Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-05-30 / 22. szám
fel; ezen kötelék tehát az előrebocsátott két lényeges kellékkel bírva míg a hites társak élnek, semmi szín és ürügy alatt fel nem bontathatik. A katholikusoknál tehát e szerint a házasság felbontására irányozott keresetekben nem is a kötelék felbontása, hanem annak jogilag nem léte,és így a házasságnak eredeti semmissége mondatik ki akkor, ha a házasság megkötése körül a felek szabad akaratának nyilvánítása a betöltésnek már akkor fenforgott és gyógyíthatlan akadálya, vagy oly törvény által kimondott érvényességi akadály forog fenn, melytől felmentésnek végkép nincs helye, és így a felek jogérvényes házasságot nem is köthettek. Ellenben az evang. egyház házassági hitelvei és szabályai szerint azokon felül, miket a katholikusokra nézve megjegyeztünk: a bár jogérvényesen megkötött és teljesített házasság is felbontható maga a kötelék tekintetében: szándékos nőparáznaság — hacsak a másik fél is hasonlót nem követett el, vagy azt el nem engedte; — továbbá a gonosz hűtlen elhagyás, — amennyiben az elhagyó fél háromszori hirdetményes idézés után sem jelentkezik — a házastárs élete elleni leskesedés és az engesztelhetlen gyűlölség miatt. Az osztrák törvény (115. §.) szerint öt évi börtönt maga után vonó bűntett, a házastársnak súlyos bántalmazása, az erdélyi ref. egyház elvei szerint a házassági kötelesség megtagadása miatt is, ha a nő magát a gyermekszülésre mesterségesen alkalmatlanná teszi, holott ezen okok a katholikusoknál csak asztal és ágyteli ideiglenes, vagy a körülményekhez képest élethossziglan tartó asztal és ágyteli elválasztást vonhatnak maguk után. A kath. sz. székek tehát a vegyes házasságokat is csak katholikus szempontból fogták fel, és ítélték el; sőt figyelmezve a fennebb felhívott 1791. XXVI. t. cz. 11. §-ra, mely szerint a világi hatóságok által evangélikusok házassági pereiben jogérvényesen hozott ítéletek a püspököket, illetőleg a kath. szentszékeket azoknak a katholikusokra való kiterjesztésére nem kötelezhették, következéskép az ily ítéletekkel is elintézett házasságokat is ugyanazon szempontok alá vették, és ebből kifolyólag csak akkor engedhették meg az evang. vallás hitelvei s házassági szabályai szerint felbontott házasság folytán a felek valamelyikének katholikussal lépni házasságra , ha a házasság eredeti semmiség vagy érvénytelenség szempontjából bontatott fel, illetőleg ezen oknál fogva mondatott ki a házasság semmisége a világi biróság által, mert e tekintetben az evang. vallás hitelve a. kath. vallásával megegyez. De ha az evang. vallásnak a katholika vallástól eltérő hitelvei szerinti okból bontatott fel a házasság, ily ítéletet a szentszék el nem ismerte érvényesnek, és a bár teljesen szabaddá tett evang. vallású félnek kath. személylyel a házasságot meg nem engedte. Az osztr. polg. törvénykönyv (111. §.) is felvette a kath. vallás sarkalatos hitelvét, mely szerint az érvényes házasság köteléke kath. személyek közt csak az egyik házastárs halála által bontathatik fel. Sőt tovább is menve, azt mondja ki, hogy szintén ily feloldhatlan a házassági kötelék, hacsak egyik fél is már a házasságkötésekor katholikus valláson volt. Az 1856. okt. 8-án kibocsátott osztr. katholikus házassági törvény (57. §.) azt mondja, hogy olyan házasságok, melyek kötésekor a felek egyike katholikus volt, akkor sem bonthatók fel, ha ez később vallását megváltoztatván