Daruváry Géza: A mentelmi jogról (Budapest, 1890)
A mentelmi jogról. A magyar országgyűlés, a delegációk és a horvát országgyűlés tagjainak alkotmányjogi jogaikon kívül, melyek gyakorlása hivatásuk és kötelességük, két privilégiumjuk van. Az egyik az, hogy az általuk hivatásuk teljesítése közben szóval elkövetett jogsértések miatt jogi felelősségre nem vonhatók; a másik az, hogy ellenük azon idő alatt, míg az illető alkotmányos testületnek tagjai, csak azon testületnek beleegyezésével indítható vagy folytatható bűnvádi eljárás. Az első privilégium, melyet felelőtlenségnek nevezünk, az anyagi s főleg a büntetőjognak alkatrésze; a másik, a sérthetetlenség, a bűnvádi eljárás jogáé. E két jogot nálunk törvényben, törvénykezésben, irodalomban az illető testületek tagjai „mentelmi joga“ név alatt szokták összefoglalni. A kifejezés két irányban félrevezető. Egyrészt annyiban, hogy általa összefoglaltatik két jogszabály, melyeknek tartalma teljesen különböző s melyek csak legislationális indokuknak hasonlósága által függnek össze, másrészt annyiban, hogy ezen kifejezés szerint a két privilégium az illetőknek subjectiv jogokat adna, ami teljesen helytelen felfogása azon szabályoknak. A felelőtlenségből folyó subjectiv jog csak az lehetne, hogy az illetők bizonyos határok közt jogosítva lennének jogsértéseket elkövetni, ez azonban azon privilégiumnak nem tartalma; a sérthetetlenségből folyó subjectiv jog ismét csak az lehetne magát a bűnvádi eljárásnak alávetni vagy nem, amire az a privilégium szintén nem jogosítja fel az illető egyéneket. Valójában ezek az objectiv jog szabályai s helytelen következtetésekre vezet azokat mint subjectiv jogokat fogni fel. Mindkét privilégium majdnem azonos tartalommal fennáll minden parlamentáris államban. Mindenütt egyszerre !*