Daruváry Géza: A mentelmi jogról (Budapest, 1890)

A mentelmi jogról. A magyar országgyűlés, a delegációk és a horvát országgyűlés tagjainak alkotmányjogi jogaikon kívül, melyek gyakorlása hivatásuk és kötelességük, két privilégiumjuk van. Az egyik az, hogy az általuk hivatásuk teljesítése közben szóval elkövetett jogsértések miatt jogi felelősségre nem vonhatók; a másik az, hogy ellenük azon idő alatt, míg az illető alkotmányos testületnek tagjai, csak azon testületnek beleegyezésével indítható vagy folytatható bűn­vádi eljárás. Az első privilégium, melyet felelőtlenségnek nevezünk, az anyagi s főleg a büntetőjognak alkatrésze; a másik, a sérthetetlenség, a bűnvádi eljárás jogáé. E két jogot nálunk törvényben, törvénykezésben, iro­dalomban az illető testületek tagjai „mentelmi joga“ név alatt szokták összefoglalni. A kifejezés két irányban félre­vezető. Egyrészt annyiban, hogy általa összefoglaltatik két jogszabály, melyeknek tartalma teljesen különböző s melyek csak legislationális indokuknak hasonlósága által függnek össze, másrészt annyiban, hogy ezen kifejezés szerint a két privilégium az illetőknek subjectiv jogokat adna, a­mi tel­jesen helytelen felfogása azon szabályoknak. A felelőtlen­ségből folyó subjectiv jog csak az lehetne, hogy az illetők bizonyos határok közt jogosítva lennének jogsértéseket el­követni, ez azonban azon privilégiumnak nem tartalma; a sérthetetlenségből folyó subjectiv jog ismét csak az lehetne­ magát a bűnvádi eljárásnak alávetni vagy nem, a­mire az a­ privilégium szintén nem jogosítja fel az illető egyéneket. Valójában ezek az objectiv jog szabályai s helytelen követ­keztetésekre vezet azokat mint subjectiv jogokat fogni fel. Mindkét privilégium majdnem azonos tartalommal fenn­áll minden parlamentáris államban. Mindenütt egyszerre !*

Next