Dr. Gara Zoltán: Jelzálogkölcsön engedményezési ügylet a pénzintézetek gyakorlatában (Budapest, 1907)
Előszó
Svét millió forint alaptőkével létesült a Központi Jelzálogbank és amilyen szerényen és reklám nélkül történt a megalakulás, ugyanoly csendben kezdte meg az intézet működését és folytatja mai napiglan. Mindegyik alapító intézet saját igazgatósága vagy választmánya által delegált egy-egy tagot nevezett ki az új részvénytársaság igazgatóságába, míg a jövőre nézve azt állapították meg már a tervezetben, megváltozhatatlanul, hogy az első három év elteltével az igazgatóság tagjai a közgyűlés választása alá esnek akként, hogy az igazgatóság tagjainak legalább háromnegyed része csakis részvényes takarékpénztárak igazgatóságai vagy választmányai által delegált egyének közül választható s minden részvényes pénzintézet a társaság igazgatóságában csak egy-egy tag által lehet képviselve. A szervezkedés ezen irányával biztosíttatott az, hogy ezt a központi intézetet mindenkor a vidéki bankok és takarékpénztárak delegáltjai irányítsák, vezessék és pedig úgy, hogy abban lehetőleg sok intézet, az ország különböző vidékéről vegyen részt. Az alakulási tervezet a direkt jelzálogkölcsönöket teljesen kizárta, nehogy úgy tűnjék fel az alapítás, mintha a vidéki intézetek önmaguknak állítanának fel egy konkurrens jelzálogbankot. Fő cél gyanánt a tervezet ,,a vidéki pénzintézetek által jelzálogkölcsönökben lekötött tőkék mobilizálásának lehetővé tételét“ jelöli meg, minek folytán a társaság üzletköre főként kiterjed: a) „vidéki pénzintézetek jelzálogos követeléseinek megszerzésére és ez alapon egységes záloglevelek kibocsátására“; és b) ,,az állam, törvényhatóságok, városok, községek és más jogi személyek részére kölcsönök nyújtására, továbbá vidéki pénzintézetek ilynemű kölcsönkövetelés