Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-03-26 / 13. szám

I. Az előleges intézkedések. Az előleges intézkedésekhez tartoznak következő teendők: a) Haláleseti felvétel; b) a hagyaték előleges biztosítása; c) a végrendelet kihirdetése; d) a hagyományosok és végrendeleti végrehajtók értesítése; e) leltározás és az örökség biztosítása; f) az ismeretlen hitelezők összehívása, ha ezt az örökösök kívánják; g) az illető gyámhatóság értesítése ; h) a távollevő s ismeretlen tartózkodású örökösök hírlapi hirdetvény általi megidéztetése; i) az osztályos egyeszség megkísértése , ha az si­kerül; k) a gyámhatóság helybenhagyásának kieszközlése és az örökségnek átadása s illetőleg az ingatlan javak tulajdonjogának megkeresés útján való bekebeleztetése. Ha pedig az egyeszség nem sikerül; m) perútra való utasítás, és n) per folyama alatt az örökség biztosításáról s ke­zeléséről való gondoskodás, ha ezt az érdeklettek kérel­mezik. Az előleges intézkedések illetékessége tekintetében é­s a törvényhozó a t. r. 562. §-ban világosan és határozot­tan azt mondja ki, „hogy a törv. rendt. VII. fejezetében foglalt intézkedések a hagyatéki javak minőségére való tekintet nélkül, megyékben az illető járásbeli szolgabíró, városokban a törvényszék, illetőleg annak gyámható­sági osztálya illetékességéhez tartoznak." Ez oly világos, hogy azt még a laikus is meg­értheti. A törv. rend.­­t. 37. §-a utolsó kikezdése pedig azt mondja, hogy az örökösödési ügyekben egyes birák ha­tásköre az előleges intézkedésekre és biztosításra ter­jed ki. Vegyük már most ezen előleges intézkedéseket s azok iránti illetékességet egyenként bírálat alá: a) Haláleseti felvétel. A haláleset felvétele és a hagyaték előleges biztosítása községekben a köz­ségi elöljárók, városokban pedig az arra kirendelt köze­gek kötelességévé tétetvén, azoknak a törv. rendt. 562. §. határozottan meghagyja, hogy halálesetek felvételéről szóló jelentést megyékben a 37. §. elvei szerint — vagyis az örökhagyó utolsó rendes lakása, vagy ha az országon kívül halt el, a legutóbbi lakása és ha ezt sem lehetne kitudni, a hagyaték holléte szerint — illetékes járásbeli szolgabíróhoz, városokban pedig a törvényszék , illető­leg annak gyámhatósági osztályához intézzék. Az egyesbírónak pedig az ügyviteli szabályok har­madik c­íme 258. §-a kötelességévé teszi, „hogy minden haláleseti feljelentést az ezen §. szerint vezetendő jegy­zék első rovatába, ideje és iktatói száma szerint ik­tassa be. Nem tesz itten a törvény semmiféle különbséget ingó s ingatlan közt, hanem intézkedése kiterjed bármily hagyatékra, a hagyatéki javak minőségére való tekin­tet nélkül. b) A végrendelet kihirdetése. A törv.rend. 564. §-a azt rendeli, hogy a végrendelet az eljáró bíró­ságnak bemutatandó s általa kihirdetendő, eljáró bíró­ságnak pedig csak az tekinthető, mely a haláleseti fel­vétel átvételére és elintézésére hivatva van, következő­leg megyékben a járásbeli szolgabiró, városokban pedig a törvényszék, mint gyámhatóság. c) A hagyományosok és végrendeleti végrehajtók értesítése. Ez a végrendelet hirdetésének folyománya lévén, csakis az eljáró biróság által eszközölhető. d) A leltározás és a hagyatéknak biztosítása. E te­kintetben a törvény nem csak nem tesz különbséget a hagyatéki javak között, sőt ellenkezőleg a t. r. 562. és 574. §§-ban világosan rendelik, hogy ha