mindkét fél nem kath. egyházi vagy vallási társulathoz csatlakozott; valamint olyan házasság sem bontható fel, melybe a házas felek, mint nem kath. vallásnak kelvén össze, katholikusokká lesznek, de ismét az a katholika vallásra visszalépnek. A fennebb mondottakból következtetőleg, ha az említett evangelika vallású a kötelék tekintetében elválasztott házasfelek valamelyike szintén evang. vallásával második házasságra lépett, és ezen házassága szintén felbontatott az evang. vallás hitelvei szerint: az ekként szabaddá lett felek bármelyike kath. vallásával házasságra léphetett, feltéve, hogy akkor már első házastársa nem volt életben, a mi egyelőre feltűnő, de következetes a kimondott elvvel, annyiban amennyiben a kath. vallás házassági hitelvei szerint a második házasság, amennyiben annak megkötése alkalmával még a másik házasság életben volt, érvénytelennek tekintetik, mivel az első házasság a világi biróság által, és olyan ok miatt bontatott fel, melyet a kath. vallás el nem fogad; és így a második bár szintén felbontott házasságot, mint az első házastárs éltében kötöttet az érvényében fenállottnak veendő házasság irányában eredetileg érvénytelennek kellett tekintenie. Dr. SUHAYDA JÁNOS, legf. szélőszéki biró. A bizomány-üzlet jogelvei. V. Meglehetős vitás a jogászok között a kérdés, váljon jogosítva van-e előleges kikötés nélkül a bizományos a megbízótól eladás végett bizományba kapott árukat maga vásárolni, illetőleg a bevásárlási bizománynál az árut maga szállítani a megbízónak, szóval, váljon mint önszerződő fél (Eigenhandler, Selbstcontradent) teljesítheti-e a bizományi utasítást. Nincs ok reá, miért nem volt jogosítva erre. Bár felhozatik némi alappal ezen jogosultság ellen az, hogy ha a bizományos mint önszerződő fél lép be a bizományba, úgy nem igen fog arra nézni , mit különben igenis tenne, hogy az áru a lehető legelőnyösebb árban adassék el vagy vásároltassék, pedig ez mintegy irányadó a bizománynál. Azonban ezen kifogás már azért sem alapos, mert hisz jogában áll a megbízónak mindig, ha az utasításának ilyetén teljesítése által károsítást szenvedne a bizományost felelősségre vonni. A franczia, amerikai és angol kereskedelmi jog felfogása ugyan tagadja a bizományos ezen érintett jogát, de különösen a német kereskedelmi jog nemcsak elismerik ez önszerződési jogát a bizományosnak, hanem világosan kiemelik, hogy daczára annak, hogy önmaga mint közvetlen szerződő fél szállította a bevásárlandó árut, vagy önmaga tartotta meg a bizományba adott tárgyakat, a megbízó köteles neki mégis a szokásos vagy kikötött díjat (provisiot) és költségeket megfizetni. Ezen jogosultság azonban azon feltételhez van kötve, hogy az eladandó vagy vásárlandó bizományi árunak bizonyos tőzsdei vagy könnyen kitudható piaczi ára legyen.2) Mindenesetre köteles a bizományos a kapott utasításnak ezen önszerződőként való teljesítését bejelenteni a meg ') Holzendorf: „Rechtslexikon" 207. 1. Code civil 1596. czikk. A német keresk. tvk. ausztriai javaslata 145. §. ugyanezen állásponton állt, a mennyiben azt kívánta, hogy ha a bizományos maga mint vevő vagy eladó akarja teljesíteni az utasítást, ehhez előbb a ,,megbizó beleegyezését tartozzék kikérni." 2) Ált. ném. keresk. tvk. 376. czikk; ezen felfogás prodomináló már az ált. német keresk. tvk. porosz 294. §. és nürnbergi javaslatokban, de még előbb több kitűnő német jogásznál mint Morstadt, Maurenbrecher s másoknál.