Jogi Hirlap, 1936. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1936-07-05 / 27. szám
40061 HÍRLAP 210 Annak a körülménynek, hogy az elhalt a villanyos áramvezeték tekintetében a község lakosai részéről követendő magatartásnak a községben annak idején dobszó mellett történt közhírré tételét hallotta-e, vagy sem, nincs döntő jelentősége. A dobszó mellett történő kihirdetésnek különben is éppen az a célja, hogy a hirdetés tartalma a községben nyilvánosságra jusson, a köztudatba átmenjen és így azután arról a községnek minden lakosa, — az is, aki a kidobálásnál nem volt jelen — tudomást szerezhessen. Ezek ellenére sem lehet az elhaltnak hibájául felróni azt a magatartását, hogy a gondjaira bízott, s az út mellett lévő árokban a villanyos áramvezeték elszakadt, lelógó drótjai közé keveredett sertésnek a megmentése, végett a villanyos árammal telített huzalt megérintette. Az elhalt hibája nélkül előállott az a körülmény ugyanis, hogy a községi kondához tartozó egyik sertés, amelynek a gondozása és megőrzése őreá volt bízva, az áramvezeték lelógó drótjai között veszélybe került és emiatt sivítani kezdett, olyan váratlan helyzetet idézett elő, amelyben az elhaltnak nem volt ideje és módja a követendő magatartásának higgadt megfontolására, amelyben tehát éppen ezért könnyen megzavarodhatott. Az elhaltnak ezt a megzavarodását lényegében az alperes által fenntartott üzemberendezésében előállott rendellenesség idézte elő, az elhaltnak az így előidézett megzavarodás hatása alatt tanúsított, tárgyi szempontból ugyan hibás, de a szolgálati kötelesség teljesítésében tanúsított túlbuzgóságból származó, s ekként menthető magatartására tehát az alperes nem hivatkozhatik sikerrel, mint olyan körülményre, amely őt az üzemében bekövetkezett baleset okozta károkért tartozó tárgyi felelőssége alól mentesíthetné. A tárgyi felelősség alól való mentesítése céljából az alperes a balesetet megelőző éjjelen a baleset színhelyén, tombolt szélviharra, mint elháríthatatlan eseményre sem hivatkozhatik sikerrel. Ha ugyanis ez olyan szokatlan erejű, a közönségesen előforduló nyári viharoknál jóval erőssebb szélvihar volt, amely a megfelelő erősségű és megfelelő módon elhelyezett villanyos áramvezeték huzalait is elszakíthatta, akkor az alperes nyomban a vihar elvonulása után a helyben lakó megbízottja útján tartozott volna meggyőződést szerezni arról, hogy okozott-e a vihar a vezetékben valahol szakadást vagy más olyan rombolást, amelyből baleset származhatik, a szakadásnak a felfedezése után pedig tartozott volna ugyancsak nyomban gondoskodni a veszély elhárításáról. — C. 1. 1.31/1936. sz. — Jakab — 1936. IV. 29. 558. Kártérítés üzemi balesetért a biztosítás elmulasztása esetén. Felperes az alperesi vállalat üzemében balesetet szenvedett, amely a fellebbezési bíróság megállapítása szerint úgy következett be, hogy az alperesi vállalat elmulasztotta annak a gépnek megfelelő védőkészülékkel való ellátását, amely mellett a felperes dolgozott. A fellebbezési bíróság marasztaló ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmében alperes azzal védekezik, hogy ő eleget tett az alperesre vonatkozó munkásbiztosítási kötelezettségének, a fellebbezési bíróság azonban a kártérítési felelősséget megállapító közbenszóló ítéletében ezt a körülményt nem vette figyelembe. A Kúria a következő indokolással utasítja el az erre alapított panaszt. A meg nem támadott ténymegállapítás szerint a felperes az alperesnek gőzgéppel hajtott kendertörő gépe mellett szakmányban dolgozott és ennek folytán őt az alperes az 1912:VIII. t.