Jóbarát, 1970 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1970-05-28 / 22. szám

Valahol Segesvár környékén vonat vesztegel. A vasút — megbomlott fotó létra — vízbe vezet. Kenyeret dobnak le fent­­ről a helikopterek. De vajon a víz apad-e vagy nő? Drága, többmilliós értékű gépek dacol­nak az árral. Marosvásárhelyen Gyulafehérváron Szatmáron. Megbénult a ludasradnóti, gyula­kúti hőerőmű és a dicsőszent­mártoni hőszolgáltató villamos­központ. Feszült hangulat Aradon, meglehet-e állítani a Marost? Kar­iák, civilek erősítik a vé­­dőpartot a nagyharagú Maros­tól. És végre! Hétfőn este, május 18.­-án apadni kezd a víz. Újabb képek villannak, sok­felé láttunk diákokat, öregeket és erős férfiakat, akik 14—16 órán át álltak az iszapos vízben, mentették, ami még menthető. Megint más kép. Drámai órák. Galac olyan, mint egy megost­­romlott vár. Árad a Duna, kö­zeleg a Szeret, a Prut árhulláma. Emberfejlett munka folyik a par­tokon. Képek, iszonyú képek, amelye­ket fél évezredben egyszer lát­hat emberi szem. De mire ezt az írást olvassátok, akkora már lecsillapul a folyók haragja és az apadó víz lassan medrébe tere­lődik. Felszikkadnak a termő­földek és újra bevetik. A gépe­ket megjavítják és újra felbúg­nak. A családi otthonok alap­jait ismét ásni kezdik. Az el­pusztultakat meggyászoljuk. A mérhetetlen károk szám­lája napról-napra nő, de meg­döbbenésünket enyhíti az a fel­emelő érzés, amit az utóbbi napok kiváltottak. Megmozdult az egész ország. Mindenki, öreg fiatal és gyermek igyekszik eny­híteni, amivel csak tudja a vesz­teséget. Az árvízsújtottak ügye az egész ország ügye. LAKATOS IRMA BETARTÁS víznél írjatok Ha számunkra kedves ember valahol tőlünk távol veszélybe kerül, azonnal arra kérjük, írjon! írjon magáról, írja meg, egészséges-e, mi történt vele a nehéz körülmények között. MI IS ARRA KÉRJÜK AZ ÁRVÍZSÚJTOTTA VIDÉKEKEN LA­KÓ KEDVES OLVASÓINKAT, LEVELEZŐINKET, AZ ÉM-VERSENY, A T­O-EXPEDÍCIÓ ÉS EGYÉB VERSENYEINK RÉSZVEVŐIT, ÍRJANAK maguk­ról, a nehéz napok eseményeiről, írják meg, ha a címük megváltozott, írják meg, hol és hogyan élnek. Türelmetlenül várja leveleiket a JÓBARÁT A katonák áldozatkészsége,­­ fáradságot­ nem ismerő munkája életek ezreit mentette meg ezekben a napokban Akármilyen furcsának tűnik, Gauguin élet­rajza két, élesen elhatárolható fejezetre tago­lódik. Mint fiatalember, kifogástalan tisztvi­selő, jól jövedelmező állással. Fiatal és szép dán nőt vesz feleségül, öt gyerekük születik. Boldog család — gondtalan megélhetés. Sza­bad idejében szívesen fest, s lassan felismeri igazi hajlamát. A festészet szenvedélyesen érdekli. 1883-ban hátat fordít a nyugalmas, kényelmes életnek, s végleg a művészet mel­lett kötelezi el magát. A felesége képtelen megérteni ezt a lépését, gyermekeivel Dániá­ba megy. Következik Gauguin életének második része. Mozgalmas, nyugtalan, nagy örömökkel és súlyos gondokkal. Utazik és fest, Bretagne­­ban, Panamában, Martinique szigetén, ahol revelációként hat rá a buja természetben, az örökké derült és szelíd ég alatt zajló egyszerű primitív élet. 1888-ban visszatér Franciaország­ba, a bretagne-i Pont-Avenbe. Felfigyelnek rá, kezdik értékelni művészetét Mint Van Gogh, a festészetben saját érzelmeit akarja kifejezni. A színeket önkényesen használja: a mező lehet piros, a tengerpart citromsárga vagy lila, mint az ibolya. Az árnyék mintha el akarna veszni. A felszínt dekoratíven, hatá­sosan festi, majdnem egyenletesen, mint ahogy a középkori festészetben vagy a nép­művészetben látható. Az állandó keresés, kutatás lázában újra útnak indul, ezúttal Tahitire. A szigetek egész sor remekműre ihletik. Az itt közölt reproduk­ció mintha azt hivatott volna megértetni ve­lünk: Gauguin sohasem kereste a festőit, az egzotikumot, csupán az egyszerűséget. Képei előkelő helyet foglalnak el a világ "TM­­TM­euma,b"" HORIA HORSIA MI A LEGFONTOSABB? Lejegyeztem, mi mindennel foglalkoznak a szentjánosi pio­nírók. Hogyan készültek az idei , immár 10. karneváljukra, ahol minden osztag ötletes kollektív jelmezzel szerepelt. A legszelle­mesebb a VII.-esek tréfás lako­dalmasa volt. A legalacsonyabb kislány vállalta a vőlegény, a legnagyobb pedig a menyasz­­szony szerepét. Elmondták, hogyan zajlott le az azt mege­lőző tánctanfolyam. Elvégre a lányok nem akartak petrezsely­met árulni a karneválon... Be­széltek a sakkversenyről, föld­­rajzversenyről, irodalmi verseny­ről, arról, hány győzelmet vívott ki a VI.-osok futballcsapata. Hallottam közös filmlátogatás­ról és az azt követő filmvitáról. El kellene mondanom itt azt is, hogyan lett Kozma Tibi KISZ- tag, hogyan húzott ki a mély, jeges gödörből egy csúszkálás közben vízbe pottyant kisfiút. Az eset után az osztály nem­csak azt tartotta számon Tibitől hogy később került az osztályuk­ba és közepesen tanul, hanem azt is, hogy bátor, ügyes. Ő lett osztaguk első KISZ-tagja. El kellene mondani azt is, mit tesz­nek a jó tanulmányi eredménye­kért, azért, hogy egyetlen pionír se bukjon az egységből. Ha mindazt le akarnám írni, ami­vel az egység foglalkozik, egy szép, szabályos és igen hosszú beszámolót kellene írnom. De az egység minden fontos tevé­kenységét úgyse tudnám itt fel­sorolni, és a legfontosabb talán akkor is kimaradna. Mi lehet a­­legfontosabb? Az az évek folya­mán kialakult szokásuk, hogy minduntalan új ötletekkel ke­ressék fel pionírparancsnokai­kat, az, hogy ötleteiket közösen meg is valósítják. Ilyenformán minden órának, minden percnek megvan a tartalma. Lehet, hamarosan arról ér­tesítenek bennünket, hogy a pionírok országszerte folyó se­gítő akciójában ők is derekasan részt vesznek. T.G. az V.-esek nagyon szeretik a sakkot Kozma Tibi — az osztag első KISZ tagja — osztálytár­saival

Next