Jogtudományi Közlöny, 1871

1871-05-30 / 22. szám

fel; ezen kötelék tehát az előrebocsátott két lényeges kellékkel bírva m­íg a hites társak élnek, semmi szín és ürügy alatt fel nem bontathatik. A katholikusoknál tehát e szerint a házasság felbon­tására irányozott keresetekben nem is a kötelék felbon­tása, hanem annak jogilag nem léte,és így a házasságnak eredeti semmissége mondatik ki akkor, ha a házasság megkötése körül a felek szabad akaratának nyilvánítása a betöltésnek már akkor fenforgott és gyógyíthatlan akadálya, vagy oly törvény által kimondott érvényes­ségi akadály forog fenn, melytől felmentésnek végkép nincs helye, és így a felek jogérvényes házasságot nem is köthettek. Ellenben az evang. egyház házassági hitelvei és szabályai szerint azokon felül, miket a katholikusokra nézve megjegyeztünk: a bár jogérvényesen megkötött és teljesített házasság is felbontható maga a kötelék tekintetében: szándékos nőparáznaság — hacsak a má­sik fél is hasonlót nem követett el, vagy azt el nem engedte; — továbbá a gonosz hűtlen elhagyás, — a­mennyiben az elhagyó fél háromszori hirdetményes idé­zés után sem jelentkezik — a házastárs élete elleni les­kesedés é­s az engesztelhetlen gyűlölség miatt. Az osztrák törvény (115. §.) szerint öt évi börtönt maga után vonó bűntett, a házastársnak súlyos bántalmazása, az erdélyi ref. egyház elvei szerint a házassági köteles­s­ég megtagadása miatt is, ha a nő magát a gyermek­szülésre mesterségesen alkalmatlanná teszi,­­ holott ezen okok a katholikusoknál csak asztal és ágyteli ideig­lenes, vagy a körülményekhez képest élethossziglan tartó asztal és ágyteli elválasztást vonhatnak maguk után. A kath. sz. székek tehát a vegyes házasságokat is csak katholikus szempontból fogták fel, és ítélték el; sőt figyelmezve a fennebb felhívott 1791. XXVI. t. cz. 11. §-ra, mely szerint a világi hatóságok által evangéli­kusok házassági pereiben jogérvényesen hozott ítéletek a püspököket, illetőleg a kath. szentszékeket azoknak a katholikusokra való kiterjesztésére nem kötelezhették, következéskép az ily ítéletekkel is elintézett házasságo­kat is ugyanazon szempontok alá vették, és ebből ki­folyólag csak akkor engedhették meg az evang. vallás hitelvei s házassági szabályai szerint felbontott házasság folytán a felek valamelyikének katholikussal lépni há­zasságra , ha a házasság eredeti semmiség vagy érvény­telenség szempontjából bontatott fel, illetőleg ezen oknál fogva mondatott ki a házasság semmisége a világi biró­ság által, mert e tekintetben az evang. vallás hitelve a. kath. vallásával megegyez. De ha az evang. vallásnak a katholika vallástól eltérő hitelvei szerinti okból bon­tatott fel a házasság, ily ítéletet a szentszék el nem ismerte érvényesnek, és a bár teljesen szabaddá tett evang. vallású félnek kath. személylyel a házasságot meg nem engedte. Az osztr. polg. törvénykönyv (111. §.) is felvette a kath. vallás sarkalatos hitelvét, mely szerint az ér­vényes házasság köteléke kath. személyek közt csak az egyik házastárs halála által bontathatik fel. Sőt to­vább is menve, azt mondja ki, hogy szintén ily felold­hatlan a házassági kötelék, hacsak egyik fél is már a házasságkötésekor katholikus valláson volt. Az 1856. okt. 8-án kibocsátott osztr. katholikus házassági törvény (57. §.) azt mondja, hogy olyan házas­ságok, melyek kötésekor a felek egyike katholikus volt, akkor sem bonthatók fel, ha ez később vallását meg­változtatván mindkét fél