Jó Egészség, 1933 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1-2. szám

JÓ EGÉSZSÉG vászonréteg, a pelenka alkalmazandó s erre fektessük a gyermeket. A gyermeket sohase takarjuk be az orráig. .Mindig a saját ágyában feküdjék s éjszakára ne vigyük az anya,vagy dajka ágyába. Gyakran történt már ilyen módon­ szeren­csétlenség s elég sok kisded megfulladt már az anya vagy dajkája ágyában gondatlanság következtében. Egészségi szempontból is el kell tiltani azt, hogy a csecsemőt anyja ágyába vigye éjjelre. Ha a csecsemő szülei kedvező anyagi körülmények között élnek, célszerű, ha az ágyon kívül egy gyermek­­kocsit is beszereznek, hogy ha a gyermeket levegőre viszik, ne kelljen őt hordozni, hanem kocsiban lehessen tolni. Ezzel kettős célt érünk el : először, hogy a kisdedet nem kell hosszú ideig ülő helyzetben karon tartani, ami a kis­ded gerincoszlopára káros lehet és másodszor, hogy a dajka vagy dada karjainak megerőltetése nélkül is tudja a gy­ermeket a szabad levegőre kivinni, ami a dajkának, illetőleg dadának csak javára fog szolgálni. Semmi ki­fogásolni való nincs abban, ha a csecsemő nappal is toló­kocsiban fekszik. Célszerű az ágyat csak az éjjeli alvásra, a tolókocsit pedig a nappali rövidebb alvásra és a séta­kocsikázásra használni. Természetesen az ágyat vagy a tolókocsit, ha a kisded benne alszik, léghuzammentes helyre kell állítani. Ha a gyermeknek tolókocsija van, célszerű, ha annak feji részére egy elhúzható függönyt hasznos áuflni mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy SchmidthauerIgmándi keserüvize hatékony forrás-sokban egésZ EurOISSB leg­­gazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: 1/4 vagy 1/2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyi­ségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb, alkalmazunk, mellyel a kisdedet a légáramlástól vagy erős fénybehatástól megvédhetjük. Gyermekkocsiba csak addig fektessük a csecsemőt, amíg ülni kezd, különben könnyen megtörténhetnek, hogy a kisded, amint az ébredés után felül vagy majmát felhúzza, a kocsiból kiesik, ha kellő elő­­vigyázattal nem élünk. A fájdalom mint kórjelző írta: Dr. Benczúr Gyula egyetemi rk. tanár Betegség és fájdalom rokon fogalom és sok egyszerűbb gondolkodású ember nem is tekinti magát betegnek, ha valamiféle fájdalmat nem érez. Ezáltal a fájdalom, mely az embernek oly sok szenvedést okozhat, bizonyos értelem­ben értékesnek is mondható. Értékes pedig azáltal, hogy jelzi az egy­ébként magát, talán egészségesnek tartó egyénnek, hogy egészsége körül baj van és azáltal, hogy a vizsgáló orvost, ki a betegséget akarja megállapítani, t­tbaigazítja. A baj helyes megállapítása a gyógyítás első föltétele és nélkülözhetetlen kelléke.. Hogy mi a fájdalom, azt szavakkal épp oly kevéssé tudjuk kifejezni, mint ahogy nem tudjuk leírni a piros vagy kék szint, a rózsa vagy a kénhydrogén szagát, stb. A fájdalom az érzékelés világába tartozik és csak tapasz­talat útján szerezhető róla fogalom. A bőrünkben külön­ fájdalmat érző idegvégek vannak, mint ahogy különi ideg­végkészülékek szolgálnak a tapintásérzésre. Ez bonctani megálapítás, de nem hat­ározza meg a fájdalom fogalmát.