Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-09-27 / 39. szám
1788-ban feliratot terjesztett a törvényhozás elé, mely a börtönügy különféle hiányait feltüntetvén, különösen a foglyoknak egymástóli elkülönítését javaslá. Következményeül: 1790-ben a börtönügyre vonatkozó valamennyi törvények revisio alá vonattak. Ezek folytán a foglyok nem, kor, polgári állás és munkaképesség szerinti osztályokba soroztattak, minden fogháznál magánelzárásra alkalmas czellák építettek a makacs és nem fékezhető foglyok számára, végre a közmunka alkalmazása is meg lett szüntetve. Ilyen berendezést nyert legelőbb a walmutstreeti tömlöcz. Ennek mintájára alakítottak át a többi szomszéd államok börtönei is. Azonban a szorosan meg nem határozott szabályok, nem eléggé erős kormányzat, laza jegy, az országban háborús pangás az ipar- és kereskedelemben, főleg pedig a bizonytalan támpontok a foglyok osztályozásánál, ismét a régi börtönök betegségeit hozták meg. A börtönügyi társulatnak, támogatva a közvélemény által, sikerült azonban 1818-ban ismét egy törvényt kieszközölni egy nagyszerű fegyház létesítésére Pittsburgban, 1821-ben pedig egyre Philadelfiában (Cherry-Hill). Az első 236 czellával elkészült 1826-ban, a második pedig 586 czellával 1829-ben. A fentemlített osztályozási rendszer hiányát New-Yorkban is éreztetvén, ottan 1816-ban létesíttetett egy új börtön Auburnban. Ebben több balfogás után 1826-ban kísérletet tettek 80 fogolylyal, kiket éjjel-nappal elkülönítve munka nélkül 20 hónapig elzárva tartottak. Ennek azonban következményei: őrülés és öngyilkosság lévén, ezen módról is eltértek, s 1823-ban a Cray által megállapított börtönjegyrend fogadtatott el. Ez főleg éjjeli elkülönítés és nappali közös munkából állott néma hallgatás mellett. A terjesztett elvek a börtönök czélszerű berendezése iránt ettől fogva két irányt kezdtek venni. Mindkettőt a javítás eszméi vezényelték. Pennsylvániában, hol kiválólag a quaekkerek telepedtek volt le, vallásos nézeteiknek megfelelőleg az önmagába szállásnak magányban tulajdoníttatott legnagyobb erő a bűnösök javítására. New-Yorkban és Massachusets államban ellenben, hol anglicanusok, presbyteriánusok, kálvinisták s methodisták képezték a lakosság nagyobb részét — a foglyoknak munka-, rend- és pontosságra való szoktatására helyeztetett a fősúly. Ezen utóbbi elv előmozdítására Bostonban és New-Yorkban társulatok is alakultak. A quekkerek vallásos felfogása szerint a magányosan elzárt embernél, a külvilágtól mindenképen elkülönített gonosztevőnél, minden rosz érintkezés, minden közlekedés hiányában, szórakoztató munka nélkül, a gondolkozás fonala saját múltjára, saját tetteire fordul, a lelkiismeret felébred, az ember kezdi helyzetét felfogni, elismeri saját tette aljasságát, s ezen kétségbeejtő állapotban erkölcsi átalakuláson megy át, s ily metamorphosis után örömmel nyilván meg a hit vigasztaló szavainak, már egy lépést tesz a javulás felé. Az ellenpárt azonban megijesztve az auburni események által, elismeré ugyan, hogy a foglyoknak egymássali érintkezése, társalgása, egy mindenesetre elhárítandó baj, de nem tartotta elegendőnek a magányba zárást a foglyok javulására. „Henyeség a bűnök anyja", mondák „dolgozniok kell tehát, szokni rend- és szorgalomhoz". És ily értelemben rendeztetett be 1823-ban Cray által az auburni fogház, éjjeli külön elzárás és nappali közös munkával folytonos hallgatás mellett. Pennsylvániában