nem kath. egyházi vagy val­lási társulathoz csatlakozott; valamint olyan házasság sem bontható fel, melybe a házas felek, mint nem kath. vallásnak kelvén össze, katholikusokká lesznek, de is­mét az a katholika vallásra visszalépnek. A fennebb mondottakból következtetőleg, ha az­­­ említett evangelika vallású a kötelék tekintetében el­választott házasfelek valamelyike szintén evang. vallá­sával második házasságra lépett, és ezen házassága szintén felbontatott az evang. vallás hitelvei szerint: az ekként szabaddá lett felek bármelyike kath. vallásával házasságra léphetett, feltéve, hogy akkor már első házastársa nem volt életben, a mi egyelőre feltűnő, de következetes a kimondott elvvel, annyiban a­mennyi­ben a kath. vallás házassági hit­elvei szerint a második házasság, a­mennyiben annak megkötése alkalmával még a másik házasság életben volt, érvénytelennek te­kintetik, mivel az első házasság a világi biróság által, és olyan ok miatt bontatott fel, melyet a kath. vallás el nem fogad; és így a második bár szintén felbontott házasságot, mint az első házastárs éltében kötöttet az érvényében fenállottnak veendő házasság irányában ere­detileg érvénytelennek kellett tekintenie. Dr. SUHAYDA­ JÁNOS, legf. szélőszéki biró. A bizomány-üzlet jogelvei. V. Meglehetős vitás a jogászok között a kérdés, váljon jogosítva van-e előleges kikötés nélkül a bizományos a megbízótól eladás végett bizományba kapott árukat maga vásárolni, illetőleg a bevásárlási bizománynál az árut maga szállítani a megbízónak, szóval, váljon mint önszerződő fél (Eigenhandler, Selbstcontradent) tel­jesítheti-e a bizományi utasítást. Nincs ok reá, miért nem volt jogosítva erre. Bár felhozatik némi alappal ezen jogosultság ellen az, hogy ha a bizományos mint önszerződő fél lép be a bizo­mányba, úgy nem igen fog arra nézni , mit különben igenis tenne, hogy az áru a lehető legelőnyösebb árban adassék el vagy vásároltassék, pedig ez mintegy irány­adó a bizománynál. Azonban ezen kifogás már azért sem alapos, mert hisz jogában áll a megbízónak mindig, ha az utasításának ilyetén teljesítése által károsítást szen­vedne a bizományost felelősségre vonni. A franczia, amerikai és angol kereskedelmi jog fel­fogása ugyan tagadja a bizományos ezen érintett jogát, de különösen a német kereskedelmi jog nemcsak elismerik ez önszerződési jogát a bizományosnak, hanem világosan kiemelik, hogy daczára annak, hogy önmaga mint közvetlen szerződő fél szállította a bevá­sárlandó árut, vagy önmaga tartotta meg a bizományba adott tárgyakat, a megbízó köteles neki mégis a szo­kásos vagy kikötött díjat (provisiot) és költségeket meg­fizetni. Ezen jogosultság azonban azon feltételhez van kötve, hogy az eladandó vagy vásárlandó bizományi árunak bizonyos tőzsdei vagy könnyen ki­tudható piaczi ára legyen.2) Mindenesetre köteles a bizományos a kapott utasításnak ezen ö­n­szerződőként való teljesítését bejelenteni a meg­ ') Holzendorf: „Rechtslexikon" 207. 1. Code civil 1596. czikk. A német keresk. tvk. ausztriai javas­lata 145. §. ugyanezen állásponton állt, a mennyiben azt kí­vánta, hogy ha a bizományos maga mint vevő vagy eladó akarja teljesíteni az utasítást, ehhez előbb a ,,megbizó beleegyezését tartozzék kikérni." 2) Ált. ném. keresk. tvk. 376. czikk; ezen felfogás prodo­mináló már az ált. német keresk. tvk. porosz 294. §. és nürnbergi javaslatokban, de még előbb több kitűnő német jogásznál mint Morstadt, Maurenbrecher s másoknál.

Next