­­A­ testi fájdalom rendkívül sokféle. A régi, inkább törté­nelmi értékű élettani fölfogás, hogy az ember öt érzékkel bír, rég túlhaladott. Az ember igen sokféle érzékkel bír. A látás, hallás, tapintás, szag és ízérzéken kívül a hideg­­melegérzék, a súlyérzés, a villamos érzés és a sokféle fáj­dalomérzés a legfontosabbak. Ha föl akarnók osztani az ismert fájdalomérzéseinket, azt igen sokféle szempontból tehetjük. Egyik fölosztás a fájdalom helye szerinti. E tekintetben két főcsoportot különböztetnénk meg: ama fájdalmakat, melyeket testünk felületén, bőrünkön, bőr­alatti szövetekben, izmainkban érzünk, amely fájdalma­kat — nagyrészt bonctanilag, illetőleg szövettanilag ki­mutatható ideg-végkészülékek közvetítenek és ama fáj­dalmakat, melyeket testünk belsejében, főleg zsigereink­­ben (a hasi szervekben) érezzünk, ha a normálistól eltérő állapotba kerülnek. Fájdalommentesen akkor érezzük ma­gunkat, ha az egész test tökéletesen egyensúlyozott álla­potban van, a rendszer minden szerve, szövete kifogásta­­lanul végzi különleges működését. Az orvostudomány még nem is oly ,rég szervi (organi­kus) és funkcionális (működési zavarokkal járó) betegsége­ket különböztetett meg és evvel párhuzamosan szervi baj okozta és a funkcionális eredetű fájdalmakról beszéltünk. Szervi eredetűnek tekintettük az oly fájdalmakat, melyek­nek a test valamely szövetében, szervében érzékelhető állandóbb elváltozás felel meg, ellenben funkcionálisnak véltük az ily elváltozással nem járó fájdalmat. Ma már tudjuk, — amit egyébként a józan gondolkodás is mond,­­­ hogy testi elváltozás nélkül nincsen beteg­ség, nincs fáj­dalom sem, azonban a betegség, a fájdalom nem kell hogy állandó elváltozással járjon. Amit funkcionális beteg­ség­­nek vagy fájdalomnak nevezünk, bármily múló legyen is az, de ezt változás idézte elő (pl. görcs, érgörcs, gyomor­­szájösszehúzódás, stb. stb.). Fájdalom is csak ott képzel­hető, hol a test valamely szerve, szövete, — ha mindjárt múlóan, — abnormis állapotú. A fájdalom, akár maradó, vagy akár omlékony, ez mindig testi elváltozást jelent. A fájdalom­ foka egyáltalában nem áll arányban a bom­­­tani elváltozás érzékelhető nagyságával. Néha csekélynek látszó elváltozás igen erős fájdalmat vált ki (pl. érgörcs), máskor nagyfokú elváltozások csodálatosan kevéssé­ fáj­nak. Innét van, hogy súlyos, néha halálos, betegségek cse­kély vagy aránylag csekély fájdalommal járnak, máskor pedig ártatlanabb beteg­ség­ek, mint például a lumbago (Hexenschuss) igen heves fájdalm­akat okoznak. Az egyes betegségeknél érzett fájdalom nagyjában jellegzetesen egy határozott betegségre utal, de nem arányos a szerve­zet károsodása fokával, ám annak hosszantartó egyenletesen fennálló, hullámzó erősségű és időnként ismétlődő fájda­lommal járó beteg­ségek. Szerencsére a hosszas, erős fáj­dalommal szemben a szervezet fáj­dalomérzéklő képessége is kifárad, mint ahogy minden érzék előbb-utóbb kifárad. Viszont a hosszasan tartó enyhébb, de egyenletes fájdalom különös nagy szenvedést okozhat a betegnek. A legélesebb fájdalmak, mint a zsába (fogfájás, ischias, stb.), a görcs (érgörcs, epe­vesekő okozta görcs, stb.) által előidézett fájdalmak épúgy, mint a legerősebb fájdalmak közé tar­tozó szülőfájdalmak hullámzó erősségűek szoktak lenni. A szervezet a nagy fájdalomban kimerül és ennélfogva kevésbbé érzékeli azt, de mihelyt bizonyos fokig kipihente magát, a fájdalom újból erősen megkínozza a beteget. A beteget legkevésbé kínozza az úgynevezett passzív fájdalom. Ezalatt azon fájdalmat értjük, melyet csak akkor érezünk, ha más személy, pl. a vizsgáló orvos ujj- 5

Next