Jogi Hirlap, 1938. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1938-07-03 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 lembe, amely az alpereshez a felperesek vagyonából jutott, nem jöhet tehát számításba a használhatóság fokozódásából vagy az ingatlannak az értékemelkedéséből előállott az a vagyoni előny is, amely nem a felperesek vagyoni helyzetének a hátrányára következett be, mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a felperesek, még ha követelésük jogalapjának fennállásából kellene is kiindulni, 20.602 pengőnél nagyobb összegre, azt akkor sem tehetnék, ha az alépítmény — mint ahogy annak ellenkezőjét a fellebbezési bíróság szintén helyesen állapította meg, — a felépítmény elvitele esetén figyelembe vehető értéket képviselne is — C. VI. 736—1938. Férfi, 1938. VI. 1. 579. Kártérítés munkaalkalom meghiúsításáért. A honvédelmi miniszter szabályszerűen kizárta a felperest a közszállításokból. Később, amikor a minisztérium egyik vállalkozója, mint munkavezetőt jelentette be a felperest az egyik munkájánál, a rendelkezésre jogosított hatósági személy ezt nem vette tudomásul, azzal az indokolással, hogy felperes előzően kizáratott a közszállításokból. Felperes, aki emiatt elesett ettől a munkaalkalomtól, kártérítést követel ezért a Kincstártól. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A rendelkezésre jogosult hatósági személy nyilatkozatai nem voltak jogellenesek. Az alperes nem volt köteles beleegyezni abba, hogy a k.-i munkálatoknál oly munkavezető szerepeljen, akivel szemben az alperes közege bármely oknál fogva is bizalmatlan volt. Gy. nyilatkozata tehát a bizalmatlanság okának a közlése nélkül sem lett volna jogellenes. De különösen nem volt jogellenes akkor, amidőn Gy-nek a felperessel szemben tanúsított bizalmatlansága onnan eredt, mert a felperes az alperessel szemben korábbi közszállításai alkalmával oly — az alperes szerint — meg nem felelő magatartást tanúsított, amelynél fogva a felperesnek a közszállításokból kizárása mutatkozott célszerűnek, amidőn tehát Gy. előtt előbbi hivatalos tapasztalatai alapján a felperes iránti bizalmatlanság tárgyilag indokoltnak mutatkozott. Gy. eljárása jogellenességének a hiányában a felperes keresetének e munkavezetői állás el nem nyerésére fektetett része nem alapos. — X. VI. 475—1938. Térfi, 1938. V. 10. 580. Munkásbiztosítási kötelezettség elmulasztásának következményei. A felperes erdőőrt az alperesek jogelődjének erdejében szolgálat közben baleset érte. Minthogy az alperesek jogelődje a felperest, mint gazdasági cselédet az Országos Gazdasági Munkáspénztáránl nem biztosította, felperes kártérítési igényt érvényesít az alperesekkel szemben és a méltányosság alapján is kéri annak megítélését. A Kúria alpereseket csupán a pénztártól nyerhető kártalanítás erejéig marasztalja, mert az a gazda, aki a kötelező biztosítás alá eső cselédjének a pénztárnál való biztosítását elmulasztja, a mulasztásból eredő kárért felelős. A gazdának ez a felelőssége azonban csak a pénztártól húzható kártalanítás erejéig terjed, mert a biztosítás elmulasztásából a balesetet szenvedő gazdasági cselédet több kár nem érte. A balesetből ezt meghaladóan származott kárért azonban a gazda csak akkor felel, ha őt a baleset bekövetkezésében is vétkesség terheli, felelősségét tehát a vétlen kártételre vonatkozó jogszabályok alapján méltányosság alapján sem lehet megállapítani. Az alperesek jogelődjét a felperes balesete körül vétkesség nem terhelte, a felperes tehát magasabb öszszegű kártérítést, mint amilyent biztosítása esetére az Országos Gazdasági Munkáspénztártól kapott volna, az alperesektől méltányossági alapon sem követelhet, viszont azt a kártalanítást, amelyet biztosítás esetére kapott volna a pénztártól, az alperesek megfizetni tartoznak, mert a baleset az irányadó tényállás szerint szolgálat közben érte a felperest. — V. I. 1479—1938. Jakab, 1938. V. 11. 