Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-11-19 / 47. szám

A magyar jogászgyűlés. A negyedik szakosztály ezidei tárgyalásai és határozatai. Nálunk, hol egy egészséges és megnyugvást nyújtó igazságszolgáltatásnak minden feltétele — egyetlen egyet sem véve ki — hiányzik, — hol sem alaki, sem anyagi törvény, vagy a­mi van részben-részben már el­avult, részben soha sem felelt meg hivatásának, — hol a birói szervezés abból állott, hogy néhány ezer embert megtettek birónak, kit és azon joggal megtehettek volna — csillagásznak vagy lyrai első énekesnek, — tisztelet a véletlenül bejutott és igy csakis kivételt képező néhány hivatással bíró szakférfiúnak, — nálunk, ha komolyan javítani megvan az akarat, első feladat — mert mindent egyszerre végezni nem lehet— a tör­vénykezési eljárást szabályozni, és így az alaki törvényeket, megalkotni. A jogászgyűlés IV ik szakosztályának jutott a feladat, a törvényhozás e részbeli munkáját részint a gyakorlati életből merített tapasztalatok, részint a tudo­mány vívmányainak értékesítése segélyével előkészíteni és megkönnyíteni. Komoly kérdéseket tárgyalt ez idén e IV-ik szak­osztály, és míg egyrészről a véleményezéssel megbízott tagok sok gonddal és többen kitűnő alapossággal írt bí­rálataikkal és indítványaikkal emelték a tárgyalandó kérdések iránti érdeket, addig másrészt maga a szakosz­tály igen szigorú volt eljárásában és mintegy a fősúlyt a jogászgyűlés f­enunciatiók rendszerességére, logicai egymásutánjára fektetvén, különös előszeretettel állapí­totta meg azon elvi kijelentéseket, melyek terjedtebb horderővel birnak, és már a korábbi jogászgyűlések megállapitmányainak természetes kifolyásai, — napi­rendre tért pedig oly — magukban véve igen érdekes, sőt fontos — kérdések felett, melyek csak másodrendben jöhetnek tekintetbe, s e részben tán legszigorúabb volt minden szakosztály közt. A szakosztály ugyanis következő indítványok felett: a) „a munka vagy szolgálati bér, ha ez a végrehaj­tást szenvedő munkás vagy szolga, illetőleg netaláni családja önfentartásának egyedüli eszközét képezi — csak egy harmadrész erejéig vétethetik foglalás alá; azonban o. é. háromszáz forint a végrehajtást szenvedő fél részére mindig fenhagyandó és b) „polgári perben a biró a bizonyitékok sza­bad méltánylása mellett hozza ítéletét" — napi­rendre tért. Mindkét indítvány mellett és ellen igen érdekes, alapos, sőt — heves küzdelem folyt. Az e 1­s­é-vel már a­­ porosz illetve észak­német szövetség törvényhozása be­hatóan foglalkozott: foglalkoztatta az a 7-ik német jo­gászgyűlést is; utóbbi emun­ciált is az elv mellett, mely részben eltérő formulázással volt előtte felállítva; de sokoldalú tárgyalások folytattattak még e kérdés felett a német jogirodalomban, s annak elvi része habár néze­tem szerint határozottan jogi oldallal bír, mindazáltal viszonyaink közt annyira alárendelt érdekű, miszerint felette a napirendre térés közelebb fekvő s elsőrendű érdekkel biró indítványok javára, tökéletesen indo­kolva van. Ez indítványnál lehetetlen hallgatással mellőzni dr. Pr­ó­s­z Sándor úrnak kitűnő véleményét, mely az 1872. évi jogászgy­ülési előmunkálatoknak kétségtelenül egyik állandó büszkesége leend, mind a kérdés kimerítő tárgyalása, és mindazon anyag összehordása folytán, mely e kérdésre vonatkozással bir, mind végre azon megragadó alak és iránynál fogva, mely e vélemény ol­vasását nemcsak tanulságossá hanem