az örökhagyó javai több biróság területén, illetőleg több megyében feküdnének, ez esetben is az eljárás megindítása és ve­zetése a 562. §-ban említett bíróságok, t. i. járásbeli szol­gabíró vagy városi törvényszék, illetőleg gyámhatósági osztály jogköréhez tartozik, és az ily különböző terüle­ten fekvő javaknak leltározása megkeresés útján esz­közlendő. e) Az ismeretlen hitelezők összehívása. Ezt csak azon biróság teljesítheti, mely a leltározást eszközöltette és a hagyaték körül eljár. f) A gyámhatóság értesitése. Ezt is csak azon biró­ság teljesítheti, mely előtt a haláleseti felvétel tárgyal­tatik. Hasonlóul g) A távollevő s ismeretlen tartózkodású örökösök megidéztetése csak a haláleseti felvétel alapján történ­hetik. Az egyesbíró mindezen intézkedéseket az ügyviteli szabályok 258. §-a szerint vezetendő jegyzék második rovatába beiktatni köteles. h) Az egyesség megkísértése. Itt sem tesz a tör­vény különbséget ingó­s ingatlan javak közt, sem pedig nem utasítja az egyesség megkísértetését az eljáró bíró­ságon kívül más bírósághoz, hanem egyenesen az eljáró bíróságnak az egyeszség megkísértését meghagyja, a törv. rend. 582. és 585. §§-ban világosan rendelvén, hogy mihelyt az 560. §. eseteiben az ott említett személyek képviseltetéséről gondoskodva van, vagy a különben nagykorú örökösök egymás közt ki nem egyezhetvén, valamelyik érdekelt fél a hivatalos beavatkozást kérel­mezi, a bíróság köteles valamennyi érdekelteket egy kitűzendő határnapra megidéztetni és közöttök az egyesz­séget, még­pedig ha az eredményhez remény mutatko­zik, ismételve megkisérteni. Sőt az ügyviteli szabályok harmadik czíme 243. és 257. §§-ai az egyeszség megkisértését világosan és hatá­rozottan az egyesbiró hatásköréhez utasítják. 1) Ha az egyeszség sikerül: i) A gyámhatósági jóváhagyás kieszközlése. Erre a t. r. 586. §. világosan utasítja az eljáró biróságot, le­fo­lyik ez magából a dolog természetéből is. k) Az örökség átadása s az ingatlan javaknak hiva­talból való bekebeleztetése. Az ingó örökségnek átadása az eljáró biróság által, a dolog természetéből folyik. Az eljáró egyesbiró köteles az ü. v. sz. 258 §-a szerint ve­zetendő jegyzék harmadik rovatába, azon körülményt, hogy az eljárás egyeszség s átadás által elintéztetett, bevezetni. Az ingatlan javak hivatalból való telekkönyvi ') A törv. rendt. VII. fejezetében a törvényhozó minden egyes intézkedésnél, melyet a járásbeli szolgabiró, vagy városi tvszék, illetőleg annak gyámhatósági osztályához utasit, ezen biróságok tekintetében mindig azon átalános kifejezést használja: „b­i­r­ó­s­á­g". — Ellenben ott, hol valami teendőt más bíró­sághoz utasít, ezen bíróságot vagy saját epocificus nevével meg­nevezi, vagy legalább a biróságot úgy jelöli ki, hogy illetékes­sége iránt legkisebb kétely sem lehet, igy a törv. rendt. 580.­­ és 581. §§-ban „birtok-biróság" — 583. §-ban „személyi és bir­tok-bíróság", 590. §-ban „azon bíróság, mely az örökösödési­­ per elintézésére illetékes lett volna" — emlittetik.­­) A m. kir. Curia, mint semmitőszék 1869. évi nov. 8-án 2940. sz. a. hozott határozatában szinte azt mondta ki: „hogy ha a hagyatékban ingatlanok is találtatnak, az egyességnek előleges megkísértése mégis az 562. §. szerint illetékes járásbeli szolgabiró teendőihez tartozik." Lásd a „Jogt. Közi." 1870. évi folyam 18-ik mellékletét 202. sz.

Next