Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1928-07-01 / 26. szám
BUDAPEST, 1928 JÚLIUS 1. II. ÉVFOLYAM, 26 SZÁM. JOGI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 21 TELEFONSZÁM : 211 —67 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ DR BODA GYULA ÜGYVÉD ELŐFIZETÉSI ÁRAK NEGYEDÉVRE. . . . 3- PENGŐ FÉLÉVRE....................6-- PENGŐ EGÉSZ ÉVRE .... 10- PENGŐ 41a 20 fillér. A KÚRIA HATÁROZATAI. Magánjog 898. Ügyvédi díj átértékelése. Az állandó jogtanácsosügyvéd a koronaromlás idején végzett ügyvédi munkákról összeállított költségjegyzékeinek díjazását a mostani teljesérték szerint perrel érvényesíti az ügyfél ellen. Alperes ellenveti, hogy felperest mulasztás terheli, mert díjait az egyes ügyek befejezése után nem nyomban peresítette és emiatt, de azért sincs helye a teljes átértékeelésnek, mert a koronaromlásból eredő kár megosztandó. A Kúria a kereset szerint marasztal a következő indokolással: a felperes állandó jogtanácsosa volt az alperesnek, aki az alperes helyett fizetéseket is teljesített s alperest készpénzkölcsönökkel is támogatta; — nem tudható tehát be a felperes hátrányára az a tény, hogy a költségjegyzékét az egyes ügyek befejezése után nyomban nem peresítette. De, — a koronának időközben bekövetkezett elértéktelenedésére tekintettel, — azt a kérdést, hogy az ügyvédi tevékenység mily összeggel van megfelelően díjazva, nem az egyes ténykedések felmerültének az időpontjától, hanem a bírói ítélkezés időpontja szerint kell elbírálni, mert ellenkező esetben az ügyvéd, — a már leromlott belértékű pénzben — nem juthatna végzett munkájának az ellenértékéhez, ami viszont a megállapítás céljával, s a méltányossággal is ellenkeznék. Az adott esetben tehát tulajdonképen nem is a díjak átértékelésének, hanem az ügyvédi ténykedéseknek az ítélkezés időpontja szerinti értékelésének van helye. Ebben a vonatkozásban pedig felperes ténykedései, időmulasztása s készkiadásai, — a m. kir. Kúria értékelése szerint, — az aranykoronás alapon számbavett díjaknak a jelenleg forgalomban levő pénznemre átszámított teljes egyenértékével vannak megfelelően díjazva. (V. VI. 8019/1926. Rácz, 1928. V. 24.) 899. Baleseti kártérítés az özvegy részére. Felperes férje, mint rendőr, az alperes vasúti üzemében balesetet szenvedett és meghalt. A nyugdíjat élvező özvegy azon a címen, hogy férje többet fordított reá keresetéből, mint amennyit mostani nyugdíja kitesz, e különbözet megtérítése iránt indít keresetet. A Tábla helyt ad a keresetnek, mert nem az elhalálozáskori, hanem későbbi időpont szerinti fizetést veszi alapul a kártérítés mérvének megállapításánál. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azoknál, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a baleset idején élvezett mennyisége az irányadó, (l. a Polgári jogi határozatok tárába fölvett 553. sz. határozatot), amelynél a fizetés és lakbéren fölül a szolgálattal együtt járó rendes mellékjövedelmek is figyelembe veendők (l. a Polgári jogi határozatok tárába fölvett 177. sz. határozatot). A követendő jogszabályokat az adott esetre alkalmazva, a felperest, mint hátramaradt házastársat, kártalanításul oly összegű járadék illeti, mint amennyit férje életében jövedelméből reáfordított, vagy fordíthatott. Ez az összeg, ha eltartásra szoruló gyermek, vagy több gyermek maradt, az állandó bírói gyakorlat értelmében az úgynevezett általános költségek számításba vételével, rendszerint a férj összjövedelmének 40 százaléka gyermek nemlétében 50 százaléka. Az összeg ily megállapítása, mivel eltérést a fennforgó körülmények indokolttá nem tesznek, adott esetben is alkalmazandó. Ez az összeg amiatt, hogy a gyermek időközben 16-ik életévét betöltötte s így keresetképes lett, nem emelhető, mert a kártérítésre jogosultak nem együttesen igényelhetik az elhalt eltartójuk jövedelmének bizonyos hányadát, hanem csak ahhoz van joguk, hogy az, amit az eltartó életében jövedelméből egyenként rájuk fordított, részükre külön-külön megítéltessél; (l. a Polgári jogi határozatok tárába fölvett 554. sz. határozatot). Minthogy ezek szerint a felperes a férje után járó nyugellátás fejében kezdettől fogva többet kap, mint amennyit férje életében ráfordíthatott s amennyit járadék alakjában kártérítésül igényelhetne, a nyugellátás összege pedig a kártalanítási járadékba beszámítandó s ehhez képest az alperest különbözet fizetése nem terheli, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni s a felperes keresetét elutasítani kellett. (V. VI. 8301/1926. Rácz, 1928. V. 31.) 900. Valorizáció 1919 előtt kifizetett örökrésznél. A kiskorú örökrészét 1916-ban fizették be csökkent értékű pénzben az árvaszékhez, mely ezt jogfentartás nélkül vette fel. A valorizációs értékkülönbözet iránti keresettel szemben alperes a valorizációs törvény 14. §-ával védekezik, mely szerint 1919. I. 1. előtt történt fizetésnél nincs helye átértékelésnek. Felperes arra hivatkozik, hogy az öröklési viszonyból eredő pénztartozás átértékeléséről rendelkező 15. és 16. §. ilyen időbeli megszorítást nem tartalmaz, a 14 §. fenti rendelkezése pedig ezekre a szakaszokra nem alkalmazható. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: az 1928. évi XII. tc. 14. §-a szerint átértékelésnek helye nincs, mert a fizetés 1919 január 1. előtt történt. A családi és öröklési viszonyból eredő pénztartozások átértékeléséről ugyan az idézett fenti törvénycikk 15. és 16. §-ai rendelkeznek s ezekben a 14. §-ban írt határidők nincsenek felemlítve, de mivel a 11—14. §-ok általános intézkedéseket tartalmaznak ezek a családi és öröklési viszonyból eredő pénztartozásokra is alkalmazandók, amennyiben azokban eltérő intézkedés nincs. Eltérő rendelkezés pedig azátértékelést korlátozó időbeli rendelkezésre nézve a 15. és 16. §-okban nincs, hanem csak az átértékelés feltételeire s a keresetindítás határidejére vannak enyhébb intézkedések. (V. I. 2160/1927. Pap, 1928. V. 23.) 901. Valorizáció mértéke beszámítandó követelésnél. Felperes ingatlanokat s azokkal együtt ingóságokat 3 millió koronáért vásárolt alaperestől és a vételárat ki is fizette. Az adás-vétel hatálytalaníttatván, a vételár visszafizetése 30 százalékos átértékelés mellett rendeltetett el. Alperes az ekként fizetendő összegbe teljes értékben kívánja beszállni-