Jogi Hirlap, 1932. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-03 / 1. szám
JOGI HÍRLAP 2 A Kúria határozatai. Magánjog 1. Ügyvédi díj búzaértékben. A felperes részére kikötött ügyvédi tiszteletdíj három részletben, naptárilag meghatározott napokon, a fizetés napján jegyzett búzaegyenértékben volt fizetendő. Az ügyfél az első két részletet nem fizette meg, mire az ügyvéd a felmenő búzaárakra tekintettel nem az esedékesség, hanem a fizetés napja szerinti egyenértékűen követelte a fizetést a perben. Az ügyfél nem emelt kifogást az egyenérték kiszámításának ezen módja ellen és eszerint teljesített. Később a harmadik részletet is késedelmesen fizette meg az ügyfél, mégpedig szintén nem az esedékesség, hanem a fizetés napja szerinti búzaegyenértékben. Ekkor azonban a búza ára már csökkenő irányzatot mutatott s emiatt az ügyvéd a tartozás esedékességének és teljesítésének napjai között mutatkozó értékkülönbözet megtérítését követeli. Az eziránt indított keresetet a Kúria a következő indokolással utasítja el: Kétségtelen, hogy annak, hogy a felek a fizetendő ügyvédi munkadíj összegét nem készpénzben, hanem az elért eredmény mértékéhez igazodó búzamennyiség árában határozták meg, az volt a célja, hogy a felperes a pénzértékcsökkenés abban az időben már általában ismert hátrányát magától elhárítsa. Az előző perben az okiratnak itt vitás rendelkezését maguk a peres felek egyezően értelmezték akként, hogy az átszámítás a fizetés időpontja szerint történjék és a meghozott jogerős ítélet alapján a fizetés valóban ilyen átszámítás mellett is történt. Maguknak a peres feleknek a most kiemelt egyező értelmezéséből kiindulva is helyesen jutott tehát a fellebbezési bíróság ahhoz az álláspontjához, hogy a felperes a keresetbe vett értékkülönbözet megtérítését az alperestől sem az anyagi jog alapján, sem a méltányosság indokából nem követelheti. Az az ügyleti fél ugyanis, aki a részletekben teljesítendő szolgáltatás előzően lejárt részét a kötelezett félre nézve hátrányos, de ez által szerződésszerűnek elfogadott teljesítési módozat szerint igényelte és megkapta, a később lejárt szolgáltatás teljesítését az adós által ellenzett eltérő más módozat szerint nem követelheti, mégakkor sem, ha az előzően alkalmazott módozat szerinti teljesítés ezúttal már reá nézve jár hátránnyal. X. VI. 21,87—1930. Rácz, 1931. XI. 17. 2. Jogügyletek értelmezése. A felperesek bizonyos természetbeni juttatások ellenében osztályos egyezségnek címzett okiratban az alperesre ruházták ingatlanaikat, utóbb azonban az alperes durva hálátlansága címén a jogügylet hatálytalanítását kérik. A felebbezési bíróság nem vizsgálta az ellenszolgáltatás mértékét, sem azt, hogy forog-e fenn durva hálátlanság, hanem elutasította a keresetet, mert a kérdéses szerződés elnevezése miatt sem minősíthető ajándékozásnak. A Kúria feloldja az ítéletet. Indokok: az ügyletek nem elnevezésük, hanem a felek valódi akarata szerint bírálandók el és az ajándékozást a jogszerzőt terhelő viszontkötelezettség sem zárja ki, ha ,a viszontkötelezettség jelentékenyen csekélyebb értékű és az értékkülönbözetben foglalt vagyoni előny a jogszerző gazdagodását eredményezi. Márpedig a felperesek kérelme folytán az első bírósági eljárásban meghallgatott szakértők véleménye szerint az alperes által az osztályegyezség értelmében szolgáltatott ellenérték az átruházott vagyon értékével szemben elenyészően csekély, — a mennyiben tehát a szakértőknek ez a véleménye helyes, már a felek között fennálló vérségi köteléknél fogva sem lehet kétséges, hogy az I. r. felperes az alperest a különbözet erejéig meg akarta ajándékozni. I. III. 11,83—1931. Wesztermayer, 1931. XI. 25. 