Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-10-25 / 43. szám
szereztetik és a szigorú rend követésével a peres ügyek elintézése gyorsítatni fog, ha a helyhatóságok a pertárnok tisztjét nem tekintik csak kezelő hivatalnak, hanem ezen fontos állásra egy lelkiismeretes s szakavatott tárgyaló bírót alkalmaznak. DR. DÁRDAY SÁNDOR: A nyomozó- és a vádelv jelentősége a bűnvádi eljárásban. (Folytatás.) Megismerkedvén azon hátrányokkal, melyekkel a tiszta nyomozó- és vádelv következetes életbeléptetése szükségkép összekötve volna, a gyakorlat terén csupán oly eljárás követését javashatjuk, mely e két, egymással szemközt álló rendszerből csak azt kölcsönzi, és czélszerűen egybefűzi, mi e rendszerekben helyesnek és gyakorlati érvényesítésre érdemesnek található; ez vezet a büntető eljárás azon alakulásához, mely jelenleg a vegyes rendszer nevezete alatt ismeretes. Az első sarkpont, melyre ezen rendszer alapítva van, azon igazság, hogy az állam legszentebb érdeke a bűntények megtorlását követeli. Ezen érdekkel pedig semmikép nem volna összeegyeztethető, ha a büntető hatalom működése magánvádló fellépésétől függővé tétetnék. Kell tehát, hogy legyen az államban oly közorgánum, mely hivatalból az elkövetett bűntényeket és azok valószínű okozóit, a törvényhatóság tudomására juttassa, ezen orgánumok államügyészségeknek neveztetnek. Az ezen elvre alapított eljárásnak kétségtelen előnyei a következők: 1-szer. Ugyanis csak ezen eljárás tünteti elő a büntetés valóságos jellemét, mely a jogállapot feltétlen helyreállítása végett a bűntettessel éreztetett részban rejlik, — következőleg csakis ezen eljárásmód képes az állam valóságos érdekét, — mely a gonosztett megtorlását feltétlenül megkívánja, teljes mérvben valósítani, 2-szor. Ezen neme az eljárásnak biztosítékot tartalmaz arra nézve , hogy az eljárás megindítása csak szorgos megfontolás alapján fog történni. Számos fenyítő perek, melyek különben alaptalanul megindíttatnának, el fognak maradni, ha a közvádló mielőtt az eljárást megindítaná, az eset minden ténykörülményeit kellő reflexió alá vonja. Az alaptalan bűnvizsgálatok elmaradása által az államnak tetemes költségek, a gyanúsítottaknak pedig sok megterhelés és hátrány meg fog kíméltetni. Számos esetekben, hol a tett büntethetősége bizonytalan , hol a kár csekélysége miatt az állam érdeke kívánatossá teszi, hogy a büntetés elmaradjon, az állam ügyésze váddal fel nem lépend. 3-szor. A vizsgálóbíró állása méltóbb és elfogulatlanabb leend. Ott hol a bíró köteles minden hozzá jutott feljelentés, hír,vagy tudomására esett gyanújelek folytán hivatalból fellépni, álláspontja már egyelőre is elfogult, az ily bíró gyakran oly lépésekre fog indíttatni, melyek fontosságát és következményeit ő kellően meg nem fontolta. Hol ellenben a birói eljárás a közvádló által megindíttatik, ott alkalmas leend a vizsgálóbírónak mindent teljes higgadtsággal megfontolni, a gyanújeleket és bizonyítékokat, mindent mi a vádlott bűnössége mellett, vagy az ellen szól, kellőkép összehasonlítani, minek folytán nem ritkán alkalma leend a vizsgálóbírónak az államügyész indítványát mint alap nélkülit visszautasítani, 4-szer. Ezen eljárás fő előnye az alaposabb védelem lehetségesítésében rejlik, mert itt, hol az államügyész vádlevele egy meghatározott bűntényre céloz,és a nyomozó műtét a legkülönfélébb gyanujelekre nem terjesz- ' kedhetik, ismeri a vádlott