egyúttal vonzóvá, sőt gyönyörködtetővé teszi. A második indítvány polgári perekben a bizo­nyítékok szabad méltánylása. Ezen kérdést dr. Neu­mann Ármin úr véghetetlen előszeretettel tárgyalta a szakosztályban, és annyi tanulmányt s oly — azt mer­ném mondani — ihletettséget tanúsított nézetének kifej­tése körül, hogy az osztály hosszan ennek varázsa alatt állott, és egy későbbi szónok — dr. Spitzer — a követt­kező rideg kifakadással hitte szükségesnek e hatás­megtörni : „nálunk proclamálnak mindenféle hangzatos és kellőn liberális eszméket; megered a discussio, bele­licitálj­uk magunkat a liberalismusba, és ellene szólni a­nélkül, hogy az ember gúnynak vagy nevetség tárgyá­nak tegye ki magát, alig lehet; keletkeznek azután ilyen határozatok kétségtelen súlyának nyomása alatt oly in­stitutiók, melyek viszonyainkhoz nem illenek, melyek népünk és jogéletünk természetétől egészen idegenek." — Spitzer úr tévedett. A tárgy maga kétségtelenül fon­tos, az elv — ha a szóbeliséget és nyilvánosságot a köz­vetlenségi alapon életbe akarjuk léptetni — alkalma­zásba fog vétetni, de ez idő szerint a kérdéses enuncia­tio indítványozása még korai volt. Nem ezen horderővel bíró kérdések állanak ma napirenden. Nekünk egyelőre még szélesebb terjedelmű s elsőrendű alapelvekkel kell foglalkoznunk; e meggyőződést táplálta a szakosztály, s ezért tért is ez indítvány felett napirendre. Maradt még egy indítványa ezen szakosztálynak, t. i. az előkészítő iratok hatályáról. Az első jogászgyűlés a közvetlenségi elv alapján behozandó szóbeli és nyilvános eljárás mellett nyilatko­zott; ezen kijelentésének első­sorbani folyománya volt az állandó bizottság által kitűzött kérdés az előkészítő­­ periratok hatályáról. Midőn nálunk a tudományos szakkérdések közül annyi figyelmetlenséget tapasztaltunk a csak legköze­lebb múlt időben oly oldalról, melytől és az ellenkezőt, t. i. az állam igazságügyi intézményeinek a haladás alapjáni reformálását joggal várhattuk volna, bizony mondom, jól esett a szóbeliség és nyilvánosság mellett azon lelkesült nyilatkozat, mely a legcompetensebb he­lyek egyikétől, a pesti kir. tábla elnökétől eredt, ki egész hévvel karolta fel ez ügyet, és mellette vélemé­nyes indítványában oly alaposan s annyi buzgalommal szállott síkra! Ha törvényhozásunk és kormányunk kö­rében szakértő férfiak nyilatkozatai még bírnak jelentő­séggel, úgy ezen vélemény, mind szerzőjének állása, mind érveinek dönthetlensége mellett kell, hogy figye­lembe vétesssék. A szakosztály az előkészítő periratok hatályát kö­rülírta, kijelentvén, miszerint ,,a szóbeliség és közvet­lenség elvére fektetett polg. perrendtartásban a pert előkészítő iratok váltása a feleknek a tárgyaláshoz elő­készítése czéljából, a legszükségesebbig leszállított szám­ban megengedhető ugyan, de azok a per érdemének el­bírálásánál figyelembe nem jöhetnek." Mindhárom határozatát a IV. szakosz­tálynak a teljes ülés egyhangúlag saját­jává t­e­vé. Ezekben öszpontosult a Ill-ik magyar jogászgyű­lés IV-ik szakosztályának működése. Nevezetes kérdé­sek, melyek komoly férfiak által, úgy az elmélet mint a gyakorlat nyújtotta érvekkel, beható tanulmányok alapján, pro és contra megvitattak és eldöntettek. * * * A munkásság foka, melyet egy nemzetnél tapasz­talunk, szolgál hőmérőjéül annak életképessége tekin­tetében, mig a munka iránya — annak értelmiségét jelzi. Ugy a physicai mint a szellemi világban egyetlen.

Next