Jó Egészség, 1933 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1-2. szám
JÓ EGÉSZSÉG vászonréteg, a pelenka alkalmazandó s erre fektessük a gyermeket. A gyermeket sohase takarjuk be az orráig. .Mindig a saját ágyában feküdjék s éjszakára ne vigyük az anya,vagy dajka ágyába. Gyakran történt már ilyen módon szerencsétlenség s elég sok kisded megfulladt már az anya vagy dajkája ágyában gondatlanság következtében. Egészségi szempontból is el kell tiltani azt, hogy a csecsemőt anyja ágyába vigye éjjelre. Ha a csecsemő szülei kedvező anyagi körülmények között élnek, célszerű, ha az ágyon kívül egy gyermekkocsit is beszereznek, hogy ha a gyermeket levegőre viszik, ne kelljen őt hordozni, hanem kocsiban lehessen tolni. Ezzel kettős célt érünk el : először, hogy a kisdedet nem kell hosszú ideig ülő helyzetben karon tartani, ami a kisded gerincoszlopára káros lehet és másodszor, hogy a dajka vagy dada karjainak megerőltetése nélkül is tudja a gyermeket a szabad levegőre kivinni, ami a dajkának, illetőleg dadának csak javára fog szolgálni. Semmi kifogásolni való nincs abban, ha a csecsemő nappal is tolókocsiban fekszik. Célszerű az ágyat csak az éjjeli alvásra, a tolókocsit pedig a nappali rövidebb alvásra és a sétakocsikázásra használni. Természetesen az ágyat vagy a tolókocsit, ha a kisded benne alszik, léghuzammentes helyre kell állítani. Ha a gyermeknek tolókocsija van, célszerű, ha annak feji részére egy elhúzható függönyt hasznos áuflni mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy SchmidthauerIgmándi keserüvize hatékony forrás-sokban egésZ EurOISSB leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: 1/4 vagy 1/2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb, alkalmazunk, mellyel a kisdedet a légáramlástól vagy erős fénybehatástól megvédhetjük. Gyermekkocsiba csak addig fektessük a csecsemőt, amíg ülni kezd, különben könnyen megtörténhetnek, hogy a kisded, amint az ébredés után felül vagy majmát felhúzza, a kocsiból kiesik, ha kellő elővigyázattal nem élünk. A fájdalom mint kórjelző írta: Dr. Benczúr Gyula egyetemi rk. tanár Betegség és fájdalom rokon fogalom és sok egyszerűbb gondolkodású ember nem is tekinti magát betegnek, ha valamiféle fájdalmat nem érez. Ezáltal a fájdalom, mely az embernek oly sok szenvedést okozhat, bizonyos értelemben értékesnek is mondható. Értékes pedig azáltal, hogy jelzi az egyébként magát, talán egészségesnek tartó egyénnek, hogy egészsége körül baj van és azáltal, hogy a vizsgáló orvost, ki a betegséget akarja megállapítani, ttbaigazítja. A baj helyes megállapítása a gyógyítás első föltétele és nélkülözhetetlen kelléke.. Hogy mi a fájdalom, azt szavakkal épp oly kevéssé tudjuk kifejezni, mint ahogy nem tudjuk leírni a piros vagy kék szint, a rózsa vagy a kénhydrogén szagát, stb. A fájdalom az érzékelés világába tartozik és csak tapasztalat útján szerezhető róla fogalom. A bőrünkben külön fájdalmat érző idegvégek vannak, mint ahogy különi idegvégkészülékek szolgálnak a tapintásérzésre. Ez bonctani megálapítás, de nem határozza meg a fájdalom fogalmát.A testi fájdalom rendkívül sokféle. A régi, inkább történelmi értékű élettani fölfogás, hogy az ember öt érzékkel bír, rég túlhaladott. Az ember igen sokféle érzékkel bír. A látás, hallás, tapintás, szag és ízérzéken kívül a hidegmelegérzék, a