3. Ajánlat elfogadása. Felperes ügyvédi költségkövetelésével szemben az alperes többek között azzal védekezik, hogy felperes per előtt felajánlotta neki fizessen a mennyit akar, ő tehát nem kötelezhető magasabb összeg fizetésére, mint amennyit a per során önként felajánlott. A Kúria a keresettel érvényesített magasabb összeget ítéli meg felperesnek, mert az ajánlat elveszti hatályát, ha az, akihez intézték, az ajálattevővel szemben visszautasítja vagy vele szemben kellő időben el nem fogadja. A jelen esetben tehát a felpereseket nem köti az alperessel szemben tett az az ajánlat, hogy a nagyjából öszszeállított és közölt költségjegyzék szerint az alperes megbízásából teljesített összes ügyvédi tevékenységük értékét csupán 2750 pengőben számították fel, hogy továbbá hajlandók voltak az alatti levél szerint méltányosságból öszszes ténykedéseik teljes kiegyenlítéséül 1500 pengőt is elfogadni s végül, hogy az alperesre bízták, fizessen amenynyit akar, — mert meg van állapítva, hogy az alperes a közölt ajánlatok egyikét sem fogadd el, amennyiben sem fizetést nem teljesített, sem új ellenajánlattal nem élt és pedig a felszólítástól a kereset indításáig eltelt közel félévi idő alatt és csak a perindítás után tett meg nem felelő ellenajánlatot. Márpedig a tett ajánlatot rendszerint azon időn belül kell elfogadni, amelyben az ajánlattevő rendes körülmények között a válasz megérkezését várhatja. Nem hivatkozhatik ennélfogva az alperes az ajánlat szerint létrejött olyan tartalmú megállapodásra, hogy a fizetés meghatározása egyedül őt illeti, mert ilyen megállapodás a felperesi ajánlat elfogadásával a felek között nem létesült. I. VI. 6626—1930. Rácz, 1931. XI. 21.. 4. Közös tulajdonban levő ingatlan használati módjának bírói megalapítása. Felperesek a közös ingatlan használati módjának megállapítása iránt indítottak keresetet és ezzel kapcsolatban egyfelől a közösen használt istálló közfalának és két ajtajának a régebbi állapotnak megfelelő helyreállítását és a használat megosztását követelték, másfelől a lakóház közös használati módjának megállapítását kérték. A fellebbezési bíróság elutasította a keresetet, mert az istálló régebbi állapotának helyreállítása iránti igény elbírálása az ingatlan használati módjának megállapítása iránti döntés keretébe nem tartozik és mert a fellebbezési bíróság álláspontja szerint a közös lakóházra nézve a felperesek, mint az ingatlan kisebb részének tulajdonosai csak a használati értékkülönbözet megtérítését követelhetik a nagyobb részben tulajdonos alperestől. A Kúria az istálló helyreállítására vonatkozó döntést helybenhagyja, egyebekben azonban feloldja az ítéletet az alábbi okokból: Ha a közös ingatlan használatának módját a tulajdonostársak egymás között megegyezés útján megállapítani nem tudják, bármelyik tulajdonostárs a bíróságtól kérheti a használat vagy a haszonvétel módjának valamennyi tuuljdonostárs méltányos érdekének megfelelő megállapítását. A használat és haszonvétel megalapításánál azonban a közös ingatlannak a kérelem előterjesztésekor meglevő állapota az irányadó, amiből következik, hogy ilyen kereset keretében az ingatlan lényeges megváltoztatását, felülépítmény közfallal való elkülönítését, ajtók visszaállítását, vagyis építési átalakításokat követelni nem lehet. A felperes keresetében a közös tulajdonban levő perbeli ingatlanok használatának a módját kérte ítéletileg megállapítani,mert arra nézve az alperes tulajdonostársával megegyezni nem tud. A használat természetbeni megosztása a tulajdonközösség tartama alatt a fentiek szerint helyt foghat és az a tulajdonostársaknak az osztatlan közös birtoklásra vonatkozó jogával nemcsak nincs ellentétben, hanem épen a jog gyakorlásának a tulajdonostársak által választható egyik útja. Ezért annak, hogy a közös birtoklás és használat a felperesek kérelme szerint, vagy a társtulajdonosok érdekeinek megfelelő más módon , méltányosság szerint rend 1932 január 3.