Jóbarát, 1971 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-25 / 8. szám

éves apart A FOGALMAZÁSI VERSENYRE ÉRKEZETT PÁLYAMUNKÁKBÓL OLYAN SZERETNÉK LENNI, MINT Ő! Olyan szeretnék lenni, mint a: becsü­letes, helyét megálló, a szocializmust szeretettel építő ember. Ilyen Zongor Júlia, a nagymamám. 1912-ben szüle­tett, Udvarfalván. Most is a szülőfalujá­ban él. 1950-ben, amikor megalakult Udvarfalván az MTSZ, nagymamám is belépett. Ebben az időben már két gyermek anyja volt. Már akkor meg­választották az MTSZ 1-es csoportjá­nak felelősévé. Most is szereti csoport­ját, szorgalmasan dolgozik a csoport tagjaival. Már 1950-ben élenjárt a ter­melésben, fényképe az éltáblára került. Gyakran kapott könyvjutalmat is, eze­ket a könyveket napjainkban is kedves emlékként őrzi. 1951-ben megválasz­tották az MTSZ ellenőrző bizottságába, 1952-ben néptanácsi képviselő lett. 1960-ban az MTSZ vezető tanácsába választották. 1962-ben kitüntetésben részesült. Na­gyon szeretném, ha én is hasonlítanék hozzá. Törekedni fogok arra, hogy hazámnak olyan hasznos állampolgá­rává váljak, mint amilyen ő. VÁROS LESZ A FALUMBÓL Falunk az utóbbi évek­ben rohamosan fejlődik. Eddig, ha ilyesmiről hal­lottam, csodálkoztam, hogyan lehet néhány év alatt megváltoztatni egy kisebb falut? Mi az, ami hozzájárul a falu várossá fejlődéséhez? Az utóbbi években a mi falunk is megváltozott. Felépült egy nagy élelmiszerüz­let, most épül a konzerv­gyár, felépült egy kenyér­gyár, amely ellátja falun­kat kenyérrel; két éve é­­pült a Gazdasági Líceum, ahová tanulók százai ke­rültek más falvakból és vá­rosokból. Elkészült a be­tonelemeket gyártó rész­leg, amely az «Osana» helyiipari vállalathoz tar­tozik. Sok újról, épülő változó helyiségről is számolhat be az, aki a mai falunkról akar írni HANCSIKI ATTILA VI. D. Sárköz SZIGETI EMLÉK­MŰVEK Máramarosszige­­ten, az Iza folyó felé me­net — mely nyáron ked­venc fürdőhelyünk, télen korcsolyapályánk —, az Iza utca 31 szám alatt földszintes, háromabla­kos ház áll. Rézből ké­szült emléktáblát látunk. 1932-ben itt tartotta a párt megyei szervezet konferenciáját. A még ma is élő régi párttagoktól­ megtud­tuk, hogy városunkban működött a Román Kom­munista Párt Márama­­ros megyei szervezete. A párt az illegalitás ne­héz éveiben vezette a megye dolgozóinak hat­ZONGOR ERZSÉBET, Marosvásárhely cát a kizsákmányolás el­len, a jobb és szabad életért. Máramaros dolgozó népe, románok, magya­rok, ukránok és más nem­zetiségűek, követte a párt útmutatásait. A márama­­rosi partizánok fegyver­rel a kezükben küzdöttek a fasiszta megszállók el­len. Többen közülük éle­tükkel fizettek bátorsá­gukért. 1944 nyarán vá­rosunk piacán három partizánt végeztek ki a fasiszták. Ma ezen a he­lyen fehér márványból ké­szült emlékmű áll.­ Virágkoszorúk díszítik e szép emlékművet, ahol a pionírok is leróják ke­gyeletüket. SCHREK LÁSZLÓ Máramarossziget I­I­I Ünnepélyes pillanat: a KISZ-tagsági könyv átvétele Tíz lány a Ion Roată községbeli ál­talános iskolából a nyáron a Retyezá­­ton volt expedíciós úton. Sok szép, érdekes dolgot láttak, gyűjtöttek, de legszívesebben egy érdekes találkozás­ra emlékeznek. A Sia-tó környékén kutattak, amikor az egyik lány izga­tottan újságolta parancsnokuknak: — A sziklák alatt titokzatos sátrakra bukkantam! Hamarosan kiderült, hogy nem is olyan titokzatosak azok a sátrak — az Oktatásügyi Minisztérium egyik tudo­mányos expedíciója tanyázott ott. Meg­ismerkedtek az expedíció vezetőjével, Nicolae Botnariuc egyetemi tanárral, aki órákig mesélt nekik kutatásaikról. Hol vannak most a Retyezát tudós kutatói? Egy újsághírből választ kap­hattak rá a gyermekek. Megírták a la­pok, hogy az első nagy román expe­díció, Nicolae Botnariuc docens doktor vezetésével elindult Afrika nyugati part­jaira. Régebben is indultak afrikai felfedező útra román tudósok, Dimitrie Ghica- Comăneşti Szomáliában, Ion Catina a kontinens délnyugati partjain kutatott, Sever Pleniceanu Kongóban járt fel­fedező úton, de ilyen nagyszabású vál­lalkozás még nem volt. * Az expedíció 150 napos menetelés után hamarosan befejezi küldetését és gazdag növény-, állatgyűjteménnyel, néprajzi és földrajzi megfigyelések bir­tokában indul haza. A tíz lánnyal együtt mi is várjuk, hogy hazaérjenek és beszámoljanaij^^^H élményeikről.

Next