Jogtudományi Közlöny, 1869

1869-05-30 / 22. szám

elmozdi­hatlanság stb. ki nem terjednek. — A járásbirák hatáskörébe tartoznak egyelőre mindazon teendők, melye­ket az 1868: LIV.,s a büntető gyakorlat a jelenleg fenn­álló egyes bíróságokhoz (t. i. szolgabíró, városi biró stb.) utasit. — A kir. törvényszékek hatásköre pedig egyelőre azokra terjed ki, melyeket az LIV. tvcz, s a büntető gyakorlat a jelenleg fennálló első folyamodású társas bíróságokhoz utasít. A kereskedelmi s váltótörvényszék hatáskörét a kereskedelmis váltótörvények szabják meg, de oda tartoznak azon teendők is, melyeket külön ható­sági intézkedések a mostani pesti váltótörvényszékhez utasítottak.­­ A járásbiró a maga járásában vizsgáló biró mindazon bűnügyre nézve, melyek a kir. törvény­szék illetőségéhez tartoznak. A kir. törvényszék szék­helyén az elnök által kirendelt törvényszéki biró telje­siti a vizsgálatot, vagy pedig a székhelyen lakó járásbiró. A törvényszék elveheti a bűnvizsgálatot valamely, külön­ben illetékes járásbirótól, s azt más vizsgáló biróra bízhatja.­­ A kir. ügyészek hatáskörébe egyelőre azon teendők tartoznak, melyek a mostani tiszti ügyészeket büntető s házassági ügyekben illetik. A kir. ügyészek vizsgálatot nem teljesíthetnek őket, illeti a büntető íté­letek végrehajtásának ellenőrzése, s a börtönök feletti főfelügyelet. — A kir. főügyészek s a sz. korona ügyé­szének hatáskörébe azon ügyek mennek át, melyek ekkorig a kir. ügyek igazgatóságához tartoztak.Egy §-us rendelkezik a törvényhatósági s községi tisztviselőknek feljelentési s nyomozási kötelességéről, bűnesetekben. Az új szervezet életbelépésének idejétől fogva (melyet az igazságügyi miniszter határoz meg) a mostani törvényhatóságok s rendezett tanácsú városok törvény­kezési működése s a törvénykezési tisztviselők fizetése megszűnik. A törvényhatóságok kötelesek a most tör­vénykezési czélokra használt helyiségeket s börtönöket átadni; e felett a miniszter, az általános kisajátítási tör­vény elvei szerint kisajátíthatja a szükséges tereket s épületeket.­­ Ugyancsak a miniszter felhatalmazással láttatik el, hogy az ügyrendtartást az első bíróságok részére megállapíthassa, hogy az első bíróságok átala­kítását vidékenként egymás után eszközölhesse­ végre, hogy az első folyamodási bíróságoktól egyes állomáso­kat, még 4 évig, ideiglenesen tölthessen be. A törvényjavaslat 30. §-ában foglalt eszmék tömege bővebb fejtegetésre nyújt alkalmat, melyre legközelebb vállalkozunk. (1. sz.) A jogi személyekről. II. A jogi személyek keletkezésmódja. A fentebb előadottak szerint a jogi személy fogalma létesül tehát, valahányszor más valami, mint az egyes természeti lény ruháztálik fel jogalanyisággal. Minthogy pedig a természetes felfogásnak csak a természeti szemé­lyiség felel meg, azaz, hogy csak az ember bírjon sze­mélyiséggel, jogképességgel, jogalanyisággal, mert csak az egyednek van természeti, azaz: a jogkörén kívül is nyilvánuló léte, ebből önként következik, hogy minden jogi személyiség fictión (képzeleten, költésen) alapszik. A jogi személyiség keletkezéséhez némelyek (a. m. Puchta, Unger, Beseler, Widscheid) szerint elégséges, ha több természeti személy csak általában bizonyos megengedett czél létesítésére szövetkezik, vagy ha vala­mely vagyonösszeg bizonyos megengedett czélra kiren­deltetik, mások (p. Savigny, Salkowski, Pfeifer, Uhrig, Sintenis, Vangerow, Keller és számos más jogász) sze­rint azonban a természeti személyek egyesülésén vagy bizonyos vagyonösszeségen kívül múlhatatlanul még az állam közreműködése is kívántatik, mely vagy általános, vagy különös törvényben (lex generális, lex specialis , constitutio personalis) nyilvánulhat­). E pont iránti vita korántsem tekinthető még befejezettnek, sőt újab­ban a nézetek ismét nagyon eltérnek egymástól, mind azáltal az utóbbi vélemény még mindig az uralkodó, s helyesebbnek is tartom az elsőnél, mely, mint