Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-10-25 / 43. szám
JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. ^iTUS®* — wgv^ ) Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: A kéziratok 1o ., Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. bérmentve a szerkesztőhöz, (3 ) Kifpzetési dij: Kiadóhivatal: a megrendelések V. Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ert. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó hivatalhoz intézendők. | — — w-o&Q-'rt Néhány szó a törvénytelen származású gyermekek jogi állapotának rendezéséről. A legközelebbi szeptember hóban tartott magyar jogászgyűléshez a következő indítványt küldtem be: „A jogászgyűlés nyilatkoztassa ki, miszerint jogéletünk egyik fontos kívánalmának ismeri fel, hogy a törvénytelen születésű gyermekek jogi állása nálunk minél előbb határozott, s a XIX. század szellemének megfelelő törvény által szabályoztassék." Ezen indítványomnak részletesebb kifejtése tekintetéből egyúttal öt kérdést formuláztam, melyek szerint — mint véltem — indítványom talán leghelyesebben lehetett volna a közvitatkozás alapja és végleges megállapodás tárgya; fenntartván magamnak, hogy ez iránti nézeteimet utóbb, pozitív részletes indítványoknak kinyilatkoztatása által határozottabban kijelenthessem. A jogászgyűlés első szakosztályának szept. 26-ai ülésében jónak találtatott, indítványom ellen formai nehézségeket felhozni, melyeknek folytán érdemleges tárgyalása elmaradt, úgy hogy később a teljes ülésben sem tárgyaltatott. Ezen előzmény után természetes, hogy én indítványomat ismét a jogászgyűlés elé hozni nem fogom. Amennyiben mindazáltal tudományos becsületem azt kívánja, hogy az ellenem felhozott formai kifogások, daczára is indítványomnak mind tartalmát, mind alaki kifejezését, mindenki ellen tovább is fenntartsam; annak általam tervezett részletes indokolását az eredetileg formulázott kérdések szerint a szerkesztőségnek szívességéből a „Jogi. Közi." útján annál inkább óhajtottam közzé tenni, mert több tekintélyes jóakaró ügybarátom előttem kijelentette, hogy nézeteimet, melyeket az említett ülésben előadni akadályozva voltam, szívesen ismernék. S ez jelen értekezésem közzétételének alkalma és oka. Dr. WENZEL GUSZTÁV. « . • Jogrendszerünknek egyik igen érezhető hiányát abban gondolom feltalálni, hogy a törvénytelen születésű gyermekeknek jogi állása törvény által kielégítőleg szabályozva nincs. A Hármaskönyv I. részének 106. és 108. czímein kívül határozott szabályt sehol nem találunk. A menynyiben pedig itt egyéb nem mondatik, minthogy az érvénytelenül kötött házasságból született gyermekek „in bonis et juribus possessionariis parentum succedere nonpossunt, sed (ea) ad fratres generationales vei alios succedere debentes eo facto devolvuntur"; — megjegyzendő, hogy nem átalában és tüzetesen törvénytelen gyermekekről, hanem csak olyanokról van szó, kik azért törvénytelenek, mert érvénytelenül kötött és nem putativum házasságból születtek; s hogy ezektől egyedül a nemesi ősi fekvő javakbani törvényes öröködés tagadtatik meg. Ehhez képest Ivitonich (dub. 50.) joggal mondhatta, hogy ,,lex nostra de illegitimis prolibus in genere nihil meminit", s noha ő az analógia alapján azt állítja: „quia gens nostra castitatis, pudieitiae et honestatis adeo semper observantissima fuerit stb., ideo perpetua consueitudine et viva quasi lege omnes simpliciter ex damnata legibus coniunctione ortos neque matri succedere in praejudicium legitimorum successorum vei Fisci Regii permittit,sed solum legitimos filios" ; utána pedig többi jogtudósaink (Huszty István, Kelemen, Frank stb.) hasonló értelemben nyilatkoznak, mégis mindnyájan kénytelenek bevallani, hogy ilynemű szabály törvényeinkben sehol nem foglaltatik. Így Ivitonich szerint: ,,Lex nostra videtur tam adulterinos, quam ex concubina procreatos, vei meretrice vulgo quaesitos filios ad successionem paternam admittere"; és „nullibi literis expressa lege huiusmodi illegitimas proles a successione paterna vei materna amotas esse indemus" (eml. h.); s Huszty szerint is : ,,liberos naturales a successione bonorum maternorum nulla excludit lex expressa" (Jurisprud. Pract. II. 51.) stb. Annál inkább állíthatjuk tehát, hogy midőn a praxis nálunk a törvénytelen gyermekeket minden törvényes öröködésből, sőt a törvények direct pártfogásából is kizárta, nemcsak a XIX. századnak jogi öntudatával volt ellenmondásban, hanem eljárását nem annyira hazai törvényeinkkel, mint inkább csak hazai balvéleményeinkkel indokolhatta. Midőn pedig a törvénytelen gyermekeknek jogok átalában is csak indirect után adatnak, amennyiben t. i. minden ember, tehát ők is személyeknek tekintendők, és így a személyiség és az abban foglalt jogok tőlök meg nem tagadhatók; s a mennyiben a magyar anyától született törvénytelen gyermek szintén magyar honfinak tekintendő, és igy a honfiság jogaiból ki nem zárható, ezen gyönge jogi alap számukra csak a legszükségesebb nevelés és alimentatio jogosítványát indokolja, mely a kötelmi jog szabályai szerint mind anyjuk, mind atyjuk vagyona ellen foganatosítható. Úgy látszik tehát, hogy jogrendszerünk e tárgyban csakugyan sürgős reformot szükségel, s hogy ezen reformnak határozott törvény által kell történni, mely a törvénytelen gyermekek jogi állását rendszeres felfogás szerint szabályozza. Napjainkban, midőn jogállapotok rendezéséről van szó, hármas tekintetek szoktak irányadásul vétetni: a jogtörténeti előzmények, a nemzeti traditiók, és az opportunitás szerint közelebb meghatározott örök igazság tekintetei.