Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-02-23 / 8. szám
Miután őket a törvény értelmében a kártérítés illeti meg a jogosulatlan utánnyomtató vagy utánképző ellen, tehát ebbeli jogukat a polgári törvénykezés útján foganatosíthatják (osztrák polgári törvénykönyv 1338. §.), s a nekik okozott kár értékének nagysága és sértett vagyoni érdekük (id quod interest) iránt a becslő eskü (iuramentum aestimatorium) letételéhez bocsátandók (osztrák polgári törvénykönyv 805. és 1331. §§-ok, és közönséges törvénykezési rendtartás — Allgemeine Gerichtsordnung — 214. §. litt. b); — de miután a jogosulatlan utánnyomtatótól vagy utánképzőtől büntetésként az utánnyomtatott vagy másképen mechanikailag utánképzett példányok és azok előállítására használt minden készletek és eszközök elkobozandók, tehát a politikai hatóságok részérőli eljárásnak is van helye, részint mert az említett utánnyomatás vagy utánképzés mások iparüzletének háboritásával jár, részint mert az 1825-ik évi julius hó 14-én 20,563. sz. a. kelt udvari rendelet az ebbeli panaszok körüli eljárással s azok elintézésével az első folyamodásu politikai hatóságokat bízta meg. Az 1837-ik évi német szövetségi határozattal egyezőleg közzététetett Ausztriában egy 1841. évi május hó 15-én kelt udvari rendelettel), az 1841. évi ápril hó 22-én létrejött azon német szövetségi határozat is, mely a zenészeti és színművek belföldi szerzőit műveiknek jogosulatlan előadása ellen a német szövetség területén belül megvédi, itt azonban bővebb vizsgálódás tárgya nem lehet, miután a jelen értekezés csakis az utánnyomtatás körüli törvényhozás rövid vázlatának volt szánva. A mondottakból folyományként következik, miszerint a törvényhozás egyes államokban a sajtó jelentőségét s átalános jogosultságát belátta ugyan, de az mindeddig még sem emelkedhetett fel sem a magánéletben, sem a gyakorlati nemzetközi jog terén azon jogi álláspontra, melyre oly alapos, oly szent igényt tarthat, és mely igényt oly gyakran sértenek meg egyesek kárhozatos merényletei. Dr. EKMAYER ÁGOST, kassai kir. akad. nyilv. rendes jogtanártól. gyakorlati észrevételek esküdtszékeink .korul. (Folytatás.) A köz- és magán-vádló és védőről. Az inquisitorius vizsgálati rendszernél az első feljelentés azon feladvány volt, melyet a vizsgálóbírónak akként kellett megfejtenie, hogy munkálata alapján az ítélet kimondassék. — Másképen áll ez az esküdtszéki eljárásnál. Itt az első feljelentésnek akként kell fogalmazva lenni, hogy a tény elősorolása mellett azon szempontok is kijeleltessenek, melyekre nézve a vizsgálóbíró az adatokat azért szerezze meg, hogy azokat a vádló a vádláskor vádja megállapítása tekintetéből felhasználhassa. Fennálló közrenyitó eljárásunknál vannak hivatalos közegek és jogtudósok is, akik a tudomásukra jött körülményeket vagy nagy elővigyázatból, vagy más érdekből elhallgatják, azok kikutatását a vizsgáló bírákra bizzák s utólagosan állnak elő, hogy a dolog nem úgy áll, mint a fáradságos vizsgálatból kiderült, hanem másként, mert ők már az első feljelentéskor ilyen meg amolyan adatok nyomában voltak, amiből természetesen sok zűrzavar ered. Mihelyt az esküdtszéki intézmény hazánkban általánosíttatik, ez a vádlói intézmény szabályozását akként kívánja, hogy a közvádló a közbiztonsági közegekkel nemcsak közvetlen érintkezésben legyen, hanem azokkal a törvény korlátai közt rendelkezzék is. A hivatalból üldözendő büntethető cselekvények tekintetéből e szerint szükséges, hogy a közvádló nemcsak törvénytudó, hanem egyúttal a rendőri és közbiztonsági intézmény főnöke is legyen, mert egyrészről csak így juthat minden törvényellenes mozzanatnak s az üldözendő tett fontos körülményeinek tudomására, melyek a vizsgálat által törvényesen megállapitandók, másrészről pedig csak törvénytudománya által bírálhatja meg, váljon a tudomására jutott körülmények fontosak-e vagy sem? A közvádló köteles legyen a