581. Teljesítés fizetésül adott váltóval. Felperes biztosítási végrehajtás során lefoglalta a végrehajtást szenvedőnek az alperessel szemben fennálló vételár követelését, alperes azonban ennek a tartozásának a kifizetéséül már a foglalást megelőzően váltót adott a végrehajtást szenvedőnek, aki ezt fizetésül elfogadta. Ennek folytán az adós nem hajlandó a foglaltatónak fizetni. A behajtásra kirendelt ügygondnoknak az adós ellen indított keresetét a Tábla elutasította, mert a váltóknak fizetésül történt átadása, illetőleg átvétele folytán az alperes vételár tartozása megszűnt és helyébe a váltókban megtestesített tartozás lépett, amely váltóbeli követelést azonban a végrehajtató a Vht. 80. §-a értelmében nem foglaltatta le. Felperes felülvizsgálati kérelmére a Kúria a Tábla ítéletét a következő indokolással oldja fel: Amennyiben a váltók adása nem újítási szándékkal, vagyis azzal a szándékkal történt, hogy az eredeti kötelem megszűnjék és annak helyébe a váltóban megtestesített kötelem lépjen, még ha a váltó fizetésül adatott is, ez a körülmény egymagában nem szünteti meg az eredeti kötelmi viszonyt, hanem amellé lép, annak megerősítésére szolgál és az eredeti kötelem is csupán a követelés kifizetésével szűnik meg, és így, amennyiben a végrehajtást szenvedettnek az alperessel szemben a letiltási rendelvénynek közlésekor 1931. évi január hó 26-án vételárhátralék követelése volt, az mint magánjogi követelés is le volt tiltható és a foglalásnak nem volt érvényességi kelléke az, hogy a foglalás a végrehajtási törvény 80. §-a értelmében eszközöltessék, hanem amennyiben ezekre a meg nem szűnt magánjogi vételárhátralék követelésekre váltók is adattak, ennek csupán az a jogi hatása, hogy az alperes csupán a váltók ellenében köteles fizetni. — C. V. 844—1938. Hutás, 1938. V. 17. 582. Rejtett hiba szavatosság kizárása esetén. Alperes a „jelenlegi állapotban” adta el házas ingatlanát a felperesnek, aki csak később jött rá, hogy az épület padlózata elgombásodott. Mivel a hiba az eladás előtti időből származott, perrel követeli a vételár leszállítását. A perben megállapítást nyert, hogy az eladó már az adásvétel előtt javította a ház padozatát, de sem közvetlen tapasztalat alapján, sem a javítást kérő lakó, sem a munkálatokat a lakó megbízása alapján elvégző vállalkozó útján nem nyert tájékoztatást a padlózat gombásodásáról. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A fellebbezési bíróság helyes értelmezéssel állapította meg, hogy az eladó az ügylet megkötésekor az idézett kikötéssel az egyébként a dolog hiánymentességéért őt kötelező szavatosságot magától elhárította. A szavatosság most említett módon történt kizárása mellett és a vevőnek a kártérítési igény alapjául vitatott hiba rejtett volta esetén azonban csak akkor áll meg a követelési joga, ha a hiba meglétéről az eladó a szerződéskötéskor tudott, azt azonban a vevő csalárdul elhallgatta. — C. VI. 30—1938. Férfi, 1938. V. 18. 583. Nyugdijátértékelés nyugdíjbiztosítási kötvény elfogadása esetén. A munkaadó az alkalmazottnak nyugdíj gyanánt egy 12.000 koronáról szóló nyugdíjbiztosítást adott. A nyugdíjbiztosítási kötvényen alapuló biztosítási összeg elértéktelenedvén az alkalmazott nyugdíjának átértékelését követeli. A felebbezési bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyugdíj átértékelésről szóló 1926 :XVI. tc.-t az adott esetre nem lehet alkalmazni, mert nincs mit átértékelni. A Kúria a következő indokolással oldja fel az ítéletet: Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy ebben a perben a nyugdíj átértékeléséről szóló 1926:XVI. tc. abból az okból, mert nincsen mit átértékelni, nem alkalmazható s ezért a nyugdíj vitás összegét a Pp. 271. §-a alapján kell megállapítani. A Kúria ugyanis a közbenszóló ítéletben (P. II. 730—1934 (27.) a nyugdíj iránti kereset jogalapjának a fennállását azért is megállapította, mert az alperesnek 1938. július 3.