Az 1911-ik évi Országos jogászgyülés irományai 1. (Budapest, 1911)

Dr. Juhász Andor: A váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása

Ezzel a túlnyomó felfogással szemben akadtak az ellenkező né­zetnek is képviselői,­ a­kik t. i. az intézményezett lakhelyének ki­töltését nem tekintik elyenértékűnek a fizetési hely kifejezett meg­jelölésével s a váltóbirtokosnak a fizetési hely utólagos kitöltéséhez, vagyis a váltó telepítéséhez való jogát abban az esetben is elismerni hajlandók, ha a váltón az intézményezett lakhelye ki van téve. Ezek az elszigetelt vélemények azonban hatástalanok maradtak, sőt az uralkodó gyakorlati és elméleti felfogás úgy nálunk, mint a német-osztrák váltójog területén az utólagos kitöltési jog megszorításá­ban még tovább haladva, az intézményezett lakhelyére nézve is kitöltet­len, tehát subsidiarius fizetési helyet is nélkülöző váltónál sem ismeri el a váltóbirtokosnak a V. T. 93. §-a szerinti korlátlan kitöltési jogát, hanem azt az álláspontot foglalja el, hogy a váltóbirtokos az intéz­vényezett lakhelyére nézve kitöltetlen váltót is csak a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, vagyis abba fizetési helyként az intézvényezettnek valóságos lakhelyét köteles beírni.** Terrxíli joggyakorlatunk és jogirodalmunk a most tárgyalt kérdés megítélésénél a német jogi felfogást fogadta el irányadónak, nem méltatva figyelemre azt a lényeges különbséget, hogy a német váltó­rendszabályból a mi V. T.-ünk 93. §-ának megfelelő, a hitelező utó­lagos kitöltési jogát szabályozó rendelkezés teljesen hiányzik, úgy­hogy ott a bírói gyakorlat szokásjogi alapon belátása szerint tűzhette ki azt a határt, a­meddig a váltóbirtokos utólagos kitöltési jogát el­ismerni hajlandó, tehát arra az álláspontra helyezkedhetett, hogy a váltóbirtokos a bianco váltót a forgalomban szokásosnak vélt telepí­­tetlen tartalommal töltheti ki s nem adhat annak a tipikustól eltérő szokatlan alakot. Nálunk azonban a V. T. 93. §-a törvényes védelemben részesíti a részben kitöltetlen váltó vevőjét és vele szemben még az esetben is, ha ő maga töltötte ki a hiányzó lényeges kellékeket, csakis a ki­töltés megállapodásellenes volta alapján ad helyt kifogásnak. * König: Váltótörvény magy. 150. 1. — Guthy: Váltókifogások könyve.. 45. 1. — Dr. Reichard : A váltó megállapodásellenes kitöltése. Jogtud. Közlöny, 1909. évf. 452. 1.­­—­ Dr. Juhász: A váltó utólagos telepítése a leszámítolási for­galomban. Kér. Jog, 1909. évf. 489. 1. ** Grill: Dtár. V. k. 266., 274. sz. eur. hat. — Nagy F.: id. m. 485. 1. 9. 1. — Grecsák: A váltó utólagos telepítése. Keresk. Jog. I. évf. 3. sz. — Staub: id. m. 46. 1.­­— Grünhut: id. m. I. k. 447. 1. — Rehbein: id. m. 63. 1. 12. 1.—­ Caulstein: id. m. 116. 1. 33. 1. — Lehmann: id. m. 409. 1. — Reichs-Oberhandelsger­icht: 900/1894. és 102/1875. sz. hat. (Entsch. d. KOH. 14. k. 382. 1. és 15. k. 431. 1.) — Reichsgericht: VI. 67/1903. sz. hat. (Entsch. d. EG. 55. k. 335. 1.)

Next