeni, ha kell, sza­­badságjhaza és királyért halni,— határtalan lelkesültség fog­ta el a’ tömeget­—• if ja, véne egyhangúlag kiáltá: mi is,mind­nyájan, kivétel nélkül. Olvastattak a’kormányrendeletek ’s fölhívások; az ol­vasást jegyző úr részéről sikerültnek nem mondhatnám, fő­leg a’ belügyminiszter egyik iratára nézve, melly megvallom, kellő elmélkedés után igen sok anyagot foglalhat magában el­mélkedésre,— de a’ mellyet egy olvasásra — kivált illy da­rabos olvasásra,a’ nadrágos ember sem igen érthet meg. És azért velem együtt az intelligent azon része, melly a’ terembe nem férhetvén ajtó mögé szorult,— nem kis öröm­mel vette a’ commentárt, mellyel főkapitány úr a’ fölolvasást kiséré.Elmondá,hogy fegyvert kiki szolgáltasson át az erre ki­­neveztetendő választványnak melly az átreendeltekről jegyző­könyvet vezet két párban; egyike ezeknek a’ városi, másik a’ kerületi levéltárba fog lelételni. A’ begyült fegyverek szapo­rítva a’ főkapitány által megajánlott mennyiséggel, ki fognak osztatni a’ nemzetőrök közt, mert mint főkapitány úr meg­­jegyzé, nemzetőr csak a’ törvényhatóságtól fogadhat el fegy­vert. Minthogy pedig előre látható, hogy az eként beszerezte­­tendő fegyvermennyiség elég nem leend, olly fegyverhez kell nyúlnunk, melly hozzánk legközelebb esik, mellyel hoszszas használat utján különben is megismerkedtünk—’s ez, folyta­­tá szóló főkaptány — a’ Kasza. Kaszáshadat állítunk, mon­da, ’s én vagyok az első,ki e’ hadba közvitézül ajánlkozom , van é ki velem egy sorban állni szégyenel?van é ki készséggel föl nem csap ? Leirhatlan lelkesültség válaszolt e’ fölhívásra. Első volt Pethes a’ gyűlés elnöke*) — utána a’ város főbírája, utána a’ közellevő aggastyánok, mig a’ távolabb eső fiatalabb rész tüzesen kiáltozá„mi is“, „nem férünk oda“ ’s t,­eféle. A’ szükséges kaszamennyiség közpénztárból vásárol­­tatik öszsze; mindenki a’ maga kaszája átvételekor leteszi annak árát,a’ kitől ez nem telnék, közköltségen kap. Választványneveztetett az a­dak­o­z­ás­o­k eszközlésére kerületi kisgyűlésből szinte választvány fog kineveztetni a’ kerületbeni többi községekre nézve is. Az adakozások, főleg nyers terményekben,úgy hiszem, tetemes mennyiségre fog­nak növekedni. Tudtul adatott, hogy Jászberény egyik toborzási helyül van kijelölve a’ kormány által; egyszersmind felvilágositás­­kép kimondatott, miként a’ tízezerre menendő mobilis nem­zetőrségbe beállni senki nem kényszeríthető, de hogy a’ha­za megvárja,miszerint azok,kiket tűzhelyeikhez családjok nem köt — minél számosabban csapnak majd föl e’ testületbe. J.Berényben állandóul volt ezelőtt is hadfogadás,nem is vittek el egyegy helyről többet katonának, mint innen, de azért tű­zessék ki csak a’ nemzeti zászló, ’s zendüljön m­eg a’ hegedű, hiány nem lesz az önkénytesekben. A’rendes nemzetőrség felesketése holnap menendvég­*) Pethes a’jászkerület benső életével olly szoros kapcso­latban van, a’ kifejtendő alkotványos irány megállapítására olly befolyást gyakorlott eddig is, és gyakorland ezentúl még inkább: mihez képest róla itt alkalmilag némieket elmondani" fölösleg nem