Jó Egészség, 1937 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1-2. szám
Erről, ha a megelőzés szempontjából tekintjük a dolgot, azt kell mondanunk: Ezt a szembajt biztossággal meg lehet előzni olyan egészséges életmóddal, amilyen a gümőkór megelőzésére is feltétlenül szükséges, de viszont e tétel fordítottja is áll: nagyon sok embert meg lehetne menteni a későbbi halálos gümőkóros megbetegedéstől, ha ezt a gyermekkori ú. n. ótvaros szemgyulladást, mint a korai gümőkóros fertőzöttség egyik jelenségét, felismerjük s már ekkor úgy változtatjuk meg az egész életmódot, ahogyan az a gümőkór meggyógyítására feltétlenül szükséges és a legtöbbször teljesen eredményes is. Itt ütközünk azonban a hygienikus műveletlenségbe, mint áthághatatlan akadályba többnyire még ott is, ahol a hozzávaló anyagiak megvolnának. Az alapjában elhibázott építkezés, a pince nélkül, sőt padló nélkül épült s ezért nedves házak, az apró ablakok, melyeken gyógyító napfény nem tud behatolni, különösen, ha a hidegtől, huzattól való oktalan félelemből ki sem nyitják egész télen, az elégtelen, de még ha elégséges, sem észszerű táplálkozás, a fürdéstől való idegenkedés, a ruházat tisztátalansága, az összezsúfolódás egy szobában, még ott is, ahol több szoba van s ahol ennek nem anyagi kényszerűség, hanem csak megrögzött rossz szokás az oka: ezek azok a közismert okok, amelyek miatt a tuberkulózis annyira pusztít s ezzel szoros összefüggésben annyi gyermeknek romlik meg, sőt nem ritkán vakul meg a szeme a hírhedt ótvaros szemgyulladástól. Pedig alapjában nem rosszindulatú baj ez, mert ha kivesszük az ilyen gyermeket az otthoni egészségtelen környezetből, azonnal gyógyulásnak indul, éppen úgy, ahogy újra kitör rajta megint, mihelyt a sötét, nedves, bűzös odújába visszakerül. Ezeken a bajokon tehát csak az általános hygienikus nívó emelésével lehet segíteni. De lehet-e? Könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Mindenesetre fáradhatatlanul kell dolgozni ebben az irányban. (Legtöbbet várnék e téren a filmpropagandától, persze megfelelő formában. Vagy 15 éve tettem erről előterjesztést az akkori népjóléti minisztériumnak, nem a szemhygiene, hanem az általános hygienikus népművelés szemszögéből. Kifejtettem, hogy azok a filmek, melyeket külön e célra rendezett előadásokban mutatnak be, céltalanok, mert kevés kivétellel olyanok nézik csak meg, akiknek amúgy is kellő hygienikus műveltségük van, akiknek tehát nincs különösképpen szükségük rá. Akiknek legnagyobb szüségük volna rá, nem törődnek a filmmel sem, éppen úgy nem, mint más módon való hygienikus művelődéssel. A hygiene-filmpropaganda tehát csak akkor érne valamit, ha minden mozilátogató kénytelen volna azt látni, akkor, amikor csak szórakozni jár a moziba. Tehát azokat a hygienikus ismereteket terjesztő kisebb filmeket, melyekből nálunk is készült egy pár igen jó külföldön is: bele kellene kényszeríteni a híradó és ismeretterjesztő úgynevezett mellékműsorba. A hygienere nevelő nagy filmek pedig csak akkor értékesek, csak akkor számíthatnak széleskörű érdeklődésre, ha egyúttal teljes értékű filmirodalmi alkotások. Ilyenekre némely fontos hygienikus téma kitűnő anyagot szolgáltat, csak megfelelő művészeknek kell a dolgot kezükbe venni. Észrevétlenül kell beadni a közösségnek azt, amire meg akarjuk tanítani, a tanító célzatnak még a látszatát is kerülve, nemhogy oktató filmet hirdetve!) Viszatérve a tárgyunkra, rá kell mutatnom a belső és külső fertőzésnek egymással való érdekes és rendkívül fontos összefüggésére, amikor t. i. a belső fertőzöttség fokozottabban hajlamosít a külső fertőzésből keletkező bajra. Ilyen összefüggés van a görvélykór és a trachoma között. Görvélykóros egyének — még akkor is, ha nincs éppen görvélykóros szemgyulladásuk, de még inkább, ha az is van — sokkal kisebb ellenállóképességgel bírnak a trachomával szemben. Könnyebben kapják meg, s ha egyszer megkapták, még súlyosabb jelleget ölt az náluk és nehezebben gyógyul, mint az alapjában nem beteg szervezetű egyénekben. Ezért a trochoma elleni küzdelemben a görvélykór ellen való hygienikus intézkedéseknek is igen nagy jelentőségük van. A syphilises szembajokról is körülbelül ugyanazt mondhatjuk a megelőzés tekintetében, mint a tuberkulózisos szembajokról. Ha ennek az alattomos betegségnek a természetével jobban tisztában volnának az emberek, sokkal ritkábban fordulnának elő a bajnak olyan súlyos szövődményei, mint amilyeneknek a szem van kitéve. A „vérbaj“ szó már eléggé közkeletű (bár egyáltalán nem találó kifejezés, hiszen csak annyit mond, hogy a betegség a vér útján terjed szét a szervezetben, de hát ugyanezt teszi a gümőkór is és egy csomó más betegség is, viszont éppen a vérnek vannak egészen sajátságos betegségei, melyeknek a syphilishez semmi közük) s bár a szó eléggé ismeretes, a betegség lényegét kevesen ismerik. Egyik legfontosabb tudnivaló róla az, hogy megfelelő kezeléssel a betegség észrevehető tüneteit nagyon hamar el lehet tüntetni, de ezzel az egész baj még távolról sincs meggyógyítva, hanem lappangva pusztít tovább. Csoda-e, ha csekély intelligenciájú emberek erről még akkor sem vesznek tudomást, ha az orvos megmagyarázza nekik, hanem továbbadják a fertőzést, s ami különösen szomorú, a gyermekeikre is átörökítik. Az ilyen veleszületett syphilistől okozott szemgyulladás csak későn, a gyermekkorban, vagy a serdülőkorban szokott megjelenni s ha nem kerül rögtön alapos kezelésbe, igen nagy mértékben megrontja a szemet. Meg lehetne előzni, ha a veleszületett betegségnek az egyéb, nem annyira Egészsége rovására ne legyen takarékos! Meghűlésnél és fájdalmak ellen kérjen Aspirin-tablettát a Bayer-kereszttel, ügyeljen a Bayer-keresztre, hogy valód! Aspirint kapjon!