Jogi Hirlap, 1935. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1935-07-07 / 27. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., LIPÓT-KÖRÚT II. SZ. TELEFON: 10-1-82 Portatakarékpénztári csekkszémla száma : 57,645. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP A Jogi Hírlap a Döntvénylérának kedvezményes éra előfizetőink részére: Magén|og P 8*40, Hitel|og P 3*SG. Eljárási j og P 5-20, Büntető|og P 3*20. FELELŐS SZERKESZTŐ D* BODA GYULA ÜGYVÉD ELŐFIZETÉSI ÁRAK NEGYEDÉVRE...........................»•— pengő FÉLÉVRE....................................»— pengő EGÉSZ ÉVRE.........................10* pengő Zrnbkönyv alakú Törvénytárunkban аж Ожажва fontos törvényeket és rendeleteket közöltek. A Törvénytár elétlsetési éra ciklusonként 4*— P. A Törvénytárra csak a Jogi Hírlappal együtt fogadunk el eléflsetésekor A Törvénysér levelei ügyenként nem kaphatók. CSEHSZLOVÁKIÁBAN: a Jogi Hírlap elöflsetéel dija: 1 évre 100 cK,*/1 évre 60 cK,*/1 évre 30 cK. Az új döntvénytár Ara: Magánjog 60 cK, Hiteljog 90 cK BUDAPEST 1935. julius 7. IX. ÉVFOLYAM 27. SZÁM. Eljárási Jog 23 cK, Büntetőjog 25 cK. Mellékletül Törvénytár 210. se, г Mezőgazdaságnak nyujtanáó kedvezmények. A Kúria határozatai. Ára: 20 fillér. Pénzküldeményeknél a rendeltetés rövid feltüntetését kérjük. Magánjog 630. Turpis causa és kártérítés. Felperes kártérítési keresetét arra alapítja, hogy alperes ügyvéd, mint az ő jogi képviselője, egy üzlet átvétele és egy váltó-forgatmánnyal történt ellátása alkalmából, olyan lebonyolítási módot tanácsolt a részére, amely végeredményben nem bizonyult alkalmasnak annak az elérni kívánt célnak az eléréséhez, hogy az átvett üzlet hitelezőivel szemben az üzletátruházási törvényben megszabott felelősséget felperes magától joghatályosan elhárítsa és elérje azt is, hogy a váltó szmleges forgatásával mentesüljön a Vt. 92. §-a alapján érvényesíthető kifogások lehetőségétől is. A Kúria a fellebbezési bíróság elutasító ítélete ellen emelt felülvizsgálati kérelmet a következő indokolással utasítja el. Alperes részére adott megbízás harmadik személyek törvényen alaapuló jogainak a meghiúsítására, tehát tilos jogkövetkezmény létrehozására irányult. Minthogy pedig a felperes, aki az alperes jogi közreműködését harmadik személyekkel szemben törvény szerint keletkező és általa is felismert felelősségének a meghiúsítása céljából vette igénybe, nem támaszthat a jogi képviselőjével szemben jogszerűen kártérítési igényt azon az alapon, hogy a lebonyolításnak az utóbbi által ajánlott módjával a harmadik félre nem sikerült az őt terhelő joghátrányt áthárítani, a fellebbezési bíróság az anyagi jognak a helyes alkalmazásával járt el, amidőn a felperest a fentiek szerint megalapozott kártérítési igényével elutasította. V. VI. 916—1935. Térti, 1935. V. 21. 631. Telekkönyvi tulajdonjog törlése, hitelezők kijátszását célzó színlelt átruházás címén. Felperesek alperes ügyvédre adásvételi szerződés formájában egy ingatlan tulajdonjogát ruházták át azzal, hogy az alperes az átruházott ingatlant köteles lesz a felperesek által hozandó vevőnek a közösen megállapítandó vételáron eladni, alperes pedig jogosult lesz magát a vételárból a felperesekkel szemben fennálló költségkövetelése tekintetében kielégíteni. A Kúria a felperesek által a telekkönyvi rendtartás 148. §-a alapján tulajdonjog törlése irán indított keresetet elutasítja a következő indokolással. Ha az alperes telekkönyvi tulajdonjog szerzése szmleges adásvételi szerződésen alapul is, ez a tény egymagában nem alapozza meg a felperesek részéről a telekkönyvi rendtartás Ц8. §-ára alapított törlési pernek jogszerűségét. Ugyanis, ha a színlelt szerződés más jogügyletet palástol, me annak eldöntésénél, hogy az ily szerződéssel szerzett jog érvényes vagy eredetileg érvénytelen jogszerzés-e, a palástolt ügylet érvényességét kell a reá vonatkozó szabályok szerint megítélni. Az irányadó tényállásból megállapíthatóan a palástolt ügyletek, a felperesek, mint az alperes érdekében adott oly meghagyást foglalt magában (mandatum mea et tua gratia), amely szerint az alperes a tulajdonába bocsájtott ingatlant a közösen meghatározandó vételáron értékesítse s a befolyandó vételárt az őt jog szerint megillető követelés kielégítésére fordítsa. Nincs oly anyagi jogszabály, amely az ily meghagyást semmisnek, érvénytelennek nyilvánítaná. Nem ütközik e meghagyást tartalmazó ügylet tiltó törvénybe annak folytán sem, hogy az, az alperes követelésének biztosítását, a meghagyás teljesítése időpontjáig a tulajdon fianciárius átruházása útján biztosítja. Tévesen hivatkozik e részben a fellebbezési bíróság a Jt. 21. §-ának 2. bekezdésére. Ez a törvényhely ugyanis az olyan megállapodást nyilvánítja semmisnek, amely a jelzálog birtokát, vagy a jelzálogos követelés kamatai fejében a gyümölcsök szedésének, vagy egyéb haszonélvezetének jogát engedi át a hitelezőnek biztosítékul. Az irányadó tényállás szerint azonban a perbeli ingatlan birtoka, annak hasznai, az alperes részére nem engedtettek át, sőt a felek az alperes birtoklását az Rt. alatti megállapodásban egyenesen kizárták. Ekként az adott esetre a Jt. 21. §-ának 2. bekezdése alkalmazást nem nyerhet s az ügylet érvénytelensége a Jt. 211. §-ára hivatkozással annál kevésbbé állapítható meg, mert e törvényszakasz az ősiségi nyílt parancs 19. §-ában és az Ideiglenes Törvénykezési szabályok 20. §-ában foglalt rendelkezésekkel összhangzásban csupán a zálogbirtokot (pactum antichreticum) tilalmazza — a kizsákmányoló, uzsorajelegű ügyletek meggátolása céljából. Ily ügylet fennforgására pedig az irányadó tényállásból következtetés nem vonható. A kifejtettek szerint alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy anyagjogi jogszabályba ütközik a fellebbezési bíróságnak, az az ítéleti döntése, amely a peres felek közt létrejött jogügyletet eredetileg érvénytelen-