Dr. Huszár Elemér: Egyházjogi dolgozatok (Budapest, 1907)
1. A párbér
, hogy az articularis helyeken a protestánsok minden parochialis tehertől mentesek ; ellenben a nem articulált helyeken azokat épugy viselni tartoznak, mint a katolikusok. Végre az 1791 : XXVI. t.-cikk a protestánsokat és görögkeletieket ezen párbérkötelezettség alól fölmenti s a vallás-alapot jelöli meg azon jövedelmi forrás gyanánt, melyből a katholikus lelkészek veszteségükért kárpótlandók. A párbér jövedelem állandóvá, biztossá tételét célozta az 1802-iki generalis conscriptio. Ezután már most a lelkészek arra törekedtek, hogy az ebből részükre megállapított szolgáltatás mint dologhoz kötött kötelezettség teljesíttessék. Azonban az 1824 március 26-án kelt kancelláriai szabályrendelet szerint a párbér csak onus juris publici, csak a parochialis kötelékből eredő közteher, s mint ilyen, más hitfelekezetüektől nem követelhető. Az egyénileg kirótt párbért azonban bármely nem katolikus egyén magánjogi címen átvállalhatja, de azért a párbér akkor is személyes teher marad. 1878-ban azonban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kimondta, hogy a párbér a birtokkal járó kötelezettség, s az 1881 május 22-iki miniszteri leirat kimondja, hogy a párbér jogi természete feletti vitákban a rendes bíróság illetékes. A biró azonban ezzel ellentétben a közigazgatási útra utasította. Ez volna tehát a párbér rövid története kezdettől fogva napjainkig. Az eredmények már most, amiket Timon ebből leszármaztat, a következők: Párbér azon egyházközségi adó, melyet a hívek a parochiális kötelék alapján szokás vagy más közjogi rendelkezés által megállapított mértékben a lelkész ellátása céljából szolgáltatnak. A párbér mindig a parochiális kötelékből folyó egyházi köztehernek tekintetett s nem vált magánjogi szolgáltatássá, mert a magyar népet a germán néptől eltérő közjogibb gondolkodásmód jellemzi. A párbér kötelezettség személyi és nem dologi természetű, s a házasságra lépéssel veszi kezdetét. A parochialis