leend. Szluha nevezetessé tön az által, hogy Jászkunságban az alkotványos népélet gyökereit megmetsző, és ez által magát azon egészséges elemet, mit népnek nevezünk,’s melly eredeti minőségében sehol inkább nem mutatkozik, mint ép e’ helyütt, —ezen elemet mondom, mennyire tőle telhetők. — Szluha nem minden magas, pártfogás nélkül megsanyaritá. Pethes nevezetessége másnemű,— ő a’néphez csatlako­zott, ő érdekét, mondhatni létét kötötte a’ nép elem alkotvá­nyos fejlesztéséhez; miként’s milly értelemben, azt itt részlete­sen elmondani nem lenne helyén, — elég tudni az eredményt: Pethes, a’nép embere, miután az 1844diki országgyűléshez a’ jászgazdák színével a’ nép nevében petitiót nyújtott be a’Szluha kormány szülte viszszaéléseket illetőleg —miután mondom ezt tévé, részint bizonyos famosus buzapör következtében, részint ’s főleg m­ét lázitó (ez utóbbi okból két évi) börtönre itélteték. Ott ült ő vasra veretve ’s a’ világtól, mellyet civilisált embernek nélkülözni pokoli kín­t elzáratva majd három éven át, nem csüggedve soha, számítva örökké azon népre, mellyel jobb napjaiban szövetkezők.’S­ a’martiusi napok számára is megho­­zák a’ szabadságot, bilincsei lehullottak, maga azon várnagy, ki gyűlések alkalmakor Szluha békéjének hátulját páratlan ügyes­séggel föl szokta emelni, hogy leülés közben valamikép öszsze ne gyürkőzzék; azon várnagy ki eldugatá kertjének kulcsát, ha az orvosilag kívánt szellőztetés következtében fogoly Pethes egy órára fris­séget szívni kibocsáttaték, azon várnagy végre,a ki Szluha képének a’ martiusi napokban történt kidobatásakor a’ jelenlevők közámulatára kannibali dühkel sürgette kevéssel e­­lőbb vakon tisztelt ura másának kivettetését,—azon várnagy volt ki a’ diadalmas népnek , melly kedveltje kiszabadítására égő szövétnekeit suhogtatva tolult a’kerületház udvarára,­­ nagy út­jában kalauza volt. — E’ várnagy, de maga Szluha is sokkal csekélyebb pontok, hogy sem illy eseménydús napokban más m­nt hisztériai tekin­tetnél fogva figyelmet érdemelnének, azonban jó az illyeket följegyezni, legalább lesz mit fölmutatnunk azoknak, kik ámul­takat szeretik viszsza­hajtani. Egyébiránt Pethes most a’ szó szoros értelmében kegyelt­je a’népnek—értem a’Jászságban, mert hatása tovább nem terjed­ — róla elmondhatni, hogy hivatalokat vesz el és oszto­gat. Ez utóbbi eljárásról nemsokára többet mondandók. Eb­be a’ nagy téren, hol előbb a’ fölállított csapatok tábori mi­sét fognak hallgatni. Máj. 24kén. A’ posta elindult, mielőtt levelem bevégez­­hetém’s mint értesítve vagyok, csak 26kán teend ismét utat J.Berényen keresztül azon dicséretes ősi szokás szerint, mi­­hez képest elég,ha a’ posta hetenként kétszer megy, a’ kinek sürgetős üzenni valója van, fogasson be’s vigye meg maga az üzenetet. — Posta-rendezés, mikor jó el már a’ te országod? A’tegnapi gyűlésről még meg kell említenem, misze­­rint Szentkirályi a’szavazás bevégzéseig(kijelölő választvány­­ra szavaztak) jelen volt, ülvén az elnök oldalánál mint egy­szerű polgár, ki tanulékonyabb népet aligha látott valaha an­nál, mellynek élteslejeivel egyenként kezet szorított. Voltak kik erővel megakarák kezét csókolni,mások más jelekkel igyekez­­tek vonzódásukat nyilványitni, mig végre egy tisztes arczu ag­gastyán pillanatra megállapodván a’ kedvelt vendég előtt, e’ szavakban ünte ki érzelmeit: „Tartsa meg az isten sokáig köz­tünk, mire főkapitány úr „Csak addig kívánom itteni tisztemet viselni, mig a’ nép szeretetét birom.