Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-30 / 64. szám

más szemtelen eszközökkel megvásárolják. A’ népet ott nem meggyőződés vezeti, hanem szellem, ’s h­a egy helységben csak egynéhány tekintélyesbet megnyertek akármenő eszkö­zökkel , ezeket egész tömeg követi.—Az illyrek privilégiu­mokban soha se háborgattatok, még ott sem, hol a’ haza ja­va változtatást igényelne p. o. a’ kalendáriumban. Az illyr fő vágya az, hogy az oláh népet meghódítsa ’s assimilálja. E’ nemzet érdekébe vágó körülmények a’ nemzet ügyeimet fel hlják. —Az oláh néphez semmi követelési joga sincs az illyrnek, hisz az oláh kezdettől fogva mindig magyar lakos volt, ugyanazért nem lehet sérelme , ha az oláh népből nem szaporodhat inkább szaporodjék a’ magyar mint az illyr; és szomorúan kell megváltanunk, hogy bűn volt engednünk az illyreket a’vallási unió által szaporodni. Méltó az aggodalom a’nagy veszedelem miatt, és nincs egyéb hátra, mint sa­ját magyar nemzetiségünk fentartása tekintetéből jogosan kö­veteljük, miszerint az oláhok az illyrica natiótól és a’ karlo­­viczi metropolitától és az illyr egyháztól elválljanak, ’s men­tül előbb Lugoson vagy Lippán (mert ez volna központ) oláh érsekség állíttassák fel. Ezen elv elfogadásáról pedig a* ma­gyar minisztérium azonnal nyilatkozzék, így 7/8 azaz hét nyolczad része a’ népnek a’ karloviczi metropolitától elszakadna és a’ sok milliómra menő nationa­­lis fundus, pénzerő tőle elvonatnék,— az oláh nép is látná pénzének egykor hasznát. Ilisz eddig csak bevándorlóit rá­­czok vettek rajta jószágokat. Igaz, hogy egy két előkelőnek tolakodva is kinálgattak pénzt kölcsön, hogy féken tartsák.Az erdélyi oláhokat egy altaljában meg ne engedje a’ magyar nemzet a’ karloviczi metropolita joghatósága alá jut­hatni, a’mi már meg is kísértetett, a’ mennyiben jelenleg fél millió erdélyi nem egyesült oláhnak a’ karloviczi metropolita joghatósága alatt álló vicarius adatott. — Erdélybe az erdé­lyi oláh nép kebeléből független püspök adassék. Munkálkodjék kegyed ezen ügy létesítésen hatásköré­hez képest. Ezen eszmét a’ kikindai gyászeset ébreszté föl bennem.’stb. Május 9én 1848 Dr. Szabó Vazul. Vidéki mozgal­mn­a­k Csongrád megyében f. hó­dán tartatott meg az u­­tólsó közgyűlés, mellynek kisgyülésileg határozott feladata az uj törvények kihirdetése ’s annak folytán a’ megye nevé­ben kormányzandó választványnak választásaiért vala, a melly azonban e’törvényes hivatásán túl egy valóban példát­lan eljárással jellemző magát. Ezt annál inkább fájlalhatni, minél inkább reméllhetők, hogy a’mindnyájunktól hőn üdvözölt első magyar felelős kor­mány által kinevezett főispán elnöklete alatt, — ki a’ martius 31-i népgyűlésben a’nép színe előtt a’ volt pártok egybeol­vadása’s teljes kibékülés jeléül az elnöklő m. alispánnal ke­zet fogott,—semmi inkább körültetni nem fog, mint a’ tör­vénytelenség és pártboszszu. Reményünk meghiúsul!; ujdon nevezett főispánunk Ká­rász Benő székfoglalási ünnepét önkénykedés, párt felekeze­­tesség ’s kiáltó törvénytelenség bélyegzi. Fájdalom,hogy mig a’ volt főkormányzókat pártfőnökösködés gyanúja terhelő, — mi az uj főispánban azonnal pártfőnökre ismerni kényle- Unitteténk! De szóljanak a’ lények’s ítéljen az elfogulatlan közönség. Előre bocsátjuk, miszerint alkotványos országunkban alapigazságnak tartjuk, hogy minden háink fölött a’ törvény uralkodik, és a’ törvény végrehajtásának orgánumai—vet­ték legyen bármilly vélemény-árnyéklatból eredetüket,a’ tör­vény értelmében tartoznak igazságot szolgáltatni, félretéve elvrokonságot ’s egyéb emberi tekinteteket. — A’ dologra: Megjelent május elsején estve Szegvárott az ujont ki­nevezett főispán; felkérte őt a’ két alispán előleges tanácskoz­­vány-tartásra, mi megigértett; de később a’ főispán, párt­jának—mert hisz ő pártfőnöknek bizonyította magát fölszó­­litására előbb ezzel tanácskozott. Ez előleges tanácskozásból 3 küldött jelent meg a’ tisztikar személyzete közt ezt fölszó­lítva: mondanának le hivatalaikról, mert az ingerült nép ki­törését nem akadályozhatni meg;—pedig jól jegyezzük meg, még ekkor nép sem volt jelen, sőt nem is lehetett’s más nap sem volt jelen, mert tisztujitás sehol az egész megyében egy szóval sem volt hirdetve.