Jó Egészség, 1937 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

Erről, ha a megelőzés szempontjából tekintjük a dolgot, azt kell mondanunk: Ezt a szembajt biztos­sággal meg lehet előzni olyan egészséges életmóddal, amilyen a gümőkór megelőzésére is feltétlenül szük­séges, de viszont e tétel fordítottja is áll: nagyon sok embert meg lehetne menteni a későbbi halálos gümőkóros megbetegedéstől, ha ezt a gyermekkori ú. n. ótvaros szemgyulladást, mint a korai gümőkóros fertőzöttség egyik jelenségét, felismerjük s már ekkor úgy változtatjuk meg az egész életmódot, ahogyan az a gümőkór meggyógyítá­sára feltétlenül szükséges és a legtöbbször teljesen eredményes is. Itt ütközünk azonban a hygienikus műveletlenségbe, mint áthághatatlan akadályba többnyire még ott is, ahol a hozzávaló anyagiak megvolnának. Az alapjában elhibázott építkezés, a pince nélkül, sőt padló nélkül épült s ezért nedves házak, az apró ablakok, melyeken gyógyító napfény nem tud be­hatolni, különösen, ha a hidegtől, huzattól való oktalan félelemből ki sem nyitják egész télen, az elégtelen, de még ha elégséges, sem észszerű táp­lálkozás, a fürdéstől való idegenkedés, a ruházat tisztátalansága, az összezsúfolódás egy szobában, még ott is, ahol több szoba van s ahol ennek nem anyagi kényszerűség, hanem csak megrögzött rossz szokás az oka: ezek azok a közismert okok, amelyek miatt a tuberkulózis annyira pusztít s ezzel szoros össze­függésben annyi gyermeknek romlik meg, sőt nem ritkán vakul meg a szeme a hírhedt ótvaros szem­­gyulladástól. Pedig alapjában nem rosszindulatú baj ez, mert ha kivesszük az ilyen gyermeket az otthoni egészségtelen környezetből, azonnal gyógyulásnak indul, éppen úgy, ahogy újra kitör rajta megint, mi­helyt a sötét, nedves, bűzös odújába visszakerül. Eze­ken a bajokon tehát csak az általános hygienikus nívó emelésével lehet segíteni. De lehet-e? Könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Mindenesetre fáradha­tatlanul kell dolgozni ebben az irányban. (Legtöbbet várnék e téren a filmpropagandától, persze megfelelő formában. Vagy 15 éve tettem erről előterjesztést az akkori népjóléti minisztériumnak, nem a szemhygiene, hanem az általános hygienikus népművelés szemszögéből. Kifejtettem, hogy azok a filmek, melyeket külön e célra rendezett előadások­ban mutatnak be, céltalanok, mert kevés kivétellel olyanok nézik csak meg, akiknek amúgy is kellő hygienikus műveltségük van, akiknek tehát nincs különösképpen szükségük rá. Akiknek legnagyobb szüségük volna rá, nem törődnek a filmmel sem, éppen úgy nem, mint más módon való hygienikus művelődéssel. A hygiene-filmpropaganda tehát csak akkor érne valamit, ha minden mozilátogató kény­telen volna azt látni, akkor, amikor csak szórakozni jár a moziba. Tehát­ azokat a hygienikus ismereteket terjesztő kisebb filmeket, melyekből nálunk is ké­szült egy pár igen jó külföldön is: bele kellene kény­szeríteni a híradó és ismeretterjesztő úgynevezett mellékműsorba. A hygienere nevelő nagy filmek pedig csak akkor értékesek, csak akkor számíthatnak széleskörű érdeklődésre, ha egyúttal teljes értékű filmirodalmi alkotások. Ilyenekre némely fontos hygienikus téma kitűnő anyagot szolgáltat, csak megfelelő művészeknek kell a dolgot kezükbe venni. Észrevétlenül kell beadni a közösségnek azt, amire meg akarjuk tanítani, a tanító célzatnak még a lát­szatát is kerülve, nemhogy oktató filmet hirdetve!) Viszatérve a tárgyunkra, rá kell mutatnom a belső és külső fertőzésnek egymással való érdekes és rendkívül fontos összefüggésére, amikor t. i. a belső fertőzöttség fokozottabban hajlamosít a külső fertő­zésből keletkező bajra. Ilyen összefüggés van a gör­­vélykór és a trachoma között. Görvélykóros egyének — még akkor is, ha nincs éppen görvélykóros szem­gyulladásuk, de még inkább, ha az is van — sokkal kisebb ellenállóképességgel bírnak a trachomával szemben. Könnyebben kapják meg, s ha egyszer meg­kapták, még súlyosabb jelleget ölt az náluk és nehe­zebben gyógyul, mint az alapjában nem beteg szer­vezetű egyénekben. Ezért a trochoma elleni küzde­lemben a görvélykór ellen való hygienikus intézkedé­seknek is igen nagy jelentőségük van. A syphilises szembajokról is körülbelül ugyanazt mondhatjuk a megelőzés tekintetében, mint a tuber­­kulózisos szembajokról. Ha ennek az alattomos beteg­ségnek a természetével jobban tisztában volnának az emberek, sokkal ritkábban fordulnának elő a bajnak olyan súlyos szövődményei, mint amilyeneknek a szem van kitéve. A „vérbaj“ szó már eléggé közkeletű (bár egyáltalán nem találó kifejezés, hiszen csak annyit mond, hogy a betegség a vér útján terjed szét a szervezetben, de hát ugyanezt teszi a gümőkór is és egy csomó más betegség is, viszont éppen a vér­nek vannak egészen sajátságos betegségei, melyek­nek a syphilishez semmi közük) s bár a szó eléggé ismeretes, a betegség lényegét kevesen ismerik. Egyik legfontosabb tudnivaló róla az, hogy meg­felelő kezeléssel a betegség észrevehető tüneteit nagyon hamar el lehet tüntetni, de ezzel az egész baj még távolról sincs meggyógyítva, hanem lap­pangva pusztít tovább. Csoda-e, ha csekély intelli­genciájú emberek erről még akkor sem vesznek tudo­mást, ha az orvos megmagyarázza nekik, hanem továbbadják a fertőzést, s ami különösen szomorú, a gyermekeikre is átörökítik. Az ilyen veleszületett syphilistől okozott szemgyulladás csak későn, a gyer­mekkorban, vagy a serdülőkorban szokott megjelenni s ha nem kerül rögtön alapos kezelésbe, igen nagy mértékben megrontja a szemet. Meg lehetne előzni, ha a veleszületett betegségnek az egyéb, nem annyira Egészsége rovására ne legyen takarékos! Meghűlésnél és fáj­dalmak ellen kérjen A­spirin-tablettát a Bayer-kereszttel, ügyeljen a Bayer-keresztre, hogy valód! Aspirint kapjon!

Next