“ így szokott a’nép szól­ni ’s igyen válaszol az, ki meggyőződésből barátja a’ népnek. Nem hallgathatok a’ helybeli derék lelkészről sem.Raj­­ta a’nép gyermeki buzgalommal csügg, ’s mélyen vési szivébe a’ szól, melly a’ tisztelt apát ajkiról érkezik. Ezen férfiu majd egy negyedszázad óta vezérli a’ népet fáradhatlan türelemmel oktatván ’s világosítván azt föl szüntelen. Múlt vasárnap egyházi beszéde tárgyául a’ haza mosta­ni állapotát választá,’s midőn elsorold a’ veszélyeket,mellyek a’hont minden oldalról fenyegetik, ’s elmondd a’kötelessége­ket, mik illy súlyos időben a’ haza hű fiaira várnak, érzelmitől elragadtatva kiáltá „Én (a’60at megközelítő) leszek első, ki kardot ragadva, soraitok elibe állok, hogy veletek együtt vé­delmére szálljak a’ forrón szeretett hazának, ’s ha isten úgy a­­karja, segítem annak iflu szabadságát megállapítani.“ Így és nem másként szól a’jó pap, ki apostoli hivatását igazán föl­fogd, ki az egyházat a hazától elválasztani még gondolatban sem képes. ”• Reggel 6 óra óta szakadatlanul szól a’zene, a’ nép gyü­­lekszik a’ városház körül, kilencz órakor nagy tábori mise ’s aztán az őrsereg esketése; eldobom tollamat, hogy szemta­núja legyek a’ nagyszerű ünnepélynek. A’ misének vége, buzdító egyházi szónoklat; később az őrsereg eskütétele; az eskü egyes mondatait erőteljesen hal­latjaj a’ hőn szeretett lelkész szavait a’ fölállított csapatok ih­­letten után hangoztatják. A’nemzetőrség tiszteket választ: a’népből egy szó:„tisz­­teknek értelmes embereket kell választani“ minden tiszt a’ho­­norak­orok közül vétetik. Altisztekül leginkább iparosak sze­meltetnek ki; egy polgár ifjú megköszöni a’ neki szánt tize­­dességet és szomszédját ajánlja,mivel úgymond az Írni is tud , mi nélkül káplár nem teljesítheti igazán kötelességét. Várom a’ hadfogadási zászló kitüzetését; elmarad; hi­hetőleg nem érkezett még pénz a’hadfogadó tiszthez, pedig kár, sok derék legényt szalaszt el ezáltal a’mobilis nemzetőr­ség. A’jász embernek bor kell, megzene, e’ kettőnek ellen­állni ritkán tud; tanúság rá a’ nádori huszárezred, melly e’vi­­dékről seregestül szokta kapni ujonczait. Minthogy épen pénzt emliték, szóljunk a’ fölkel­é­s­i és majorkodási számadásokról: ez is pénz, még pe­dig sok pénz. A’kerületek közgyűlése i. e. junius 5-én leend, hihetőleg a’számadások ügye komolyan fog szőnyegre hozat­ni. Annyit mondhatok,—hogy többet ne mondjak—miszerint az igazságügyminiszter előterjesztésére történt hármas kine­vezés Játságban--------------igen furcsán fogadtatott. A’kunok­ról nem szólhatok; ezek alkalmasint nem olly arrogánsok. Ha a’ számadás, vagy helyesebben számoltatás, mint hihető, e’ közgyűlésen tüzetesen fog tárgyaltatni­, jó len­ne