Jóbarát, 1970 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1970-05-28 / 22. szám
Valahol Segesvár környékén vonat vesztegel. A vasút — megbomlott fotó létra — vízbe vezet. Kenyeret dobnak le fentről a helikopterek. De vajon a víz apad-e vagy nő? Drága, többmilliós értékű gépek dacolnak az árral. Marosvásárhelyen Gyulafehérváron Szatmáron. Megbénult a ludasradnóti, gyulakúti hőerőmű és a dicsőszentmártoni hőszolgáltató villamosközpont. Feszült hangulat Aradon, meglehet-e állítani a Marost? Kariák, civilek erősítik a védőpartot a nagyharagú Marostól. És végre! Hétfőn este, május 18.-án apadni kezd a víz. Újabb képek villannak, sokfelé láttunk diákokat, öregeket és erős férfiakat, akik 14—16 órán át álltak az iszapos vízben, mentették, ami még menthető. Megint más kép. Drámai órák. Galac olyan, mint egy megostromlott vár. Árad a Duna, közeleg a Szeret, a Prut árhulláma. Emberfejlett munka folyik a partokon. Képek, iszonyú képek, amelyeket fél évezredben egyszer láthat emberi szem. De mire ezt az írást olvassátok, akkora már lecsillapul a folyók haragja és az apadó víz lassan medrébe terelődik. Felszikkadnak a termőföldek és újra bevetik. A gépeket megjavítják és újra felbúgnak. A családi otthonok alapjait ismét ásni kezdik. Az elpusztultakat meggyászoljuk. A mérhetetlen károk számlája napról-napra nő, de megdöbbenésünket enyhíti az a felemelő érzés, amit az utóbbi napok kiváltottak. Megmozdult az egész ország. Mindenki, öreg fiatal és gyermek igyekszik enyhíteni, amivel csak tudja a veszteséget. Az árvízsújtottak ügye az egész ország ügye. LAKATOS IRMA BETARTÁS víznél írjatok Ha számunkra kedves ember valahol tőlünk távol veszélybe kerül, azonnal arra kérjük, írjon! írjon magáról, írja meg, egészséges-e, mi történt vele a nehéz körülmények között. MI IS ARRA KÉRJÜK AZ ÁRVÍZSÚJTOTTA VIDÉKEKEN LAKÓ KEDVES OLVASÓINKAT, LEVELEZŐINKET, AZ ÉM-VERSENY, A TO-EXPEDÍCIÓ ÉS EGYÉB VERSENYEINK RÉSZVEVŐIT, ÍRJANAK magukról, a nehéz napok eseményeiről, írják meg, ha a címük megváltozott, írják meg, hol és hogyan élnek. Türelmetlenül várja leveleiket a JÓBARÁT A katonák áldozatkészsége, fáradságot nem ismerő munkája életek ezreit mentette meg ezekben a napokban Akármilyen furcsának tűnik, Gauguin életrajza két, élesen elhatárolható fejezetre tagolódik. Mint fiatalember, kifogástalan tisztviselő, jól jövedelmező állással. Fiatal és szép dán nőt vesz feleségül, öt gyerekük születik. Boldog család — gondtalan megélhetés. Szabad idejében szívesen fest, s lassan felismeri igazi hajlamát. A festészet szenvedélyesen érdekli. 1883-ban hátat fordít a nyugalmas, kényelmes életnek, s végleg a művészet mellett kötelezi el magát. A felesége képtelen megérteni ezt a lépését, gyermekeivel Dániába megy. Következik Gauguin életének második része. Mozgalmas, nyugtalan, nagy örömökkel és súlyos gondokkal. Utazik és fest, Bretagneban, Panamában, Martinique szigetén, ahol revelációként hat rá a buja természetben, az örökké derült és szelíd ég alatt zajló egyszerű primitív élet. 1888-ban visszatér Franciaországba, a bretagne-i Pont-Avenbe. Felfigyelnek rá, kezdik értékelni művészetét Mint Van Gogh, a festészetben saját érzelmeit akarja kifejezni. A színeket önkényesen használja: a mező lehet piros, a tengerpart citromsárga vagy lila, mint az ibolya. Az árnyék mintha el akarna veszni. A felszínt dekoratíven, hatásosan festi, majdnem egyenletesen, mint ahogy a középkori festészetben vagy a népművészetben látható. Az állandó keresés, kutatás lázában újra útnak indul, ezúttal Tahitire. A szigetek egész sor remekműre ihletik. Az itt közölt reprodukció mintha azt hivatott volna megértetni velünk: Gauguin sohasem kereste a festőit, az egzotikumot, csupán az egyszerűséget. Képei előkelő helyet foglalnak el a világ "TMTMeuma,b"" HORIA HORSIA MI A LEGFONTOSABB? Lejegyeztem, mi mindennel foglalkoznak a szentjánosi pionírók. Hogyan készültek az idei , immár 10. karneváljukra, ahol minden osztag ötletes kollektív jelmezzel szerepelt. A legszellemesebb a VII.-esek tréfás lakodalmasa volt. A legalacsonyabb kislány vállalta a vőlegény, a legnagyobb pedig a menyaszszony szerepét. Elmondták, hogyan zajlott le az azt megelőző tánctanfolyam. Elvégre a lányok nem akartak petrezselymet árulni a karneválon... Beszéltek a sakkversenyről, földrajzversenyről, irodalmi versenyről, arról, hány győzelmet vívott ki a VI.-osok futballcsapata. Hallottam közös filmlátogatásról és az azt követő filmvitáról. El kellene mondanom itt azt is, hogyan lett Kozma Tibi KISZ- tag, hogyan húzott ki a mély, jeges gödörből egy csúszkálás közben vízbe pottyant kisfiút. Az eset után az osztály nemcsak azt tartotta számon Tibitől hogy később került az osztályukba és közepesen tanul, hanem azt is, hogy bátor, ügyes. Ő lett osztaguk első KISZ-tagja. El kellene mondani azt is, mit tesznek a jó tanulmányi eredményekért, azért, hogy egyetlen pionír se bukjon az egységből. Ha mindazt le akarnám írni, amivel az egység foglalkozik, egy szép, szabályos és igen hosszú beszámolót kellene írnom. De az egység minden fontos tevékenységét úgyse tudnám itt felsorolni, és a legfontosabb talán akkor is kimaradna. Mi lehet alegfontosabb? Az az évek folyamán kialakult szokásuk, hogy minduntalan új ötletekkel keressék fel pionírparancsnokaikat, az, hogy ötleteiket közösen meg is valósítják. Ilyenformán minden órának, minden percnek megvan a tartalma. Lehet, hamarosan arról értesítenek bennünket, hogy a pionírok országszerte folyó segítő akciójában ők is derekasan részt vesznek. T.G. az V.-esek nagyon szeretik a sakkot Kozma Tibi — az osztag első KISZ tagja — osztálytársaival