Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-09-27 / 39. szám
JOGTUDOttsár: Megjelenik minden kedden. Kefizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, 111. em. Kiadó hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. —— A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, « megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők, a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye, Üdvözlet az első magyar jogászgyűléshez. Az igazságügyi miniszter évek előtt, mint egyszerű ügyvéd a következő komoly szavakat intézte választóihoz ),hogy a meddő vitatásokat a munka és alkotás hamarább felválthassa, s több szükség lesz gondolkozó és szakavatott erőkre, mint a tirádák mestereire. A haza ügyei iránti érdekeltség mélyebb mederbe vonul s kiáradások nélkül halad a czél felé." S valóban ily törekvés által lelkesítve nagy számmal látjuk hazánk jogtudósait egybeseregleni, mert mindannyian érzik ama felelősség súlyát, mely reájuk háramlik, ha tudományunkat nem emeljük a korszerű tökély fokára. Hazánkban aránylag sem az ipar, sem a művészet, sem a tudomány egyéb ágai nem maradtak annyira hátra, mint a jogtudomány. Azonban immár nem kérdjük aggódva, hogy mi lehetett annak oka ? Hiszen mindenki előtt tudvalevő az, hogy összes régibb hazai törvényeink legnagyobb része ma egyéb igaztalan kiváltságoknál. A rendek és karok nemcsak a birói székeket foglalák el, hanem kezükben volt egyszersmind a törvényhozó hatalom, és iszonyú a H. T. K. azon mondata P. 3. Tit. 30. ,,Rusticus praeter laboris mercidem in terris domini sui, quantum ad perpetuitatem nihil juris habet, etc." Ily alapokon nyugodtak társadalmi viszonyaink, mig az előbbi század a szellem szabadságát szülte és vele az egész emberiség óriási léptekkel haladván előre az állami jogtudomány is roppant változásoknak volt alávetve, mely változás, hason okoknak egyforma okozatai következtében, nálunk is érvényesült. Nálunk is a rendi szerkezet képviseleti alkotmánynyá változott, de az igazságszolgáltatás fejlődésében mindeddig alig tehettünk egy lépést, mert egy balvégezet hosszú időre megállapodást parancsolván, nemzeti életünk ezen fonala lett ketté vágva. Törvénykezésünk egy labyrinthus, melyben csak tapogatva alig menekülünk az igaztalanság szörnye előtt, és anyagi helyzetünk, különösen hitelünk eleget szenvedett orosz törvénykezésünk által, melynek hite a külföldön még a valónál is rosszabb. A nemzet figyelme tehát jelenleg hazánk jogtudósainak nagy gyűlésére irányul, tőle várván az éltető erőt, miután állami életünk ezen aterében halálosan lassú a keringés. Mindennapi sóhajunk az volt: Reform jöjjön el a te országot. Üdvözölve legyenek tehát az első magyar jogászgyűlés egybegyűlt munkásai! Üdvözölve legyenek itt a birói karnak ama lelkes tagjai, kik mint a nép jogorvosai, sanyarú jogállapotunkban a törvények hiányosságánál fogva az igazságot nem a törvényességben, hanem a törvényességet csak az igazságban kereshették! Üdvözölve legyenek az ügyvédi karnak tagjai, kiknek hivatása Anquesseau szerint „oly nemes, mint az erény." Üdvözölve legyenek a tanári karnak tagjai, kiknek hivatása a tanterem szűk falain kivül is szaktudományuk magaslatáról társadalmi életviszonyaink és állami létünk sikeres fejlesztésére termékenyítő befolyást gyakorolni! Fel a munkához, hogy a törvényhozó hatalom nehéz feladatának megoldása iránt az elmélet és gyakorlat kölcsönhatása s a nemzet összes jogtudósainak, mint nemzeti jogöntudatunk apostolainak közreműködése által — helyes utmutatást nyerjen. Fel a munkához ! mert Montesquieu mondja: „a jog az élet", — ez idő szerint pedig minden nemzet fenállása a szellem s a korszerűleg nyilvánuló erőkifejtéstől függ s csak is ettől van feltételezve. Végre részünkről, kik e lap hasábjain évek óta fáradoztunk azon, hogy a jogászgyűlés eszméje testté váljék, — legyen szabad nekünk intésül a fent idézett komoly szavakat ismételnünk, melyek szerint több szükségünk van gondolkozó és szakavatott erőkre, mint a tirádák mestereire. Dr. DÁRDAI SÁNDOR: A n.váradi ügyvédi egylet észrevételei az italmérési jog megszüntetése tárgyában előlegesen megállapitott s az igazságügy minisztérium által véleményezés végett leküldött törvényjavaslatra. Az italmérési jog rendezéséről szóló törvényjavaslatban foglalt főelveket, mely szerint az italmérési jog, mint kisebb királyi haszonvétel a jövőre nézve, az eddig jogosítottak kárpótlása mellett megszüntetik s azon átalános elvet, hogy jövőre az italmérési jog rendszerint csak a községek által gyakoroltathassék osztja és helyesnek tartja az egylet, s ennélfogva észrevételeiben, csak a következő részletekre szorítkozik . A 2-ik és 3-ik pontjában a javaslat azt tartalmazza, hogy a puszták tulajdonosai kárpótlást nem követelhetnek. A javaslat e tételt figyelembe véve a törvényjavaslat 1. szakaszában megállapított azon elvet, hogy az italmérési jog, mint kb. kisebb haszonvétel átalában