Bereghy Endre: Telekkönyvi tudnivalók (Budapest, 1899)
A telekkönyvi intézmény keletkezése és fejlődése
A telekkönyvi intézmény keletkezése és fejlődése. „Átkozott a föld a te munkádban, fáradsággal eszel, abból életed minden napjain. Töviseket és bojtorjánokat terem neked és a föld veteményeid eszed. Arczád verítékével eszed a kenyeret, migten visszatérsz a földbe melyből vétettél; mert por vagy és porrá leszesz“. Mózes I. könyv 3. rész, 17—19 vers. Ezeket mondotta az Ur Ádámnak, a midőn ez a paradicsom tilalomfájáról evén: elkárhozott és a paradicsomból kitiltatott. Hogy a zsidók mithologiájának vagyis az ó-testamentum szentirásának a világ és az ember teremtéséről mennyiben van igaza vagy nincsen, arral nem cólom foglalkozni, itt csak azt jegyzem meg, hogy valóban az ember közvetlen a föld terményeire van utalva, miként az állat is, hogy megélhessen. És ebből azt kell következtetni, hogy az említett mithológiának (ószövetségi szent írásnak) e részben teljesen igaza van, mert az ember a földdel úgy van összeforrva, hogy a föld nélkül embert képzelni sem lehet, sőt azt is el kell hinnünk, hogy az ember szülőanyja, dajkája és örök nyugvóhelye valóban a föld és így nem ok nélkül ragaszkodunk a földhöz, mert nélküle sem megélni, sem pedig örök nyugalomra máshová nem tudnánk lehajtani fejünket, hogy megpihentessük megtört testünket. De boldog azon hi, ki apjától örökölt földet saját ökreivel szánthatja, belevetvén a magot, terményiből szá-