—A’tisztikar főnöke az első alispán erélyesen nyilványitá, miszerint őt és a’tisztikart, hivatalos állásukban a’törvény is ótalmazván,—minden illyetén tör­vénytelen kivánatot viszszautasitnak. Ugyanazon nyilványitás másnap május 2. reggelén a’ tisztikar által, személyesen is ismételtetett a’ főispánnal, ’s ez a’ törvény rendeletére, annak megtartása iránt felelős hivatalára’s erre mindjárt leteendő esküjére figyelmeztetve, a’ lüstint első lépéssel elkövetendő törvényszegéssel felhagyásra ismételve kéretett, maga részé­ről a’ tiszti a’ törvényhez ’s annak utalma alatt hivatalaik­hoz ragaszkodásukat határzottan kinyilatkoztatván. A’ főispán erre, — előbb a’ minisztériumhoz teendő fölirását mint közvetitőt ígérve,— ezt azonban még a’ párt­jával leendő érkezéstől Függesztve fel; belsejének ekkori,al­kalmasint jobb, sugallatát, a’pártja irányábani függést elnyo­md , mert ezzel tartott értekezés eredményeül azt tudatá a’ tisztikarral, mikép a’ nevezett párt a’ miniszteriumhozi fel­­terjesztésbe nem egyezett, főispán ur tehát a’ tisztúyitást mindjárt meg fogja tartani,’s e’szerint a’tisztikar igazságos és törvényes igényeinek gyámolitáját, fájdalom ! fel nem ta­láld. És miután a’ népkitöréssel épen azon oldalról fenyeget­­tetett a’ tisztikar, hol a’ főispán is állt, és ez, első alispánunk felszólítására a’ rendbiztositás iránt nem rendelkezett, érin­tett első alispánunk, ki ellen valának leginkább intézve a’ ra­­konczállankodók nyilai, május 2kai reggel annak ünnepélyes nyilványitásával, miszerint ő hivataláról le nem mond, eltá­vozott — a’ tisztikarnak hátramaradt részéből néhány folyto­nos fenyegetés közt arra erőszakoltatott, hogy hivatalaikról mondjanak le, mit gyűlésben a’m. alispán nevükben akkép nyilványitott, hogy ezt a’ körülmények hatalmától kényszerít­ve teszik. — Némelly jelen volt tisztviselők lemondása fenyegetések által sem eszközöltethetők — némellyek jelen sem voltak, és igy meg sem kérdezettek—csak négy mon­dott le önként. — Mi történt illy körülmények között? a’ kierőszakolt le­mondások elfogadtattak, a’ jelen nem voltak lemondottakul tekintettek, a’ lemondani nem akarók ellenmondásai figyelem nélkül hagyattak és jón a’ főispáni párt által akkor éjjel ké­szített és reggel gyűlést megelőzőleg magok a’ választandók által a’ nép között felolvastatott tisztilajstrom szerint ál­ta­lányos ti­sztuj­itás, melly az önként lemondott négy tisztviselőn kívül, a’többinek kihagyatásával végződött. Ez volt főispánunk beköszönő eljárása, melly szerint a’ volt tisztviselőket hivatalaiktól törvénytelenül megfosztat­­ni engedte; tisztujitást tartott előleges kihiresztelés nélkül, és pedig akkor, midőn a’ tisztujitások tartása az utóbbi or­szággyűlésen alkotott XVIIIk­­czikk által világosan filalmaz­­tatik. Hiszen tisztelt főispán úr, tisztujitást e’ törvényszegés nélkül még akkor sem lehetett volna tartani, ha minden tiszt­viselő önként és szabad akaratából hagyta volna el hivatalát, —ekkor is csak a’ kormányzó választvány közbejöltéveli he­lyettesítésnek lett volna helye ;—hja i­de midőn hivatásunkat tévesztve párttörekvéseknek leszünk vak eszközei, akkor a’ törvény világos betűji is elhomályosulnak előttünk. Szomorú dolog, ha jelen időkben, midőn a’ törvények iránti tisztelet megtagadására úgy is annyi vétkes hajlam mutatkozik— a’ példát épen onnan kapjuk, honnan a’mutatkozó tiszteletlenség erélyes viszszatorlását szemlélni szeretők. A’ törvénytelenül