Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)
1848-05-30 / 64. szám
más szemtelen eszközökkel megvásárolják. A’ népet ott nem meggyőződés vezeti, hanem szellem, ’s ha egy helységben csak egynéhány tekintélyesbet megnyertek akármenő eszközökkel , ezeket egész tömeg követi.—Az illyrek privilégiumokban soha se háborgattatok, még ott sem, hol a’ haza java változtatást igényelne p. o. a’ kalendáriumban. Az illyr fő vágya az, hogy az oláh népet meghódítsa ’s assimilálja. E’ nemzet érdekébe vágó körülmények a’ nemzet ügyeimet fel hlják. —Az oláh néphez semmi követelési joga sincs az illyrnek, hisz az oláh kezdettől fogva mindig magyar lakos volt, ugyanazért nem lehet sérelme , ha az oláh népből nem szaporodhat inkább szaporodjék a’ magyar mint az illyr; és szomorúan kell megváltanunk, hogy bűn volt engednünk az illyreket a’vallási unió által szaporodni. Méltó az aggodalom a’nagy veszedelem miatt, és nincs egyéb hátra, mint saját magyar nemzetiségünk fentartása tekintetéből jogosan követeljük, miszerint az oláhok az illyrica natiótól és a’ karloviczi metropolitától és az illyr egyháztól elválljanak, ’s mentül előbb Lugoson vagy Lippán (mert ez volna központ) oláh érsekség állíttassák fel. Ezen elv elfogadásáról pedig a* magyar minisztérium azonnal nyilatkozzék, így 7/8 azaz hét nyolczad része a’ népnek a’ karloviczi metropolitától elszakadna és a’ sok milliómra menő nationalis fundus, pénzerő tőle elvonatnék,— az oláh nép is látná pénzének egykor hasznát. Ilisz eddig csak bevándorlóit ráczok vettek rajta jószágokat. Igaz, hogy egy két előkelőnek tolakodva is kinálgattak pénzt kölcsön, hogy féken tartsák.Az erdélyi oláhokat egy altaljában meg ne engedje a’ magyar nemzet a’ karloviczi metropolita joghatósága alá juthatni, a’mi már meg is kísértetett, a’ mennyiben jelenleg fél millió erdélyi nem egyesült oláhnak a’ karloviczi metropolita joghatósága alatt álló vicarius adatott. — Erdélybe az erdélyi oláh nép kebeléből független püspök adassék. Munkálkodjék kegyed ezen ügy létesítésen hatásköréhez képest. Ezen eszmét a’ kikindai gyászeset ébreszté föl bennem.’stb. Május 9én 1848 Dr. Szabó Vazul. Vidéki mozgalmnak Csongrád megyében f. hódán tartatott meg az utólsó közgyűlés, mellynek kisgyülésileg határozott feladata az uj törvények kihirdetése ’s annak folytán a’ megye nevében kormányzandó választványnak választásaiért vala, a melly azonban e’törvényes hivatásán túl egy valóban példátlan eljárással jellemző magát. Ezt annál inkább fájlalhatni, minél inkább reméllhetők, hogy a’mindnyájunktól hőn üdvözölt első magyar felelős kormány által kinevezett főispán elnöklete alatt, — ki a’ martius 31-i népgyűlésben a’nép színe előtt a’ volt pártok egybeolvadása’s teljes kibékülés jeléül az elnöklő m. alispánnal kezet fogott,—semmi inkább körültetni nem fog, mint a’ törvénytelenség és pártboszszu. Reményünk meghiúsul!; ujdon nevezett főispánunk Kárász Benő székfoglalási ünnepét önkénykedés, párt felekezetesség ’s kiáltó törvénytelenség bélyegzi. Fájdalom,hogy mig a’ volt főkormányzókat pártfőnökösködés gyanúja terhelő, — mi az uj főispánban azonnal pártfőnökre ismerni kényle- Unitteténk! De szóljanak a’ lények’s ítéljen az elfogulatlan közönség. Előre bocsátjuk, miszerint alkotványos országunkban alapigazságnak tartjuk, hogy minden háink fölött a’ törvény uralkodik, és a’ törvény végrehajtásának orgánumai—vették legyen bármilly vélemény-árnyéklatból eredetüket,a’ törvény értelmében tartoznak igazságot szolgáltatni, félretéve elvrokonságot ’s egyéb emberi tekinteteket. — A’ dologra: Megjelent május elsején estve Szegvárott az ujont kinevezett főispán; felkérte őt a’ két alispán előleges tanácskozvány-tartásra, mi megigértett; de később a’ főispán, pártjának—mert hisz ő pártfőnöknek bizonyította magát fölszólitására előbb ezzel tanácskozott. Ez előleges tanácskozásból 3 küldött jelent meg a’ tisztikar személyzete közt ezt fölszólítva: mondanának le hivatalaikról, mert az ingerült nép kitörését nem akadályozhatni meg;—pedig jól jegyezzük meg, még ekkor nép sem volt jelen, sőt nem is lehetett’s más nap sem volt jelen, mert tisztujitás sehol az egész megyében egy szóval sem volt hirdetve.