Jogtudományi Közlöny, 1866
1866-03-26 / 13. szám
a régi jó maximák, mint hosszú évek resultatumai becsben tartattak. Soha sem vetemült nép ama veszélyes vállalatra, hogy magát rögtön mindentől, miáltal képeztetett, elválaszsza, és létét újból kezdje. A XII. táblai törvények csak Róma és királyai törvényeinek gyűjteményei valának. Justinian és elődei Codexe szintén csak régibb törvények gyűjteményei. Frakkhonban de l'Hopitálnak a jeles Kanczellárnak és XIV. Lajosnak rendeletei legbölcsebb intézkedések kiszemelésére mutatnak, melyek szokásaikban vagy a régi franczia törvényhozás kincsei közt fellelhetők. Mit tett egyebet II. Frigyes király a bölcsész, mint azon elveket és szabályokat, melyek reánk a rómaiaktól jutottak, s melyeknek egész Európa köszöni civilisatióját, rendszeresen összeállitotta. Az u. n. „Algemeines Landrecht" a porosz tartományokra, mely legújabban látott világot, nagyobb kiterjedésű, mint Frigyes törvénykönyve; de az általánosan elismert és elfogadott maximákat hiven és bölcsen megtartotta, sőt még magukat a helyi szokásokat sem szüntette meg. Azonban tagadni nem lehet, hogy az államok éltében bizonyos korszakok állhatnak be, melyekben az események a népek sorsát és helyzetét átváltoztatják, mint bizonyos elhatározó időpontok az egyesek kedélyhangulatát. Akkor lehet, sőt szükség üdvös javításokat létesíteni, akkor a jobb sorsba jutott nemzet a visszaélések nyomása alól kiszabadulván, új életet kezdhet. De ily nemzetnek ekkor is, ha már hosszabb idő óta művelt népek közt él, és első rangot foglal el, csak bölcs mérséklettel kell a javításokhoz nyülgesnek a réginek teljes érettségét fentartania. Mert ugaron lehet a sarlót mindenütt használni, de mivelt és vetett földön csak a gyomot kell irtani, mely a hasznos növényt elnyomná. Polgári törvényhozásunkban eléggétartottak egy választóvonalt húzni azon változtatások közt, melyeket a birodalom jelen állapota igényel s a valódi rend fogalmai közt, melyeket az idő és a népek tisztelete szentesített. Az új theoriák csak egyesek rendszerei, a régi maximák az évszázadok szelleme. A lángész kétség kívül eddig ismeretlen viszonyokat fedezhet fel, de csak az idő adhat a lángész teremtményeinek részvétet és elismerést, mert egyedül ez szoktatja az embert azon igazságok elfogadásához, melyek viszonyainkat tágítják, és többfélésítik. A törvényhozó nem ugorhat keresztül veszély nélkül rögtön oly nagy közbeeső tereket, annak ama korlátok közt, melyeket a belátások tenyésztése kitűzött, kell megmaradnia, míg az események és tárgyak őt biztosítják, hogy megrázkódtatás nélkül haladhat elő azon ösvényen, melyet neki a lángész tört. Hasznos mindent megtartani, mit nem kell szükségkép lerontani; a törvényeknek a szokásokat kímélniök kell, ha ezen szokások nem bűnök. Gyakran úgy ítélnek, mintha az emberi nem minden pillanatban kezdődnék és végződnék, mintha a nemzedékek közt semmi összefüggés nem volna, holott a nemzedékek egymásba olvadnak, szövődnek és összevegyülnek egymásra a következésekben. A törvényhozó intézkedését mindentől, mi azt a világon honossá tenné, elszakítaná, ha a természetes viszonyokat gondosan nem tisztelné , melyek mindenkor a jelent a múlthoz, a jövőt a jelenhez kisebb nalna,és egy új nép erejével felemelkedve,agyobb mérvben kötik, és eszközlik