és védője a vizsgálat irányát, és tudja, mi ellen irányzandó a védelem. Az egyes ténykörülmények, melyekből a bizonyítékok és gyanujelek merítendők — a vádlott irányában eleve ki fognak emeltetni, mi által az utóbbira nézve alkalom nyílik magát mindezek ellenében mentegetni, az egyes gyanujelekből vont következtetéseket legott megcáfolni. Mindez okozza, hogy az eljárás egyszerűbbé és tisztábbá válik. Végre: 5-ször.A kérdésben forgó eljárásnak egyik lényeges atributuma (mely a vádelvből folyományozik) az, hogy a bizonyítás a közvádlót terheli. A kutató eljárásnál ellenben, az inquirens főtörekvése mellőzhetlenül az önvallomás kinyerésére leend irányozva , és épen ezen oknál fogva a gyanúsítottal folytonos érintkezésben levén, annak magaviselete által nem ritkán ellenében kedvezőtlen hangulatba hozatik, mi már magában véve elégséges teend arra, hogy a vizsgáló bíróban a bűnösség felöli hiedelem vagy meggyőződés még inkább megszilárdítassék. De mindezáltal a nyomozó bíró gyakran arra is indíttatik, hogy a gyanúsított személy lelkületére hasson, sőt engedetlenségi büntetéseket is alkalmazzon *). Hogy ez a bűnvádi eljárás nem csekély visszásságaihoz tartozik, már rég el volt ismerve. Mindezen gáncsok nem érik azon eljárást, mely a közvádló indítványa által folyamatba tétetik, és folytonos közreműködése mellett véghez vezettetik). A vegyes eljárás második főrequisituma a tárgyalás nyilvánosságában áll. Ezen kellék a vádelv lényével teljes kiterjedésben összeegyeszthető, mennyiben a tár-gyalás nyilvánossága a vádlott kellő védelmére fontos óvadékot tartalmaz. Jelen század utolsó tizedei óta fennen hirdetik az elmélet és a gyakorlat férfiai a bűnvádi eljárás ezen nagy horderejű kívánalmát). De nem is siker nélkül hangzott el a tudomány ezen szózata. Több rendbeli újabb büntető perrendtartások vívmányai a tudomány nemes törekvésének. Túlterjeszkednék ezen értekezés szűk határain, ha bővebben kiemelni akarnák mindazon nyomós alapokokat, melyek a szellemdús német criminalisták által az eljárás nyilvánossága mellett felhozattak. — Megelégszünk ezen eljárásmód főelőnyeinek rövid felemlítésével. Ezek ugyanis a következők: 1 er. Tagadni nem lehet, miként az eljárás nyilvánossága már lélektani törvények szerint a bírákat és a védőt kötelességek lelkiismeretesebb teljesítésére folytonosan serkenti, figyelmüket kellőképen ébren tartja. Tapasztalati tény, hogy az ember, ha a nagyközönség Árgus szeme előtt működni kénytelen, abban fontos alapokat talál; kötelességeit telhetőleg legjobban teljesíteni, a pillanat minden indulatait és hangulatait leküzdeni és egész figyelmét megosztatlanul a működés tárgyára irányozni. A közönség jelenléte méltóbb jellemet kölcsönöz az eljárásnak és elmellőzi a bírák közönbösségét és figyelmetlenségét, mely a titkos collegiai üléseknél oly gyakran tapasztalható. 2or. Az eljárás nyilvánossága igen is alkalmas szer az ítélethozás végett megkívántató bizonyítási anyag kiegészítésére. Nem is ritkák azon esetek, hol a hallgatók száma közül valaki mint tanú lépett ki, oly körülményre nézve, mely tekintetében eddigelé minden J) L. Henke Handbuch d. Criminalrechtes IV. k. 36. 1. ') L. Zachariae Id. m. 107. 1. *) Az államügyészség intézményéről, lásd Planck: ,,Systematische Darstellung des deut. Strafverf." cz. m. 26—52. lapjait. 3) Ezen elv főbajnokaiként Welker,Jagemann,Molitor és Mittermayer tekintendők.