—A’tisztikar főnöke az első alispán erélyesen nyilványitá, miszerint őt és a’tisztikart, hivatalos állásukban a’törvény is ótalmazván,—minden illyetén törvénytelen kivánatot viszszautasitnak. Ugyanazon nyilványitás másnap május 2. reggelén a’ tisztikar által, személyesen is ismételtetett a’ főispánnal, ’s ez a’ törvény rendeletére, annak megtartása iránt felelős hivatalára’s erre mindjárt leteendő esküjére figyelmeztetve, a’ lüstint első lépéssel elkövetendő törvényszegéssel felhagyásra ismételve kéretett, maga részéről a’ tiszti a’ törvényhez ’s annak utalma alatt hivatalaikhoz ragaszkodásukat határzottan kinyilatkoztatván. A’ főispán erre, — előbb a’ minisztériumhoz teendő fölirását mint közvetitőt ígérve,— ezt azonban még a’ pártjával leendő érkezéstől Függesztve fel; belsejének ekkori,alkalmasint jobb, sugallatát, a’pártja irányábani függést elnyomd , mert ezzel tartott értekezés eredményeül azt tudatá a’ tisztikarral, mikép a’ nevezett párt a’ miniszteriumhozi felterjesztésbe nem egyezett, főispán ur tehát a’ tisztúyitást mindjárt meg fogja tartani,’s e’szerint a’tisztikar igazságos és törvényes igényeinek gyámolitáját, fájdalom ! fel nem találd. És miután a’ népkitöréssel épen azon oldalról fenyegettetett a’ tisztikar, hol a’ főispán is állt, és ez, első alispánunk felszólítására a’ rendbiztositás iránt nem rendelkezett, érintett első alispánunk, ki ellen valának leginkább intézve a’ rakonczállankodók nyilai, május 2kai reggel annak ünnepélyes nyilványitásával, miszerint ő hivataláról le nem mond, eltávozott — a’ tisztikarnak hátramaradt részéből néhány folytonos fenyegetés közt arra erőszakoltatott, hogy hivatalaikról mondjanak le, mit gyűlésben a’m. alispán nevükben akkép nyilványitott, hogy ezt a’ körülmények hatalmától kényszerítve teszik. — Némelly jelen volt tisztviselők lemondása fenyegetések által sem eszközöltethetők — némellyek jelen sem voltak, és igy meg sem kérdezettek—csak négy mondott le önként. — Mi történt illy körülmények között? a’ kierőszakolt lemondások elfogadtattak, a’ jelen nem voltak lemondottakul tekintettek, a’ lemondani nem akarók ellenmondásai figyelem nélkül hagyattak és jón a’ főispáni párt által akkor éjjel készített és reggel gyűlést megelőzőleg magok a’ választandók által a’ nép között felolvastatott tisztilajstrom szerint általányos tisztujitás, melly az önként lemondott négy tisztviselőn kívül, a’többinek kihagyatásával végződött. Ez volt főispánunk beköszönő eljárása, melly szerint a’ volt tisztviselőket hivatalaiktól törvénytelenül megfosztatni engedte; tisztujitást tartott előleges kihiresztelés nélkül, és pedig akkor, midőn a’ tisztujitások tartása az utóbbi országgyűlésen alkotott XVIIIkczikk által világosan filalmaztatik. Hiszen tisztelt főispán úr, tisztujitást e’ törvényszegés nélkül még akkor sem lehetett volna tartani, ha minden tisztviselő önként és szabad akaratából hagyta volna el hivatalát, —ekkor is csak a’ kormányzó választvány közbejöltéveli helyettesítésnek lett volna helye ;—hja ide midőn hivatásunkat tévesztve párttörekvéseknek leszünk vak eszközei, akkor a’ törvény világos betűji is elhomályosulnak előttünk. Szomorú dolog, ha jelen időkben, midőn a’ törvények iránti tisztelet megtagadására úgy is annyi vétkes hajlam mutatkozik— a’ példát épen onnan kapjuk, honnan a’mutatkozó tiszteletlenség erélyes viszszatorlását szemlélni szeretők. A’ törvénytelenül sértett tisztviselők felelős kormányunkhoz folyamodtak ’s ügyök igazságának érzetében teljes megnyugvással várják a törvényes ítéletet, mert kormányférfiaink tiszta hazafisága csalhatlan biztosítékot nyújt, hogy az igazság-kiszolgáltatásban akadálynak tekinteni nem fogják azt, hogy törvény szerinti intézkedésük olly tisztviselőt érinteni közvetlenül, ki iránt bizalmukat, az alig egy pár hét előtti kinevezéssel tanúsiták. Még csak azt jegyezzük meg,hogy a diadalt nem annyira megnyert, mint kierőszakolt párt azon fenyegetődzése, melly szerint az előbbi most is egyedül törvényes tisztviselők iránti ingerültség a közcsendet megháboritandná, figyelmet sem érdemel, mert nincs bizonyos, minthogy Csongrád megyének békés polgárai sohasem fognak kötelességeikről megfeledkezni, hacsak erre azok által nem ingereltetnek, ki önérdekeiknek tömjénezve , elég önhítten kizárólag csak magokban keresik a’rendfentartás biztosítékát. De amúgy is szomorú dolog lenne — és az anarchiának csalhatlan bizonysága — ha a’ támadható ingerültségtőli félelem a’ törvényszegést szentesíthetné! Kelt Vásárhelyen május 14én 1848. 265 Szatmármegye első bizottványi ülését május 16 án tartotta II.Károlyban főispáni elnöklet alatt. A’ választott bizottvány tagjai öszszes száma 462, a’tisztikaron kívül.-Mai legelső ülésre nyittatott meg a’ pompás megyeháznagy tereme,karzattal ellátva, hol a’ bizottvány nem tagjai foglaltak helyt. Mi szép mi lelki öröm vala látni Szatmár megye helységeinek minden osztályit képviseltetve, miként olvadt testvériig egybe a’ nemesség a’ volt jobbágyokkal, minő Hiedelemmel viselték magokat (első gyűlés 10 év óta,mellyen részeg garázda ember nem volt!) minden vallásu lelkészeket láttunk a’nép közt, hogy értsék hallják a’ dolgok menetelét, ’s otthon hű magyarázóji legyenek a’ tanulatlan népnek, leginkább az oláh helységek részéről választattak papok és jegyzők ollyanok, kik becsületességökrül isméretesek valának. Most már a’ municipium igy alakulva méltó a’ fenmaradásra , ’s most már méltán mondhatja a’ bizottvány ,a mi Szatmármegye közönsége.“ A’tanácskozást minden előleges gratulátiók elmellőzésével, főispán gr. Károlyi György nyitotta meg. — Legelőbb azon miniszteri rendeletek olvastattak fel, mellyek a’ hírlapokból ismeretesek, ezután következtek a’ megyebeligazgatási tárgyak, hivatalos jelentések a’ törvények kihirdetéséről, az esküdtszékre bírói képességgel bírók öszszeiratásáról. Egy szolgabirói jelentés 14 tanúvallomásával közfigyelem tárgya volt. Nántó helységet oláhok és svábok lakják;a’ tanuk egybehangzóig vallják, miként a’ nántói oláh pap II.lvárolyból a’ helység zászlóját hozván azon kiáltással ment több helységen keresztűl: „éljenek az oláhok, veszszenek a’svábok. Ezt odahaza szinte ismételte a’ helység sváb és oláh lakosai közt,a’ sváb bírótól a’helység pecsétjét elvette,a’ templomból zászlóval a’ szomszéd helységbe az oláhokhoz ment, nagy lődüzések közt, mellytől egy csűr meggyuladt,magát az oláhokkal rendőri kapitánynak tétette, az oláhokból nemzetőrséget alakítva magát strázsáltatta. Vizsgálat felolvastatása után a’ megye egyeteme elfogatni határozta (a’ nántói oláh papot) mi más nap meg is történt. A’ rögtön ítélő hatalom is megyeszerte kihirdettetni rendeltetett. Ezek után az ürességben levő isóalispáni hivatal betöltése törvény értelmében helyettesítés utján történvén egy szív egy lélekkel Eötvös Mihály kiáltatott ki első alispánnak, örömmel adá hozzá a’ főispán megerősítését; másod alispánságra Nagy Ignácz a’mellette felszólamlókat is átadván Domahidy Menyhértnek,közfelkiáltás után Domahidy Menyhért helyettesittetett. Ezután a’ főjegyző lemondólevele olvastaték föl, melly után Riskó Ignácz neve hangzott minden ismét, a’ közvéleménynek hódolt a’ főispán, midőn Riskó Ignáczot