Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-03-26 / 13. szám
I. Az előleges intézkedések. Az előleges intézkedésekhez tartoznak következő teendők: a) Haláleseti felvétel; b) a hagyaték előleges biztosítása; c) a végrendelet kihirdetése; d) a hagyományosok és végrendeleti végrehajtók értesítése; e) leltározás és az örökség biztosítása; f) az ismeretlen hitelezők összehívása, ha ezt az örökösök kívánják; g) az illető gyámhatóság értesítése ; h) a távollevő s ismeretlen tartózkodású örökösök hírlapi hirdetvény általi megidéztetése; i) az osztályos egyeszség megkísértése , ha az sikerül; k) a gyámhatóság helybenhagyásának kieszközlése és az örökségnek átadása s illetőleg az ingatlan javak tulajdonjogának megkeresés útján való bekebeleztetése. Ha pedig az egyeszség nem sikerül; m) perútra való utasítás, és n) per folyama alatt az örökség biztosításáról s kezeléséről való gondoskodás, ha ezt az érdeklettek kérelmezik. Az előleges intézkedések illetékessége tekintetében és a törvényhozó a t. r. 562. §-ban világosan és határozottan azt mondja ki, „hogy a törv. rendt. VII. fejezetében foglalt intézkedések a hagyatéki javak minőségére való tekintet nélkül, megyékben az illető járásbeli szolgabíró, városokban a törvényszék, illetőleg annak gyámhatósági osztálya illetékességéhez tartoznak." Ez oly világos, hogy azt még a laikus is megértheti. A törv. rend.t. 37. §-a utolsó kikezdése pedig azt mondja, hogy az örökösödési ügyekben egyes birák hatásköre az előleges intézkedésekre és biztosításra terjed ki. Vegyük már most ezen előleges intézkedéseket s azok iránti illetékességet egyenként bírálat alá: a) Haláleseti felvétel. A haláleset felvétele és a hagyaték előleges biztosítása községekben a községi elöljárók, városokban pedig az arra kirendelt közegek kötelességévé tétetvén, azoknak a törv. rendt. 562. §. határozottan meghagyja, hogy halálesetek felvételéről szóló jelentést megyékben a 37. §. elvei szerint — vagyis az örökhagyó utolsó rendes lakása, vagy ha az országon kívül halt el, a legutóbbi lakása és ha ezt sem lehetne kitudni, a hagyaték holléte szerint — illetékes járásbeli szolgabíróhoz, városokban pedig a törvényszék , illetőleg annak gyámhatósági osztályához intézzék. Az egyesbírónak pedig az ügyviteli szabályok harmadik címe 258. §-a kötelességévé teszi, „hogy minden haláleseti feljelentést az ezen §. szerint vezetendő jegyzék első rovatába, ideje és iktatói száma szerint iktassa be. Nem tesz itten a törvény semmiféle különbséget ingó s ingatlan közt, hanem intézkedése kiterjed bármily hagyatékra, a hagyatéki javak minőségére való tekintet nélkül. b) A végrendelet kihirdetése. A törv.rend. 564. §-a azt rendeli, hogy a végrendelet az eljáró bíróságnak bemutatandó s általa kihirdetendő, eljáró bíróságnak pedig csak az tekinthető, mely a haláleseti felvétel átvételére és elintézésére hivatva van, következőleg megyékben a járásbeli szolgabiró, városokban pedig a törvényszék, mint gyámhatóság. c) A hagyományosok és végrendeleti végrehajtók értesítése. Ez a végrendelet hirdetésének folyománya lévén, csakis az eljáró biróság által eszközölhető. d) A leltározás és a hagyatéknak biztosítása. E tekintetben a törvény nem csak nem tesz különbséget a hagyatéki javak között, sőt ellenkezőleg a t. r. 562. és 574. §§-ban világosan rendelik, hogy