Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-10-25 / 43. szám

szereztetik és a szigorú rend követésével a peres ügyek elintézése gyorsítatni fog, ha a helyhatóságok a pertár­nok tisztjét nem tekintik csak kezelő hivatalnak, hanem ezen fontos állásra egy lelkiismeretes s szakavatott tárgyaló bírót alkalmaznak. DR. DÁRDAY SÁNDOR: A nyomozó- és a vádelv jelentősége a bűnvádi eljárásban. (Folytatás.) Megismerkedvén azon hátrányokkal, melyekkel a tiszta nyomozó- és vádelv következetes életbeléptetése szükségkép összekötve volna, a gyakorlat terén csupán oly eljárás követését javashatjuk, mely e két, egymással szemközt álló rendszerből csak azt kölcsönzi, és czélsze­rűen egybefűzi, mi e rendszerekben helyesnek és gya­korlati érvényesítésre érdemesnek található; ez vezet a büntető eljárás azon alakulásához, mely jelenleg a vegyes rendszer nevezete alatt ismeretes­­. Az első sarkpont, melyre ezen rendszer alapítva van, azon igazság, hogy az állam legszentebb érdeke a bűntények megtorlását követeli. Ezen érdekkel pedig semmikép nem volna összeegyeztethető, ha a büntető hatalom működése magánvádló fellépésétől függővé té­tetnék. Kell tehát, hogy legyen az államban oly közor­gánum, mely hivatalból az elkövetett bűntényeket és azok valószínű okozóit, a törvényhatóság tudomására juttassa, ezen orgánumok államügyészségeknek nevez­tetnek. Az ezen elvre alapított eljárásnak kétségtelen elő­nyei a következők: 1-szer. Ugyanis csak ezen eljárás tünteti elő a bün­tetés valóságos jellemét, mely a jogállapot feltétlen helyreállítása végett a bűntettessel éreztetett részban rejlik, — következőleg csakis ezen eljárásmód képes az állam valóságos érdekét, — mely a gonosztett megtor­lását feltétlenül megkívánja, teljes mérvben valósítani, 2-szor. Ezen neme az eljárásnak biztosítékot tartal­maz arra nézve , hogy az eljárás megindítása csak szor­gos megfontolás alapján fog történni. Számos fenyítő perek, melyek különben alaptalanul megindíttatnának, el fognak maradni, ha a közvádló mielőtt az eljárást megindítaná, az eset minden ténykörülményeit kellő reflexió alá vonja. Az alaptalan bűnvizsgálatok elmara­dása által az államnak tetemes költségek, a gyanúsítot­taknak pedig sok megterhelés és hátrány meg fog kímél­tetni. Számos esetekben, hol a tett büntethetősége bizony­talan , hol a kár csekélysége miatt az állam érdeke kívánatossá teszi, hogy a büntetés elmaradjon, az állam ügyésze váddal fel nem lépend. 3-szor. A vizsgálóbíró állása méltóbb és elfogulat­lanabb leend. Ott hol a bíró köteles minden hozzá jutott feljelentés, hír,vagy tudomására esett gyanújelek folytán hivatalból fellépni, álláspontja már egyelőre is elfogult, az ily bíró gyakran oly lépésekre fog indíttatni, melyek fontosságát és következményeit ő kellően meg nem fontolta. Hol ellenben a birói eljárás a közvádló által meg­indíttatik, ott alkalmas leend a vizsgálóbírónak mindent teljes higgadtsággal megfontolni, a gyanújeleket és bi­zonyítékokat, mindent mi a vádlott bűnössége mellett, vagy az ellen szól, kellőkép összehasonlítani, minek foly­tán nem ritkán alkalma leend a vizsgálóbírónak az állam­ügyész indítványát mint alap nélkülit visszautasítani, 4-szer. Ezen eljárás fő előnye az alaposabb védelem lehetségesítésében rejlik,­­ mert itt, hol az államügyész vádlevele egy meghatározott bűntényre c­éloz,és a nyo­mozó műtét a legkülönfélébb gyanujelekre nem terjesz- ' ke­dhetik, ismeri a vádlott és védője a vizsgálat irányát, és tudja, mi ellen irányzandó a védelem. Az egyes tény­körülmények, melyekből a bizonyítékok és gyanujelek merítendők — a vádlott irányában eleve ki fognak emeltetni, mi által az utóbbira nézve alkalom nyílik magát mindezek ellenében mentegetni, az egyes gyanu­jelekből vont következtetéseket legott megc­áfolni. Mindez okozza, hogy az eljárás egyszerűbbé és tisztábbá válik. Végre: 5-ször.