sértett tisztviselők felelős kormányunk­hoz folyamodtak ’s ügyök igazságának érzetében teljes meg­nyugvással várják a­ törvényes ítéletet, mert kormányférfiaink tiszta hazafisága csalhatlan biztosítékot nyújt, hogy az igaz­ság-kiszolgáltatásban akadálynak tekinteni nem fogják azt, hogy törvény szerinti intézkedésük olly tisztviselőt érinteni közvetlenül, ki iránt bizalmukat, az alig egy pár hét előtti kinevezéssel tanúsiták. Még csak azt jegyezzük meg,hogy a­ diadalt nem annyira megnyert, mint kierőszakolt párt azon fenyegetődzése, melly szerint az előbbi most is egyedül törvényes tisztviselők iránti ingerültség a közcsendet megháboritandná, figyelmet sem ér­demel, mert nincs bizonyos­, minthogy Csongrád megyének békés polgárai sohasem fognak kötelességeikről megfeled­kezni, hacsak erre azok által nem ingereltetnek, ki önérde­keiknek tömjénezve , elég önhítten kizárólag csak magok­ban keresik a’rendfentartás biztosítékát. De amúgy is szo­morú dolog lenne — és az anarchiának csalhatlan bizonysá­ga — ha a’ támadható ingerültségtőli félelem a’ törvénysze­gést szentesíthetné! Kelt Vásárhelyen május 14én 1848. 265 Szatmármegye első bizottványi ülését május 16 án tartotta II.Károlyban főispáni elnöklet alatt. A’ választott bi­­zottvány tagjai öszszes száma 462, a’tisztikaron kívül.­-Mai legelső ülésre nyittatott meg a’ pompás megyeháznagy tere­­me,karzattal ellátva, hol a’ bizottvány nem tagjai foglaltak helyt. Mi szép mi lelki öröm vala látni Szatmár megye helysé­geinek minden osztályit képviseltetve, miként olvadt testvéri­ig egybe a’ nemesség a’ volt jobbágyokkal, minő Hiedelem­mel viselték magokat (első gyűlés 10 év óta,mellyen részeg garázda ember nem volt!) minden vallásu lelkészeket láttunk a’nép közt, hogy értsék hallják a’ dolgok menetelét, ’s ott­hon hű magyarázóji legyenek a’ tanulatlan népnek, leginkább az oláh helységek részéről választattak papok és jegyzők ollyanok, kik becsületességökrül isméretesek valának. Most már a’ municipium igy alakulva méltó a’ fenmaradásra , ’s most már méltán mondhatja a’ bizottvány ,a mi Szatmármegye közönsége.“ A’tanácskozást minden előleges gratulátiók elmellőzé­­sével, főispán gr. Károlyi György nyitotta meg. — Legelőbb azon miniszteri rendeletek olvastattak fel, mellyek a’ hírla­pokból ismeretesek, ezután következtek a’ megye­beligaz­­gatási tárgyak, hivatalos­ jelentések a’ törvények kihirdetésé­ről, az esküdtszékre bírói képességgel bírók öszszeiratásáról. Egy szolgabirói jelentés 14 tanúvallomásával közfigyelem tárgya volt. Nántó helységet oláhok és svábok lakják;a’ tanuk egybehangzóig vallják, miként a’ nántói oláh pap II.lvároly­­ból a’ helység zászlóját hozván azon kiáltással ment több helységen keresztűl: „éljenek az oláhok, veszszenek a’svá­bok. Ezt odahaza szinte ismételte a’ helység sváb és oláh la­kosai közt,a’ sváb bírótól a’helység pecsétjét elvette,a’ temp­lomból zászlóval a’ szomszéd helységbe az oláhokhoz ment, nagy lődüzések közt, mellytől egy csűr meggyuladt,magát az oláhokkal rendőri kapitánynak tétette, az oláhokból nemzet­őrséget alakítva magát strázsáltatta. Vizsgálat felolvastatása után a’ megye egyeteme elfogatni határozta (a’ nántói oláh papot) mi más nap meg is történt. A’ rögtön ítélő hatalom is megyeszerte kihirdettetni rendeltetett. Ezek után az ürességben levő isóalispáni hivatal betöl­tése törvény értelmében helyettesítés utján történvén egy szív egy lélekkel Eötvös Mihály kiáltatott ki első alispán­nak, örömmel adá hozzá a’ főispán megerősítését; másod alispánságra Nagy Ignácz a’mellette felszólamlókat is átad­ván Domahidy Menyhértnek,közfelkiáltás után Domahidy Meny­hért helyettesittetett. Ezután a’ főjegyző lemondólevele olvastaték föl, melly után Riskó Ignácz neve hangzott minden ism­ét, a’ közvéle­ménynek hódolt a’ főispán, midőn Riskó Ignáczot