Kovács Ferencz: Egyetemes és részszerű egyházjog alaptanai, különös tekintettel a magyarhoni protestáns egyházakra (Debreczen, Nyiregyháza, 1870)
ELŐSZÓ az első kiadáshoz. Midőn múlt tanév második felében a debreczeni reform, főiskolában , csaknem váratlanul, tanári székre emeltettem, az egyházjogtan előadását is magamra vállaltam. Miután azonban mindezideig nem akadt protestáns író, ki a rom. katholikus és az evangélikus egyházjog rendszeres művelését kezébe vette volna: első ízben, pesti kir. egyetemi tanár, Konek Sándor jogtudor, nagyrészben csak róm. kath. jogot tárgyazó „Egyházjogtanát“ kellett hallgatóimnak vezérfonalul ajánlani. Ezen körülmény felemlítésével, úgy gondolom, eléggé indokoltam jelen munka napfényre jövetelét. Hiszem, hogy dolgozatomban vannak hiányok: járatlan, nagyrészt szokáson alapuló s gyakorlati úton művelt evangy, egyházjogunk terén biztosan, zökkenés nélkül haladni aligha lehet. Sőt a „nonum prematur in annum“-féle tanácsot sem követhettem, mert az igenis terjedelmes egyházjogtant kézirat után tanítani czélhoz nem vezető dolognak tartva, kénytelen valók munkámat, egyéb tanári sűrű elfoglaltatásom mellett is, a lehető leggyorsabban bevégezni s sajtó alá bocsájtani. Az előadott okok tekintetbe vételét kérem azok részéről, kik úttörő vállalatom s szükség által is parancsolt törekvésem gyümölcsét figyelmökre méltatandják. Dolgozatomban a róm. kath. egyházjogot is — mennyiben a tanodai rövidség elve megengedi — tüzetesen tárgyaltam. Tettem ezt nem csak átalában tudományos szempontból, hanem azért is, mert a gyakorlatban levő tanrendszernek óhajtottam megfelelni.