kettőre figyelmeztetni: először: rögtön eszközöltetvén a’ vizsgálat (természetesen olly értelemben, mint ezt fölszólitá­­somban kifejtém)bizonyos öszszeg fordittassék a’nemzetőrség fölfegyverzésére. Másodszor:—és itt figyelmet kérek—azon subalternus tisztviselők, kik a’ dolgok uj alakulta által hivata­lukat vesztik, láttassanak el szinte a’ nevezett pénztárakból bizonyos évszámra p.o. Öt évre terjedő segélydijjal. Ezt nekik megadni századunk humánus szelleme követeli; tőlük végkép megtagadni lelkiismeretesen alig lehet. Azon helység jegyzők p. o., kik gyermekeikkel együtt egyszerre oda vettetnek a’nyo­­mor karjaiba,—hosszú évekig szolgáltak ingyen,később azon tudattal foglalták el szerény állásukat, hogy az örökös, kivevén azokat, kik törvényszéki elmarasztalás útján vesztenék hivatalukat. E’ hitben, e’ tudatban éltek ők éveken át, csoda , ha a’nagyobb részt közülök a’ váratlan fordulat készületlenül találja? Ha valahol itt csakugyan szükséges a’komoly, férfias megfontolás. Vajha a’ hármas kerület derék képviselői figyel­mükre méltatnák szavaim! Elefánty. védelmére szükségesek; elkerülhetlenül szükséges, hogy a’ hármas ország és Magyarország közt cordon vonassák. Körös és Kaproncza városokba legalább két zászlóalj határ­őr helyeztessék; minden határvidéki parancsnokok megintes­senek senkitől utasítást el nem fogadni, mint csupán a’bántól, ’s ennek meghagyására harczkészen álljanak minden perei­ben; intézkedés tétessék, hogy az országba munitió és fegy­ver hozassák ’s ezek kivitele tiltassék meg; a’ nép fegyverez­­tessék föl’s tömegenkinti fölkelés eszközöltessék; az Olaszhon­­ban csatázó határőrök helyett uj zászlóaljak rendszerittesse­­nek; a’tartományi gyűlés mielőbb egybehivassék; a’ magya­rok terroristikus­ mozgalmai ellen Bécsben teljes ga­­rantia eszközöltessék, ’s ha ez meg nem nyeretnék, a’ három ország nevében jelentessék ki: mikép azt magunk szerzen­dj­ük meg; ’s azonnal keressék meg ő felsége a’ horvátok hazáját és bánját védelmébe fogadja; minden határ­­őrvidék a’ bán főhatósága alá helyeztessék, minthogy ha a’ minisztériumtól tétetnek függőkké, minden osztrák tartomány elenyészik, megsemmisül; (Minő erős az a’ magyar minis­­terium!) a’bán soha se távozzék a’ tartományokból,minthogy a’magyar minisztérium veszélyes machinátiói a’ túrmezeih a­­z a á­r­u­­­ó­k (?!) által idéztettek elő, ennélfogva Túr mezőben találtató minden fegyver sze­dessék be; a’drávai,és verboveczi kerületi szabadosok a­­zonnal fegyverbe léptessenek, ’s gyakoroltassanak a nép pe­dig 20tól 50 évesekig ezen czélra öszszeirassanak; minden pénzek, kivéve a’ házi szükség fedezésére kívántakat, záras­sanak le, ’s az első jeladásra a’ bánhoz küldessenek; minden hatóság saját részéről egy felhatalmazottat küldjön Zágráb­ba, kik a’ tartományi gyűlés megnyitásáig a’ bánnak segélyéül legyenek; — ezen határzatok a’ hármas ország minden polgári és katonai hatóságival közöltessenek; a’ bánnak pe­dig három tagból álló illyr küldöttség viendi meg azt. Ugyancsak Körösmegye közönsége Is­abovszky biztos­hoz levelet intézett, mellybenől figyelmeztetve