a legszigorúbb magányos elzárás négy éven át alkalmaztatott, s ezen elkülönítés olyan kérlelhetlen következetességgel vitetett keresztül, minőre valóban a quekkereken kivül mások alig lettek volna képesek. Minden fegyencz megválasztás nélkül, a jellemre, véralkatra, műveltségre, lelkiállapotra és az előbb folytatott életmód, és foglalkozásrai tekintet nélkül egyenkint elzáratott, s a legszigorúbb magányban tartatott, rideg magányban, hol a börtönőrön kívül, midőn az a napi élelmet hozó, soha semmi egyéb meg nem zavarta a gondolkozásban, az önvizsgálatban. De ezen kegyetlen és az emberi természettel ellenkező büntetési mód borzasztó volt következményeiben. Az auburni esetek megőrülés, öngyilkosság, bárgyúság stb. itt is jelentkeztek. S e szomorú események ismét aggodalmakat gerjesztettek a javítás terén fáradhatlanokban. A pennsylvániai törvényhozás ezekból újra bizottmányt ültetett össze az egész kérdés újabbi és alaposabb megvitatása végett. Az ezek által beadott javaslat alapján életbe léptetett enyhítések következőkből állottak : 1. hogy a szigorú magányosság helyébe elkülönítés (separation) hozatott be, mely szerint a fogolynak tovább is csak czellájára kellett szorítkoznia, és semmi éritkezésben sem lehetett fogolytársaival, de naponta több látogatást kapott műveit, istenfélő és emberszerető férfiaktól. 2. A henyeség szomorú következményeinek elhárítása végett a czellák súlynemű munkák végezhetésére rendeztetvén be, melyeket segédkéz nélkül is teljesíteni lehete, a foglyok munkával látattak el. 3. Ezentúl tanítást nyertek nemcsak a vallásban, hanem valamely alkalmas mesterségben s egyéb hasznos ismeretekben is, minek az olvasás, írás és számolás. S ezen elkülönítési fogság, mely az eddigi szigorú magánybazárástól (Solitary System) megkülönböztetileg elkülönítési rendszernek (Separate System) nevezgetett az, mely Európába átszármazott. Amerikában igen heves nézetharcz folyt az auburni és philadelfiai rendszerek egymás feletti előnyei miatt. Ebbe azonban nem bocsátkozunk, hanem követjük a történetet. Míg Amerikában ezen nézetharcz folyt, Európa figyelemmel nézett elébe egyik vagy másik rendszer győzelmének. A börtönépítésben és javításban ezalatt egy kis megállapodás következett be, mert senki sem akart haszontalanul költekezni, míg a kérdés el nem lesz döntve. Anglia és Francziaország a deportációval segített magán addig is. Amerika azonban a legpártoskodóbb ország lévén, egyik rendszer sem tudta magának a teljes győzelmet kivívni. A szükségelt javítások életbeléptetése pedig már nélkülözhetlenné vált Európában. Ennek következtében több európai állam biztosokat küldött Amerikába, közvetlen tapasztalatok gyűjtése végett, így p. o. Angolországban Crawfort William és Russel Whitworth lettek e küldetéssel megbízva. Az angol biztosok véleménye inkább a pennsylvániai rendszerhez hajlott, „de annak sok árnyoldalaira is figyelmezték a kormányt. Különösen hosszú tartamának rosz következményeit tüntették fel. Oda nyilatkoztak, hogy a fogság egész tartamára alkalmazni czéliránytalan és szükségtelen, mert, különösen meglett korú foglyok körül forogván leginkább a kérdés, ezeknél a jellem és gondolkozási mód már annyira megalakult, h°gy — fra elfojtása tán igen — de egész megváltoztatása vagy átalakítása az elkülönítő fogság leghosszabb tartama által sem érettethetik el. S ahol van még fogékonyság a javulásra, 18 havi vagy legföljebb 2 évi