ha az örökhagyó javai több biróság területén, illetőleg több megyében feküdnének, ez esetben is az eljárás megindítása és vezetése a 562. §-ban említett bíróságok, t. i. járásbeli szolgabíró vagy városi törvényszék, illetőleg gyámhatósági osztály jogköréhez tartozik, és az ily különböző területen fekvő javaknak leltározása megkeresés útján eszközlendő. e) Az ismeretlen hitelezők összehívása. Ezt csak azon biróság teljesítheti, mely a leltározást eszközöltette és a hagyaték körül eljár. f) A gyámhatóság értesitése. Ezt is csak azon biróság teljesítheti, mely előtt a haláleseti felvétel tárgyaltatik. Hasonlóul g) A távollevő s ismeretlen tartózkodású örökösök megidéztetése csak a haláleseti felvétel alapján történhetik. Az egyesbíró mindezen intézkedéseket az ügyviteli szabályok 258. §-a szerint vezetendő jegyzék második rovatába beiktatni köteles. h) Az egyesség megkísértése. Itt sem tesz a törvény különbséget ingós ingatlan javak közt, sem pedig nem utasítja az egyesség megkísértetését az eljáró bíróságon kívül más bírósághoz, hanem egyenesen az eljáró bíróságnak az egyeszség megkísértését meghagyja, a törv. rend. 582. és 585. §§-ban világosan rendelvén, hogy mihelyt az 560. §. eseteiben az ott említett személyek képviseltetéséről gondoskodva van, vagy a különben nagykorú örökösök egymás közt ki nem egyezhetvén, valamelyik érdekelt fél a hivatalos beavatkozást kérelmezi, a bíróság köteles valamennyi érdekelteket egy kitűzendő határnapra megidéztetni és közöttök az egyeszséget, mégpedig ha az eredményhez remény mutatkozik, ismételve megkisérteni. Sőt az ügyviteli szabályok harmadik czíme 243. és 257. §§-ai az egyeszség megkisértését világosan és határozottan az egyesbiró hatásköréhez utasítják. 1) Ha az egyeszség sikerül: i) A gyámhatósági jóváhagyás kieszközlése. Erre a t. r. 586. §. világosan utasítja az eljáró biróságot, lefolyik ez magából a dolog természetéből is. k) Az örökség átadása s az ingatlan javaknak hivatalból való bekebeleztetése. Az ingó örökségnek átadása az eljáró biróság által, a dolog természetéből folyik. Az eljáró egyesbiró köteles az ü. v. sz. 258 §-a szerint vezetendő jegyzék harmadik rovatába, azon körülményt, hogy az eljárás egyeszség s átadás által elintéztetett, bevezetni. Az ingatlan javak hivatalból való telekkönyvi ') A törv. rendt. VII. fejezetében a törvényhozó minden egyes intézkedésnél, melyet a járásbeli szolgabiró, vagy városi tvszék, illetőleg annak gyámhatósági osztályához utasit, ezen biróságok tekintetében mindig azon átalános kifejezést használja: „biróság". — Ellenben ott, hol valami teendőt más bírósághoz utasít, ezen bíróságot vagy saját epocificus nevével megnevezi, vagy legalább a biróságot úgy jelöli ki, hogy illetékessége iránt legkisebb kétely sem lehet, igy a törv. rendt. 580. és 581. §§-ban „birtok-biróság" — 583. §-ban „személyi és birtok-bíróság", 590. §-ban „azon bíróság, mely az örökösödési per elintézésére illetékes lett volna" — emlittetik.) A m. kir. Curia, mint semmitőszék 1869. évi nov. 8-án 2940. sz. a. hozott határozatában szinte azt mondta ki: „hogy ha a hagyatékban ingatlanok is találtatnak, az egyességnek előleges megkísértése mégis az 562. §. szerint illetékes járásbeli szolgabiró teendőihez tartozik." Lásd a „Jogt. Közi." 1870. évi folyam 18-ik mellékletét 202. sz.