sértettek és károsok és merő nemzeti pénzjegyek által egyedül nem teljesíthet. A forgalombani zavarok s fennakadások elkerülése végett ugyanis szükséges, miszerint az állam összes pénzszükségletének legalább aránylagosan oly valahányad része érczpénzből álljon, hogy a külfelé teljesítendő fizetések fedezésére papírpénz helyébe érczpénzt bármikor könnyen s felülfizetés (agio) nélkül szerezni lehessen. A papírpénzjegyeknek érczpénzre való mindenkori beválthatósága mellett ez arány önmagától fog fennmaradni, vagy ha esetlegesen megszavaztatott, önmagától fog ismét helyreállani. De ha valamely be nem váltható papírpénz az émlített szoros szükségleten felül kényszerfolyammal felruházva adatik ki, akkor egyidejűleg az illető papírpénz értéktelenítésének szükségkép be kell következnie. Mert a papírpénzösszegek nagyobb felhalmozása s az egyesek pénztárainak papírpénzből álló fölös készlete által emelkedik az árujavak iránti vételvágy vagy kereslet, ami ismét a javak árainak felemelkedését vonja maga után, s ennek szükségképen, s azért természetes eredménye lesz az árujavak kivitelének azok magasabb ára miatti csökkenése, ellenben a külföldi árujavak beszerzése miatti készpénzkivitelnek emelkedése, ez pedig mindaddig tartand, míg az ennek folytán az ezüst pénzért beálló felülfizetés (agio), amely ezen felül még a papírpénz iránti bizalmatlanság által is felcsigáztatik, ám az áremelkedést még túlszárnyalja, miáltal azután a magas felülfizetés (agio) következtében természetesen megfordítva jelentékeny nyomás lesz az árujavak behozatalára és mintegy jutalom azok kivételére észrevehető. A mondottakból kimagyarázható azon az első pillanatra sajátszerűnek látszó tünemény is: miért fog a papírpénzjegyeknek a szükségletet jóval túlhaladó összegbeni kiadása mellett — amiről az agro tétele a legszólóbb bizonyítékot nyújtja — időszakonként mégis hiány mutatkozni forgalmi eszközökben és valódi pénzszükség beállani. 2) Politisehe Gesetzsammlung 69. köt. van a pénzforgásra. A javak árának magassága és a hitel könnyűsége határozó befolyással vannak ugyan a szükségelt pénzkészlet nagyságára, de ha a pénzkészlet a szükségleten fölül emelkedik, akkor a fölösleges összeget haszonhozólag szokás elhelyezni, történjék ez azután akár kölcsönadás útján, akár árujavak beszerzése által. Mindkét esetben fokozottabb vételvágy vagy kereset álland be, mely általánossá váland, s ennélfogva a javak árait is fokozandja, ha valamely üzleti ág pénzkészlete a tapasztalásszerűleg szükségelt összegen túl felülemelkedett. Ez így fog tartani mindaddig, míg a felemelkedett árak a készpénz szaporodott összegével ismét egyensúlyba jöttek, ami önmagától érthetőleg a pénznek más üzleti ágak felé való fordítása s más területek felé való elvonulása által — a melyek az ebbeli magasabb árakból szinte hasznot húznak — elősegíttetni fog. Miután ily módon mindenki a reá nézve fölösleges és magában véve nem gyümölcsöző pénzkészletet haszonhozólag elhelyezni iparkodik, maga a pénzszükségletnek bizonyos határok közötti hullámzása is eléggé egyforma és szabályszerű lesz, és miután ennek folytán az egész készpénzösszlet — nehogy annak improductív nyugvása által az illető kamatok veszendőbe menjenek — telhetőleg jövedelmező irányban fog felhasználtatni, természetesen azon további jelentékeny előny is el fog érezni, hogy egészben véve a készpénznek árujavak irányábani kínálata is aránylag változatlan és szilárd alakban fog feltűnni, és árhullámzások vagy áringadozások újabb forrásául a maga részéről szolgálni nem fog. Ha tehát a pénzkészletnek szüksége általában véve minden egyesnek abbeli törekvése által igazodik, pénztára állását lehetőleg korlátozni s minél jobban megszorítani, hogy az érczpénz mennyiségének szüksége egy bizonyos üzleti ágra s területre nézve különösen azon fizetések által határozódik meg, melyeket ez más területeknek általában teljesíteni tartozik.