főjegyzővé helyettesítette, és most megköszönve föláll az elválasztott fő­­jegyző, jön siri csend és elmondja: volt Szatmárnak egy fe­­lejthetlen főjegyzője, a’ hallhatatlan Kölcsey Ferencz, ki­nek legyen áldott emléke! Most midőn e’ teremben először jelenünk meg, a’szabadság reggelén üdvözöljük a’boldogult­­nak emlékét, ki a’ szabadságnak első bajnoka volt, kinek ké­pét halála után mindjárt elhatározta Szatmármegye e’ terem­be fölfüggesztetni, itt az idő, hogy megemlékezzünk e’hatá­rozatról , és megujítatott a’ határozat a’ dicsőült képének e’ terembe helyeztetése iránt. Ezzel az első napi ülés elosz­lott, minekutána az egész tisztikar lemondva hivataláról a’ helyettesítés másnap folytattatni határoztatott, de még ez nap első aljegyzőnek Vályi János kiáltással helyettesittetett, más­nap a’ tisztikar következőleg alakult: Nyíri főszolgabíró Jaszk­abszki Ignácz; alszolgabirák : Komoróczi Péter,Kulin Imre,Balla Bertalan; aladószedő: To­kaji Samu; esküttek: Brezanóczy Lajos,Zanathy Mihály, Nagy Dani és Bakay Ábrahám. Krasznaközi főbíró: Peley József; al.: Domahidy Ferencz, Boros Bálint és Szintay Lajos;aladószedő: Uray Károly; esküttek: Cserjék Imre, Kis Gida, Csernel Károly, és Kolláth Dani. Uray Endre közfölkiáltással szolgabirónak megválasztatván, arról lemondott. Szamosközi főszolgabíró: Luby Zsigmond; alsz.birák: Maróthy János,Kovács Ede, mit el nem fogadván, lemondása után Tolnay Antal választatott és Boros Ádám; aladószedő: Nagy Pál; esküttek: Jékey,Gödény, Imre, Madarassy és Szűcs Bert. Bányai járásbeli főszolgabíró: Szeőke Károly; alszolgabírák:Ternyey János főbírói czímmel, Boros Pál, Mándy Bert.; aladószedő: Sepsy Dani; esküttek: Pap Vincze, Bálla Dani, Bartók Antal és Bojtor Móricz. Tiszti főü­gyész: Korda Péter; alügyészek: Fényes János, Szováti Zsiga és Kolonay Soma.Főpénztárnokok: Domahidy Gedeon és Cso­­may Pál; adóhajtó biztosok, kivéve a’szamosközi járást, kik ellen nehéz vádak adattak be ’s helyettük Pap Gida és Diósze­­ghy helyettesittettek, a’ többi megmaradt. Úti felügyelő: b. Luzsénszky Lajos. Csendbiztosok maradtak: Rozsy Mihály és Mezey Gedeon számvevőnek László József maradt. Másod al­jegyző: Mosony György. Várnagy maradt. Mérnökök: Szatmá­­ry József és Rökk Pál. Kettő van, mit megjegyezni akarunk általányosan az egész választásra: első az, hogy szebb válasz­tási módot kívánni nem lehet, mint midőn kijelölés nélkül a’ nép maga fölkiált egy nevet,és azt a’ főispán megerősíti, ez történt általányosan az egész helyettesítésnél, második, mit meg kell említenünk, az uj esküforma, melly igy változott: „minden hivatalbeli tetteimért a’ törvényes felelősséget min­den következéseivel elvállalom.“ E’ szerint alakult a’tisztikar Szatmármegyében a’leg­szebb rend és csend között.Megyénk általányosan nyugodt,a’ nép csendesen van mindenütt, méltó megemlítésre az, hogy a’ múlt és mostani gyűlések alatt a’ főispán gróf egyformán hija asztalához a’helységek adózó képviselőit, a’tisztes sváb biró együtt ebédel a’ volt táblabiró urakkal. Szép jele a’ test­vériségnek. 1.—1. Zemplénből. Május tökére volt kitűzve a’ legelső népképviseleti közgyűlés, mellyre előleges kisgyűlési és vá­­lasztványi megállapodás nyomán, minden város négy, minden helység két képviselőt küldött. Már május 9k én hemsegett a’ székváros a’ minden színezetű nép sokaságától, ’s mindkét országgyűlési követünk beérkezvén szinte, este fáklyás zené­vel tiszteltetett meg. Lónyay Gábor négy országgyűlésen ke­resztüli hivségéért most is közönséges tiszteletben áll, neki a’ közönség hű érzelmeit Éles Gejza derék ifjú szónok tolmácssá. Másik volt követünk ’s most kedves főispánunk gróf Andrásy Gyula,osztatlan nagyrabecsülést vívott ki magának ’s őt fák­lyás zenénél az ékes szóló Éva András üdvözlé. Másnap május 1 Okén megnyiltatott a’ közgyűlés a’ me-

Next