Jogtudományi Közlöny, 1867
1867-06-30 / 26. szám
az árverés befejeztéig annál bizonyosabban benyújtsák, minthogy azok különben a végrehajtás folytatását nem gátolván, a vételár fölöslegére lesznek utasítandók. A 300 fton aluli becsértékű ingóságoknál a kiküldött bírósági tag úgy az igények, mint az elsőbbségek bejelentésének határidejét a 300. §. szerint kézbesítendő vagy kifüggesztendő értesítvénybe igtatja (360. §.). Az igénykeresetek, melyekbe a foglaltató és a végrehajtást szenvedő fél is megidézendő, a kiküldött bírósági tag által, ha ingókra vonatkoznak, a végrehajtás helyének sommás bíróságához, — ha pedig ingatlanodat, vagy részint ingókat, részint ingatlanokat tárgyaznak, az illető telekkönyvi birósághoz tétetnek át jelentés mellett, — s az első esetben sommás úton, a telekkönyvi bíróságnál külön jegyzőkönyvben, — még pedig ha többen volnának is, együttesen tárgyalandók (361. §.). Ha az igényelt tárgy a végrehajtást szenvedőnek birtokában, vagy oly körülmények között foglaltatottle, melyekből a foglaltatónak azt lehetett jóhiszeműleg vélelmezni, hogy azon tárgy a foglalást szenvedő tulajdona , még ha az igény igazoltnak találtatik s a lefoglalt tárgy az összeírásból kitöröltetnék is, — a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők (362. §.). A nyilván alaptalanul igényt támasztók s képviselőik egyetemlegesen a 44. §. idevonatkozó határozata értelmében 300 frtig terjedhető pénzbirságban marasztaltatnak (363. §.). IX. Kilenczedik czim „az eljárás némely eltérő módjairól"1). I. fejezet (367—407. §§.) örökösödési eljárás; II. fejezet (408—414. §§.) holtnak nyilvánítás; III. fejezet (415—419. §§.) elvesztett okiratok megsemmisítése; IV. fejezet (420—428. §§.) örökemléküli bizonyítás; V. fejezet (429—461. §§.) eljárás a hitbizományi ügyekben; VI. fejezet (462—475. §§.) hivatalos bizonylatok. Az I. fejezet az id. törv. szabályokat vette alapul, a következő kiegészítésekkel és eltérésekkel: Az örökösödési eljárás azon időpontban nyílik meg, melyben az örökhagyó elhunyt, vagy a holtnak nyilvánítási ítélet jogerőre emelkedett (367. §.). Valamely halálozás bekövetkeztével a bíróságegyedül a következő esetekben tartozik hivatalból fellépni: a) ha az elhunyt kiskorú örökösöket hagyott hátra; b) ha az örökösök közt elmebetegek vagy átalában oly személyek vannak, kik gyámság vagy gondnokság alá esnek; c) ha azok közül, kiket az örökség szerződés, végrendelet vagy törvény alapján valószínűleg illetni fog, egyik vagy másik távol van; d) ha egyezség hiányában a hivatalos beavatkozást az érdekeltek közül valamelyik kérelmezi; e) ha az érdekeltek a biróság előtt ismeretlenek, vagy örökös egyátalában nem létezik (368. §.). Minden halálesetek maguk az örökösök, illetőleg azon községnek, melyben a haláleset történik, elöljárója által a bíróságnak feljelentendők, s a haláleset felvétele az illető járás szolgabirájához, városokban pedig a törvényszékhez, illetőleg annak gyámhatósági osztályához terjesztendő (369., 370. §§.). Már azon hivatalos személyek is, kik a haláleset feltételére vannak hivatva), tartoznak a hagyaték biztonságáról intézkedni oly esetben, midőn senki nem létezik, kinek kezeinél s felügyelete alatt az örökhagyó lakásán talált javak veszély nélkül hagyathatnának (371. §.). A fennebb említett bíróságok pedig a következő előleges intézkedésekre köteleztetnek: a végrendelet kihirdetése, leltározás, a gyámhatóság értesítése, a távollevő érdekeltek megidézése s e két utóbbi esetben a törvényszerű képviseltetés. A végrendelet kihirdetése a szokott szabályok mellett s jegyzőkönyvileg