súlyérzés, a villamos érzés és a sokféle fájdalomérzés a legfontosabbak. Ha föl akarnók osztani az ismert fájdalomérzéseinket, azt igen sokféle szempontból tehetjük. Egyik fölosztás a fájdalom helye szerinti. E tekintetben két főcsoportot különböztetnénk meg: ama fájdalmakat, melyeket testünk felületén, bőrünkön, bőralatti szövetekben, izmainkban érzünk, amely fájdalmakat — nagyrészt bonctanilag, illetőleg szövettanilag kimutatható ideg-végkészülékek közvetítenek és ama fájdalmakat, melyeket testünk belsejében, főleg zsigereinkben (a hasi szervekben) érezzünk, ha a normálistól eltérő állapotba kerülnek. Fájdalommentesen akkor érezzük magunkat, ha az egész test tökéletesen egyensúlyozott állapotban van, a rendszer minden szerve, szövete kifogástalanul végzi különleges működését. Az orvostudomány még nem is oly ,rég szervi (organikus) és funkcionális (működési zavarokkal járó) betegségeket különböztetett meg és evvel párhuzamosan szervi baj okozta és a funkcionális eredetű fájdalmakról beszéltünk. Szervi eredetűnek tekintettük az oly fájdalmakat, melyeknek a test valamely szövetében, szervében érzékelhető állandóbb elváltozás felel meg, ellenben funkcionálisnak véltük az ily elváltozással nem járó fájdalmat. Ma már tudjuk, — amit egyébként a józan gondolkodás is mond, hogy testi elváltozás nélkül nincsen betegség, nincs fájdalom sem, azonban a betegség, a fájdalom nem kell hogy állandó elváltozással járjon. Amit funkcionális betegségnek vagy fájdalomnak nevezünk, bármily múló legyen is az, de ezt változás idézte elő (pl. görcs, érgörcs, gyomorszájösszehúzódás, stb. stb.). Fájdalom is csak ott képzelhető, hol a test valamely szerve, szövete, — ha mindjárt múlóan, — abnormis állapotú. A fájdalom, akár maradó, vagy akár omlékony, ez mindig testi elváltozást jelent. A fájdalom foka egyáltalában nem áll arányban a bomtani elváltozás érzékelhető nagyságával. Néha csekélynek látszó elváltozás igen erős fájdalmat vált ki (pl. érgörcs), máskor nagyfokú elváltozások csodálatosan kevéssé fájnak. Innét van, hogy súlyos, néha halálos, betegségek csekély vagy aránylag csekély fájdalommal járnak, máskor pedig ártatlanabb betegségek, mint például a lumbago (Hexenschuss) igen heves fájdalmakat okoznak. Az egyes betegségeknél érzett fájdalom nagyjában jellegzetesen egy határozott betegségre utal, de nem arányos a szervezet károsodása fokával, ám annak hosszantartó egyenletesen fennálló, hullámzó erősségű és időnként ismétlődő fájdalommal járó betegségek. Szerencsére a hosszas, erős fájdalommal szemben a szervezet fájdalomérzéklő képessége is kifárad, mint ahogy minden érzék előbb-utóbb kifárad. Viszont a hosszasan tartó enyhébb, de egyenletes fájdalom különös nagy szenvedést okozhat a betegnek. A legélesebb fájdalmak, mint a zsába (fogfájás, ischias, stb.), a görcs (érgörcs, epevesekő okozta görcs, stb.) által előidézett fájdalmak épúgy, mint a legerősebb fájdalmak közé tartozó szülőfájdalmak hullámzó erősségűek szoktak lenni. A szervezet a nagy fájdalomban kimerül és ennélfogva kevésbbé érzékeli azt, de mihelyt bizonyos fokig kipihente magát, a fájdalom újból erősen megkínozza a beteget. A beteget legkevésbé kínozza az úgynevezett passzív fájdalom. Ezalatt azon fájdalmat értjük, melyet csak akkor érezünk, ha más személy, pl. a vizsgáló orvos ujj- 5