­­A kérdésben forgó eljárásnak egyik lénye­­­­ges atributuma (mely a vádelvből folyományozik) az, hogy a bizonyítás a közvádlót terheli.­­ A kutató eljárásnál ellenben, az inquirens főtörek­vése mellőzhetlenül az önvallomás kinyerésére leend irányozva , és épen ezen oknál fogva a gyanúsítottal folytonos érintkezésben levén, annak magaviselete által nem ritkán ellenében kedvezőtlen hangulatba hozatik, mi már magában véve elégséges teend arra, hogy a vizsgáló bíróban a bűnösség felöli hiedelem vagy meg­győződés még inkább megszilárdítassék. De mindezáltal a nyomozó bíró gyakran arra is indíttatik, hogy a gyanúsított személy lelkületére has­son, sőt engedetlenségi büntetéseket is alkalmazzon *). Hogy ez a bűnvádi eljárás nem csekély visszásságaihoz tartozik, már rég el volt ismerve. Mindezen gáncsok nem érik azon eljárást, mely a közvádló indítványa által folyamatba tétetik, és folytonos közreműködése mellett véghez vezettetik­). A vegyes eljárás második főrequisituma a tárgyalás nyilvánosságában áll. Ezen kellék a vádelv lényével teljes kiterjedésben összeegyeszthető, mennyiben a tár-­­­gyalás nyilvánossága a vádlott kellő védelmére fontos óvadékot tartalmaz. Jelen század utolsó tizedei óta fennen hirdetik az elmélet és a gyakorlat férfiai a bűnvádi eljárás ezen nagy horderejű kívánalmát­). De nem is siker nélkül hangzott el a tudomány ezen szózata. Több rendbeli újabb büntető perrendtar­tások vívmányai a tudomány nemes törekvésének. Túlterjeszkednék ezen értekezés szűk határain, ha bő­vebben kiemelni akarnák mind­azon nyomós alapokokat, melyek a szellemdús német criminalisták által az eljárás nyilvánossága mellett felhozattak. — Megelégszünk ezen eljárásmód főelőnyeinek rövid felemlítésével. Ezek ugyanis a következők: 1­ er. Tagadni nem lehet, miként az eljárás nyilvá­nossága már lélektani törvények szerint a bírákat és a védőt kötelességek lelkiismeretesebb teljesítésére foly­tonosan serkenti, figyelmüket kellőképen ébren tartja. Tapasztalati tény, hogy az ember, ha a nagy­közönség Árgus szeme előtt működni kénytelen, abban fontos alapokat talál; kötelességeit telhetőleg legjobban telje­­síteni, a pillanat minden indulatait és hangulatait leküz­deni és egész figyelmét megosztatlanul a működés tárgyára irányozni. A közönség jelenléte méltóbb jelle­met kölcsönöz az eljárásnak és elmellőzi a bírák közön­bösségét és figyelmetlenségét, mely a titkos collegiai üléseknél oly gyakran tapasztalható. 2­or. Az eljárás nyilvánossága igen is alkalmas szer az ítélethozás végett megkívántató bizonyítási anyag kiegészítésére. Nem is ritkák azon esetek, hol a hallgatók száma közül valaki mint tanú lépett ki, oly körülményre nézve, mely tekintetében eddigelé minden J) L. Henke Handbuch d. Criminalrech­tes IV. k. 36. 1. ') L. Zachariae Id. m. 107. 1. *) Az államügyészség intézményéről, lásd Planck: ,,Systematische Darstellung des deut. Strafverf." cz. m. 26—52. lapjait. 3) Ezen elv főbajnokaiként Welker,Jagemann,Molitor és Mittermayer tekintendők.

Next