történik. Ha a végrendeletben hagyományok foglaltatnak, s ha végrendeleti végrehajtó van nevezve, erről mind a hagyományosok, jogaikra felügyelés végett, mind a végrendeleti végrehajtó, azon utasítással, hogy a megbizás elfogadása iránt zárhatáridő alatt nyilatkozzék, — a bíróság által értesítendők (375. §.). A leltározásra az ismeretes örökösök, továbbá a netáni végrendeleti végrehajtó, a hagyatéki gondnok, a szükséges szakértők és két házbeli vagy szomszéd avagy más két tanú is, meghívandók (377., 378. §§.), s a leltár mindazon ingó és ingatlan javaknak, melyek birtokában az örökhagyó, halála idejekor létezett, pontos és teljes jegyzékét és értékét tartalmazza (379. §.). A szakértők véleményének arra is ki kell terjednie: váljon a birtok természetben felosztható-e és miképen; továbbá valamelyik örökösnek az örökrész használata végett szolgalomra leend-e szüksége? (380. § )*) A hagyatéki adósságok összege és minősége, a kamatok, adók s egyéb folyó fizetések hátralékai, az örökhagyó halála napjáig kiszámítva, a leltárba szintén beigtatandók, s ha az örökösök kivonják, az ismeretlen hitelezők összehívására zárhatárnap tűzendő ki (381. §.). A 368. §. a), b), c) eseteiről, amennyiben az itt említett személyek törvényszerű képviselettel még nem bírnának, a bíróság, ha ez nem egyszersmind gyámhatóság is volna, a leltár átküldése mellett az illető gyámhatóságot azonnal értesítse, melynek első kötelessége leend ezen személyek képviseltetéséről a legközelebbi rokonoknak, ilyenek nemlétében vagy távollétében pedig azoknak, kik köztudomás szerint az örökhagyóval jó viszonyban éltek), — javaslata folytán gyám-, illetőleg gondnok kirendelése által intézkedni (383. §.). Ezenkívül a távollevő örökös vagy örökösök , amennyiben tartózkodáshelyek a bíróság előtt ismeretlen levén, személyesen nem értesíttethetnek, egyévi határidőre hírlapi hirdetmény által oly megjegyzéssel idéztetnek, hogy azon esetben, ha vagy személyesen, vagy meghatalmazott által nem jelentkeznének, a részekre és veszélyekre kinevezett gondnok közbejöttével fog az osztály megtétetni, s netáni osztályrészek, a mennyiben birói letételre nem alkalmas, gondnok által kezeltetni (384. §.). Az örökösödés megnyíltával az osztályt mindazok kérhetik, kiket az örökjog szerződésnél, végrendeletnél vagy törvénynél fogva bizonyos meghatározott részben illet (385. § ). A nagykorúakra nézve az előbbi szabályok tartatnak fenn (387—389. §§.). A sommás osztoztató biróság) hatályon kivül tétetvén, e helyett a következők rendeltettek: Oly esetben, midőn a hagyaték csupán testvérek vagy unokatestvérek közt osztandó meg, és az érdekelt örökösök osztályrészeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, — ha egyszersmind az örökség csupán ingóságokból áll: a bíróság az örökösödés szabályai és a leltár alapján az osztályt haladék nélkül megtenni és az örökséget az érdekelteknek átadni tartozik. Azon félnek mindazáltal, ki ez osztálylyal megelégedve nincsen, a törvény rendes útja a 396. §-ban foglalt megszorítás mellett fennmarad (390. §.). Ez intézkedés alól kivételnek van helye: a) oly esetekben, midőn a hagyatékhoz ') A „perenkivüli eljárás" helyett. Javaslatunk az előbbi czimet a franczia perrendtartásból vette, melynek második része „Procedures diverses" az eltérő eljárási módokat foglalja magában. 2) Községi elöljárók, árvaatya, s városokban az e végre kiküldöttek .370. §.)• 1)V. ö. Osztrák polg. tk. 842. §. 2) Code Nap. 405. s köv. art. 3) 1836. XIV. 1840. XIII. Id. törv. szab. I. 171. §. 1865. jun. 1-én 6834. sz. a. kibocsátott udv. rend. Függ. harmadik f. XVI.