-c. 5. §-a értelmében az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárnál biztosítani tartozott. A perben nem nyert eddig tisztázást az, hogy az alperes e kötelezettségének eleget tett-e. Azonban ez a körülmény az alperes kártérítési kötelezettségének jogalapja szempontjából közömbös, ha őt a baleset előidézésében vétkesség terheli. Az alperes vétkessége esetén ugyanis az a körülmény hogy az alperes a biztosítási kötelezettségének eleget tett-e, vagy sem, csak arra gyakorol hatást, hogy az előbbi esetben a felperes kárának csak azon része erejéig felel, amennyivel az a Pénztár által nyújtott segélyt meghaladja, míg az utóbbi esetben az egész kárt tartozik megtéríteni. Ami most már az alperes vétkességét illeti, a fellebbezési bíróság részben az első bírói ítéletből átvett indokok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes az 1893:XVIII. t. c. 1. §-ának b. pontjában megállapított kötelességét elmulasztotta akkor, amikor a géphengereket megfelő védőkészülékekkel nem látta el és hogy e mulasztása és a felperes balesete között okozati összefüggés van. ------ C. I. 513/1936. — Jakab. — 1936. IV. 30. 559. Támogató bontóokok. A tábla a bontóperben arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a támogató bontóokok nem vehetők figyelembe akkor, ha a fennálló bontóok nem eredményezi a házasság felbontását. Miután emiatt az érdekelt fél nem jelentett be felülvizsgálati kérelmet, a Kúria ebben a kérdésben nem rendelkezett, de megállapítja, hogy a tábla jogi álláspontja téves. Indokok: Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mintha súlytalan lenne a támogató bontóok akkor, ha a fentálló bontóok a házasság felbontását nem eredményezi. Ez ellentétben áll a H. T. 81,. §-ával. E szakasz az oly bontóokokra nézve, amelyekre vonatkozóan a bontást kérőnek kereseti joga már megszűnt, azt a megszorítást tartalmazza, hogy az ily okokat már csak egyéb fennálló bontóok kapcsán, mint támogató bontóokokat lehet felhozni. A támogató bontóokokat tehát csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha fennálló bontóok hiányzik, ha ellenben ily fennálló bontóok megállapítható, abban az esetben a támogató bontóokok ugyanazzal a súllyal jönnek tekintetbe, mintha a bontást kérő kereseti jogának elenyészése be sem következett volna. Különösen áll ez a szabály a házasság feldúltságának kérdésében, amelyet a bíróság minden esetben a házasfelek összes életviszonyainak gondos figyelembevételével dönt el. A felperes idevonatkozóan jogorvoslattal nem élt, ezért e tárgyban — mint amely nem a házasság fenntartását célozza, — am. kir. Kúria nem rendelkezett. — C. III. 5756—1935. — Thébusz, 1936. V. 5. 560. Nőtartás a férj szüleitől. A vagyontalan, kereset és jövedelem nélkül álló férjjel szemben a megítélt végleges nőtartási dijat elvált felesége érvényesíteni nem tudja, ezért a férj szülei ellen fordul igényével arra hivatkozással, hogy férje a szülök beleegyezésével vette őt el , hogy a férj a szülők üzletében fejtette ki minden ténykedését anélkül, hogy azért megfelelő díjazásban részesült volna. Alperesek elismerik, hogy ők bocsátottak lakást a házastársai rendelkezésére, hogy fiúk az egyik vidéki üzletükben ténykedett, de arra hivatkoznak, hogy ez nem ellenérték nélkül történt, mert fiúk az ő hozzájárulásukkal a vállalat pénztárából mindenkor a szükséghez képest megfelelő összegeket, legutoljára havi 400 aranypengőt vett ki, de ennél az összegnél elszámolási kötelezettség nélkül többet is igénybe vehetett. A Kúria marasztalja az apóst. Indokok: Az önhibáján kívül különélésre kényszerített vagyontalan feleség tartási igényét a férj szüleivel szemben is érvényesítheti, ha az önálló vagyonnal nem bíró fiú nejét a szülők beleegyezésével vitte a szülők lakásába és háztartásába és tevékenységét egészben, vagy túlnyomó részben a szülők gazdaságában, üzletében, vagy vállalkozásában fejti ki. Jogszabály az is, hogy a menynek ezért a tartásáért a szülő a fiúval egyetemlegesen felel. 1936. július 5.