alább ki fog derülni, a jogi személyek fogalmának túlságos, és nem indokolható kiterjesztésére vezetne. Az első nézet vitatni az állami engedélyt arra, hogy valamely jogi személy létesüljön, csak kivételnek tart­ják. Unger különösen azt állítja­­, hogy a magántestü­letek csak azóta szokták a jogi személyiség jellegét maguknak az államhatalomtól megszerezni, mióta né­mely jogászok (p. Mühlenbruch) a nem világosan meg­engedett ilynemű egyesületektől a jus standi in judicio-t megtagadták, hogy azután minden lehető ellenvetés ellen védve legyenek, mai nap azonban a különös engedély a tételes jog ebbeli határozott követelményén kívül­) nem szükséges; azon téves nézet, mintha ily jogi személyek létezése merőben állami engedélytől függne, szerinte azon hibás beszédmódból eredt, misze­rint mindig a jogi személy jogainak megadásáról volt szó, mit azután kiváltságok osztogatására magyaráztak, holott a jogi személyek által gyakorlandó jogok lénye­gileg nem különböznek a természeti személyek hasonló jogaitól. Ily általános jogtételt, úgymond tovább, a construáló jogtudomány van hivatva kimondani1). Azonban már azon körülmény, miszerint minden jogi személy mesterséges úton jöhet csak létre, az állam­hatalom (a törvényhozás) közbenjárását teszi szüksé­gessé 2), miután a személyiség forgalmát a természeti személyeken kívül más tényekre senki magánhatalmánál fogva ki nem terjesztheti. De azonkívül az állami enge­délyt egyéb fontos körülmények is, nemzetgazdászati és politikai okok sürgősen parancsolják, részint azért, hogy a javaknak ily úton, (főleg alapítványok által) holt kezekben történő összehalmozása3), részint pedig, hogy az államczélokkal netán összeütköző törekvések meggátoltassanak. A római jog világosan követeli az állami engedélyt a corpora és collegia tekintetében, 4) a legkitűnőbb jogászok mai nap is valamennyi jogi sze­mélyre nézve követelik, némelyek e követelményt tagad­ják 5), mások ismét annak csak bizonyos megszorítással adnak helyet. Egyébiránt az állami engedély semmiféle különös alakszerűséghez kötve nem lévén, hallgatag 6) is, tényleges tűrés,s igy közvetett elismerés által is igazol­tathatik, mi a hosszabb idő óta fenálló és talán bebizo­nyíthatólag állami engedély nélkül létrejött testületeket (városi, falusi községek, fiscus) eléggé biztosítja. 7­­8) Így többek között Beseler (id. m. 67. 69. §§.) még­pedig, mint mondja, azon oknál fogva, mert a jogi személyek nem alapulnak fictión. Ugyanazért az állami engedélyben, ha valahol elő is fordulna, nem ius constituendi-t, hanem csak ius confirmandi-t (azaz: puszta rendőri enge­délyt) lát. 9) Salkowski szintén azt tartja ugyan, hogy az állam közrehatásá­nak módja a jogi személyek létesítésénél egészen közömbös, s hogy jele­sen valamely egyesületnek az állam részérőli világos elismerésében egy­úttal testületi minőségének elismerése foglaltathatik, miként ez a római jogban történt (mely soha nem mondja : universitatem confirmare, permit­tere, hanem csak : corpus habere permittere), de azért mégis a hallgatag elismerést lehető félreértések miatt elejtetni kívánja. 10) Azonban meg kell itt jegyezni, hogy a puszta rendőri engedély folytán valamely személyegyesület még nem lesz jogi személylyé, hanem 1) A szászországi polg. t.-könyv 52. §-a is azt kivánja, hogy a jogi személy mint olyan, az állam részéről elismertessék. ") Krit. Überschau, VI. köt. 153. 1. s) P. a porosz Landrecht N­. R. 6. cz., az angol jog, a szászországi codex 52. §. 4) Salkowski (id. m.23. 1.) tagadja az ily általános jogtétel létezését. 5) Savigny, id. m. 275. s köv. 1. Sintenis, id. m. 107. s köv. 1. Sal­kowski, id. m. 4. §., Pfeifer, id. m. 15. §. Keller, id. m. 39. §. Thöl., id. m. 8. §. stb. 6) Hol az amortisationalis törvények megszüntettek, e tekintet ter­mészetesen elesik. 6) L. 1. pr. D. quod cujusque min. (3,4). 1. 3. §. I. D. de collegiis (47,22).

Next