Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-11-19 / 47. szám
A magyar jogászgyűlés. A negyedik szakosztály ezidei tárgyalásai és határozatai. Nálunk, hol egy egészséges és megnyugvást nyújtó igazságszolgáltatásnak minden feltétele — egyetlen egyet sem véve ki — hiányzik, — hol sem alaki, sem anyagi törvény, vagy ami van részben-részben már elavult, részben soha sem felelt meg hivatásának, — hol a birói szervezés abból állott, hogy néhány ezer embert megtettek birónak, kit és azon joggal megtehettek volna — csillagásznak vagy lyrai első énekesnek, — tisztelet a véletlenül bejutott és igy csakis kivételt képező néhány hivatással bíró szakférfiúnak, — nálunk, ha komolyan javítani megvan az akarat, első feladat — mert mindent egyszerre végezni nem lehet— a törvénykezési eljárást szabályozni, és így az alaki törvényeket, megalkotni. A jogászgyűlés IV ik szakosztályának jutott a feladat, a törvényhozás e részbeli munkáját részint a gyakorlati életből merített tapasztalatok, részint a tudomány vívmányainak értékesítése segélyével előkészíteni és megkönnyíteni. Komoly kérdéseket tárgyalt ez idén e IV-ik szakosztály, és míg egyrészről a véleményezéssel megbízott tagok sok gonddal és többen kitűnő alapossággal írt bírálataikkal és indítványaikkal emelték a tárgyalandó kérdések iránti érdeket, addig másrészt maga a szakosztály igen szigorú volt eljárásában és mintegy a fősúlyt a jogászgyűlés fenunciatiók rendszerességére, logicai egymásutánjára fektetvén, különös előszeretettel állapította meg azon elvi kijelentéseket, melyek terjedtebb horderővel birnak, és már a korábbi jogászgyűlések megállapitmányainak természetes kifolyásai, — napirendre tért pedig oly — magukban véve igen érdekes, sőt fontos — kérdések felett, melyek csak másodrendben jöhetnek tekintetbe, s e részben tán legszigorúabb volt minden szakosztály közt. A szakosztály ugyanis következő indítványok felett: a) „a munka vagy szolgálati bér, ha ez a végrehajtást szenvedő munkás vagy szolga, illetőleg netaláni családja önfentartásának egyedüli eszközét képezi — csak egy harmadrész erejéig vétethetik foglalás alá; azonban o. é. háromszáz forint a végrehajtást szenvedő fél részére mindig fenhagyandó és b) „polgári perben a biró a bizonyitékok szabad méltánylása mellett hozza ítéletét" — napirendre tért. Mindkét indítvány mellett és ellen igen érdekes, alapos, sőt — heves küzdelem folyt. Az e 1sé-vel már a porosz illetve északnémet szövetség törvényhozása behatóan foglalkozott: foglalkoztatta az a 7-ik német jogászgyűlést is; utóbbi emunciált is az elv mellett, mely részben eltérő formulázással volt előtte felállítva; de sokoldalú tárgyalások folytattattak még e kérdés felett a német jogirodalomban, s annak elvi része habár nézetem szerint határozottan jogi oldallal bír, mindazáltal viszonyaink közt annyira alárendelt érdekű, miszerint felette a napirendre térés közelebb fekvő s elsőrendű érdekkel biró indítványok javára, tökéletesen indokolva van. Ez indítványnál lehetetlen hallgatással mellőzni dr. Prósz Sándor úrnak kitűnő véleményét, mely az 1872. évi jogászgyülési előmunkálatoknak kétségtelenül egyik állandó büszkesége leend, mind a kérdés kimerítő tárgyalása, és mindazon anyag összehordása folytán, mely e kérdésre vonatkozással bir, mind végre azon megragadó alak és iránynál fogva, mely e vélemény olvasását nemcsak tanulságossá