főjegyzővé helyettesítette, és most megköszönve föláll az elválasztott főjegyző, jön siri csend és elmondja: volt Szatmárnak egy felejthetlen főjegyzője, a’ hallhatatlan Kölcsey Ferencz, kinek legyen áldott emléke! Most midőn e’ teremben először jelenünk meg, a’szabadság reggelén üdvözöljük a’boldogultnak emlékét, ki a’ szabadságnak első bajnoka volt, kinek képét halála után mindjárt elhatározta Szatmármegye e’ terembe fölfüggesztetni, itt az idő, hogy megemlékezzünk e’határozatról , és megujítatott a’ határozat a’ dicsőült képének e’ terembe helyeztetése iránt. Ezzel az első napi ülés eloszlott, minekutána az egész tisztikar lemondva hivataláról a’ helyettesítés másnap folytattatni határoztatott, de még ez nap első aljegyzőnek Vályi János kiáltással helyettesittetett, másnap a’ tisztikar következőleg alakult: Nyíri főszolgabíró Jaszkabszki Ignácz; alszolgabirák : Komoróczi Péter,Kulin Imre,Balla Bertalan; aladószedő: Tokaji Samu; esküttek: Brezanóczy Lajos,Zanathy Mihály, Nagy Dani és Bakay Ábrahám. Krasznaközi főbíró: Peley József; al.: Domahidy Ferencz, Boros Bálint és Szintay Lajos;aladószedő: Uray Károly; esküttek: Cserjék Imre, Kis Gida, Csernel Károly, és Kolláth Dani. Uray Endre közfölkiáltással szolgabirónak megválasztatván, arról lemondott. Szamosközi főszolgabíró: Luby Zsigmond; alsz.birák: Maróthy János,Kovács Ede, mit el nem fogadván, lemondása után Tolnay Antal választatott és Boros Ádám; aladószedő: Nagy Pál; esküttek: Jékey,Gödény, Imre, Madarassy és Szűcs Bert. Bányai járásbeli főszolgabíró: Szeőke Károly; alszolgabírák:Ternyey János főbírói czímmel, Boros Pál, Mándy Bert.; aladószedő: Sepsy Dani; esküttek: Pap Vincze, Bálla Dani, Bartók Antal és Bojtor Móricz. Tiszti főügyész: Korda Péter; alügyészek: Fényes János, Szováti Zsiga és Kolonay Soma.Főpénztárnokok: Domahidy Gedeon és Csomay Pál; adóhajtó biztosok, kivéve a’szamosközi járást, kik ellen nehéz vádak adattak be ’s helyettük Pap Gida és Diószeghy helyettesittettek, a’ többi megmaradt. Úti felügyelő: b. Luzsénszky Lajos. Csendbiztosok maradtak: Rozsy Mihály és Mezey Gedeon számvevőnek László József maradt. Másod aljegyző: Mosony György. Várnagy maradt. Mérnökök: Szatmáry József és Rökk Pál. Kettő van, mit megjegyezni akarunk általányosan az egész választásra: első az, hogy szebb választási módot kívánni nem lehet, mint midőn kijelölés nélkül a’ nép maga fölkiált egy nevet,és azt a’ főispán megerősíti, ez történt általányosan az egész helyettesítésnél, második, mit meg kell említenünk, az uj esküforma, melly igy változott: „minden hivatalbeli tetteimért a’ törvényes felelősséget minden következéseivel elvállalom.“ E’ szerint alakult a’tisztikar Szatmármegyében a’legszebb rend és csend között.Megyénk általányosan nyugodt,a’ nép csendesen van mindenütt, méltó megemlítésre az, hogy a’ múlt és mostani gyűlések alatt a’ főispán gróf egyformán hija asztalához a’helységek adózó képviselőit, a’tisztes sváb biró együtt ebédel a’ volt táblabiró urakkal. Szép jele a’ testvériségnek. 1.—1. Zemplénből. Május tökére volt kitűzve a’ legelső népképviseleti közgyűlés, mellyre előleges kisgyűlési és választványi megállapodás nyomán, minden város négy, minden helység két képviselőt küldött. Már május 9k én hemsegett a’ székváros a’ minden színezetű nép sokaságától, ’s mindkét országgyűlési követünk beérkezvén szinte, este fáklyás zenével tiszteltetett meg. Lónyay Gábor négy országgyűlésen keresztüli hivségéért most is közönséges tiszteletben áll, neki a’ közönség hű érzelmeit Éles Gejza derék ifjú szónok tolmácssá. Másik volt követünk ’s most kedves főispánunk gróf Andrásy Gyula,osztatlan nagyrabecsülést vívott ki magának ’s őt fáklyás zenénél az ékes szóló Éva András üdvözlé. Másnap május 1 Okén megnyiltatott a’ közgyűlés a’ me-