arra, hogy az illyrek nem lázadók, kik a’dynastia és Ausztria érdekei ellen izgatnának, vagy Ausztria ellenségeivel tartanának, — és fi­gyelmeztetve, hogy a’ derék H­r­ab­o­v­s­z­k­y mint osztrák generalis a’ szinte derék bán és osztrák generalis Jellasich ellen hadat vezetni nem fog. — kijelenti, mi­ként a’körösmegyeiek jelen viszonyaikban semmi biztost el nem ismernek; minthogy a’ béke és rend fentartása a’ mel­léktartományokban kizárólag a’ bánt illeti; másrészről pedig ezen biztosi kiküldés az uralkodó ház mostani szorult helyzeté­ben úgy c­s­i­k­a­r­t­a­t­o­t­t ki,­­Te ezt annál inkább hi­szik az illyrek, minthogy a’biztosi kiküldetésben említett ki­rályi kézirat sem a’körösiekhez, sem a’bánhoz még május 20ig sem érkezett meg;ennélfogva kinyilatkoztatják a’ körö­siek, hogy azon váratlan esetben, ha Hrabovszky csakugyan hatalommal,’s magyar poroszlók kíséretében megjelen­nék a’ horvát földön, minden —’ hatalmukban álló morális és­ physikai eszközt felhasználandanak, hogy magukat ’s nemzeti függetlenségüket, miként századokon át, úgy ezentúl is meg­védjék , megótalmazzák. Szerémből. Mint már emlitők, a’ szerb és illyr fana­tikusok egyházi gyűlésükben a’ karloviczi érseket patriarchá­­vá, és Suplicácz ezredest vajdává kiáltották ki. — Ezen ügyben május 15kén küldöttség indult el a’ bánhoz az ered­­mény hű átadására, egy más követség pedig Csehországba in­­duland,melly a’ testvér cseh nemzettel uj szláv szövetségre lé­­pend. A’szerb nemzet élénk kivánata egyesülni Szlavónia, és Dalmasiával, ’s minél elébb menekülni a’ magyar minisztéri­um körmei közül. Zágráb máj,­likán. Azelőtti napon bevégzett báni conferentia a’tartományi gyűlés rendezésével elkészült.E’mun­­kálatban sok érdekes foglaltatik jövő számunk terjedelmesben fog arról megemlékezni. —A’ pesti hírlapnak e’ városból egy rövid levél küldetett, mellyben tudtunkra adatik, hogy a’ bán kormányunknak formaszerinti hadat üzent.—Honnét rae­­rtték német lapjaink közleményeiket, mellyek a’ bán capitula­­tióját hirdetik ? A’ pesti német lap tegnapi száma magán levél után, mi azonban hitelesítésre vár, említi, miként a’f. hó 19én rendi ülésben Zágrábban az egybegyült illyrek által következő horvát minisztérium alakíttatott, de melly még a’ tartományi gyűlés által nem erősittetett meg: G­aj Lajos kül­ügyi, Ossegovich belügyi, Gavrilovics Jim­ancz, Pet­­ronovich cultus, Vukovich igazságügyi, Jellasich hadügyi miniszterek, Vranyicsán, Kukuljevics, és Vukotinovics státustitkárok. Mi erre csak azt jegyezzük meg, hogy­­országos pénz­tárunk a’ leglelkesb adakozások által napról napra gyarapo­­dik;mobilis nemzetőrségünk számban, lélekben erősödik,ren­des hadsergünk egy része Szlavóniában van, három ezred út­ban arrafelé. — Kiknek nem kellett a’jó barát, keilend majd az ellenség. Aljasságok ellen azon fegyverrel, mellyre különben a’ 261 Körösmegyéből május 14én. A’ bizottványi ülés­ben határoztatok hogy a’ kihirdetett rögtönitélő bíróság ér­vényében hagyassák; ha a’nádor a’ bán ellen biztost küldene, ez mindazon eszközökhez nyúljon, mellyek az ő és az ország

Next