hanem egyúttal vonzóvá, sőt gyönyörködtetővé teszi. A második indítvány polgári perekben a bizonyítékok szabad méltánylása. Ezen kérdést dr. Neumann Ármin úr véghetetlen előszeretettel tárgyalta a szakosztályban, és annyi tanulmányt s oly — azt merném mondani — ihletettséget tanúsított nézetének kifejtése körül, hogy az osztály hosszan ennek varázsa alatt állott, és egy későbbi szónok — dr. Spitzer — a követtkező rideg kifakadással hitte szükségesnek e hatásmegtörni : „nálunk proclamálnak mindenféle hangzatos és kellőn liberális eszméket; megered a discussio, belelicitáljuk magunkat a liberalismusba, és ellene szólni anélkül, hogy az ember gúnynak vagy nevetség tárgyának tegye ki magát, alig lehet; keletkeznek azután ilyen határozatok kétségtelen súlyának nyomása alatt oly institutiók, melyek viszonyainkhoz nem illenek, melyek népünk és jogéletünk természetétől egészen idegenek." — Spitzer úr tévedett. A tárgy maga kétségtelenül fontos, az elv — ha a szóbeliséget és nyilvánosságot a közvetlenségi alapon életbe akarjuk léptetni — alkalmazásba fog vétetni, de ez idő szerint a kérdéses enunciatio indítványozása még korai volt. Nem ezen horderővel bíró kérdések állanak ma napirenden. Nekünk egyelőre még szélesebb terjedelmű s elsőrendű alapelvekkel kell foglalkoznunk; e meggyőződést táplálta a szakosztály, s ezért tért is ez indítvány felett napirendre. Maradt még egy indítványa ezen szakosztálynak, t. i. az előkészítő iratok hatályáról. Az első jogászgyűlés a közvetlenségi elv alapján behozandó szóbeli és nyilvános eljárás mellett nyilatkozott; ezen kijelentésének elsősorbani folyománya volt az állandó bizottság által kitűzött kérdés az előkészítő periratok hatályáról. Midőn nálunk a tudományos szakkérdések közül annyi figyelmetlenséget tapasztaltunk a csak legközelebb múlt időben oly oldalról, melytől és az ellenkezőt, t. i. az állam igazságügyi intézményeinek a haladás alapjáni reformálását joggal várhattuk volna, bizony mondom, jól esett a szóbeliség és nyilvánosság mellett azon lelkesült nyilatkozat, mely a legcompetensebb helyek egyikétől, a pesti kir. tábla elnökétől eredt, ki egész hévvel karolta fel ez ügyet, és mellette véleményes indítványában oly alaposan s annyi buzgalommal szállott síkra! Ha törvényhozásunk és kormányunk körében szakértő férfiak nyilatkozatai még bírnak jelentőséggel, úgy ezen vélemény, mind szerzőjének állása, mind érveinek dönthetlensége mellett kell, hogy figyelembe vétesssék. A szakosztály az előkészítő periratok hatályát körülírta, kijelentvén, miszerint ,,a szóbeliség és közvetlenség elvére fektetett polg. perrendtartásban a pert előkészítő iratok váltása a feleknek a tárgyaláshoz előkészítése czéljából, a legszükségesebbig leszállított számban megengedhető ugyan, de azok a per érdemének elbírálásánál figyelembe nem jöhetnek." Mindhárom határozatát a IV. szakosztálynak a teljes ülés egyhangúlag sajátjává tevé. Ezekben öszpontosult a Ill-ik magyar jogászgyűlés IV-ik szakosztályának működése. Nevezetes kérdések, melyek komoly férfiak által, úgy az elmélet mint a gyakorlat nyújtotta érvekkel, beható tanulmányok alapján, pro és contra megvitattak és eldöntettek. * * * A munkásság foka, melyet egy nemzetnél tapasztalunk, szolgál hőmérőjéül annak életképessége tekintetében, mig a munka iránya — annak értelmiségét jelzi. Ugy a physicai mint a szellemi világban egyetlen.